Közép-ázsiai utazás

KHIVA, A FŐVÁROS. – FŐFELOSZTÁSA, A VÁROS KAPUI S RÉSZEI. – BAZÁROK. – MECSETEK. – MEDRESZÉK VAGY KOLLÉGIUMOK; ALAPITÁSUK, SZERVEZETÖK S JAVADALMAZÁSUK. – RENDŐRSÉG. – A KHÁN ÉS KORMÁNYA. – ADÓK. – TÖRVÉNYSZÉK. – A KHÁNSÁG. – CSATORNÁK. – POLITIKAI FELOSZTÁSOK. – TERMÉNYEK. – IPAR ÉS KERESKEDELEM. – UTAK. – A KHÁNSÁG NÉPESSÉGE. – ÖZBEGEK. – TURKMANOK. – KARAKALPAK. – KASZAK (KIRGISZEK). – SZART. – PERSÁK. – KHIVA TÖRTÉNETE A XIX. SZÁZADBAN. – A KHÁNOK S NEMZETSÉGÖK.

Les principaux Tartares firent asseoir le Khan sur une pièce de feutre et lui dirent: „Honore les grands. sois juste et bienfesant envers tous; sinon tu seras si misérable que tu n’auras pas même le feutre sur lequel tu es assis.“

Voltaire, Essai sur les Moeurs, c. lx.

A. Khiva, a főváros.

Keleti városról levén szó, felesleges emlitenem is, hogy Khiva belseje egészen különbözik attól, a mit külseje igér. Az olvasónak látni kellett volna a legalsóbb rangú persa városok valamelyikét, hogy mondhassam, miszerint még ezek is sokkal felette állnak Khivának. Különben képzeljünk magunknak három-négy ezer sárkunyhót, melyek darabos és meszeletlen falaikkal a legnagyobb rendetlenségben elszórva állnak, vegyük ezt körül képzeletünkben egy szinte sárból rakott tiz láb széles fallal, és fogalmunk lesz Khiváról.

Felosztás.

A város közönségesen két részre osztatik: a) a tulajdonképeni Khiva, b) Icskale, azaz a vár, mely szinte fallal van körülvéve s a külső várostól négy kapu által elzárható. Ez utóbbi a következő városrészekből (mahalle) áll: Pehlivan, Ulujoguds, Akmeszdsid, Jipekcsi, Kosbegi mahalleszi. A tulajdonképeni városnak kilencz kapuja van, és pedig éjszak felé: Ürgends dervazeszi81), Gendumgiah d., Imaret d.; kelet felé: Iszmahmudata d., Hezareszp d.; dél felé: Sikhlar d., Piskenik d., Rafenek d. és nyugat felé: Bedrkhán d. Tiz városrészt különböztetnek meg: 1. Or, 2. Kefterkhane, 3. Mivesztan, hol gyümölcsöt árulnak, 4. Mehterabad, 5. Jenikale, 6. Bala Havuz, mely nagy platánoktól körülvett vizmedenczével ellátva mulatóhelyül szolgál, 7. Nanjemezorama82), 8. Nurullahbaj, 9. Bagcse, 10. Rafenek.

Bazárok.

Bazárok vagy oly árucsarnokok, a milyeneket Persiában, vagy a kelet más városaiban találunk, Khivában nincsenek. Emlitésre méltó csak a Tim, egy kis, jól épitett bazár, meglehetősen magas boltozataival, melyben mintegy 120 bolt és egy karavánszeraj van. A mi vasmű, diszmű, vászon, kattun és posztó az orosz piaczon található, valamint az a kevés, a mit Bokhara és Persiából hoznak, itt mind fellelhető. A Tim körül van még a Nanbazari (kenyérpiacz), Bakalbazari (fűszerárus-p.), Sembazari (szappan és gyertyapiacz), és a Szertras bazari (tiz-tizenkét borbélymühely, hol a fejet borotválják; mert a ki szakállát borotváltatná, őrültnek tekintetnék, vagy halállal büntettetnék). A bazárok közt meg kell emlitenünk a Kicsik karavanszerajt is, hol a tekkék és jomutok által odahordott rabszolgák állittatnak ki eladásra. Az egész földmivelés rabszolga kezek által hajtatván végre, ezen áruczikk nélkül Khiva nem létezhetnék. Különben, Bokharáról szólva, tüzetesebben megemlékszünk még e tárgyról.

Mecsetek.

Régibb s művészibb épitésü mecset kevés van Khivában. Emlitésre méltók: 1. Hazreti Pehlivan, négyszáz éves épület, mely egy nagy s két kisebb kupolából áll, s melyben Khiva város egyik szentje s védnökének, Pehlivan Ahmed Zemcsinek sirja van. Külseje keveset igér, de bensejében a faldiszitmények (kasi) izlésteljesek; csak az kár, hogy az épület setét, s a világosság hiánya miatt sok dolog el marad rejtve szem elől. Valamint a mecset belsejében, ugy az előcsarnokban is, folyvást csak ugy hemzsegnek a vak mnemotechnikusok, kik csupa hallgatásból könyv nélkül megtanulták a koránt, s azt szüntelen elrecitálják; 2. Dsümaa mesdsidi, melyben a khán pénteki imáját végzi, s melyben a hivatalos khutbe (az uralkodó fejedelemért mondott ima) szokott felolvastatni; 3. Khan mesdsidi, a vár bensejében, 4. Saleker, melyet egy földmivelő épitett, 5. Atamurad Kusbegi, 6. Karajüzmesdsidi.

Medreszék.

A medreszék (collegiumok) száma s azok pompás kiállitása után lehet Közép-Ázsiában a népesség vagyonossága és vallási miveltségének fokára következtetni. Tekintetbe véve az eszközök korlátoltságát, azon buzgalom és áldozatkészség, melyet a király úgy, mint a kézmives az ily collegium felállitása vagy javadalmazásánál tanusit, valóban dicséretre méltó. Bokhara, az iszlam civilizatió legrégibb székhelye Közép-Ázsiában, példányképe e törekvéseknek, de Khivában is van nehány ily kollégium, melyek közől emlitendők:

1. Medemin83) khan medreszeszi, mely 1842-ben persa épitész által épittetett egy elsőrangu persa karavanszeraj mintájára. Jobb oldalán otromba torony áll, jóval magasabb a két emeletnyi magas medreszénél, de az épitő halála miatt befejezetlen maradt. E kollégium 130 czellával birván, 260 tanulónak adhat szállást; jövedelme pedig 12,000 khivai batman búza, és 5000 tilla (2500 font sterling) készpénz. Hogy az olvasó némi fogalmat szerezhessen magának ez intézetről, álljon itt a jövedelem felosztása, miből a személyzetet is megismerhetjük.

2. Allahkuli khan m. 120 czellával, melyben a tanitványok évi jövedelme 50 batman és 2 tilla.

3. Kutlug Murad Inag m., melynek minden czellája 50 batmant és 3 tillát jövedelmez.

4. Arab khan m. igen kevés, de gazdagon javadalmazott czellával.

5. Sirgazi khán m. Ez épületek egyedül érdemlik meg a sárkunyhók közt a ház nevezetet, udvaraik többnyire tisztán tartatnak, gyakran fákkal vannak beültetve, vagy egészen kertté alakitva. A tantárgyakról, Bokharáról beszéltünkben fogunk szólani, mely középpontja a közép-ázsiai tudományosságnak, most csak azt jegyezzük meg, hogy a tulajdonképeni előadások a tanárok czelláiban tartatnak, hol a tanulók szellemi tehetségük szerint vannak osztályozva.

Rendőrség.

Minden városnegyedben van egy mirab84) ki, ha nappal kerületében verekedések, lopások vagy más gazságok követtetnek el, a nyilvános rend fentartásáért felelős. A város éjszakai felügyelete négy pasebre (fő őr) van bizva, kiknek egész éjjel a vár kapuja előtt őrt kell állniok, mig mindeniknek nyolcz alőre – összesen tehát 32, kik egyszersmind a hóhértisztet végzik, – a városban körüljár, és mindenkit elfog, a ki éjfél után egy órával még az utczán mutatkozni mer. Különös figyelmöket betörések és tiltott szerelmi kalandokra forditják, s jaj annak, kit tetten kapnak.

B. A Khán és Kormánya.

Hivatalnokok.

Felesleges emlitenünk is, hogy a khán alattvalóinak élete és vagyonáról tetszés szerint rendelkezhetik. Mint országfejedelem az, a mi minden családatya a maga családjában; s a mint ez, ha kedve tartja, meghallgatja valamelyik rabszolgája tanácsát, ugy a khán is hajt néha egyik másik minisztere szavára. Önkényének tulajdonképen csak az ulemák rendje szabhat némi korlátot, ha oly férfiak állnak élén, kik tudományosságuk és feddhetlen életök által magokat a népnél kedvesekké, a khánnál félelmesekké birták tenni. E viszonyok majdnem minden ázsiai kormánynál fellelhetők, de nem tulajdonithatók a kormányformák hibáinak, vagy azok teljes hiányának. Sőt inkább, a keleten minden időben, s a történelem minden korszakában voltak alkotmányok, melyek az önkény és zsarnokság ellen valának intézve; de azért nem jutottak soha érvényre, mert keleten a tömegek jellemgyöngesége, és minden nemesebb érzés hiánya, az uralkodó büneinek mindig kedvezett, és kedvez mai napig.

A mongol eredetű khivai alkotmány szerint az államnak következő hatóságai vannak:

1. Khán vagy Padisah lesz az, ki egy diadalmas törzs kebeléből azzá választatik. Mellette állnak az

2. Inagok85), kik négyen vannak; ketten a király közeli rokonságából, ketten csupán törzsrokonok. Az előbbiek elseje mindig jogszerű kormányzója Hezareszp tartománynak.

3. Nakib, az egyházfő, mindig Szejdnek (a próféta családjából valónak) kell lennie, s ugyanazon ranggal bir, mint Konstantinápolyban a Sejkh-ül-iszlam.86)

4. Bi, – nem kell ezt összetéveszteni a bejjel, melylyel csak egyenlő szójelentése van. A Bi csatában a khán jobbján van.

5. Atalik, egy neme az államtanácsosoknak, kik csak özbegek lehetnek. Számuk a khán tetszésétől függ.

6. Kusbegi a khán vezirje, vagy első udvari tisztje. Rajta kezdődik a tulajdonképeni hivatalnokok testülete, kik teljesen az uralkodó szeszélyének alávetvék.

7. Mehter, egy neme az udvarnagynak, ki az udvar s az ország belkormányzatát vezeti. Mindig szartnak, a régi persa lakosság közül valónak kell lennie.

8. Jaszaulbasi, – szám szerint ketten, – vezetői a testőrseregnek, s kihallgatásoknál a bemutatói tisztet látják el. Egyenlő rangban áll ezekkel a Divan, egy neme az államtitkárnak, ki egyszersmind számvivő.

9. Mehrem, szintén ketten, – a komornyiki s megbizotti tisztet látják el, s nagy befolyással birnak a khánra s a kormányra.

10. Minbasi, 1000 lovas parancsnoka.87)

11. Jüzbasi, 100 lovas parancsnoka.

12. Onbasi, 10 lovas parancsnoka.

E tizenkét osztály képezi a szipahi-knak nevezett tulajdonképeni tisztviselőséget, s feloszlik a) olyanokra, kiket, mint a 2, 3, 4, 5, a khán soha ki nem tehet hivatalukból, b) tulajdonképeni szolgákra, kik bizonyos fizetést húznak, mint a 6, 7, 8, 9, s c) olyanokra, kik csak háboru idején működnek. A magas hivatalnokok jószágokkal jutalmaztatnak, a közönséges harczosok lovat s fegyvert kapnak a khántól, s minden adó és dij-fizetéstől mentesek. Ennyiből áll a világi tisztviselőség. Az ulemák, vagyis papok, kiknek főnöke a Nakib, következő alosztályokra oszlanak:

1. Kazi kelan, főbiró s az igazságszolgáltatás főnöke az egész khánságban.

2. Kazi ordu, ki mint főbiró a khánt hadjárataiban kiséri.

3. Alem, az öt mufti főnöke.

4. Rejsz, az iskolák és vallási törvények végrehajtásának felügyelője.

5. Mufti, minden jelentékenyebb városban egy.

6. Akhond, tanár vagy elemi tanitó.

A három első a magasabb hivatalnokok közé tartozik, és működésbe lépéskor a khán által gazdagon megajándékoztatik; a három utóbbi a vakf-ból (jámbor alapitványok) huzza fizetését, bizonyos részlet pénzben s termékekben, de azért szokás, hogy évenkint a kurban- és noruz-ünnepen a khántól bizonyos ajándékot kapjanak. A khivai ulemák nem állnak annyira a tudományosság hirében, mint a bokharaiak; de korántsem oly szemtelenek s elbizottak mint ezek, és sokban valódi buzgóság lakik, földieiket tehetségök szerint müvelni, és nyers, harczias tulajdonságaikon simítani.

Adók.

Khivában kétféle adó van: a) szalgit, mely a mi telekadónknak felel meg, s mely szerint minden 10 tanab (egy tanab 60 négyszög rőf) mivelhető földtől a khán évenként 18 tenge (10 shilling) adót kap. Katonák (nöker vagy atli), az ulemák és khodsák vagy szejdek (a próféta utódai) felmentvék alóla. b) Zekiat (vám), mely szerint a bevitt árútól 2½, száztóli; baromért, tevékért s lovakért darabszámra egy tenge, juhokért fél tenge vétetik évenként88). Ezenkivül minden nyilvános bolt fizet évenként 6 tengét. A szalgit behajtását közvetlenül a kusbegi és mehter eszközlik, kik a főkerületeket évenként beutazzák, és az illető kerületekben a jasolu-kat89) felelősekké teszik az adók behajtásáért. A zekiat jövedelmeire egy a khán kegyében álló mehrem őrködik, ki egy irnokkal meglátogatja a nomád törzseket, és, lehetetlen lévén a barmok megszámlálása, minden törzsre évenként a jasolukkal tartott tanácskozás és megegyezés szerint veti ki az illető részt. Az ily eljárásnál természetesen a mehteré a legnagyobb haszon; s a khánnak még mult évben is el kellett hinnie, hogy a karakalpakoknak csak 6000 db ökrük van, s a jomutok és csaudoroknál csak 30,000 birkától fizettek adót, – a mi, a mint hallám, csak harmadrésze a valódi létszámnak.

Törvényszékek.

Törvényszékekül szolgálnak a mecsetek és az igazságszolgáltatással megbizott kazik és muftik magán szállásai. Ezenkivül még mindenkinek szabadságában áll panaszát a város vagy tartomány kormányzója elé terjeszteni, ki aztán ürf, azaz saját belátása szerint itél. Minden kormányzónak, sőt magának a khánnak is, naponként legalább négy óráig kell kihallgatásokat adnia, mely kötelesség alól csak a betegség mentheti fel; s miután kiki bebocsáttatik, az uralkodó kénytelen gyakran alattvalóinak legapróbb családi viszonyait meghallgatni s kiegyenliteni. Hallottam, hogy nagy mulatságára szolgál a khánnak, ha egy feldühült házaspárt lát maga előtt; ilyenkor őket még jobban egymásra uszitja, s a hazaatyja hasát fogja nevettében, mikor férj és nő előtte a porban henteregve verekszenek.

C. A Khivai Khánság.

A khivai khánságot, mely történelmi nevén Kharezm90), s mely a szomszéd országokban Ürgends-nek is neveztetik, – minden oldalról sivatag veszi körül, s a mivelt föld legszélső határai délkeletre Fitnek város, éjszaknyugotra Kungrat és Köhne Ürgends, délre Medemin és Kökcseg. Az állandó lakosokkal benépesitett föld területét meghatározni épen oly sikeretlen törekvés volna, mintha a népesség számát akarnók megállapitani; inkább adjuk a khánságnak a lehetségig tökéletes helyiratát. Határozottan kiemelendő a föld nagy termékenysége, mely nem annyira a czélszerű mivelésnek, mint inkább az Oxus áldásdús vize által történő megnedvesülésnek tulajdonitandó.

Csatornák.

Khivában két féle csatorna van, u. m. a) arna, azaz olyanok, melyeket a folyam maga vájt magának, s melyeket csak hébekorban szoktak a lakosok megnagyobbitani, vagy mélyebbre ásni, b) jap, egy vagy két ölnyi széles, ásott csatornák, melyek nagyobbrészt az arnákból erednek, s melyeknek sürű hálózata az egész megmivelt földet elboritja. Az arnák közől megemlitendők:

1. Hazreti Pehlivan arnaszi, mely Fitnek és Hezareszpnél kezdődik s Khiva mellett elfolyva, miután Zej-n s a jomutok vidékén végig ment, a homokban elvész.

2. Gazavat arnaszi. Khanka és Jengi Ürgends közt szakad az Oxusból, nyugati irányban Gazavat mellett foly el, s a jomutok közt elenyészik.

3. Sahbad arnaszi. Kezdődik Jengi Ürgends felett, Sahbad Tashauz és Jillali mellett foly el, és Kökcsegnél elvész.

4. Jarmis arnaszi. Sahbaz Veli-vel szemben jön az országba, s végig foly a Kiat-Kungrat és Jengi Ürgends közti vidéken.

5. Kilicsbaj arnaszi. Khitai és Görlen közt ered, Jillali mellett foly el, és Kökcseg megett a homokban elvész.

6. Khodsaili Arnaszi.

A tulsó parton van:

7. A Surakhan arnaszi, mely a hasonnevű helynél veszi kezdetét és éjszakkeleten vész el, előbb Japkenarit és Akkamist látván el vizzel.

8. Iltazar Khan arnaszi, mely a karakalpakok földén foly keresztül.

Felosztás.

Khiva politikai felosztása azon városok számától függ, melyek tulajdon baj, vagy kormányzóval birván, ez által külön kerületet képeznek. Legfontosabbak: a főváros Khiva, Jengi Ürgends, az ipar fő székhelye és Köhne Ürgends. Még sokáig a mongol hóditás után ez volt a khánság fővárosa, most nyomoru falu, melynek hajdani fényéből alig van már egyebe, mint először: két toronynak kisebb nagyobb maradványa, mely tornyok más középázsiai tornyokéval egyenlő idomtalan modorban valának épitve, és a monda szerint azért rontattak le a kalmukok által, mert ezek dühbe jöttek azon, hogy e tornyok távolról közel látszanak, s közeledve feléjök, mintegy futnak az ember elől; másodszor: Törebegkhan kupolája, izlésteljes zománczozott téglákkal kirakva; végre Mazlumkhan szolugu.

Khivának mostani felosztása a következő:

Fővárosok és kerületek a hozzájuk tartozó falvakkal együtt, s mindeniknek távolsága az Oxustól.

D. Termények, Ipar és Kereskedés.

A khivai földtalaj termékenységéről már többször volt szó, különös emlitésre méltó szép gabonája, s a jó rizs, főleg a görleni; a legszebb selyem Sahbadban és Jengi Ürgendsben termeltetik; van gyapot, s a rujan, egy neme a gyökereknek, melyből veres festéket nyernek; a khivai gyümölcsnél különbet nemcsak Persia és Törökországban, sőt Európában is alig találhatni. Ez utóbbiból kiemelendő a hezareszpi alma, a khivai őszibaraczk és granátalma, s főleg a hasonlithatatlan jóságu dinnyék91), melyek még a távol Pekingben is nagy hirben állnak, s a mennyei birodalom uralkodója nem feledé el azon ajándékok közt, melyeket a khinai tatárságból évenként kap, mindig nehány ürkindsi (ürgendsi) dinnyét is kikérni magának. Még Oroszországban is jól megfizettetnek; mert a ki egy szállitmány télidinnyét visz ki, ugyanannyi czukrot hoz érette vissza.

A khivai ipar terményei közül hires Közép-Ázsiában az Ürgends csapani, azaz: az ürgendsi kabát, mely két szinű, csikos szövetből van készitve (pamut vagy selyemből, sőt néha a kétféle fonal vegyülékéből), s a nálunk divatozó hálóköntösök formájára kiszabva; – továbbá a khivai réz edények, a hezareszpi és a tashauzi vászon.

Khiva a legnagyobb kereskedést Oroszországgal üzi. Egy-két ezer tevéből álló karavánok mennek tavaszszal Orenburgba, őszszel Asztrakhánba; s Nizsnejbe (elnevezésök szerint: Mäkäria) a vásárra gyapotot, selymet, bőröket, ruhákat a nogaj tatárok számára, chagrinbőrt és gyümölcsöt visznek, s hoznak ezek helyett katlanokat s más öntött vas edényeket (itt: dsögen), kattunt (mely nálunk butorok bevonására fordittatik, ott azonban a nő-ing előrészének készitésére szolgál), percailet, posztót, czukrot, vasat, rosz puskákat, s kevés diszműárut. Nagy a kivitel a halakban is; de ezeket az oroszok maguk viszik el három gőzhajó védelme alatt, melyek az Aral-tón járnak, s az utolsó orosz követség és Khiva közt kötött szerződés szerint Kungratig mehetnek. Persia és Herattal92) Khiva igen csekély kereskedést űz, mert az ezen országokba vezető utak a turkmanok kezeiben vannak. Khiva és Asztrabad közt csupán a jomutok tartják fenn a közlekedést, kik évenkint 100–150 tevén hoznak oda fésü-készitésre való puszpángfát s egy kevés naftát. Bokharával már élénkebb a közlekedés. Ruhát s vásznat hordanak oda, s érette theát, fűszert, papirt, s ott készült könnyü diszműárukat hoznak. A belföldi kereskedésre nézve az ország minden városában hetenkint egy vagy két vásár tartatik. Még oly vidékeken is, melyekben nincs ház, hanem csupa nomádok laknak, egy Bazarli-dsajnak nevezett, s több agyagkunyhóból álló vásárhely épittetik a vásár megtartására, mely e vidékeken különös ünnepies alakot ölt. A középázsiai gyakran 10–20 mértföldnyiről eljő az ily helyre nehány tűért vagy más csekélységért, s ilyenkor legszebb lovára ül, s legjobb fegyverét viszi magával, hogy fitogtathassa magát.

E. A khánság lakossága.

Khivát 1. özbegek, 2. turkmanok, 3. karakalpakok, 4. kaszakok (kik nálunk kirgizeknek neveztetnek), 5. szartok és 6. persák lakják.

1. Özbeg.

Özbeg azon néptörzs neve, mely nagyobbrészt állandó lakhelylyel bírva, földmiveléssel foglalkozik, s az Araltó déli szögletétől Komulig (40 napi járásra Kasgartól, Khina benseje felé) terjedve, a három khánságban és a khinai tatárságban uralkodó fajnak tekintetik. Saját felosztásuk szerint az özbegek 32 fő taifé-re (törzs) oszlanak: 1. Kungrat, 2. Kipcsak, 3. Khitai, 4. Mangit, 5. Nöksz, 6. Najman, 7. Kulan, 8. Kiet, 9. Az, 10. Taz, 11. Szajat, 12. Dsagataj, 13. Ujgur, 14. Akbet, 15. Dörmen, 16. Ösün, 17. Kandsigali, 18. Nogaj, 19. Balgali, 20. Miten, 21. Dselair, 22. Kenegöz, 23. Kanli, 24. Icskili, 25. Bögürlü, 26. Alcsin, 27. Acsmajli, 28. Karakurszak, 29. Birkulak, 30. Tirkis, 31. Kellekeszer, 32. Ming.

E felosztás régi, és feltünő, hogy az emlitett földterületen még ezen egyes törzsek is csak nagyon elszórva találtatnak; s a kutató meg van lepve, sőt néha hinni sem akar saját szemeinek sem, midőn a khivai, khokandi és jerkendi özbegeknek nyelve, szokásai és arczkifejezése közt a nagy különbséget észreveszi, és ezek mégis magukat nemcsak ugyanazon nemzet, hanem ugyanazon törzs (taife) vagy clan (tire) tagjainak vallják.

Csak azt akarom emliteni, hogy Khivában a legtöbb özbeg törzs képviselve van, s hogy a khivai Khokanddal, Bokhara és Kasgarral szemben méltán büszke régi özbeg nemzetiségére. A khivai özbeg első pillanatra elárulja az irán elemmel való vegyületét; mert szakálla van, mely a turáninál mindig némileg mintegy idegen tulajdonnak tekinthető, mig az arcz szine s vonásai gyakran a valódi tatár eredetet tüntetik fel. Jellemére nézve is a khivai özbeg egyéb törzsrokonainál többet ér; nyilt szívü s becsületes; megvan még benne azon vadság, mely a körülötte levő nomádokat jellemzi, de hiába keressük nála a keleti civilisátió csalárd okosságát, s a törökországi valódi oszmanlin kivül az egyetlen keleti faj, melyből még lehetne valamit képezni.

Azon körülmény, hogy az iszlami miveltség Khivában még nem áll ott, a hol Bokharában, egyik fő oka annak, hogy a khivai özbegek részint pogány nemzeti erkölcseikből, részint a parszi vallásos szokásokból még sokat megtartottak. A zene és a török népköltészet iránti előszeretet, melyeken a középázsiai nomád nagyobb szenvedélylyel csügg, mint bármely mivelt nemzet, itt hivebben s tisztábban tartá fenn magát, mint Khokandban, Bokharában és Kasgarban. A khivai dutar (két húrú guitarre) és koboz-játszók hiresek egész Turkesztanban. Nevai, a legnagyobb özbeg költő, általánosan ismeretes, és nem múlik évtized, melyben uj, bár másod s harmadrangu lyrikusok ne támadnának. Két testvérrel ismerkedtem meg Khivában; az egyik Munisz, kitünő verseket irt, melyek közül később többet ki fogok adni; a másik Mirab, Mirkhond nagy történelmi munkáját roppant türelemmel leforditá az özbeg török szójárásra, hogy fia, ki különben persául is tud, azt könyebben megérthesse. Húsz évig dolgozott rajta, de restelte másoknak megmutatni, mert frivol dolognak tartatik a valláson kivül még más tudományokkal is foglalkozni.

Több százados letelepedésök daczára még mindig megvan a khivaiakon előbbi hősi életök jellege. Torna, birkozás, különösen versenyfutás nálok gyakori dolgok, s ez utóbbiakon gyakran nagy jutalmak tüzetnek ki. Minden jelentékenyebb lakodalmat 9-es, 19-es, 29-es versenynyel ünnepelnek meg, azaz a győző mindenből 9, 19, vagy 29 darabot kap, ugymint: 9 birkát, 19 kecskét stb., a mi gyakran jelentékeny értéket képvisel. A menyasszony és vőlegény közti versenyről már előbb szólottam. Az ország ős lakosaitól, kik tűzimádók voltak, némely ünnepélyek s játékok tartattak meg, melyek Közép-Ázsia egyéb részeiben az iszlam előtt szinte léteztek ugyan, de ma már teljesen feledve vannak.

2. Turkmanok.

Ezekről már bővebben emlékeztem. Khivában vannak jomutok, kik délfelé a sivatag szélét Gaszavatig, a Karajilgin, Kökcseg, Özbegjap, Bedrkend és Medemin vidékeket lakják; és a csaudorok, kik Köhne, s különösen Kizil Takir és Porszu vidékén találhatók, de leginkább a nyugati részen az Aral-tó és Kaspi-tenger között barangolnak. Göklenek igen kis számmal vannak.

3. Karakalpakok.

Az Oxus túlpartját lakják Görlentől átellenben majdnem Kungratig, a nagy erdőségek közelében. Lovuk kevés van, juh is alig. A karakalpakok azon hirben állnak, hogy nőik legszebbek egész Turkesztanban; de más részt roppant butáknak mondatnak, s e tekintetben számtalan adoma kering felőlök. Tiz főtörzset találtam köztök: 1. Bajmakli, 2. Khandekli, 3. Tersztamgali, 4. Acsamajli, 5. Kajcsili Khitai, 6. Ingakli, 7. Kenegöz, 8. Tombojun, 9. Saku, 10. Ontönturuk. Számukat 10,000 sátorra teszik. Emlékezetet meghaladó idők óta Khivának alattvalói. Ezelőtt negyven évvel fellázadtak Ajdoszt vezérök alatt, ki Kungratba tört, de később Mehemmed Rehim khán által megveretett. Nyolcz év előtt Zarlig főnökük vezérlete alatt ismét felzendültek, kinek – a mint mondják, – 20,000 lovasa volt, kikkel nagy pusztitásokat vitt végbe, mig Kutlug Murad Bi által megveretve, serege szétoszlott. Utoljára, három év előtt, Er-Nazar alatt lázadtak fel, ki várat is épittetett magának, de szintén legyőzetett.

4. Kaszakok (Kirgizek).

Ezek utóbbi időben nagyrészt orosz uralom alá jutván, Khivában kevesen vannak. Közép-Ázsia e legnagyobb nomád néptörzséről Bokharáról szóltamban még meg fogok emlékezni.

5. Szart

A Bokharában és Khokandban tadsikoknak nevezett szartok teszik Kharezm persa őslakosságát, melynek száma itt aránylag már igen csekély, s persa anyanyelvét lassanként egészen felcserélte a törökkel. A szart, mint a tadzsik, ravasz és finom modoráról ismerhető meg; az özbeg nem igen szenvedheti, s jellemző dolog, hogy daczára a félezredes együttélésnek, az özbegek és szartok közt mindeddig igen kevés házasság köttetett.

6. Persák.

Az itt lakó persák, – mintegy 40,000-en, – részint rabszolgák, részint felszabadultak; s Akderbendben és Dsamliban egy kis gyarmatot alkotnak. A rabszolgának különben anyagi tekintetben nem rosz dolga van Khivában, mert ravaszságával könnyen túl járva az egyszerü özbegnek eszén, hamar meg tud gazdagodni. Sokan, ha megváltották magukat, inkább ott telepszenek le, mintsem visszatérnének Persiába. A rabszolgát Khivában, dogma-nak, gyermekkorában azonban khanezad, azaz házi szülöttnek hivják. A szolgaság szégyenbélyege csak a harmadik izben enyészik el.

F. Khivának e századbeli történetéhez.

1. Mehemmed Emin Inag (1792–1800).

Nadir Sah93) rögtöni elvonulása után, ki kardcsapás nélkül kerité birtokába a khánságot, a kis hordabéli kirgizek (vagy Üsztjurt kazagi, azaz felsőjurti kaszakok, a mint önmagukat nevezik), kezeibe került Khivában a főhatalom; s uralkodtak a múlt század végeig, midőn egy özbeg főnök a Konrad-törzsből felkelt, hogy a trónra való igényeit érvényesitse. Neve Mehemmed Emin Inag volt. E névvel akarta az utolsó özbeg uralkodó családból származását jelenteni, s csakugyan sikerült is egy kis sereget gyüjtenie, s avval a kaszak fejedelem ellen harczra szállnia. Ez azonban akkor még meglehetős hatalommal birván, ellenét többször megverte, ki végre Bokharába menekülve ott nehány évig visszavonultan élt. Párthivei azonban folytaták a harczot, s midőn már némi előnyöket vivtak ki, egy negyven lovasból álló küldöttséget menesztettek hozzá; melylyel ő vissza is tért, ismét kezébe vette a vezényletet, s ez alkalommal nagyobb szerencsével, mert elűzte a a kaszakokat, s trónra lépvén megveté alapját a máig uralkodó háznak, melynek tagjai a tulsó lapon álló családfa szerint minden megszakadás nélkül követték a trónon.

2. Iltazar khan (1800–1804).

Folytatá a Bokhara elleni harczot, mert ez a kaszakok sülyedő hatalmát támogatta. Mig ő Csihardsuj vidékén volt elfoglalva, a bokharaiak által felbiztatott jomutok Khiva ellen rohantak, elfoglalták a várost, és főnökük Tapisdeli vezérlete alatt kirabolták. Iltazar gyorsan vissza akart térni, de visszamenetében a bokharaiak által megveretett, s futásközben az Oxus habjaiban lelte halálát. Utóda lön fia

3. Mehemmed Rehim (1804–1826);

kit Medrehimnek is neveznek. Rögtön a jomutok ellen forditá fegyvereit, kiűzte őket a fővárosból, s gazdagon kárpótolta magát rajtok a szenvedett veszteségekért. Nem kevésb szerencsével járt el a karakalpakok ellen is, kik Ajdoszt alatt ellene fellázadtak, s kiket csakhamar ismét engedelmességre téritett; kevesebb sikert arattak fegyverei Kungrat ellen, hol rokonainak egyike iparkodott tőle a trónt elvitatni, kivel aztán tizenhét évig tartó háborút viselt. Midőn ez idő alatt e várost ostromlá, az állhatatos védő, nevetve sikeretlen fáradozásait, egy nap a torony tetejéről átkiáltá hozzá:

A KHIVAI URALKODÓ-CSALÁD SZÁRMAZÁSI FÁJA.

Evvel azt akarta mondani, hogy van az év minden szakára külön élelmiszere, melyet bent a városban kaphat; nincs tehát szüksége kenyérre, s azért éhség által nem lehet hódolásra birni.

Atyja halálát megbosszulandó, Medrehim Bokhara ellen ment, melyben azon időben Emir Szejd, egy lágyeszű fejedelem uralkodott, ki a dervisségre adta magát. A khivaiak sok várost elpusztitottak Bokhara körül, s több ezer fogolyt szedtek össze. Az emir, kinek ezt hirül hozták, azt felelte: „Akhir Rigisztan amandur,“ azaz: megvan még a Rigisztan,94) ez biztos hely, s azért nincs mit félnie. Nagy pusztitások után Medrehim zsákmánynyal terhelten hazatért, s uralkodása végszakában még Asztrabad körül a tekkéket és jomutokat hóditá meg.

4. Allahkuli khán (1826–1841),

a telt hazne (pénztár) mellett atyjától még a szomszédnépek közt szerzett nagy befolyást is örökölte, melynek megtartása folytonos háborúkba keverte. Bokharában a gyönge Szejdet az erélyes Naszrullah követte, ki atyjának szégyenteljes veszteségeit jóvá akarván tenni, háborút kezdett, melyben a khivai trónörökös Rehimkuli Töre megveretett. Ugyanezen időben jött hire, hogy az oroszok Orenburgból Khiva felé iparkodnak, sőt hogy a bokharai emir támadása is csak a hitetlenek izgatásának eredménye. Nagy volt a kétségbeesés, mert hir szerint az orosz sereg 80,000 emberből és 100 ágyúból állt.95) Sokáig hiába várván az ingilizek segélyét Heratból, a khán mintegy 10,000 lovast Khodsa Nijaz Baj vezérlete alatt az oroszok ellen küldött, kik az Ügesikságon át már az Atjolu tóig hatoltak előre, mely hat mértföldnyire van Kungrattól. A khivaiak azt beszélik, hogy megtámadták az ellent, s hallatlan mészárlást vittek végbe soraiban. Sokan elfogattak, s két oroszt mutattak nekem Khivában, kik azon hadjáratból a fogságban visszamaradtak, s később, nyiltan áttérve az iszlamra, a khán által felszabadittattak, s ajándékot sőt még feleséget is kaptak tőle. A győzelem után a khán Dövkara vidékén két felől sánczokat hányatott, s ezeknek őrségét Khodsa Nijaz Baj-ra bizta, – de e sánczok már tiz év óta elpusztulva s elhagyatva állnak. Allahkuli, hogy az oroszok elleni szerencsét az istennek megköszönje, egy medreszét (collegiumot) alapitott, s azt gazdag javadalmakkal látta el.

Más részről a Bokhara elleni háború folytattatott; a göklenek is megtámadtattak, s nagy részök Khivába költözni kényszerittetett.96)

5. Rehimkuli khán (1841–1843).

Atyja halála után a trónra jutva, rögtön a dsemsidiekkel, azon persa nomád néppel gyült meg a baja, mely a Murgab keleti partját lakja, s melyből a khivaiak 10,000 sátort a főnökkel együtt az Oxus partján, közel Kilidsbajhoz telepitettek. Más részről az akkor Merv birtokában levő szarikok kezdtek az özbegekkel háborút. A khán ifjabb testvére, Medemin Inag, küldetett ellenök 15,000 lovassal, de a Khiva és Merv közti borzasztó úton a katonák soraiban betegségek ütöttek ki; s miután ugyanekkor a bokharai emir Hezareszp várost ostromlá, az Inag gyorsan ez ellen fordult fegyvereivel, legyőzte s békére kényszerité. Ugyanekkor meghalván Rehimkuli khán, utódja lőn

6. Mehemmed Emin khán (1843–1855),

ki, bár nem az örökösödési rend szerint, mert az elhaltnak fiai is maradtak, de előbbi érdemeinél fogva igazságos igényeket támaszthatott a trónra. Medemin khánt tartják az újabb időben Khiva legdicsteljesb uralkodójának; mert a kharezmi királyságnak, a mennyire lehetett, visszaadta 400 év óta elvesztett régi határait, s a környékbeli minden nomádok legyőzése által a khánságnak ugy tekintélyét, mint jövedelmeit jelentékenyen öregbité.

Két nappal utóbb, a mint a fehér nemezen magasra emeltetett, – a mi Khivában és Khokandban a trónralépés jelvénye97), – személyesen ment a szarikok, ezen legvitézebb turkman törzs ellen, melyet a mervi termékeny lapálylyal együtt meghóditani szándékozott. Hat hadjárat után sikerült a mervi várat bevennie, egy Jolöten nevü s annak közelében fekvő más erősséggel együtt. Azonban alig tért vissza Khivába, a szarikok újra fellázadtak, s a Mervben hátrahagyott parancsnokot az őrizettel együtt legyilkolták. A khán gyorsan uj hadjáratra kelt, melyben a dsemsidiek, a szarikok ősi ellenségei is részt vettek. Ezek vezére Mir Mehemmed vivta ki a diadalt, s az özbeg hősök nagy bosszúságára diadalmasan bevonult Khivába.

A szarikok tehát meg voltak hóditva; de a tekkék, kik ekkor Karajap és Kabukliban, Merv és Akhal közt laktak, az évi adót megtagadva ellenségeskedni kezdettek; mire Medemin kényszerülve látá magát, még turkman vértől párolgó fegyvereivel ujra egy másik törzs ellen fordulni. Három hadjárat után, melyek alatt a homoksivatagban sok ember és állat elveszett, végre sikerült a lázadók egy részét legyőznie, s jomutok és özbegekből álló őrséget hagyott hátra két parancsnok felsősége alatt. Szerencsétlenségre e kettő közt csakhamar viszály támadt, mire az egyik visszatért Khivába, de büntetésül a khán által egy magas toronyról lelöketett. E tettével a khán a jomutokat mind ellenségeivé tette, titokban a tekkékkel kezdtek szövetkezni, s később halálának okai lettek. Ez időben Medeminnek 40,000 lovasa volt, özbegek és más adózó nomád törzsek férfiaiból; s e sereg egyik részét az oroszok ellen, kik akkor az Aral tó keleti részétől Khiva felé közeledtek, Khodsa Nijaz Baj sánczaira küldé. Másik részével azonban maga ment Mervbe, hogy ott a szünni nem akaró turkman zavaroknak egy csapással véget vessen. Rögtön bevette Karajapot és Szarakhsz (a régi Syrinx) ellen ment. Ennek közelében egy dombon98), sátrában pihentében, táborának közepette nehány vakmerő ellenséges lovas által megtámadtatott; s ámbár felkiáltott: „Men Hazret em!“ (én vagyok a khán!) feje levágatott, a nélkül hogy szolgái közül csak egy is segitségére siethetett volna. A levágott fej láttára, melyet a turkmanok a persa sahnak99) küldtek ajándékul, páni rettegés tört ki seregében. A hadak mindazonáltal rendben vonultak vissza s útközben

7. Abdullah khánt (1855–1856)

kiáltották ki uralkodóvá, ki alig érkezett a fővárosba, a trónviszályok már megkezdődtek. Egy idősb koránál fogva tulajdonképen jogos trónkövetelő, Szejd Mahmud Töre, minden molla s az ország nagyjai előtt kardot vont, s az által vélte jogát érvényesithetni, ha a khánt rögtön agyonvágja; de haragja lecsillapittatott, maga pedig később elzáratott. A jomutok is két herczeget vontak magukhoz, kiket a trónra akartak segiteni, de e szándék hamar kitudódván, a herczegek megfojtattak, a jomutokra nézve pedig, mert ellenséges érzületök már bizonyos volt, elhatároztatott, hogy meg fognak büntettetni. A khán nehány ezer lovassal ment ellenök, de ők ártatlanoknak tetteték magukat, s miután a törzs akszakaljai, a hódolás jeléül meztelen kardokat akasztva nyakaikba mezitláb jöttek eléje, a khán ezúttal békét hagyott nekik. Két hónap múlva azonban a jomutok ismét ellenséges indulatot mutattak; a khán megharagudott, gyorsan 2000 lovast szedett össze s a most már nyiltan ellenszegülő lázadókat magtámadta, – azonban szerencsétlenül. Az özbegek futni kényszerültek, s midőn a khánt keresték, kiviláglott, hogy ő az elsők közt esett el, s a többi halottakkal együtt észrevétlenül, ugyanazon árokba dobatott. Utódjává neveztetett

8. Kutlug Murad khán (csak 3 hónapig uralkodott),

az elhúnytnak ifjabb testvére, ki bátyja oldalán harczolt, és nehéz sebekkel terhelten tért vissza. Nemsokára készült folytatni a harczot, mely bátyjának életébe került, midőn a jomutok főnökei békeajánlatokat tettek neki, s megigérték, hogy legközelebb a khán unokatestvérével együtt, ki az ütközetben kezeik közé került, hódolatuk nyilvánitására Khivában meg fognak jelenni. A khán és miniszterei ezen igéreteknek hitelt adtak, kitűzték a napot, s a jomutok, legjobb lovaikon, legszebb fegyvereikkel megrakva, 12,000 emberrel csakugyan megjelentek. A hódolás napjának reggelén a khán először is rokonát fogadá, ki őt megölelvén, alattomosan tőrt szúrt mellébe. A khán összerogyott s a turkmanok a jelenlévő szolgákra rohantak. A nagy zavarban a mehter a vár falára lépett, s annak ormairól tudtul adván a népnek a gaztettet, felszóllitá a khivaiakat, hogy minden a városban lévő jomutot siessenek legyilkolni. Az elkeseredett lakosság a turkmanokra tört, kik megrettenésökben elkábulva, mint a juhok a mészáros kezében, vérzettek el a khivaiak fegyvere, sőt sokan a nők kései alatt is. Khiva utczáin patakzott a vér, s hat napig tartott, mig a holttesteket mind el tudták takaritani.

E mészárlás után nyolcz napig Khiva fejedelem nélkül volt, s ekkor a koronát a nép a különben derék Szejd Mahmud Törének ajánlá; ki azonban opium-szivási szenvedélye miatt ifjabb testvére javára a trónról lemondott. S igy fejedelem lett

9. Szejd Mehemmed khán (1856-tól máig),

általánosan lágyeszűnek elismert ember, kiről az olvasó már hallott valamit. Uralkodása alatt a jomutokkal való polgárháboru sokat pusztitotta Khivát; az előbbi khánok által alapitott gyarmatok szétdúlva s elhagyatva állnak, mig a jomutok s özbegek egymást ölve, gyermekeiket s nejeiket kölcsönösen rabszolgaságra vitték, addig a bevándorolt dsemsidiek – e mondás szerint: „Inter duos litigantes tertius gaudet,“ – a fegyvertelen lakosságot megtámadták, Kilidsbajtól Fitnekig egész Khivát elpusztitották, s gazdag zsákmánynyal megrakodtan, 2000 persa rabszolga kiséretében, kiket e zavarok alatt felszabaditottak, visszatértek a Murgab partjaira.

Szegénység, epemirigy, döghalál, és a népesség fogyása végre békére kényszeritett, midőn orosz befolyás által felizgatva egy Mehemmed Penah nevü trónkövetelő Kungratban kitűzte a lázadás zászlaját, s Mangislakon keresztül rögtön követséget inditott Asztrakhánba, az orosz padisah védelmét kikérni. De e küldöttségnek elment a hire, s a követek útközben megölettek. Később Mehemmed Penah, midőn orosz pénze elfogyott, saját párthivei által meggyilkoltatott; a lázadás főczinkosai pedig becsomagoltattak, az az: kezeik nedves bőrrel testükhöz varratván Khivába küldettek, hol borzasztó halál várt reájok.