64.
Kimenék egy
hegyre,
Benézek egy kertbe,
Ott láték egy házat:
Árgyelus a neve.
Abba’ van egy asztal
Bánattal befestve,
Azon van egy pohár,
Erdélyi bor benne.
Köszönd reám, rózsám,
Hadd igyam belőle.
Mintsább rád köszönném,
Inkább elönteném,
Régi szeretetből
Nagyot cselekedném:
A tengernek habját
Kalánynyal kimerném,
Annak fenekéről
Kláris-gyöngyöt szednék,
Azt is a rózsámnak
Bokrétának tenném.
Benézek egy kertbe,
Ott láték egy házat:
Árgyelus a neve.
Abba’ van egy asztal
Bánattal befestve,
Azon van egy pohár,
Erdélyi bor benne.
Köszönd reám, rózsám,
Hadd igyam belőle.
Mintsább rád köszönném,
Inkább elönteném,
Régi szeretetből
Nagyot cselekedném:
A tengernek habját
Kalánynyal kimerném,
Annak fenekéről
Kláris-gyöngyöt szednék,
Azt is a rózsámnak
Bokrétának tenném.
65.
Faluvégi
szögeleten
Áll egy korcsma magába’,
Oda jár az én galambom
Ebédre, vacsorára.
Áll egy korcsma magába’,
Oda jár az én galambom
Ebédre, vacsorára.
Ne haragudj’, édes
rózsám,
Nem mehetek mindenkor,
Van még nekem egy szeretőm,
Ki rám vigyáz ilyenkor.
Nem mehetek mindenkor,
Van még nekem egy szeretőm,
Ki rám vigyáz ilyenkor.
(Patakfalva.)
66.
Kimenék egy
hegyre,
Benézék egy kertbe,
Ott látám édesem,
Az én édes rózsám!
Talpig feketébe’.
Megkérdezém tőle
»Hol jártál, édesem?«
Csak ide nem mesze,
Virágos kertembe’,
Gyászvirágot szedni,
Szerető-vizsgálni.
»Szedjed, rózsám, szedjed
Azt a gyászvirágot,
Hanem nekem szedj csak
Rózsát, tulipántot.
Rózsát, tulipántot
Tedd a kalapomba,
Legyen szép bokrétám
A lakadalomra!«
Benézék egy kertbe,
Ott látám édesem,
Az én édes rózsám!
Talpig feketébe’.
Megkérdezém tőle
»Hol jártál, édesem?«
Csak ide nem mesze,
Virágos kertembe’,
Gyászvirágot szedni,
Szerető-vizsgálni.
»Szedjed, rózsám, szedjed
Azt a gyászvirágot,
Hanem nekem szedj csak
Rózsát, tulipántot.
Rózsát, tulipántot
Tedd a kalapomba,
Legyen szép bokrétám
A lakadalomra!«
67.
»Oh Istenem, beh
megbántam,
Gyöngykoszorúm elhullattam,
Keservesen megsirattam.«
Gyöngykoszorúm elhullattam,
Keservesen megsirattam.«
»Ne sirasd, rózsám
koszorúd
Kötök virágból koszorút.«
Kötök virágból koszorút.«
»Éjjel nappal kössed,
rózsám,
Még sem leszek többet leány!«
Még sem leszek többet leány!«
(Árvátfalva.)
68.
Veszszen el az a
szeretet,
A mely kettőt-hármat szeret.
Lám, én csak egyet szerettem,
Mégis eleget szenvedtem.
A mely kettőt-hármat szeret.
Lám, én csak egyet szerettem,
Mégis eleget szenvedtem.
Hogy engem igy
megtréfáltál,
Hogy elhagyni nem sajnáltál,
Még az Isten meglátogat:
A mi késik, el nem marad.
Hogy elhagyni nem sajnáltál,
Még az Isten meglátogat:
A mi késik, el nem marad.
Megvetettél, nem
sajnálom,
Elhagytál, de azt se bánom.
Úgy is csak szembe szerettél,
Hátam mögött kinevettél.
Elhagytál, de azt se bánom.
Úgy is csak szembe szerettél,
Hátam mögött kinevettél.
Elteltek már vig
napjaim,
Nem virágoznak óráim,
Nincs már nekem hű szeretőm,
Nincs kedvemre ölelgetőm.
Nem virágoznak óráim,
Nincs már nekem hű szeretőm,
Nincs kedvemre ölelgetőm.
Hej, megcsaltál, de nem
bánom,
Nincsen benne semmi károm.
Csak fáradságom sajnálom,
Hogy utánad kellett járnom.
Nincsen benne semmi károm.
Csak fáradságom sajnálom,
Hogy utánad kellett járnom.
69.
Édes rózsám ravasz
voltál,
Csak szembe hogy szépet mondtál.
Nem éreztél szeretetet,
Olyat, a mi megilletett.
Csak szembe hogy szépet mondtál.
Nem éreztél szeretetet,
Olyat, a mi megilletett.
Szerettelek, jól
tudhatod,
De te magad nem mondhatod.
Mondjunk j’écczakát egymásnak,
Nem mik vagyunk, kik igy jártak.
De te magad nem mondhatod.
Mondjunk j’écczakát egymásnak,
Nem mik vagyunk, kik igy jártak.
70.
Sárga csitkó, selyem nyereg
rajta,
Azon megyek este guzsalyosba.
Beszöktetek rózsámhoz a résen,
Ott vár engem a vacsora készen.
Azon megyek este guzsalyosba.
Beszöktetek rózsámhoz a résen,
Ott vár engem a vacsora készen.
Megölelem rózsám karcsu
derekát,
Megcsókolom rózsa piros orczáját.
Hálát adok azért a jó Istennek:
Hogy itt ilyen szép leányok teremnek.
Megcsókolom rózsa piros orczáját.
Hálát adok azért a jó Istennek:
Hogy itt ilyen szép leányok teremnek.
71.
Ha nem ismertelek
volna,
Most sokkal jobb dolgom volna,
A búbánatnak özöne,
Tudom, reám nem ömölne.
Most sokkal jobb dolgom volna,
A búbánatnak özöne,
Tudom, reám nem ömölne.
Tudod, rózsám, tiéd
voltam,
Azt is tudod, sokszor mondtam:
Feláldozom életemet,
Csak fogadd el hüségemet.
Azt is tudod, sokszor mondtam:
Feláldozom életemet,
Csak fogadd el hüségemet.
Egyszer voltam
kelepczébe’,
De nem leszek többet, élve.
Kinyertem a szabadságom,
Már most jól élem világom.
De nem leszek többet, élve.
Kinyertem a szabadságom,
Már most jól élem világom.
(Demeterfalva.)
72.
Nem hiszed, hogy beteg
vagyok,
Majt elhiszed, ha meghalok.
Nem jöttél el nézésemre,
Jöjj el a temetésemre.
Majt elhiszed, ha meghalok.
Nem jöttél el nézésemre,
Jöjj el a temetésemre.
73.
Isten veled, rózsám, szived
vigan éljen,
Szépséged, jóságod az égig felérjen.
Bánatnak fellege téged elkerüljön,
Semmi szomoruság szivedhez ne férjen.
Czitrus és tulipánt kertedben teremjen,
Gyenge fülemile ablakodon zengjen;
Nyárban aratáskor a mennyi buzaszem:
Annyi jót kivánok te néked, kedvesem.
Szépséged, jóságod az égig felérjen.
Bánatnak fellege téged elkerüljön,
Semmi szomoruság szivedhez ne férjen.
Czitrus és tulipánt kertedben teremjen,
Gyenge fülemile ablakodon zengjen;
Nyárban aratáskor a mennyi buzaszem:
Annyi jót kivánok te néked, kedvesem.
74.
Mindenféle szeretőm
volt,
Csak még czigányleány nem volt.
Czigány leány ne is legyen,
Czigány leány nem kell nekem.
Csak még czigányleány nem volt.
Czigány leány ne is legyen,
Czigány leány nem kell nekem.
Jó a czigány
korcsomára,
Mert rátermett a nótára;
De nem való szeretőnek,
Egygyel nem is elégszik meg.
Mert rátermett a nótára;
De nem való szeretőnek,
Egygyel nem is elégszik meg.
(Kis-Kede.)
75.
Maros vize partján
állok,
A rózsámtól most megválok.
Nem szeretem, nem szeretem,
Hamis leány, nem kell nekem.
A rózsámtól most megválok.
Nem szeretem, nem szeretem,
Hamis leány, nem kell nekem.
Ha én vagyok is
mellette,
Más legényen jár a szeme;
Az egyiket bolonditja,
A másikat kikaczagja.
Más legényen jár a szeme;
Az egyiket bolonditja,
A másikat kikaczagja.
76.
Fáj a szivem
szivedért,
Két fekete szemedért.
Fáj a szivem, nem tagadom,
Értted fáj, kedves galambom!
Két fekete szemedért.
Fáj a szivem, nem tagadom,
Értted fáj, kedves galambom!
77.
Hogyha szeretsz, olyant
szeress,
Hogy ha elhagy, könnyen felejtsd.
Én is szerettem egy szépet,
Felejteném, de nem képes.
Hogy ha elhagy, könnyen felejtsd.
Én is szerettem egy szépet,
Felejteném, de nem képes.
Szeress egyet, hogy legyen
szép,
Hogyha szenvedsz, hadd legyen mért.
Mert én egy szépet szeretek,
Azért eleget szenvedek.
Hogyha szenvedsz, hadd legyen mért.
Mert én egy szépet szeretek,
Azért eleget szenvedek.
Ne higy annak a
legénynek,
Ki azt mondja, hogy: szeretlek.
Mert a legény leánycsaló,
Szavaiban nincsen való.
Ki azt mondja, hogy: szeretlek.
Mert a legény leánycsaló,
Szavaiban nincsen való.
78.
Szép a tavasz, szép a
nyár,
Szép a ki párjával jár.
Én is járnék, s nem engedik,
Igy az idő rosszúl telik.
Szép a ki párjával jár.
Én is járnék, s nem engedik,
Igy az idő rosszúl telik.
79.
Tiltnak rózsám, tiltnak
tőled,
Titkon se beszéljek veled.
Mentől jobban tiltnak tőled,
Annál jobban szólok veled.
Titkon se beszéljek veled.
Mentől jobban tiltnak tőled,
Annál jobban szólok veled.
80.
Nincsen nagyobb
gyötrelem,
Mint a titkos szerelem.
Mert a ki azt próbálja,
Nincsen boldog órája.
Mint a titkos szerelem.
Mert a ki azt próbálja,
Nincsen boldog órája.
81.
Szeress rózsám, a kit
tetszik,
Nekem boszúmra nem esik.
Én szeretek, a kit tetszik,
Neked mind boszúdra esik.
Nekem boszúmra nem esik.
Én szeretek, a kit tetszik,
Neked mind boszúdra esik.
82.
Ne hunyorits a
szemembe,
Meghalok szégyelletembe.
Nézzünk mind a ketten félre,
Úgy válik becsületünkre.
Meghalok szégyelletembe.
Nézzünk mind a ketten félre,
Úgy válik becsületünkre.
83.
Kit kékbe, kit
ződbe,
Kit talpig veresbe,
De az én édesem
Folddig feketébe.
Kit talpig veresbe,
De az én édesem
Folddig feketébe.
S ott egy nagy fa
álla,
Annak kilencz ága,
Arra rea szálla
Kilencz tarka páva.
Annak kilencz ága,
Arra rea szálla
Kilencz tarka páva.
Hej páva, hej
páva!
Tarka farku páva!
Mért nem lehetek én
Bár egy perczig páva!
Tarka farku páva!
Mért nem lehetek én
Bár egy perczig páva!
Hej páva, hej
páva!
Ha én páva volnék,
Szárnyam csattogtatnám,
S tolvam hullatgatnám.
Tolvam hullatgatnám,
S az én édesemnek
Koszoruba fornám!
Ha én páva volnék,
Szárnyam csattogtatnám,
S tolvam hullatgatnám.
Tolvam hullatgatnám,
S az én édesemnek
Koszoruba fornám!
84.
Nem mind arany, a mi
fényes,
A te szived tekervényes.
Kapunk előtt ne csattogtass,
Engem avval ne csalogass.
A te szived tekervényes.
Kapunk előtt ne csattogtass,
Engem avval ne csalogass.
85.
A rákosi utcza
Végig tubarózsa,
Megy a legény rajta,
Elhervad alatta…
Szegény jó legények!
Végig tubarózsa,
Megy a legény rajta,
Elhervad alatta…
Szegény jó legények!
A várfalvi utcza
Végig basarózsa,
Menyen a lány rajta,
Kinyílik alatta…
Örvendjünk leányok!
Végig basarózsa,
Menyen a lány rajta,
Kinyílik alatta…
Örvendjünk leányok!
86.
A mult télen, a mult
nyáron,
Volt szeretőm kettő-három.
De most egy sincs, jaj de bánom!
Hogy meg kellett tőlök válnom.
Volt szeretőm kettő-három.
De most egy sincs, jaj de bánom!
Hogy meg kellett tőlök válnom.
Árva vagyok, árva
lettem,
Szerencsétlennek születtem.
Úgy jártam, mint a gerlicze,
Kinek nincsen már senkije.
Szerencsétlennek születtem.
Úgy jártam, mint a gerlicze,
Kinek nincsen már senkije.
87.
Hova lábad
teszed,
Bánat-virág keljen,
Te fejér ágyadban
Kigyófi heverjen.
Kit leginkább szeretsz,
Örökre veszeszd el,
Te búbánatodat
Ne értse meg ember!
Bánat-virág keljen,
Te fejér ágyadban
Kigyófi heverjen.
Kit leginkább szeretsz,
Örökre veszeszd el,
Te búbánatodat
Ne értse meg ember!
88.
Ablakomba három fazék
muszkáti,
Beizentem a rózsámnak: jöjjön ki.
Én magam is beszólottam, no de nem jő ki,
Várj meg csalfa, megbánja ezt valaki!
Beizentem a rózsámnak: jöjjön ki.
Én magam is beszólottam, no de nem jő ki,
Várj meg csalfa, megbánja ezt valaki!
89.
Gyolcs az ingem, keményitett
az alja,
Nem vagyok én leányoknak az alja.
Sem az alja, sem az anyja nem vagyok,
Barna legény szereteje én vagyok.
Nem vagyok én leányoknak az alja.
Sem az alja, sem az anyja nem vagyok,
Barna legény szereteje én vagyok.
90.
Egy az óra, kettőre
jár,
Az én rózsám gyolcsingbe’ jár.
Gyócsingbe’, pergátba’,
Jól esik az álom az ágyba’!
Az én rózsám gyolcsingbe’ jár.
Gyócsingbe’, pergátba’,
Jól esik az álom az ágyba’!
91.
»Ha meguntad, rózsám, velem
életedet,
Csináltass koporsót, temess el engemet.«
›Csináltatok rózsám aranyszin koporsót,
A két oldalára két keserves jajszót.‹
Az én sirkövemre az legyen ráirva:
»Itt nyugszik egy árva,
Kinek szerelemből történt az halála!«
Csináltass koporsót, temess el engemet.«
›Csináltatok rózsám aranyszin koporsót,
A két oldalára két keserves jajszót.‹
Az én sirkövemre az legyen ráirva:
»Itt nyugszik egy árva,
Kinek szerelemből történt az halála!«
92.9)
Zöld fűre szokott a harmat
leszállni,
Hogy kell, édes gyenge rózsám, megválni!…
Megválásom sem annyira sajnálom,
Csak hogy szivből szerettelek azt bánom.
Hogy kell, édes gyenge rózsám, megválni!…
Megválásom sem annyira sajnálom,
Csak hogy szivből szerettelek azt bánom.
Megizentem én a régi
babámnak:
Fogadjon el még csak egyszer magának.
El nem fogad ő még egyszer magának,
Az lesz nekem a keserves bubánat.
Fogadjon el még csak egyszer magának.
El nem fogad ő még egyszer magának,
Az lesz nekem a keserves bubánat.
93.
Kinek a kutyája,
Kinek a kutyája
Ugat a kapuba’?
Sok irigyim vannak,
Sok irigyim vannak
Nekem a faluba’.
Nem bánom én, hadd legyen,
Hadd legyen sok irigyem,
Csak a szived galambom,
Hej! csak az enyim legyen.
Kinek a kutyája
Ugat a kapuba’?
Sok irigyim vannak,
Sok irigyim vannak
Nekem a faluba’.
Nem bánom én, hadd legyen,
Hadd legyen sok irigyem,
Csak a szived galambom,
Hej! csak az enyim legyen.
94.
Kinek nincsen
szeretője,
Menjen ki a zöld erdőre,
Szakasszon egy falevelet,
Adja annak, a kit szeret.
Menjen ki a zöld erdőre,
Szakasszon egy falevelet,
Adja annak, a kit szeret.
Kinek meghalt
szeretője,
Menjen ki a temetőre.
Irja fel a vas kapura,
Hogy szivének mi a búja.
Menjen ki a temetőre.
Irja fel a vas kapura,
Hogy szivének mi a búja.
95.
96.
Ifiuság sólyom
madár,
Addig vig, mig szabadon jár.
De jaj nekem szegénynek már,
Szivem vig örömet nem vár.
Addig vig, mig szabadon jár.
De jaj nekem szegénynek már,
Szivem vig örömet nem vár.
Illik annak
keseregni,
Ki világát búval éli,
Szereteit más szereti,
Távol nézi s úgy kesergi.
Ki világát búval éli,
Szereteit más szereti,
Távol nézi s úgy kesergi.
97.
Én csak hirül hallom
keseredett szűvel,
Hogy az én édesem mással játszadozik.
Ékesen, kegyesen ölelgeti nyakát,
Kláris ajakával csókolgatja nyakát.
Oda sem mehetek, nem is izenhetek,
Arról azt gondolja, hogy én mást szeretek;
De ha azt gondolja, hamisan gondolja,
Hamis gondolatja el is kárhoztatja.
Csendesen folyó viz télben megaluszik,
De az én bús szüvem soha meg nem nyugszik.
Én csak olyan vagyok, mint szélvészben madár,
Kit a zápor eső elvadászott immár.
Hogy az én édesem mással játszadozik.
Ékesen, kegyesen ölelgeti nyakát,
Kláris ajakával csókolgatja nyakát.
Oda sem mehetek, nem is izenhetek,
Arról azt gondolja, hogy én mást szeretek;
De ha azt gondolja, hamisan gondolja,
Hamis gondolatja el is kárhoztatja.
Csendesen folyó viz télben megaluszik,
De az én bús szüvem soha meg nem nyugszik.
Én csak olyan vagyok, mint szélvészben madár,
Kit a zápor eső elvadászott immár.
98.
Az én szüvem csalni nem
tud,
Igazán szeret, nem hazud.
Úgy kellett vóna szeretni,
Hogy ne tudta vóna senki.
Igazán szeret, nem hazud.
Úgy kellett vóna szeretni,
Hogy ne tudta vóna senki.
Nem kellett vóna
csengetni,
S nem tudta vóna meg senki.
Ha csengettél, úgy vedd hasznát,
Valljad rózsám, gyalázatját.
S nem tudta vóna meg senki.
Ha csengettél, úgy vedd hasznát,
Valljad rózsám, gyalázatját.
99.10)
Gyi fel sárga a
tetőre!
Veled menyek menyegzőre.
Iha, czin, czináron!
Szeret a virágom.
Veled menyek menyegzőre.
Iha, czin, czináron!
Szeret a virágom.
Ha megfázom, ha
meghülök,
Mellette felmelegülök…
Iha, czin, czinárom!
Szeret a virágom.
Mellette felmelegülök…
Iha, czin, czinárom!
Szeret a virágom.
(Bodos.)
100.
Volt szeretőm
tizenhárom,
Tiz elhagyott maradt három;
Abból is elhagyott egy pár,
Csak egyre maradtam immár.
Tiz elhagyott maradt három;
Abból is elhagyott egy pár,
Csak egyre maradtam immár.
101.
Kifeküdt az én rózsám a
mezőre,
Mégis ellopták a lovat mellőle.
Abba’ bizony nem vallotta nagy kárát,
Husz dinnyéből kikaphassa az árát.
Mégis ellopták a lovat mellőle.
Abba’ bizony nem vallotta nagy kárát,
Husz dinnyéből kikaphassa az árát.
Ettem dinnyét, de hagytam még
hármat is,
Numerus van oldalára vágva is.
Vágjad rózsám azt a hármas numerust,
Hogy az uton többször is eszembe juss.
Numerus van oldalára vágva is.
Vágjad rózsám azt a hármas numerust,
Hogy az uton többször is eszembe juss.
Édes rózsám, ha elméssz is,
kivánom:
Előtted az ut mind rózsáé váljon.
Még a fű is rozsmarintot teremjen,
Engemet a szived el ne felejtsen.
Előtted az ut mind rózsáé váljon.
Még a fű is rozsmarintot teremjen,
Engemet a szived el ne felejtsen.
(Bardocz.)
102.
Szombat este, szombat
este,
Tizet ütött az óra,
Az én rózsám, az én rózsám
Vár engem az ajtóba.
Tizet ütött az óra,
Az én rózsám, az én rózsám
Vár engem az ajtóba.
103.
Kifogtam én a rózsámnak
kendejét,
Zöld selyemmel varrattam bé a nevét.
Közepébe bubánatot kötöttem,
Hej! miána én is sokat szenvedtem!
Zöld selyemmel varrattam bé a nevét.
Közepébe bubánatot kötöttem,
Hej! miána én is sokat szenvedtem!
(Karatna.)
104.
Ez az utcza
bánat-utcza,
Bánatkővel van kirakva.
Az én rózsám kirakatta,
Hogy én sirva járjak rajta.
Bánatkővel van kirakva.
Az én rózsám kirakatta,
Hogy én sirva járjak rajta.
(Karatna.)
105.
Szerettelek, rózsám,
nagyon,
De már annak vége vagyon.
A ki miatt vége vagyon,
Isten annak jót ne adjon.
De már annak vége vagyon.
A ki miatt vége vagyon,
Isten annak jót ne adjon.
106.
Én csak azért
szeretem,
Kék a szeme, mint nekem.
Jaj Istenem, add nekem,
De igazán szeretem!
Hogyha nekem nem adod,
Jaj Istenem! meghalok.
Kék a szeme, mint nekem.
Jaj Istenem, add nekem,
De igazán szeretem!
Hogyha nekem nem adod,
Jaj Istenem! meghalok.
(Bodos.)
107.
Egy asszonynak két szép
lánya,
Egyik szegfű, a más majoránna.
Megizenem az édes anyjának,
Hogy küldje meg nekem bokrétának.
Egyik szegfű, a más majoránna.
Megizenem az édes anyjának,
Hogy küldje meg nekem bokrétának.
(Kis-Baczon.)
108.
Ez a kis lány mással éli
világát,
Hej pedig csak most vitték el virágát.
Hej! elvitték a virágát messzire…
Galiczia köllős közepire.
Hej pedig csak most vitték el virágát.
Hej! elvitték a virágát messzire…
Galiczia köllős közepire.
110.
Ingadozó nádszál,
Én hozzám mért hajlál?
Ha igaz hű társam
Lenni nem akartál.
Én hozzám mért hajlál?
Ha igaz hű társam
Lenni nem akartál.
Ritka madár,
ritka,
A fekete hattyu,
Még annál is ritkább
A hüséges fattyu.
A fekete hattyu,
Még annál is ritkább
A hüséges fattyu.
Ritka legény,
ritka,
Ki igazán szeret,
Ha ma hozzád hajlik,
Holnapután megvet.
Ki igazán szeret,
Ha ma hozzád hajlik,
Holnapután megvet.
(Karatna.)
111.
Este későn ne járj
hozzám,
Mert nagy vigyázat van reám.
Ha jársz, úgy is lassan járjál,
Ablakomon hallgatózzál.
Mert nagy vigyázat van reám.
Ha jársz, úgy is lassan járjál,
Ablakomon hallgatózzál.
A multkor is hogy
eljöttél,
Ablakomon köhentettél,
A sarkantyud hogy megperdült:
Az édes anyám felserdült.
Ablakomon köhentettél,
A sarkantyud hogy megperdült:
Az édes anyám felserdült.
Szidta kis leányát,
szegényt:
Miért szereti a legényt?
Tán az anyám nem szerette
Apámat, mikor elvette!
Miért szereti a legényt?
Tán az anyám nem szerette
Apámat, mikor elvette!
112.
Felültem én kis pej lovam
hátára,
Még zabolát se’ tettem a szájába.
Elindulék hosszu utra, egyedül…
Minden felé borúl az ég, nem derül.
Még zabolát se’ tettem a szájába.
Elindulék hosszu utra, egyedül…
Minden felé borúl az ég, nem derül.
Jaj de setét, hosszu, sáros
éjtszaka!
Haza mennék, haj de nem érek haza.
Korcsmárosné, de fejér a kend ágya!
Maraszszon meg engem az éjtszakára.
Haza mennék, haj de nem érek haza.
Korcsmárosné, de fejér a kend ágya!
Maraszszon meg engem az éjtszakára.
Korcsmárosné, de ugat a
kutyája!
Miklós-huszár vágtat az udvarára.
Adjon szállást, kössem bé a lovamat,
A lányával kimulatom magamat.
Miklós-huszár vágtat az udvarára.
Adjon szállást, kössem bé a lovamat,
A lányával kimulatom magamat.
Korcsmárosné irja fel a
levélre,
Hány kupa bort ittam én meg hitelbe.
Belényulék kicsi lájbim zsebébe,
Haj de kevés tizes bángó van benne!
Hány kupa bort ittam én meg hitelbe.
Belényulék kicsi lájbim zsebébe,
Haj de kevés tizes bángó van benne!
(Bibarczfalva.)
113.
(Ugyanaz más változatban.)
Én is felülék a világ
lovára,
De zabolát nem veték a szájába.
Elindulék hosszu utra, egyedül…
Mindenfelé borúl az ég, nem derül.
De zabolát nem veték a szájába.
Elindulék hosszu utra, egyedül…
Mindenfelé borúl az ég, nem derül.
Korcsmárosné, de ugat a
kutyája!
De szép legény mulat az udvarába!
Én is bemék, bekötöm a lovamat,
A lányával kimulatom magamat.
De szép legény mulat az udvarába!
Én is bemék, bekötöm a lovamat,
A lányával kimulatom magamat.
Korcsmárosné, de fejér a kend
ágya!
Fogadjon bé engem az éjtszakára.
Ugy is sötét, sáros ez az éjtszaka,
Isten ugyse! nem megyek én ma haza.
Fogadjon bé engem az éjtszakára.
Ugy is sötét, sáros ez az éjtszaka,
Isten ugyse! nem megyek én ma haza.
(Olosztelek.)
114.
Elméssz úgy-e? el bizony
én.
Itt hagysz úgy-e? itt bizony én.
Elmentedet nem kivánom,
Visszajöttöd holtig várom.
Itt hagysz úgy-e? itt bizony én.
Elmentedet nem kivánom,
Visszajöttöd holtig várom.
De te elméssz, engem itt
hagysz,
Szivemre nagy bánatot hagysz.
Ha elméssz, csendesen járjál,
Csendes folyóvizet igyál.
Szivemre nagy bánatot hagysz.
Ha elméssz, csendesen járjál,
Csendes folyóvizet igyál.
Akkor jussak én
eszedbe,
Mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se jussak egyébről,
Csak az igaz szeretetről.
Mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se jussak egyébről,
Csak az igaz szeretetről.
115.
Azt a gyürüt, melyet adtam,
add vissza,
Mert annak a gyémántköve nem tiszta.
Barna felleg beboritja az eget,
Nem engedik rózsám, hogy szeresselek.
Mert annak a gyémántköve nem tiszta.
Barna felleg beboritja az eget,
Nem engedik rózsám, hogy szeresselek.
Nálam is van egy zsebkendőd,
vedd vissza,
Mert közöttünk a szerelem nem tiszta.
Kideriti még az Isten az eget,
Megengedik rózsám, hogy szeresselek.
Mert közöttünk a szerelem nem tiszta.
Kideriti még az Isten az eget,
Megengedik rózsám, hogy szeresselek.
116.
Ó, hogy fülemile-
Madár nem lehetek!…
Kis kertedbe rózsám,
Fészket nem verhetek!…
Madár nem lehetek!…
Kis kertedbe rózsám,
Fészket nem verhetek!…
(Torja.)
117.
Hogyha folyó
lennék,
Bánatot se’ tudnék,
Hegyek, völgyek között
Gyenge martot ásnék.
Bánatot se’ tudnék,
Hegyek, völgyek között
Gyenge martot ásnék.
Kaszáló réteken
Virágot gyüjtenék,
Az én édesemnek
Szép bokrétát tennék.
Virágot gyüjtenék,
Az én édesemnek
Szép bokrétát tennék.
(Volál.)
118.
Megtagadott engem az édes
anyám,
Hogy ne legyen se országom, se hazám.
Én nem bánom, édes anyám, tagadj meg,
De a szivem a rózsámért hasad meg.
Hogy ne legyen se országom, se hazám.
Én nem bánom, édes anyám, tagadj meg,
De a szivem a rózsámért hasad meg.
119.
Kimenék a zöld erdőbe
sétálni,
Leülék egy zöld fa alá nyugodni.
Nyugudtomban el találék szunyadni,
Oda jött egy fülemile dalolni.
Hozott nekem körme között levelet,
A’ van benne, hogy a rózsám nem szeret.
Leülék egy zöld fa alá nyugodni.
Nyugudtomban el találék szunyadni,
Oda jött egy fülemile dalolni.
Hozott nekem körme között levelet,
A’ van benne, hogy a rózsám nem szeret.
(Száldobos.)
120.
Patakmarton nem jó lakni
félelem nélkül,
Szeretőt sem jó tartani szerelem nélkül,
A szerelem sem esik meg édes csók nélkül.
Szeretőt sem jó tartani szerelem nélkül,
A szerelem sem esik meg édes csók nélkül.
Nekem is volt egy szeretőm, de
az olyan volt,
Egy nap, két nap ha nem látott, mindjárt beteg volt.
Megtaláltam, megkérdeztem: babám mi lelt volt?
»Hű szivemet a szerelem körül fogta volt.«
Egy nap, két nap ha nem látott, mindjárt beteg volt.
Megtaláltam, megkérdeztem: babám mi lelt volt?
»Hű szivemet a szerelem körül fogta volt.«
(Füle.)
121.
Jaj Istenem, hogy éljek
meg,
Hogy a világ ne tudja meg?
Én megélnék a bú nélkül…
Icczu te! de a bú nem nálam nélkül.
Hogy a világ ne tudja meg?
Én megélnék a bú nélkül…
Icczu te! de a bú nem nálam nélkül.
Én Istenem add ezt
nekem,
Mert én igazán szeretem.
Mert ha azt nekem nem adod,
Icczu te! nem kell, de semmi vagyonod.
Mert én igazán szeretem.
Mert ha azt nekem nem adod,
Icczu te! nem kell, de semmi vagyonod.
Megvert Isten
ostorával,
Mindennapos bánatjával.
Vajon mit is akar a szél?…
Icczu te! mindétig csak rólam beszél.
Mindennapos bánatjával.
Vajon mit is akar a szél?…
Icczu te! mindétig csak rólam beszél.
(Homoród-Oklánd.)
122.
Haj Istenem, adj erőt a
lovamnak,
Hogy keressek szép szeretőt magamnak.
Nem ülhetek többé rózsám ölébe,
Nem nézhetek szép fekete szemébe.
Hogy keressek szép szeretőt magamnak.
Nem ülhetek többé rózsám ölébe,
Nem nézhetek szép fekete szemébe.
Jaj Istenem, talán nagyot
vétettem,
A tiszta ég gyászba borult felettem.
Azért borult gyászba az ég felettem,
Mert elhagyott, kit igazán szerettem.
A tiszta ég gyászba borult felettem.
Azért borult gyászba az ég felettem,
Mert elhagyott, kit igazán szerettem.
(Homoród-Almás.)
123.
Elvágtam az újjom, de nem
fáj,
Fügefa levelét tettem rá.
Fügefa levele gyógyits meg,
Jere szivem Máris, csókolj meg.
Fügefa levelét tettem rá.
Fügefa levele gyógyits meg,
Jere szivem Máris, csókolj meg.
Elvitte az árviz a
pallót,
Nem az a szeretőm, a ki volt.
Visszahozza árviz a pallót,
Az lesz a szeretőm, a ki volt.
Nem az a szeretőm, a ki volt.
Visszahozza árviz a pallót,
Az lesz a szeretőm, a ki volt.
124.
Akár milyen szegény
vagyok,
Szegény szolgalegény vagyok;
Ölelek szegényt, gazdagot:
A gazdagot a pénziért,
A szegényt a szépségiért.
Szegény szolgalegény vagyok;
Ölelek szegényt, gazdagot:
A gazdagot a pénziért,
A szegényt a szépségiért.
(H.-Oklánd)
125.
Az én rózsám székely
huszárkáplár,
Minden este hozzám paripán jár.
Barna legény barna paripája,
Épen olyan szép mint a gazdája.
Minden este hozzám paripán jár.
Barna legény barna paripája,
Épen olyan szép mint a gazdája.
Dolományát ha vállára
veti,
Sok szép leány szive hányja-veti:
Hogy vagyon-e szebb legény ő nála
Hat faluba’, hat puszta határba’.
Sok szép leány szive hányja-veti:
Hogy vagyon-e szebb legény ő nála
Hat faluba’, hat puszta határba’.
(Vargyas.)
126.
Tán azt tudod, hogy
bánom,
Hogy tőled meg kell válnom.
De az nekem csak álom,
Még a régit is bánom.
Hogy tőled meg kell válnom.
De az nekem csak álom,
Még a régit is bánom.
Bánom, hogy hozzád
jártam,
Mert reád nem szorultam.
Hogy te hozzád hajlottam,
Abba nagy kárt vallottam.
Mert reád nem szorultam.
Hogy te hozzád hajlottam,
Abba nagy kárt vallottam.
127.
Hej páva, hej
páva,
Császárné pávája!
Ha én páva volnék,
Jó regvel fölkelnék,
Folyó vizet innám,
Szárnyam csattogtatnám,
Szép tollam hullatnám,
Szép leány fölszedné,
Az ő édesének bokrétának tenné!
Császárné pávája!
Ha én páva volnék,
Jó regvel fölkelnék,
Folyó vizet innám,
Szárnyam csattogtatnám,
Szép tollam hullatnám,
Szép leány fölszedné,
Az ő édesének bokrétának tenné!
128.
Hej Budavár,
Budavár!
Volt szeretőm, de nincs már.
A ki volt is, elhagyott,
Az Isten jobbat adott.
Volt szeretőm, de nincs már.
A ki volt is, elhagyott,
Az Isten jobbat adott.
Sürü csillagos az
ég,
Majd eszedbe jutok még.
De már akkor késő lesz,
Gyenge szivem másé lesz.
Majd eszedbe jutok még.
De már akkor késő lesz,
Gyenge szivem másé lesz.
(Magyar-Hermány.)
129.
Széles az ökröm
szarva,
Nem fér az istállóba.
Gyenge rózsám sok csókja
Nem fér a két orczámra.
Nem fér az istállóba.
Gyenge rózsám sok csókja
Nem fér a két orczámra.
130.
Négy ökröm a
járomba,
Magam az áristomba.
Jere rózsám, váltsál ki,
Ne hagyj engem hervadni.
Magam az áristomba.
Jere rózsám, váltsál ki,
Ne hagyj engem hervadni.
Kiváltlak én, ki, ki,
ki,
Nem hagylak itt hervadni.
Adok olyan pár csókot,
– Megér ezer forintot!
Nem hagylak itt hervadni.
Adok olyan pár csókot,
– Megér ezer forintot!
(Magyar-Hermány.)
131.
Mi lelt rózsám, mi
lelt?
Változik a szined.
Itt a bor előtted,
Igyál egy keveset.
Változik a szined.
Itt a bor előtted,
Igyál egy keveset.
Nem kell a te
borod,
Kell a nyavalyának!
Mért tevél engemet
A világ csufjának!?
Kell a nyavalyának!
Mért tevél engemet
A világ csufjának!?
(Bodos.)
132.
Ismerem a lovam
Csengője szaváról,
Ismerem a babám,
Kevély járásáról.
Csengője szaváról,
Ismerem a babám,
Kevély járásáról.
Ne keresd a
lovat,
Be van az már hajtva,
A székház udvarán
Szól a csengő rajta.
Be van az már hajtva,
A székház udvarán
Szól a csengő rajta.
Ne keresd a
babád,
Szavát már nem tartja,
A biró fiával
Lakodalmát tartja.
Szavát már nem tartja,
A biró fiával
Lakodalmát tartja.
(Száraz-Ajta.)
133.
Akkor volna szép az
erdő,
Ha lány volna a kerülő.
Csili-csalárom, csili-csalárom!
Ha lány volna a kerülő.
Ha lány volna a kerülő.
Csili-csalárom, csili-csalárom!
Ha lány volna a kerülő.
Megkerűlném én az
erdőt,
Megcsókolnám a kerülőt,
Csili-csalárom, csili-csalárom!
Megcsókolnám a kerülőt.
Megcsókolnám a kerülőt,
Csili-csalárom, csili-csalárom!
Megcsókolnám a kerülőt.
134.
Szegény vagyok, szegénynek
születtem,
A rózsámat igazán szerettem.
Az irigyek elrabolták tőlem,
Most lett szegény igazán belőlem.
A rózsámat igazán szerettem.
Az irigyek elrabolták tőlem,
Most lett szegény igazán belőlem.
Fujja a szél a nyárfa
levelét,
Azt gondolom, hogy az is ellenség.
A fűszál is felállott ellenem,
Bujdosóvá tett már a szerelem.
Azt gondolom, hogy az is ellenség.
A fűszál is felállott ellenem,
Bujdosóvá tett már a szerelem.
Elmegyek én messze utra
innen,
A hol senki ismerősöm nincsen.
Elbújdosom a világ szélére,
Hogy ne legyek senkinek terhére.
A hol senki ismerősöm nincsen.
Elbújdosom a világ szélére,
Hogy ne legyek senkinek terhére.
Csipkebokor legyen a
szállásom,
A búbánat kisérő pajtásom.
A búbánat és a rózsám képe…
Isten veled kis falum örökre!
A búbánat kisérő pajtásom.
A búbánat és a rózsám képe…
Isten veled kis falum örökre!
(Kis-Baczon.)