8.
HALOTTI ÉNEKEK, TALÁLÓS MESÉK, KÖZMONDÁSOK ÉS SAJÁTSÁGOS SZÓLÁSMÓDOK.

E rovatokról kevés mondani valónk van. Az itt közlött találós mesék nagyrészt ismeretlenek s az ismeretesek uj formában vagy változatban jelennek meg. Néhány halotti éneket is fölvettünk, a melyeket a nép maga énekel a virrasztóban vagy a sirnál. A felekezeti énekes könyvek reminiscentiái ezek, többé-kevésbbé átalakitva. A mi a közmondásokat illeti, ideje volna a régibb gyüjteményekből s azon számos adalékból, melyek különböző folyóiratokban megjelentek, továbbá a régibb és ujabb irók közmondásos helyeiből egy uj és teljes gyüjteményt szerkeszteni. A sajátságos szólásmódokra nézve Krizát követtük, a ki szintén vett fel ilyeseket gyüjteményébe. Mindenesetre gazdagítják a magyar phraseologiát, s a stilistát és nyelvészt egyaránt érdeklik.

9.
MESÉK ÉS MONDÁK.

1. Szerencsének szerencséje. A mese első része: az uráért magát feláldozó és kővé változó hű szolga története megvan Grimm55) Der Treue Johannes czimü meséjében (I. köt. 6. sz.). A második rész pedig, melyben a hős bizonyos kérdések megfejtése végett egy oraculumszerű távoli titkos lényhez vándorol s út közben is több rendbeli megfejteni való kérdést kap, számos változatban ismeretes. Ily oraculumként szerepel Gaal egyik meséjében (28. sz.) a pelikán király, Gaalnak egy másik meséjében (17. sz. A szerencsés óra) az alvilág királya, Mailáth János Két testvér cz. meséjében (2. sz.) a griff madár, Grimmnél 29. sz. a. (Der Teufel mit den drei goldenen Haaren) az ördög, Rimaŭski tót meséi között (2. sz. a. Utazás a naphoz cz. a.) maga a nap. Az útközben fölszedett kérdések meglehetősen rokon természetüek mind e változatokban. Egyébiránt Grimm e mese anyagának még igen sok variansát idézi (III. köt. 57. l.) Az általunk közlött változatban különösen figyelmet érdemel az elnevezés: »Szerencsének szerencséje«, a minek azonban magyarázatát adni nem tudjuk.

2. A tejkut. Változatai: A mese elejére nézve Gyüjteményünk I. kötetében Az aranyszakálú ember; a további kalandokra nézve a Népdalok és Mondák II. köt. A hamupipőke és a Két legkisebb királygyermek, továbbá Gaalnál (18. sz.) a Hamupepejke. Az egész mese szerkezetére hasonló és csak a részletekben mutat eltéréseket Grimmnél a 136. sz. »Der Eisenhans.«

3. A táltos királyleány. Magyarban nem ismerjük variansát. Grimmnél megvan 12. sz. a. Das Rüthsel czimmel.

6. Mondjad hát széna. Variansát kidolgozta Arany János »Jóka ördöge« czim alatt. Rokontárgyú Krizánál a Huszár és szolgáló (19.) és a Rest macska (11. sz.)

7. Hamvas Gyurka. Igen régi mesetárgy. Már Straparola gyüjteményében (Tredeci pīacevoli notti; Velencze 1550.) előfordul a Varázsló inas czim alatt. Egy varázsló bűvésztől inasa ellesi az ördöngős mesterséget s aztán hazatérve atyjához, otthon lóvá változik és eladatja magát, épen úgy, mint Hamvas Gyurka. A mester bosszút akar állani; üldözi a fiút. de ez végre is, számos átalakulások után, ki fog rajta. Ugyanezen mese meg van Gaalnál 48. sz. a. Az irástudó fiu czimmel. Rokon részletek (a varázslatos üldözés) fordulnak elő Arany László népmeséi közt a Ráado és Anyicska, Grimmnél pedig 51. sz. a. Fundevogel cz. a. Még közelebbi a rokonság Grimm 68. sz. meséjében: De Gaudeif un sien Meester czim alatt.

8. A bolondos legény. Változata Merényi Eredeti Népmeséi közt (II. k.) Bolond Jankó cz. a.; továbbá Haltrich szász mesegyüjteményében. (61.)

9. A szerencse és áldás. Rövidebb változata Krizánál 12. sz. a. és Haltrichnál. 41. sz. a.

10. A zarándok és az isten angyala. Magyar gyüjteményeinkben eddig egészen ismeretlen. Különben ős régi, úgy látszik héber eredetü erkölcsi monda, melynek számos változata ismeretes; előfordul a zsidó vallásos hagyományok közt, megvan a koránban, feldolgozta Voltaire is, s az óta elterjedt az európai népek mesekörében.

Egy ősi zsidómondában, melyet több más elbeszéléssel együtt egy vaticani kézirat őrzött meg (idézi dr. Zunz: Die gottesdienstlichen Vorträge der Juden. Berlin, 1832. 130. lap.) Josua ben Levi vándorolván Ilyés prófétával, ez utóbbi minden vendégszeretetért és jótéteményért, a melyben részesülnek, valami gonoszszal fizet, mig aztán földeriti tettének inditó okát.

A koránbeli változat szerint (XVIII. fejezet 64–81. vers.) Mózes találkozik egy előtte ismeretlen bölcs prófétával, s kéri, hogy vigye őt is magával, hogy bölcs tapasztalatain okulhasson. Miért vinnélek – mond amaz – te úgy sem maradnál velem, mert nem szivelhetnéd el tetteimet, melyeknek értelmét fel nem foghatod. Mózes azonban igéri, hogy vele marad s tetteiben minden kérdezősködés nélkül meg fog nyugodni. Elindulnak tehát együtt s először is a tengerpartra érnek, a hol egy hajó horgonyoz. A próféta fog egy fejszét, lyukat üt a hajón, elsülyeszti. Mózes nem állhatja meg, hogy meg ne kérdezze, miért tette ezt; de a próféta emlékezteti őt igéretére s nem ad felvilágositást. Tovább vándorolva, egy fiúra akadnak, a ki szeliden játszogat. A próféta ezt megöli s mikor Mózes kérdezi, miért ölte meg, ismétlődik az előbbi jelenet. Végre egy városhoz érnek, de ott őket igen rosszúl fogadják, szállást nem kapnak sehol, tovább kell menniök. Észre veszik azonban, hogy a város fala kidülő félben van. A próféta ezt csudaerővel föltámogatja és szilárdan megerősiti. Miért tetted ezt – kérdé Mózes – hiszen e rossz emberek nem érdemelnek jó tettet; ily munkáért szállást és nagy jutalmat is követelhettél volna. Ekkor a próféta kijelenti, hogy el kell válniok s tettei okát igy magyarázza meg. A hajó szegény embereké s egy hatalmas zsarnok, a kinek hajókra van szüksége, parancsot adott, hogy minden ép hajót foglaljanak le és vigyék el számára; a sülyedt hajót azonban nem fogja elvitetni s tulajdonosai később majd kijavitják. A fiú kegyes szülők gyermeke volt, de maga istentelen és gonosz indulatú; még szüleire is kárhozatot hozott volna; Isten azonban majd ad nekik méltóbb gyermeket. A düledező fal tövében árva gyermekek vagyona van elrejtve; ha kidőlt volna a fal, mások kezére került volna az elásott kincs; igy azonban rejtve marad s az árvák, ha felnőnek, megtalálják.

Voltaire e mondának egy másik, a mienkhez hasonlóbb változatát Zadig czimü keleti regényében dolgozta fel (XX. fejezet: L’ermite) Zadighoz, vándorutja közben, egy angyal (Jesrad) csatlakozik. Előbb egy gazdag pazar urhoz térnek be, a ki őket dúsan megvendégeli, de velök szóba sem áll. Az angyal innen ellop egy drága arany tálat. Aztán egy fösvényhez jutnak, a ki befogadja ugyan, de igen rosszúl látja el őket. Az angyal az arany tálat ennek ajándékozza. Harmadszor egy bölcs és szives gazdánál hálnak meg. Reggel, távozáskor, az angyal felgyujtja a házat. Azután egy özvegy vendégeli meg őket, a kinek egy szép és kedves unokaöcscse van; ezt az angyal a folyóba taszitja. Tettei okát aztán igy fejti meg: A pazar úr hadd legyen vigyázóbb vagyonára; a fösvény hadd fogadja jobban az utasokat; a bölcs és szives gazda a leégett ház romjai között kincsre fog találni; a megölt fiú egy év alatt saját jó nénjét meggyilkolta volna.

Valószinüleg irodalmi uton, talán a szombatosok idejében, jutott ez ősi zsidó mese a székelyek közé. Részletei azonban, nézetünk szerint, elmésebbek, mint az eredeti monda.

11. Többet tud az apjánál. Rokon természetü tolvajcsinyek: Gaálnál 24. sz. a. Az akasztófára rendelt királyfi, Merényinél I. és IV. k. Kilinkó és Tilinkó, Grimmnél 192. sz. a. Der Meisterdieb cz. a. Azonban mindezekben egészen más csinytettek fordulnak elő.

12. A szép ember és a csalfa asszony. Az Ezeregyéjből került, de tetemesen megromlott. Az Ezeregyéjnek legelső meséje szerint, mely egyszersmind az egész nagy gyüjteménynek befoglaló keretéül szolgál, Shahrian szultán hűségtörésen kapván nejét, bátyjával együtt, a kit szintén ugyanazon fátum ért, elindulnak bujdosni, hogy magoknál megcsalatottabb embert keressenek. Találnak egy dzsint (óriást), a ki a feleségét üvegszekrényben hordja a hátán, de ez mégis oly sokszor megcsalja, hogy már egész füzér gyürüje van azon férfiaktól, a kikkel hütlenkedett. Shahrián elszörnyűködve az asszonyi csalfaságon, hazatér, és elhatározza, hogy ezentul minden este más leányt vesz magának, s hogy azt reggel megöleti. Egy ideig meg is teszi, azonban a szép Sheherzade ezer egy éjen tartja őt mesével, mig végre meggyőződvén e leány állhatatosságáról, kegyetlen határozatától eláll.

Mesénk ennek kissé gyarló reminiscentiája.

13. A fotosi ember polturája. Változata Jókai Mór Adomái közt. A szegény ember és a zsiványok cz. a.; továbbá Arany László Népmeséi közt Dongó és Mohácsi cz. mesében.

14. Krisztus-mondák. Gyüjteményünk első kötetében sikerült tiz Krisztus-mondát összegyüjtenünk; köztök néhány igen szépet, olyanokat is, melyeknek ereteti magyar voltok egyátalán kétségbe nem vonható, mert az egész monda teljesen magyar szó-játékon épül. E sikernek annyival inkább örvendhetünk, mert azelőtt a magyar népköltési gyűtjemények Krisztus-mondákat nem közöltek s mert ennélfogva remélhettük, hogy mihelyt a gyüjtők figyelme ezekre is föl van ébresztve, a gyüjtemény talán gyorsan szaporodni fog. E reményt a jelen kötet Krisztus-mondái csak részben váltják be. Számra sem sok, a mi összekerült s költői értékre és eredetiségre sem állják ki a versenyt az első kötetbeliekkel. Azonban a közlést bizonyára ezek is megérdemlik, már azért is, hogy a gyüjtők e kevésbbé méltatott népköltészeti termékekről ezentúl se feledkezzenek meg.

Az egyes mondákra kevés megjegyezni valónk van.

Az 1. számút v. ö. Gyüjteményünk I. kötetében a XXIV. sz. Krisztus-mondával, melyhez mind szerkezet, mind erkölcsi tanulság tekintetében rokon.

A 2. sz. alig egyéb, mint egy részlete azon ó héber mondának, melyről lásd fentebb a X. számú meséhez irott jegyzetet.

A 3. számúra nézve v. ö. Gyüjteményünk I. köt. XXX. sz.

A 4. sz. már régebben közöltetett irodalmunkban, mint cseh népmese, Waldau Alfréd német nyelvü gyüjteménye nyomán a Koszorú 1864. II. félévi 17-ik számában. Variánsunk az ott közlött mondával egészen azonos. V. ö. ezen kivül Gyüjteményünk I. köt. XXXIV. számát, mely szintén rokon.

5. sz. Előfordul Wenzig nyugati szláv meséi között. A magyarban még egy változatát hallottuk, de oly élczes fordulattal, a mi magával az eredeti naiv mondával aligha egykorú. Péter t. i. egy élczczel vágja ki magát a bajból s az övé marad az utolsó szó. Mikor Krisztus a féllábon álldogáló ludakra reá rezzent s ezzel akar Péterre piritani, ez teljes nyugalommal azt feleli neki: hessentett volna a sült lúdra is, akkor bizonyosan az is kinyujtotta volna a másik czombját.

15. Helyi mondák. Néhány helyi mondát is fölvettünk, leginkább azért, hogy gyüjtőinket ezek gyüjtésére is ösztönözzük. A Kriza Attila-Réka mondája úgy látszik könyvmonda vagy legalább is ily szellemben keletkezett monda. Nagyon érdekes volna, ha összegyüjtve birhatnók mindazon mondákat, melyek Attiláról, nejéről és fiairól élnek a székely nép ajkán. Ez némi világot vethetne az oly sokat vitatott hún monda kérdésére is. A Kriza mondája, valamint az itt közlött többi helyi mondák is, ugynevezett etymologiai mondák, melyeket nemcsak a középkori barátok, hanem maga a nép is kedvelt. Ha költői tekintetben nem is nagy becsüek, de mint a népetymologia adatai minden esetre érdekesek.