Közép-ázsiai utazás

BOKHARA. BOKHARA VÁROSA, KAPUI, RÉSZEI, MECSETJEI, COLLEGIUMAI. – A KATALIN CZÁRNŐ ÁLTAL ALAPITOTT COLLEGIUM. – A MEDRESZÉK RENDELTETÉSE NEM A TUDOMÁNY, HANEM A FANATISMUS ÉLESZTÉSE. – BAZÁROK. – A RENDŐRSÉGI RENDSZER SZIGORUBB, MINT BÁRHOL ÁZSIÁBAN. – A BOKHARAI KHÁNSÁG. – LAKOSOK: ÖZBEGEK, TADSIKOK, KIRGISZEK, ARABOK, MERVIEK, PERSÁK, HINDUK, ZSIDÓK. – A KORMÁNY. – KÜLÖNFÉLE HIVATALNOKOK. – POLITIKAI FELOSZTÁS. – A HADSEREG. – A BOKHARAI TÖRTÉNET RÖVID KÖRVONALOKBAN.

A. Bokhara Városa.

Bokhara város határát, melyet egy napi járásra terjedőnek mondtak nekem, négy mértföldnyinél nem találtam nagyobbnak. Bár a vidék meglehetősen müvelt, e pontban Khiva mégis nagyon tulhaladja. A városnak 11 kapuja van: Dervaze Imam, d. Mezar, d. Szamarkand, d. Oglan, d. Talpacs, d. Sirgiran, d. Karaköl, d. Sejkh Dselal, d. Namazgiah, d. Szalakhane, d. Karsi, s két főrészre, a Deruni sehr-re (belváros) s a Beruni sehr-re (külváros), valamint több városrészre osztatik, melyek közül a Mahallei Dsujbar, Khiaban, Mirekan, Malkusan, Szabungiran a legnevezetesebbek.

A nyilvános épületeket, piaczokat az olvasóval már az első részben kis előleges rajzban ismertettük meg, de mind e mellett meg akarjuk kisérteni e pontról szóló jegyzeteinket röviden összefoglalni.

Mecsetek.

A bokharai azt mondja, hogy szülővárosában 360, részint nagy, részint kisebb mecset van, s hogy a jámbor müszülman szórakozásul minden nap mást látogathat meg. Én a nevezett számnak alig felét találhattam meg, s csak a következők emlitésre méltók: 1. Meszdsidi Kelan, melyet Timur épittetett fel, Abdullah khán pedig megujitott. Az emir itt tartja a nép nagy összecsődülése között pénteki imádságát. 2. Meszdsidi Divanbegi, melyet bizonyos Nezr, Imamkuli Khán emir divanbegi-je (államtitkár) a hasonnevü tóval és medreszével 1029-ben (1629) épittetett. 3. Mirekan és 4. Meszdsidi Mogak, földalatti épület, hol némelyek állitása szerint az első müszülmanok, mások szerint az első tüzimádók tartották volna vallási összejövetelöket. Az első állitás alaposabbnak látszik, mert először is a tüzimádók, a városon kivül, a szabadban megfelelőbb helyet találhattak volna, s mert másodszor sok kúfi felirat tanusitja ez épület iszlami eredetét.

Medreszék (collegiumok).

A bokharai a medreszék számával is épen ugy dicsekszik és azt 360-ra teszi, bár nincs több 80-nál. A legnevezetesebbek a következők: 1. Medresze Kökeltas, épittetett 1426-ban; 150 czellája van, melyek mindegyike 100–120 tillába kerül100). Az első osztály növendékeinek évenkint öt tilla jövedelmük van. 2. M. Mirarab, 1529-ben épittetett és 100 czellája van, melyek mindegyike 80–90 tillába kerül, és 7 tilla jövedelemmel bir. 3. Kosmedreszei Abdullah khán (az Abdullah khán medresze-párja), 1572-ben épittetett, szintén körülbelől 100 czellája van, melyek azonban kisebb értéküek, mint az előbbeniek. 4. M. Dsujbar, 1582-ben a hasonnevü nagy tudós s ascéta egy unokája által épittetett; ez a leggazdagabban van javadalmazva, mert minden czella 25 tilla jövedelemmel bir, de nem nagyon lakott, mivel a város legszélsőbb végén fekszik. 5. M. Turszindsan, hol minden czellának öt tilla évi jövedelme van. 6. M. Ernazar, melyet Katharina czárnő követei egyikével épittetett fel, 60 czellával, mindegyik 3 tilla jövedelemmel.

Általában Bokhara és Szamarkand collegiumai okozták, hogy nem csak az egész iszlamnak, hanem nekünk Europában is Közép-Ázsia főiskoláiról rendkivüli fogalmunk volt. A fölületes szemlélő az ily intézetek épitésénél nyilvánuló áldozatkészséget könnyen tarthatá a magasb törekvés tanujelének. Sajnos, hogy az egész mozgalom csak a vak fanatismuson alapul, s mint a középkorban, ugy jelenleg is ez iskolákban egy kevés logikán (mantik) s bölcsészeten (hikmet) kivül kizárólagosan a koránban s vallási kérdésekben adatik oktatás.101) A tanulók összes számát nekem 5000-re mondták. Ezek nem csak Közép-Ázsia minden részéből, hanem Indiából, Kasmirból, Afghanisztanból, Oroszországból és Khinából is csoportosodnak itt össze, s a szegényebbek az emirtől évdijt nyernek, mert Bokhara a medreszéknek s az iszlam szigoru megtartásának köszönheti a befolyást, melyet a többi szomszédos tartományon bir.

Bazárok.

Oly bazárok, minőket a persa fővárosokban találhatni, nincsenek itt. Csak egynehány van boltozva s kőből épitve, a legnagyobb rész fával vagy náddal fedett, mely hosszu rudakra illesztetik. Különben többféle bazár van: Tim Abdullah Khan, melyet a hasonnevü fejedelem Mesedből való visszatérte után (1582) persa mintára épittetett; Resztei Szuzengiran, hol a varró-eszközöket árulók, s r. Szarrafan, hol a pénzváltók s könyvárusok állnak, r. Zergeran, az aranymüvesek-, r. Csilingeran a lakatosok-, r. Attari, a füszerárusok-, r. Kannadi, a czukrot- s édességet árulók-, r. Csajfurusi a theaárusok-, r. Csitfurusi, bazari Latta a vászon árusok- és Timcse darajfurusi a füszerkereskedőknek helye sat. Minden bazárnak saját akszakal-ja van, ki az emirnek a rend- s a fizetendő dijakért felelős. A bazárokon kivül még körülbelől 30, mind kis karavanszeraj van, melyek részint áruk raktárának, részint az idegenek lakhelyéül szolgálnak.

Rendőrség.

Bokharában oly szigoru a rendőrség, mint az előttünk ismeretes Ázsia egyik más városában sem. Nappal a rejsz személyesen meglátogatja a bazárokat s nyilvános helyeket, vagy kiküldi számos emberét s kémét, s körülbelől két órával napnyugta után senkinek sem szabad az uton mutatkozni. A szomszéd nem látogathatja meg szomszédját, s a betegnek orvosság hiányában el kell vesznie, mert az emir engedélyt adott, hogy őt magát is fogják el, ha a mirsebek (éji őrök) az utczán tiltott időben találják.

B. A Bokharai Khánság.

Lakosok.

A khánság jelenlegi határai keletről a khokandi khánság és Bedakhsan hegyei, délről az Oxus a Kerki és Csihardsuj tulsó kerületekkel, nyugotról s éjszakról a nagy sivatag. A határokat különben ép oly kevéssé lehet pontosan msghatározni, mint a lakosok számát. Tulzás nélkül 2½, millióra tehetni az összes számot, kik letelepedettekre s nomádokra, valamint nemzetiség szerint özbegek-, tadsikok-, kirgizek-, arabok-, merviek-, persák-, hinduk-, és zsidókra oszlanak.

1. Özbegek.

Ezek ugyanazon 32 törzsből állanak, kiket Khivánál megneveztünk, de kharezmi törzsrokonaiktól észrevehetőleg különböznek mind arczjelleg, mind jellemre nézve. Bokhara özbegjei a tadsikok-kal szorosb összeköttetésben éltek, mint a khivabeliek a szart-okkal, s e közben a nemzeti jellegből s az özbeg egyszerü, őszinte természetességből sokat is vesztettek. Mint a khánság uralkodó népe, mert maga az emir is özbeg s a Mangit törzsből való, az ország haderejét is képezik, habár a magasb rangu tisztek csak gyéren vétetnek az özbegek soraiból.

2. A tadsikok.

Közép-Ázsia összes városainak ez ősi lakói, itt a legnagyobb számmal vannak, miért is Bokhara az egyetlen hely, hol a tadsik nemzetiségére büszke. Megemlékezik még előbbi hazája, a régi Khoraszan102) határairól: keleten Khoten (Khinában), nyugaton a Kaspi tenger, éjszakon Khodsend, délen India. Kár, hogy e nép régisége s előbbeni nagysága daczára minden bűnben s aljasságban a legnagyobb fokot érte el, s ha bennök a régi Ázsiát, nemünk bölcsőjét látjuk visszatükrözve, ama régi időkben csakugyan szomoru viszonyok lehettek.

3. Kirgizek103),

vagy kaszakok, a mint magukat nevezik, a bokharai khánságban csak kis számmal vannak ugyan, csekély jegyzeteinket azonban e népről, mely valamint számra a legnagyobb, ugy a nomád-élet eredetiségében Közép-Ázsiában a legfigyelemreméltóbb, ezennel itt alkalmilag el akarjuk mondani. Vándorlásaimon sokszor találtam egy-egy kirgiz sátor-csoportot, de valahányszor számuk után tudakozódtam, szemembe kaczagtak s a felelet mindig ez volt: „Számláld meg előbb a sivatag homokszemeit, akkor majd megszámlálhatod a kirgizeket is.“ Ép oly kevéssé mondhatók meg határaik. Annyit tudunk, hogy a nagy sivatagot lakják, mely Sziberia, Khina, Turkesztan s a kaspi tenger között terül el, s valamint e vidék, ugy társadalmi viszonyaik eléggé bizonyitják, hogy mily téves azok nézete, kik a kirgizeket majd az orosz, majd a khinai hódoltságban gondolják. Oroszország, Khina, Khokand, Bokhara és Khiva csak addig parancsolnak a kirgizeknek, mig az adó beszedésére kiküldött tisztjeik a nomádok között időznek. A kirgizek az adóbehajtást is erőszakos rablásnak tekintik, s köszönetre hiszik magukat kötelezetteknek, hogy az illetők a tizedrészszel, vagy más dijszabályzattal megelégszenek. Minthogy a világ-forradalmak évszázadok, sőt talán évezredek óta a kirgizekre csak csekély befolyással lehettek, e népnél, melyet csak egyes töredékeiben láthattunk, ama szokások s erkölcsök leghivebb képe található fel, melyek az ős idő turan népeit jellemzik, s az erény és nyerseség ama különös vegyülékét képezik. Feltünő a náluk tapasztalható nagy rokonszenv a zene és költészet iránt, különösen pedig aristocraticus büszkeségük. Ha két kirgiz találkozik egymással, mindjárt azt kérdezik: „Jeti atang kimdir?“ kik a te hét atyád (ősöd)? A kérdezett, még a nyolcz éves gyermek is, mindig pontosan megfelel, ellenkező esetben rendkivül müveletlen- s neveletlennek tartatik. Vitézségre nézve a kirgizek az özbegekkel s nevezetesen pedig a turkmanokkal nem mérközhetnek, az iszlam is náluk sokkal gyöngébb lábon áll, mint az utóbbiaknál. Csak a gazdag baj-ok szoktak a városból egy-egy mollát megfogadni, ki aztán juhok, tevék s lovakban fizetendő bizonyos dijért házuknál a tanitó, pap és titkári helyet tölti be. Ránk europaiakra nézve a kirgizek, ha többször érintkeztünk is velök, mindig csodálatos jelenségek maradnak. Naponkint, égető hőségben ép ugy, mint ölnyi magas hóban, minden holmijukkal, nehány óráig vándorolnak, hogy nehány órára ismét letelepedjenek; a kenyér létezéséről mit sem hallottak, s élelmök egyes egyedül tejből s husból áll. A kirgiz a városi lakost vagy más letelepedettet betegnek vagy bolondnak tartja, s mindenkit megsajnál, kinek arcza nem mongol jellegü. A kirgiz aesthetikai nézete szerint a mongol fajban megtestesült a szépség netovábbja, mert isten a kiálló csontok által a lóhoz tette hasonlóvá, ezt pedig a kirgiz minden teremtett lény koronájának tekinti.

5. Arabok.

Ezek azon harczosok utódai, kik Kutejbe alatt, a harmadik khalifa idejében részt vettek Turkesztan elfoglalásában, s később ott le is telepedtek, de az arczjellegen kivül keveset tartottak meg hedsazi és araki testvéreik jellemző tulajdonaiból; csak nehányat találtam közöttük, kik arabul beszélnek. Számukat 60000-re teszik. Legnagyobb részt Vardanzi és Vafkend vidékén laknak.

5. A merviek.

Azon 40,000 persától származnak, kiket Szaid Khán emir 1810 táján, midőn Mervet a szarikok segélyével elfoglalta, Bokharába áttelepitett. Származásukra nézve tulajdonképen törökök Azerbajdsan s Karabagból, kiket Nadir sah hozott régi hazájukból Mervbe. A tadsik után a mervi a legravaszabb Bokhara városában, de nem oly gyáva, mint amaz.

6. Persák.

Részint rabszolgák, részint olyanok, kik kiváltván magukat, Bokharában telepedtek le, hol minden vallási elnyomatás daczára, miután a siíta-felekezet szertartásait csak titokban végezhetik, kereskedés s kézi iparral örömest foglalkoznak; mert itt olcsóbban megélhetni, s a nyereség könnyebb, mint saját hazájokban. A persa, ki szellemi tehetségre nézve a közép-ázsiait nagyban fölülmulja, a rabszolgaságból a legmagasb tiszti rangokra szokott fölemelkedni. A mint alig van a tartományokban kormányzó, ki ez vagy ama hivatalban ne használna persákat, kik előbb rabszolgái voltak s hozzá hivek maradnak; igy az emir környezetében hemzseg a sok persa, s a khánság első tisztviselői e nemzethez tartoznak. Bokharában a persákat oly embereknek tekintik, kik már többet érintkeztek a frengikkel s ezek ördöngös eszétől már többet is tanultak. Muszaffar-eddin emir különben keserűn megérezné, ha Persia megtámadná, mi már szándokában is volt; mert hadseregével, melynek parancsnokai Sahrukh khan és Mehemmed Haszan khan, s topcsibasi-jai (a tüzérség vezérei) Zejnel bej, Mehdi bej s Leszker bej, mind persák, ugyan kevésre menne.

7. A Hinduk.

Számra ugyan csak 500-an vannak, s ezek is család nélkül a fővárosban s a tartományokban elszórva élnek, de csodálatos, hogy az egész pénzkereskedés ezek kezében van. Nem lehet vásár, még faluban sem, hogy az uzsorás hindu ott meg ne jelenjen. Mikor a legalázatosabb is, mint az örmény Törökországban, az özbeget rettenetesen megcsalja, s minthogy a jámbor kadi a Visnu-imádóval a legtöbb esetben együtt czimborál, az áldozat csak gyéren siklik ki kezéből.

8. Zsidók.

Körülbelől 10,000 van a khánságban, kik legnagyobb részt Bokharában, Szamarkandban és Karsiban tartózkodnak, s inkább kézműiparral, mint kereskedéssel foglalkoznak. Eredetükre nézve persa zsidók és pedig az első fogságból. Kazvinból s Mervből ezelőtt 150 évvel vándoroltak ide, s a legnagyobb elnyomatás és megvetés között élnek. Csak a küszöbön szabad mutatkozniok, ha valamely igazhivőt akarnak meglátogatni, s ha az utóbbi akar hozzájok jönni, saját házukat sietve elhagyva, az ajtó elé kell állniok. Bokhara városában évenkint 2000 tilla dsizie-t (adót) fizetnek, melyet a községi előljáróhoz át, s ezért kétszer könnyeden arczul ütik, mit a korán a hódolás jeléül rendel. A szabadalmak hirére, melyeket a zsidók Törökországban élveznek, nehányan Damaszkusba és Szyriába vándoroltak ki, de ennek csak titokban szabad történnie, mert másként a kivándorlási kedv vagyonvesztéssel és halállal büntettetik. Feltünő, hogy mint tartják fel a pósta-közlekedést az évenkint Turkesztanból Mekkába menő hadzsik által; utitársaim is több levelet hoztak s mindenütt fölkeresték az illetőket, kiknek a levél czime szólt.

Kormány.

A bokharai kormányzási alak csak keveset tartott meg az ó-persa vagy arab jellegből, mert itt a törökmongol elem játszsza a főszerepet. Az alkotmány, bár a hierarchiának nagy befolyasa van reá, katonai, s annak élén az emir áll, mint generalissimus, fejedelem és vallási főnök. Az ország katonai s polgári hatóságai a következőkre oszlanak: a) kette szipahi, azaz magasabb hivatalnokok; b) orta szipahi, azaz közép hivatalnokok és c) asagi szipahi (zabit.) Az első két osztályba szabály szerint csak urukdar-okat, azaz jó családbelieket kellene fölvenni, mert hivatalaikba jerlik azaz fejedelmi kézirat és billig104) azaz diszjelvények által igtattatnak be, de már régtől fogva persák is, kik előbb rabszolgák voltak, tiszteltettek meg e hivatalokkal.

Következő sorozat némi áttekintését nyujtja a hivataloknak, a mint azok az emirtől lefelé rendben következnek:

Kette szipahi ⎧
⎪
⎪
⎪
⎨
⎪
⎪
⎪
⎩ 1. Atalik.
2. Divanbegi (államtitkár).
3. Pervanedsi, a pillangó ember, mint az udvarnál nevezik, mert az emirtől mint futár fontos ügyekben ide oda küldetik.

Orta szipahi ⎧
⎪
⎪
⎨
⎪
⎪
⎩ 4. Tokhszabaj, tulajdonképen tughszahibi, t. i. ki tugh-ot (lófarkot) hord zászlóul.
5. Inag.
6. Mirakhor (lovász mester).

Asagi szipahi
(zabit.) ⎧
⎪
⎪
⎪
⎪
⎪
⎪
⎪
⎨
⎪
⎪
⎪
⎪
⎪
⎪
⎪
⎩ 7. Csohragaszi, tulajdonképen csehreagaszi, azaz: arczember, mert a nyilvános fogadtatásoknál az emirrel szemközt áll.
8. Mirzabasi (főirnok).
9. Jaszaulbegi és kargaulbegi.
10. Jüzbasi.
11. Pendsabasi.
12. Onbasi.

Ezeken kivül még az emir háztartása emlitendő fel, melynek élén a kusbegi (vezir), mehter, deszturkhandsi (főudvarmester) s a zekiatsi (vámos) állanak; ez utóbbi pénzügyminiszteri minőségében az emirnek egyszersmind háznagyja. Ezek után következnek a mehrem-ek (kamarások), kiknek száma a viszonyok szerint nagyobb vagy kisebb, s kik rendkivüli ügyekben mint biztosok küldetnek a tartományokba. Minden alattvaló, ha a kormányzó itéletével nincs megelégedve, az emirhez fordulhat s ekkor egy mehrem-et kap ügyészül. Ez vele elutazik az illető tartományba, megvizsgálja az ügyet s eldöntésre az emir elé terjeszti. Említendők még: az odadsi-k (ajtónállók vagy szertartók), a bakaul-ok (tárnokok) és a szelamagaszi, ki nyilvános meneteknél az emir helyett viszonozza a „Ve alejkum esz-szelam“ üdvözlést. E hivatalok s méltóságok a mostani emir alatt csak névlegesen vannak meg, mert az minden pompa ellensége és több állást betöltetlenül hagyott.

Politikai felosztás.

A khánság politikai felosztása, mint Khivában, a nagyobb városok számán alapul. Bokhara jelenleg a következő kerületekből áll, melyeket azok nagysága és népességük száma szerint akarunk elősorolni: 1. Karaköl, 2. Bokhara, 3. Karsi, 4. Szamarkand, 5. Kerki, 6. Hiszar, 7. Mijankal vagy Kermineh, 8. Kette Kurgan, 9. Csardsuj, 10. Dsizzak, 11. Oratepe, 12. Sehri Szebz; ez utóbbi majdnem oly nagy, mint Szamarkand, de az emirrel való folytonos harczai miatt a khánsághoz csak részben számitható. A kormányzók, kik rangra nézve divanbegi-k, vagy pervanedsi-k, a tartomány jövedelméből bizonyos részt kapnak, de rendkivüli esetben erről le kell mondaniok. Minden kormányzó közvetlen parancsa alatt egy tokhszabaj, egy mirzabasi, egy jaszaulbegi s több mirakhor és csohragaszi áll.

Haderő.

A khánság állandó hadserege 40,000 lovasból állana, e számról azonban 60,000-ig lehet megszaporítani. Karsi és Bokhara járulnának ehhez a legtöbbel. A karsibeliek különösen hiresek vitézségük miatt. Igy beszélik Bokharában, de ez állitást tulzottnak találtam, mert az emirnek Khokand elleni hadjáratában, mely alkalommal hadserege legföljebb 30,000 emberből állt, drága zsoldon kellett segélycsapatokat tartania, mit a takarékos Muzaffar-eddin bizonyosan nem tett volna, ha a föntebbi szám igaz volna. A zsold, mely csak háboru idejében fizettetik, havonkint 20 tengéből (11 shilling sterling) áll, melyből a legénynek lovát is el kell látnia. Ezen kivül a zsákmány fele a legénységet illeti. Különben csakugyan talányos, hogy az emir, alattvalóinak tetemes száma mellett nem tud nagyobb hadsereget tartani, s az is különös, hogy az 50,000 erszari soraiból, kik adót fizetnek neki, nem alakit segélycsapatokat s inkább a tekkékhez fordúl, sőt a szarikokat 4000 tilla évi zsolddal tartja szolgálatában.

C. Bokhara Történetéhez.

Efrasziab, a nagy turani hős, tartatik Bokhara alapitójának. A korábbi történetet tarka mesék pótolják, s ezekből csak annyit következtethetünk, hogy ama vidéket a török hordáknak betörései már ősidőktől fogva rémülettel tölték el, mely vidék persa lakossága már a Pisdadiak idejében az irani rokonoktól el volt választva. A tulajdonképeni történet első fonala csak az arab hóditásnál kezdődik, és sajnálnunk kell, hogy a merész kalandorok nem hagyták hátra tetteiknek több irott emlékét, mint a mennyi a Tarikhi Taberiben s más több arab forrásban van elszórva. Az iszlam Mavera-ül-nehr-ben (az Oxus és Jaxartes folyamok közötti tartományban) nem gyökerezhetett meg oly könnyen, mint más tartományokban, s az araboknak a téritést mindig meg kellett ujitniok, valahányszor hosszabb távollét után a városokba visszatértek. A Dsengiz khan általi elfoglaltatásáig (1225) Bokhara és Szamarkand, valamint az akkori nevezetesb városok Merv (Mervi Sah Dsihan, azaz Merv, a világ királya), Karsi (Nakhseb) és Belkh (Um-ülbilad, az az: a városok anyja), Persiához tartoztak, bár a khoraszani kormányzóság számára, mint akkor neveztetett, Bagdadból külön beigtatási ferman állittatott ki. A mongolok berohanásakor a persa elemet a török egészen háttérbe szoritá, az özbegek mindenütt kezükbe ragadták a kormány gyeplőit, s Timur a sántitó világhóditó Sehri Szebzből (a zöld város), nem akart kevesebbet, mint Szamarkandot egész Ázsia fővárosává tenni. Vele azonban tervei is elhunytak, s a khánság tulajdonképeni részletes története a Sejbani házzal kezdődik, melynek alapitója, Ebulkhejr khan, a Timur-nemzetség hatalmát saját hazájában megtörte. Sejbani Mehemmed khan, Ebulkheir khan egyik unokája, Bokhara határait Khodsendből Heratig kiterjeszté, s midőn Mesedet is meg akarta támadni, Iszmael sahtól megveretett s 916-ban (1510) elhullt a csatában. Utódjai közül Abdullah khan (szül. 1544-ben) volt egyike a legnevezetesebbeknek; ujra elfoglalta Bedakhsant, Heratot és Mesedet, s megérdemli, hogy a közmüvelődés s kereskedelem körül kifejtett törekvéseiért II. Abbasz sah, Persia nagy királya mellé helyeztessék. Uralkodása idejében Bokhara utjai karavanszerajok és szép hidakkal, a sivatag cisternákkal volt ellátva, s az ebbeli összes maradványok az ő nevét viselik. Fia, Abdul Mumin khan 1004 (1595), nem sokáig tarthatá fen magát a trónon, mert meggyilkoltatott, s Tököl kirgiz-főnök berohanása után, ki mindent elpusztitott, a Sejbani-ház utolsó sarjai is csakhamar elhulltak.

Az ezt követett hosszas zürzavar s polgári háboruban nevezetesen Veli Mehemmed khan, a Seibani-család egyik távolabbi oldal-rokona, és Baki Mehemmed khan küzdöttek egymással a trónért. Midőn az utóbbi 1025-ben (1616) Szamarkandnál csatában elesett, az előbbi megalapitá dynastiáját, mely, mint állitják, Ebul Fejz khanig élt, ki Nadir sahtól (1740) békét kért. E korszakban az Imamkuli khan és Nazir Mehemmed khan (1650) uralkodók leginkább kitüntették magukat, s az isan-osztály bőkezü pártolása által sokkal járultak ahhoz, hogy a vallási rajongás Bokharában, valamint egész Turkesztanban oly fokot ért el, minőt az iszlam világ semmi korban vagy országban nem mutathat föl. Ebul Fejzt s fiát, saját vezirük, Rehim khan, árulólag gyilkolta meg. A gyilkos halála után, ki mint vezir önállón uralkodott tovább, Danial beg foglalta el a kormányt, ezt követték a Sah Murad, Szaid khan és Naszrullah khan emirek.

Minthogy a három utóbbi történetét már Malcolm, Burnes és Khanikoff tárgyalták, e korszakot, melyről kevés ujat mondhatnánk, nem akarjuk tovább részletezni s a következő fejezetben inkább a háborukról szólunk, melyeket Bokhara Khokanddal a legutóbbi három évtizedben viselt.