XXV. AZ UTOLSÓ LÁNCZSZEM.
Eddig tartott a napfény, már most következik az éjszaka.
Hajh, drága dolog a jó éles kard a csatában; hajh, mondjátok akkor, áldja meg az Isten, a ki csapásokat osztogat vele az ellenségnek. Mikor pedig vége van a harcznak, akkor zugolódtok reá: – «ne nyulj hozzá gyermek, mert elvágod vele a kezedet».
Mi volt a hős Toldi vége?
Mikor legyőzte az országczímert elrabló viadort, mentéje ujjával, melyben vala buzogánya, agyonütött valami rossz kölyket, a ki vele kötekedett a királyi udvarban. Ezért börtönre keresték; csak a szégyen, a mi megölte, mentheté meg attól.
Mi lett a hős Simonyi vége?
Béke idején is olyan szigorú rendet tartott ezredében, mintha ellenség előtt állt volna.
Száz adomát tudnak szigorúságáról.
Hogy az volt rendelete: miszerint a riadó trombitaszóra a melyik katona legelébb jön, jutalmat kap, ki legutóbb, botot. Minthogy valakinek okvetlen kellett utolsónak lenni a sok közül, a verés soha el nem maradt.
Hogy egy hadapródot azon szóval bocsáta el szabadságra, hogy ha a határidőre haza nem jön, becsületszavára fogadja: főbe löveti. Az ifjú a takarodó után jött meg s Simonyi, hogy becsületszavát meg ne szegje, főbe lövette.
Egy év mulva Arad vára börtönében halt meg.
Az a Simonyi, a ki huszonnégy éven át karddal kezében honának büszkesége volt, lánczczal kezén végezte életét, szégyen és bú miatt; megfosztva rendjeleitől, kitörülve a vitézek sorából.
Tehát a ki azt mondta róla pajkos gyermekkorában, hogy vagy nagy úr lesz, vagy a börtönben hal meg, kétszer is eltalálta sorsát.
Mindenesetre jobb lett volna neki nem tenni zsebébe azt az ív papirost, a mely Lipcse alatt felfogta a szivének szánt golyót!
Úgy halt meg mint Toldi. Dicsőséges életpálya végén szégyentől, bánattól letörve.
Mondjon rá szigorú itéletet, mint emberre, a biró itt a földön, és ott fenn az égben: – a hős dicsősége mindig fényes marad s együtt él az el nem fogyandó napokkal!
VÉGSZÓ.
Hősünk életrajza nem költemény.
A miket elmondánk róla, azok a történetirás sajátjaivá váltak.
Még most is élnek (1860) azon korból való emberek, a kik e tényekre visszaemlékeznek s bizonyítják azoknak valóságát s még sokkal többet tudnak felőle mondani; a miket mind följegyezni nem volna hely e kis könyvecske lapjain.
Kutfőink voltak az «Oesterreichischer Beobachter» egykorú lapjai és tudós hazánkfia, Nagy Pálnak 1819-ben kelt életirása; a további eseményeket élők szavai után egészítettük ki. Minden tény hiteles okiratokkal van megállapítva, a mik kétségtelenné teszik, hogy Simonyi József volt a magyar történet leghirhedettebb hőse.
Nagyobb jelenet, mint maga Toldi és méltó, hogy egykor hasonló költőjére találjon.
Majd hogyha egykor ő is a regekör személyei közé emelkedik, mint lovagkorunk hősei.
Addig is ne hagyjuk eltörlődni emlékét, míg az utókor költői keze elmossa emberi hibáit s felmagasztalja hősi erényeit.
Honának büszkesége, lelkesedése volt ő; a nagy Széchényi Istvánnak ifjú korában óhajtott mintaképe.
Ámde e dicső hazafinak más utat jelölt a sors a honboldogítás halhatatlan hiréig. Ketté törte a kardot, s a szellem harczaihoz utasítá őt. Simonyit letörte, a kardok bajnokát s támasztá Széchenyit, az eszmék vezérét. – Vajjon mit kezd velünk, hogy ezt is összetörte?
Lábjegyzetek.
1) Kútfőim a napra nézve igen eltérnek; két egykorú krónika közül egyik: «Der siegreich geendigte etc. XV-jährige Türkenkrieg», – kelt 1699-ben, junius 13-ra teszi az ostrom kezdetét; egy másik: «Johann Christoph Wagner’s Christlich und Türkischer Staat- und Geschichtsspiegel», mely az ostrom utáni évben adatott ki: junius 19-ét említi. Azontúl is minden egyes fegyvertényt, nevezetes férfiak elestét stb. hat nappal későbbre teszi, mint az elébbi. Hammer-Purgstall junius 28-ról kezdeti az ostromot. (Geschichte des osmanischen Reiches.) Palugyai szerint pedig junius 18-án érkeztek meg az összes seregek Buda alá. Így ez legjobban megegyez a második könyvben idézett adattal.
J. M.
2) Szalay László V. k. 329. Rödernél Vecchi levele.
3) Lásd Csereynél és Hammernál.
4) Lásd: Der siegreich geendigte Türkenkrieg, 93. lap.
5) Lásd Ujabb nemzeti könyvtár: Cserey Mihály Históriája 166. l.
6) Lásd: Kurze Beschreibung des ungar. Türkenkrieges. An. 1687.
TARTALOM.
- Carinus 1
- Fekete világ 71
- Kurbán bég 92
- A drága kövek 111
- Az utolsó budai basa 137
- Egy ember, a ki mindent tud 211
- A legvitézebb huszár 310
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
| 28 | Ordögök urai | Ördögök urai |
| 63 | IX. | XI. |
| 82 | niám-níám nép | niám-niám nép |
| 88 | mint a mennyível | mint a mennyivel |
| 88 | megnyugodní abban | megnyugodni abban |
| 93 | sövénynyel bekerí ve | sövénynyel bekerítve |
| 101 | ki lehetet forgatni | ki lehetett forgatni |
| 119 | En láttam | Én láttam |
| 130 | elkezde énekelní | elkezde énekelni |
| 145 | nappal ís ott | nappal is ott |
| 155 | ott várakozík | ott várakozik |
| 158 | «ítt maradok» | «itt maradok» |
| 159 | hosszú hítformátok | hosszú hitformátok |
| 169 | kétszer ís | kétszer is |
| 169 | tndod már | tudod már |
| 181 | Petnetneházyt a magyar | Petneházyt a magyar |
| 182 | egy óra alalt | egy óra alatt |
| 223 | redesen vesztett | rendesen vesztett |
| 238 | «Pall Mall Gazette-t | «Pall Mall Gazette»-t |
| 239 | a Kladderadatschot» | a «Kladderadatschot» |
| 248 | gróf Savanyinszky Afanazia!» | «gróf Savanyinszky Afanazia!» |
| 248 | Alibeh el Nazreddin Sultania!» | «Alibeh el Nazreddin Sultania!» |
| 269 | lábára santított | lábára sántított |
| 293 | Mennykő gyerek» | «Mennykő gyerek» |
| 369 | volt mindíg | volt mindig |
| 371 | katonák ís | katonák is |