Közép-ázsiai utazás

FÖLDMIVELÉS. – KÜLÖNFÉLE LÓFAJOK. – JUHOK. – TEVÉK. – SZAMARAK. – KÉZMŰÁRÚK. – A KERESKEDÉS FŐHELYEI. – OROSZ KERESKEDÉS KÖZÉP-ÁZSIÁBAN.

a) Földmivelés.

Majdnem hihetetlen, mily termékeny általában véve e három khánság földje, mely oáz formában emelkedik ki a középázsiai roppant sivatagból. A földmivelés legkezdetlegesebb állapota daczára, nagy a bőség gyümölcs és gabnában, sőt sok helytt több is van, mint kellene. A khivai gyümölcs jelességét már emlitém, s nem mellőzhetem Bokharát és Khokandot sem, melyek ugyan Khivával nem tehetők egy sorba, de különösen jeles szőllőik miatt, melyeknek ott tiznél több faja található, pompás granátalmáik, s leginkább kajszi baraczkjaik miatt nevezetesek, melyek nagy tömegekben kivitetnek Persiába, Afghanisztanba és Oroszországba. Gabona a három khánságban ötféle van: buza, árpa, dsügeri (Holcus saccharatus), köles (tarik) és rízs. A legjobb buza és dsügeri Bokharában és Khivában terem, a legjobb köles Khokandban; az árpa sehol sem különösen szép, s vagy magában, vagy dsügerivel keverve lóetetésre használtatik.

A baromtenyésztésben a turkesztaniak főgondoskodása három állatban öszpontosul, s ezek: a ló, juh és teve. A ló, melyet a középázsiai alter egójának tekint, itt különböző fajokban s tulajdonságokkal található. A lovak nevelése s a fajok különbségéről egész könyveket lehetne irni, de nem birván szakismerettel, nem fogok annyira kiterjeszkedni. Valamint a nomádoknak törzseik s nemzetségeik, ugy a lovaknak fajaik és családjaik nagy számmal vannak, melyek közől a következő fajok a legérdekesebbek:

1. A turkman ló, melynek két alfaját, a tekke- és jomutfajt különböztetik meg. A tekkék lovai, melyek közől a körogliak s akhalok a legkedveltebbek, magas termetök által tünnek ki (16–18 marok). Testalkotásuk könnyed, fejök szép, tartásuk méltóságos, és gyorsaságuk bámulatraméltó, de nem kitartók. A jomut lovak alacsonyabbak, s bennök a szép termet roppant gyorsasággal s példátlan kitartás és erővel párosul.125) Általában a turkman ló ismertető jelei: karcsu derék, vékony fark, szép fej és nyak (csak az kár, hogy a sörényét le szokták vágni), és finom, sima, fényes szőr; mely utólsó tulajdonságát megmagyarázza az, hogy télen nyáron többszörös nemeztakaróval van ellátva. Egy jó turkman ló ára 100–300, de sohasem kevesebb, mint 30 arany.

2. Az özbeg ló hasonlit a jomuthoz, de termete izmosabb, nyaka rövid s vastag, s inkább utazásra, mint hadban vagy rabló kalandokban használható.

3. A kaszak ló félvad állapotban él, kicsiny, hosszu sörénynyel, vastag fej s otromba lábakkal. Ritkán kap abrakot, télen nyáron maga keresi a legelőn takarmányát.

4. A khokandi teherhordó és igásló, a kaszak és özbeg lónak vegyülete, s nagyon erős. E négy fajból valódi turkman lovak csak Persiában, özbeg lovak Afghanisztan és Indiában vannak elterjedve.

A legszebb juh Bokharában van. Husa a legjobb, melyet Ázsiában találtam. A tevének három faját ismerik, az egy- és két pupost, mely utóbbi nálunk baktriainak hivatik, s csak a kirgizeknél fordul elő, és a ner, melyet már Andkhujról szóltomban említék. Szamár legszebb van Khivában s Bokharában; s ezek közől a hadsik évenként sokat hajtanak Persiába, Bagdad, Damaszkus és Egyiptomba.

b) Ipar.

Ezelőtt kétszáz évvel, midőn Törökország nem nyitott még annyira ajtót az európai kereskedésnek, Engürü (Angora), Bruszsza, Damaszkus és Aleppo gyáraiban bizonyosan több belföldi kelmét készitettek, mint most. Közép-Ázsia ránk nézve még most is távolabb fekszik, mint Törökország akkor, s azért a ruhaneműeket s házi szükségletek kielégitésére szolgáló eszközöket legnagyobbrészt a belföldi ipar termeli.

A középázsiai ipar főhelyei Bokhara, Karsi, Jengi Ürgends, Khokand és Namengan. E városokból kerül ki a sokféle gyapot és selyemszövet, vászon és bőrárúk, melyek a belföldi szükségletet fedezik. Legelterjedtebb áruczikk az aladsa-kelme, melyet férfiak ugy mint nők ruházatra használnak. Ezt Khivában gyapjuból s nyers selyemből, Bokharában s Khokandban pusztán gyapjuból szövik. A szabómesterség nem képezvén itt külön keresetágat, a gyáros mindjárt ki is szabja s meg is varrja a ruhákat, s a gyártmányok nagy része már kész öltönyök alakjában jő kereskedésbe. Midőn Bokharában voltunk, az egész világ panaszkodott a ruhák drágasága felett, melyeknek ára ez volt:

Az Aladsán kivül gyártatnak még selyemszövetek, gyapjusálak turbánra, többnyire rosz s durva vászon, s ebből ismét egy neme a caliconak setétveres alakokkal, mely egész Turkesztan és Afghanisztanban ágytakarókra használtatik.

A bőripar terén a középázsiaiak a chagrin (tatárul: szagri) készitésében tünnek ki, mely zöld szinű s apró, hólyagforma emelkedésekkel bir. A bagariát kivéve, melyet vizkulacsaik számára Oroszországból hozatnak, minden csizma s lószerszám belföldi bőrből készül. A finomabb bőrt meszt-re (harisnyaformáju alsó czipőkre), a durvábbat kus-ra (felső czipőkre) használják. A bokharai s szamarkandi papirosnak nagy hire van egész Turkesztanban s szomszéd tartományaiban. Nyers selyemből készül, nagyon vékony és sima, s az arab irásra igen alkalmas.

Vas és aczélmunkák, a nyers termény hiányánál fogva, csekély mennyiségben találhatók. Dicsérik a hezareszpi puskákat, a hiszari, karsii és dsuszti kardokat s késeket.

Közép-Ázsiának jelentékeny iparczikke, mely Persián s Konstantinápolyon át még Europába is behozatik, a szőnyegek, kizárólag a turkman nők szorgalma s ügyességének gyümölcsei. Eltekintve a szép s igazi szinektől, és a szövés erősségétől, a legfeltünőbb az, mikép tudják ezen egyszerü nomád nők az alakok arányosságát annyira eltalálni, s honnan veszik az izlést, mely gyakran jobb, mint nem egy europai gyárosé.

Egy egy szőnyegen mindig több leány s fiatal asszony szokott dolgozni. Élükön egy idős matrona áll, ki előbb a homokban pontozza ki az illető alakok mintáját s erre tekintve mondja meg a különféle fonalak szálszámát, melyekből a kivánt alakok készüljenek. Ezek mellett még a nemez munkák is emlitésre méltók, melyekben azonban inkább a kirgiz nők tüntetik ki magukat.

c) Kereskedés.

A mint a közlekedési utakról szóló fejezetben már emlittetett, hogy Oroszország a legkiterjedettebben s legrendszeresebben közlekedik Közép-Ázsiával, ugy az orosz kereskedés is a legrégibbnek s legtetemesebbnek mondható. E kereskedés folytonos növekvésben van s legalább e téren nehezen akadnak vetélytársai.

Az orosz kereskedésnek Közép-Ázsiában való növekvéséről a következő egészen hiteles adatok a legjobb bizonyságot nyujthatják. Khanikov 1843-ban megjelent munkájában azt mondja, hogy évenkint 5–6000 teve szükségeltetik az átszállitó kereskedésre, hogy a Közép-Ázsiából való behozatal 3–4 millio rubelre rug, s a kivitel, mely 1828-ban 1,180600 rubelt tett, 1840-ben 3,283654 rubelre s 25 kopekre emelkedett. Igy állt az arány 1828-tól 1840-ig. S. Saville Lumley, nagy szorgalommal és ügyességgel kidolgozott „Report on Russian trade in Central Asia“ (1862) munkájában jelenti, hogy az 1840–1850 időszakban a kivitel 1,014237 font st., a bevitel 1,345741 font st.-re emelkedett.

A részletes áttekintést Lumleynek következő rovatozott kimutatása szolgáltathatja:

KIMUTATÁSA
az Oroszország s Közép-Ázsia országai közötti kereskedésnek 1840–1850 között.

Kivitel.

Bevitel.

Különben csak egy tekintetet kell vetnünk a bokharai, khivai és karsii bazárokra, hogy az orosz kereskedés e roppant növekvéséről meggyőződjünk, s épen nem tulzás, ha azt állitjuk, hogy egész Közép-Ázsiában nincs ház, sőt nincs sátor, hol valamely oroszországi árut ne lehetne találni. A legjelentékenyebb kereskedést az öntött vasból készült katlanok s vizkannákkal üzik, melyek a déli Sziberiából s nevezetesen az urali gyárakból hozatnak be, s csak ez egy czikknek Bokharába, Taskendbe és Khivába szállitása évenkint több mint 3000 tevével történik. Az öntött vas mellett a nyers vas és sárga réz, az orosz kattun, percaille, musselin, theafőzők, fegyverek, rövid áruk és a czukor emlitendők. A posztót nagy ára miatt csak kevesen veszik s gyéren található. A nevezett czikkek Bokharából s Karsiból nem csak Turkesztannak többi részeibe, hanem még Majmenébe s Heratba, sőt Kandahar- s Kabulba is vitetnek. Az utóbbi helyekhez Pesaver és Karacsi természetesen közelebb van, de az orosz árúkat még is inkább kedvelik, bár az angolok náluk sokkal jobbak.

E körülményt az olvasó feltünőnek fogja találni, de okai nagyon egyszerüek. Bokharától Orenburg épen oly messze van, mint Karacsi, mely a britt-indiai területen levén, az angol kereskedelemnek végörse lehetne. Az ut innen Heraton át sokkal kényelmesebb s czélszerübb lenne, mint az Oroszországba vezető, mely a sivatagon halad át. S hogy az angol kereskedést az orosz még is háttérbe szoritja, ez, véleményünk szerint, annak tulajdonitható: hogy először is az orosz kereskedelmi összeköttetések a tatársággal már nehány százévesek, az angol összeköttetések pedig, azokhoz képest, még ujaknak nevezhetők, s eléggé tudva van, hogy a keleti mily szivósan ragaszkodik minden régihez és megszokotthoz; s másodszor az oroszok, mint közeli szomszédok, jobban ismerik a közép-ázsiainak izlését, mint a birminghami, manchesteri s glasgowi angol gyárosok stb. Ezen csak akkor lehetne segiteni, ha europai utazók ama vidéken szabadabban járhatnának mint most, midőn az utazót nemcsak Bokharában, hanem Afghanisztanban is ezer veszély fenyegeti. Végül harmadszor a herati ut, minden természeti kényelmessége daczára, a kormányok rablási rendszere miatt, az idegen kereskedőre nézve nagyon elrémitő, mint az a XIII. s XIV. fejezetekből látható. A mi tehát Közép-Ázsia azon részét illeti, melyet beutaztunk, a felhozott okokból ott az angol kereskedést az orosznál sokkal csekélyebbnek találtuk, s azon adatok, melyeket mr. Davies 1862-ik februarban megjelent „Report on the Trade of Central Asia“-jában felhoz, inkább az India, Afghanisztan s a khinai tatárság, mint az India és Turkesztan közötti kereskedelmi viszonyokat tüntetik elő. Az árúk minőségére nézve a verseny mindenesetre lehetséges, s nem is kételkedhetni, hogy az angol gyártmányok mindig tulsulylyal birnának.

Turkesztan Oroszországon kivül még majdnem folytonos kereskedésben áll Heraton át Persiával is, hova báránybőrt, száritott gyümölcsöt, festéket s nehány belföldi kelmét szállit, mely czikkeket aztán mesedi opiummal126), a Ralli és Comp. ház által nehány angol áruval, czukorral és rövid árúkkal cserél be. Mesedből Bokharába oly ut is vezet, melyet tiz nap alatt lehet megtenni, de a karavánok a rabló tekkék miatt a Heraton által való kerülőre vannak kényszeritve, mely háromszor annyi időbe kerül. Kabulból kék s fehér csíkos gyapot-sált hoznak Bokharába, melyet a tatárok pota-nak, az afghanok lungi-nak neveznek, s nyári turbánul általánosan viselik. Ugy látszik, hogy ez angol gyártmány, mely Pesaveren át hozatik be, s az egyetlen, mely nagy keletnek örvend, mert az izlésnek megfelel. A kabuliak ezenkivül indigót és fűszert hoznak be, s ezt orosz kattunnal, theával és papirossal szokták becserélni. Khinával csak jelentéktelen kereskedést űznek theával s porczellánnal, mely azonban egészen más fajta, mint a minőt mi Európában használunk. A khinaiak gyéren lépnek át a határon s a közlekedés csak a kalmukok és muszulmanok által tartatik fen.

Végre azon kereskedésről is meg kell emlékeznünk, melyet a hadzsik űznek Persia, India, Arabia s Törökországban. Az olvasó ezt csodálatosnak fogja találni, de tapasztalásból mondhatjuk, hogy e forgalom megérdemli a kereskedelmi vállalkozás nevét. Az 50–60 hadzsi, kik velem jöttek Közép-Ázsiából Heratba, Bokharából mintegy 40 tuczat selyem zsebkendőt, Namenganból körülbelől 2000 db kést és 30 db selyemszövetet, nagy mennyiségü khokandi dappi-t (sapkák, melyek körül a turbánt tekerik) stb. hoztak magukkal. S ezek csak a velem utazó hadzsik voltak. A beviteli kereskedésben sem kell a hadzsikat felejteni, mert föltehető, hogy az európai rövid árúk nagyobb része általuk jut Közép-Ázsiába.