135.
Bú életem, bánat
napom,
Szomoru gyász alatt lakom.
Ha ezt a gyászt elvethetném,
Rózsám ismét szerethetném.
Szomoru gyász alatt lakom.
Ha ezt a gyászt elvethetném,
Rózsám ismét szerethetném.
136.
Beteg az én rózsám
szegény,
Én vagyok a doktor legény.
Szedek százféle virágot,
Abból főzök urusságot.
Én vagyok a doktor legény.
Szedek százféle virágot,
Abból főzök urusságot.
Beteg az én szivem
tája,
Te vagy annak patikája.
Ne szedj százféle virágot,
Ne főzz nekem urusságot.
Te vagy annak patikája.
Ne szedj százféle virágot,
Ne főzz nekem urusságot.
137.
Szerettelek egy
ideig,
Keddtől fogva szeredáig.
Ugy-e rózsám, sok szép idő,
A mi elmult, vissza nem jő,
Tizenhárom meg kettő!
Keddtől fogva szeredáig.
Ugy-e rózsám, sok szép idő,
A mi elmult, vissza nem jő,
Tizenhárom meg kettő!
Szerettelek rózsám
nagyon,
De már annak vége vagyon.
A ki miatt vége vagyon,
Isten annak jót ne adjon,
Tizenhárom meg kettő!
De már annak vége vagyon.
A ki miatt vége vagyon,
Isten annak jót ne adjon,
Tizenhárom meg kettő!
138.
Majd ha ő lesz a
gazda,
Megtelik a csűr s pajta,
Gabonával, marhával,
Az eresz vig nótával.
Megtelik a csűr s pajta,
Gabonával, marhával,
Az eresz vig nótával.
Kiülünk a kapuba,
Megszólal a vig nóta,
Én a bölcsőt rengetem
De szép lesz én Istenem!
Megszólal a vig nóta,
Én a bölcsőt rengetem
De szép lesz én Istenem!
139.
Hej ricze, ricze, kukoricza
dercze!
Megcsókollak, gyenge rózsám, minden áldott este.
Hogyha eljössz hozzánk a fagyon, a fagyon,
Patkód ne kopogjon nagyon, de nagyon!
Megcsókollak, gyenge rózsám, minden áldott este.
Hogyha eljössz hozzánk a fagyon, a fagyon,
Patkód ne kopogjon nagyon, de nagyon!
140.
Tóba fürdik a
rucza,
Lebúvik utána,
Kéret engem a kovács,
Nem megyek hozzája.
Jaj anyám, a kovács!…
Olyan mint egy szenes zsák –
Nem megyek hozzája.
Lebúvik utána,
Kéret engem a kovács,
Nem megyek hozzája.
Jaj anyám, a kovács!…
Olyan mint egy szenes zsák –
Nem megyek hozzája.
141.
Kinek szeretője
nincsen,
Annak egy csepp esze sincsen.
Lám, én nekem van kedvesem,
Találtam egyet a héten.
Annak egy csepp esze sincsen.
Lám, én nekem van kedvesem,
Találtam egyet a héten.
Nincsen annak semmi
baja,
Kinek szeretője barna.
Lám, az enyim csak egy szőke,
Mégis csókot kapok tőle.
Kinek szeretője barna.
Lám, az enyim csak egy szőke,
Mégis csókot kapok tőle.
De van annak mégis
baja,
Kinek szeretője barna.
Mert a barna kecsegtető,
De a szőke hű szerető.
Kinek szeretője barna.
Mert a barna kecsegtető,
De a szőke hű szerető.
142.
Kerek a káposzta,
Borúl a levele;
Búsul a kis leány,
Hogy nincs szeretője.
Borúl a levele;
Búsul a kis leány,
Hogy nincs szeretője.
Hej, ne búsulj, ne
bánkodj’,
Ne is siránkozzál,
Megsegit a jó Isten,
Csak jól imádkozzál.
Ne is siránkozzál,
Megsegit a jó Isten,
Csak jól imádkozzál.
144.
Kis menyecske, nagy
menyecske,
Mért nem jöttél tegnap este?
Ha az este jöttél volna,
Egy pár csókot kaptál volna.
Mért nem jöttél tegnap este?
Ha az este jöttél volna,
Egy pár csókot kaptál volna.
(Karatna.)
145.
A szeretőm
elhagya,
Más miatt megtagada;
A ki miatt elhagya,
Száradjon meg mint a fa.
Más miatt megtagada;
A ki miatt elhagya,
Száradjon meg mint a fa.
Térj meg rózsám, térj még
vissza,
Látod ruhám könnyem’ iszsza.
Ha még nem térsz rózsám vissza,
Menj el, ne lássalak soha.
Látod ruhám könnyem’ iszsza.
Ha még nem térsz rózsám vissza,
Menj el, ne lássalak soha.
(Kis-Baczon.)
146.
Kis-Baczonba’ gombos inget
viselnek,
A legények házasodni nem mernek.
Mind is olyan a mostani menyecske,
Szép az ura, szebbet szeret mellette.
A legények házasodni nem mernek.
Mind is olyan a mostani menyecske,
Szép az ura, szebbet szeret mellette.
147.
Van nekem
szeretőm
Egy utczába’ kettő,
Szőke is, barna is,
Szeret mindakettő.
Egy utczába’ kettő,
Szőke is, barna is,
Szeret mindakettő.
A szőkét nem
adnám
Kis Magyarországért,
De még a barnát sem
Széles ez világért!
Kis Magyarországért,
De még a barnát sem
Széles ez világért!
148.
Udvaromon arany vállu, arany
kút,
Abból iszik arany kakas, arany tyúk.
Arany kakas csak azt kukorikolja:
A szeretőm Csehországba’ katona.
Abból iszik arany kakas, arany tyúk.
Arany kakas csak azt kukorikolja:
A szeretőm Csehországba’ katona.
149.
Kis szekeres, nagy
szekeres,
Mindig a szép lányra keres.
Mig a szekere oda jár,
Száz forintnak végire jár.
Mindig a szép lányra keres.
Mig a szekere oda jár,
Száz forintnak végire jár.
Azt üzente a
szekeres:
Kell-e rózsám ruha, veres?
Nem kell nekem ruha, veres,
Maga sem kell a szekeres.
Kell-e rózsám ruha, veres?
Nem kell nekem ruha, veres,
Maga sem kell a szekeres.
Azt üzente a
mészáros:
Kell-e rózsám gyürü, páros?
Nem kell nekem gyürü, páros,
De maga sem a mészáros.
Kell-e rózsám gyürü, páros?
Nem kell nekem gyürü, páros,
De maga sem a mészáros.
Azt üzente az
új-boltos:
Kell-e rózsám ruha, rojtos?
Nem kell nekem ruha, rojtos,
De maga sem az új-boltos.
Kell-e rózsám ruha, rojtos?
Nem kell nekem ruha, rojtos,
De maga sem az új-boltos.
Üzente a
csizmadia:
Kell-e rózsám piros csizma?
Nem kell nekem piros csizma,
Hanem maga csizmadia!
Kell-e rózsám piros csizma?
Nem kell nekem piros csizma,
Hanem maga csizmadia!
150.
Haragusznak rám a
lányok,
Hogy én más faluba járok.
Csili-csallalárom, csili-csallalárom!
Hogy én más faluba járok.
Hogy én más faluba járok.
Csili-csallalárom, csili-csallalárom!
Hogy én más faluba járok.
Ne haragudjatok
lányok,
Szeretőm van, ahhoz járok.11)
Csili-csallalárom, stb…
Szeretőm van, ahhoz járok.
Szeretőm van, ahhoz járok.11)
Csili-csallalárom, stb…
Szeretőm van, ahhoz járok.
Azért járok más
faluba,
Ott nem beszél minden rusnya.
Csili-csallalárom, stb…
Ott nem beszél minden rusnya.
Ott nem beszél minden rusnya.
Csili-csallalárom, stb…
Ott nem beszél minden rusnya.
151.
Micsoda csárda ez, de
csinos!?
Van-e benne szép lány, takaros?
Ha nincs benne szép lány, takaros,
Bolonduljon meg a korcsmáros.
Van-e benne szép lány, takaros?
Ha nincs benne szép lány, takaros,
Bolonduljon meg a korcsmáros.
Micsoda falu ez, de
fakó!?
Van-e benne vendégfogadó?
Ha nincs benne vendégfogadó,
Nincs is benne szép lány, eladó!
Van-e benne vendégfogadó?
Ha nincs benne vendégfogadó,
Nincs is benne szép lány, eladó!
152.
A hévizi piaczon,
piaczon,
Rózsát árul egy asszony, egy asszony.
Szálát adja petákon, petákon,
Párját adja forinton, forinton.
Rózsát árul egy asszony, egy asszony.
Szálát adja petákon, petákon,
Párját adja forinton, forinton.
Azt a rózsát megveszem,
megveszem,
Galambomnak felteszem, felteszem.
Szálát teszem egy csókért, egy csókért,
Párját teszem száz csókért, száz csókért.
Galambomnak felteszem, felteszem.
Szálát teszem egy csókért, egy csókért,
Párját teszem száz csókért, száz csókért.
(Köpecz.)
153.
Tám azt hiszed,
mákvirág,
Belőled áll a világ.
Van náladnál szebb virág,
Abból sem áll a világ!
Belőled áll a világ.
Van náladnál szebb virág,
Abból sem áll a világ!
154.
Egyszer ide, másszor
tova,
Van a súlynak kedve sova.
Nekem kedvem csak úgy vóna,
Ha Juliska is itt vóna.
Van a súlynak kedve sova.
Nekem kedvem csak úgy vóna,
Ha Juliska is itt vóna.
HAZAFIÚI ÉS KATONADALOK.
BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.
1.12)
A gőzösnek
ablakába
Kinyilott a fejér rózsa.
Két felé hajlott az ága
Székely huszár kalapjába’.
Kinyilott a fejér rózsa.
Két felé hajlott az ága
Székely huszár kalapjába’.
A gőzösnek hat
ablaka,
Nyujtsd ki rózsám kezed rajta.
Nyujtsd ki rózsám utoljára…
Bú temet el nem sokára.
Nyujtsd ki rózsám kezed rajta.
Nyujtsd ki rózsám utoljára…
Bú temet el nem sokára.
Üt az óra kakas
szóra,
El kell válni viradóra.
Adj egy csókot utoljára
Kedvesednek ajakára.
El kell válni viradóra.
Adj egy csókot utoljára
Kedvesednek ajakára.
2.
Végig mentem udvarhelyi
piaczon,
Piros pántlika vagyon a csákómon.
Piros pántlikára vagyon felirva:
Három esztendeig leszek katona.
Piros pántlika vagyon a csákómon.
Piros pántlikára vagyon felirva:
Három esztendeig leszek katona.
Zsendelyezik a szebeni
kaszárnyát,
Vállogatják a legénynek a javát.
Jól tudom, hogy én leszek a legelső,
Édes rózsám, hosszu három esztendő!…
Vállogatják a legénynek a javát.
Jól tudom, hogy én leszek a legelső,
Édes rózsám, hosszu három esztendő!…
3.
Szépen szól a francziának
bandája,
Talám nincs a németnek katonája.
Erdélyország fővárosa Kolozsvár,
A franczia a némettel szembe’ áll.
Talám nincs a németnek katonája.
Erdélyország fővárosa Kolozsvár,
A franczia a némettel szembe’ áll.
Messze földre visznek bé
katonának,
Mondd meg pajtás az én kedves babámnak,
Hogy ne várjon s ne sirasson hiába,
Holnap után visznek egy nagy csatába.
Mondd meg pajtás az én kedves babámnak,
Hogy ne várjon s ne sirasson hiába,
Holnap után visznek egy nagy csatába.
Ha levágnak, ott maradok a
síkon,
Ha elfognak, főbe lőnek jól tudom.
Édes rózsám, igy is ugy is: meghalok…
Csillagokból nézek akkor reátok.
Ha elfognak, főbe lőnek jól tudom.
Édes rózsám, igy is ugy is: meghalok…
Csillagokból nézek akkor reátok.
4.
Csörgedeznek a
patakok,
Elhultak a szép magyarok.
Magyarország igaz testvér,
Huzza őt Erdélyhez a vér.
Elhultak a szép magyarok.
Magyarország igaz testvér,
Huzza őt Erdélyhez a vér.
5.
Könnyü neked
rózsám
Palotán sétálni,
De bajos én nekem
Künn az esőn állni.
Palotán sétálni,
De bajos én nekem
Künn az esőn állni.
Gyönge lábam
fázik,
Köpenyegem ázik.
Piros pej paripám
Kert alatt bánkodik.
Köpenyegem ázik.
Piros pej paripám
Kert alatt bánkodik.
6.
Jaj de boldog az az édes
anya,
Kinek nincsen husz esztendős fia.
A mi urunk maga is husz éves,
Hát a magyar hogy ne volna kedves!
Kinek nincsen husz esztendős fia.
A mi urunk maga is husz éves,
Hát a magyar hogy ne volna kedves!
Kék átilla szoritja
testemet,
Sárig sinór búsitja szivemet.
Sárig sinór, fekete közepe…
Igy van szőve a magyar élete!…
Sárig sinór búsitja szivemet.
Sárig sinór, fekete közepe…
Igy van szőve a magyar élete!…
Ferencz Józsi most lett magyar
király,
Ilyen hamar rékrutákat kiván.
Engemet is huszárnak irának,
Alájam is paripát adának.
Ilyen hamar rékrutákat kiván.
Engemet is huszárnak irának,
Alájam is paripát adának.
7.
Kesereghet az az
anya,
Kinek két fia katona.
Egyik huszár, a más gyalog,
Úgy kerülik az országot.
Kinek két fia katona.
Egyik huszár, a más gyalog,
Úgy kerülik az országot.
Egyik baka, a más
huszár,
Pesti kaszárnyába sétál.
Pesti kaszárnya repedj meg!
Két szép fiam szabadulj meg!
Pesti kaszárnyába sétál.
Pesti kaszárnya repedj meg!
Két szép fiam szabadulj meg!
Szabadulnánk, ha
lehetne,
Ha Ferencz császár engedne.
Szabadságunk el van zárva
Ferencz császár ládájába.
Ha Ferencz császár engedne.
Szabadságunk el van zárva
Ferencz császár ládájába.
Elveszett a láda
kulcsa,
Nem szabadulunk meg soha.
Megkerül a láda kulcsa,
Megszabadulunk valaha!
Nem szabadulunk meg soha.
Megkerül a láda kulcsa,
Megszabadulunk valaha!
8.
Édes anyám, sokszor intél a
jóra,
Hogy ne menjek korcsomába borinnya.
Ha betörik az én gyenge fejemet,
Ki mossa ki az én véres ingemet?
Hogy ne menjek korcsomába borinnya.
Ha betörik az én gyenge fejemet,
Ki mossa ki az én véres ingemet?
Édes anyám, mi vagyon a
kasztenbe?
Ha dió van, adjon nekem belőle.
Úgy sem őrzöm sokáig a dióját,
Viselem az ő felsége csákóját.
Ha dió van, adjon nekem belőle.
Úgy sem őrzöm sokáig a dióját,
Viselem az ő felsége csákóját.
Édes anyám, mi vagyon a
szekrénybe?
Ha kenyér van, adjon nekem belőle.
Úgy sem őrzöm sokáig a kenyerét,
Hordozom az ő felsége fegyverét.
Ha kenyér van, adjon nekem belőle.
Úgy sem őrzöm sokáig a kenyerét,
Hordozom az ő felsége fegyverét.
Édes anyám, mi vagyon a
kasztenbe?
Ha alma van, adjon nekem belőle.
Úgy sem őrzöm sokig az almáját,
Viselem az ő felsége nadrágját.
Ha alma van, adjon nekem belőle.
Úgy sem őrzöm sokig az almáját,
Viselem az ő felsége nadrágját.
9.
Csehországba voltunk
veszedelembe,
Ott hullott le sok szép magyar a földre.
Még a nap is gyászba borult felettünk,
Úgy gyászolta szegény magyar nemzetünk.
Ott hullott le sok szép magyar a földre.
Még a nap is gyászba borult felettünk,
Úgy gyászolta szegény magyar nemzetünk.
Piros rózsa hullatja a
levelét,
Sok szép legény elveszté az életét.
Temetőbe ki kiséri ezeket?
Fejfájokra ki irja fel nevöket?
Sok szép legény elveszté az életét.
Temetőbe ki kiséri ezeket?
Fejfájokra ki irja fel nevöket?
Csak egy sir van ötnek-hatnak
megásva,
De név nincsen fejfájokra felvágva.
Csak egy kereszt van emlékre felásva,
Sirhat az is, ki ezt a sirt meglátja.
De név nincsen fejfájokra felvágva.
Csak egy kereszt van emlékre felásva,
Sirhat az is, ki ezt a sirt meglátja.
10.
11.
Reggel korán megütötték a
dobot,
Kiadták a kemény parancsolatot:
Indulni kell a csatára!
Csókot sem adtál orczámra,
Angyalom!
Kiadták a kemény parancsolatot:
Indulni kell a csatára!
Csókot sem adtál orczámra,
Angyalom!
Ha meghalok vagy a csatán
elesem,
Válaszsz egyet mást magadnak helyettem.
Válaszsz egyet jót helyettem,
Mert én tőled megérdemlem,
Galambom!
Válaszsz egyet mást magadnak helyettem.
Válaszsz egyet jót helyettem,
Mert én tőled megérdemlem,
Galambom!
Ha meglőnek, pajtásim
eltemetnek,
Meghagyom, hogy a sirfámra irják fel:
Itt nyugszik egy hű szerető,
Hazájáért hiven küzdő
Önkéntes!
Meghagyom, hogy a sirfámra irják fel:
Itt nyugszik egy hű szerető,
Hazájáért hiven küzdő
Önkéntes!
12.
Hull a golyó, fütyölnek a
kartácsok,
De én azért vitéz módra helytt állok.
Csak az édes hazámról gondolkozom,
Mikor lesz az, hogy én őt megláthatom?
De én azért vitéz módra helytt állok.
Csak az édes hazámról gondolkozom,
Mikor lesz az, hogy én őt megláthatom?
13.
Ablak alatt egy rózsafa nem
látszik,
Minden éjen hajnal előtt virágzik.
Terem rajta piros rózsa, jó szagu,
Édes rózsám, mért vagy olyan szomoru?
Minden éjen hajnal előtt virágzik.
Terem rajta piros rózsa, jó szagu,
Édes rózsám, mért vagy olyan szomoru?
Hogy ne volnék, édes rózsám,
szomoru,
Nagy-Szebenbe’ most foly a nagy háboru.
El kell menni masirozni messzire,
Itt kell hagynom gyönge rózsám s nincs kire.
Nagy-Szebenbe’ most foly a nagy háboru.
El kell menni masirozni messzire,
Itt kell hagynom gyönge rózsám s nincs kire.
Reád bizom édes kedves
barátom,
Éljed vele világodat, nem bánom.
Én is éltem egy időbe’, azt bánom,
Édes kedves, gyenge rózsa virágom!
Éljed vele világodat, nem bánom.
Én is éltem egy időbe’, azt bánom,
Édes kedves, gyenge rózsa virágom!
(Bethfalva.)
14.
Soha sem vétettem
Falum határának,
Mégis besoroztak
Engem katonának.
Falum határának,
Mégis besoroztak
Engem katonának.
Huszárnak
soroztak,
De bakkancsot adtak.
Verje meg az Isten!
De megbusitottak!
De bakkancsot adtak.
Verje meg az Isten!
De megbusitottak!
Ezzel a kapitány
Nagyon megörüle:
Itt van száz rémonda,
Válaszszál belőle!
Nagyon megörüle:
Itt van száz rémonda,
Válaszszál belőle!
Száz rémonda
között
Fel s alá sétálék,
Egy fakó csikónak
Faránál megállék.
Fel s alá sétálék,
Egy fakó csikónak
Faránál megállék.
Ez lesz jó, ez lesz
jó,
Ez a fakó csikó!
Ebből lesz, ebből lesz
Igaz huszári ló!
Ez a fakó csikó!
Ebből lesz, ebből lesz
Igaz huszári ló!
(Fiátfalva.)
15.
(Ugyanaz más változatban)
Sohasem vétettem
Falum birájának,
Mégis besoroza
Engem katonának.
Falum birájának,
Mégis besoroza
Engem katonának.
Huszárnak soroza,
De bakkancsot ada,
Verje meg az Isten!
De megszomorita!
De bakkancsot ada,
Verje meg az Isten!
De megszomorita!
Udvarom közepén
Vagyon egy almafa,
Ahhoz van megkötne
Egy fakó paripa.
Vagyon egy almafa,
Ahhoz van megkötne
Egy fakó paripa.
Fel is van
nyergelve,
Fel is kantározva,
Gyere édes rózsám,
Bujdossunk el rajta!
Fel is kantározva,
Gyere édes rózsám,
Bujdossunk el rajta!
(Kis-Kada.)
16.
Szabjad nekem rózsám a gyolcs
inget,
Idegen országba visznek el engemet.
Ha meglőnek, jó lesz a sebemre,
Ha meghalok, eltemetnek benne.
Idegen országba visznek el engemet.
Ha meglőnek, jó lesz a sebemre,
Ha meghalok, eltemetnek benne.
Ha meghalok, szépen
temessetek,
Hat legénynyel sirba vitessetek.
Koporsóm fejére koszorut kössetek,
Sirom fölé pedig rózsát ültessetek.
Hat legénynyel sirba vitessetek.
Koporsóm fejére koszorut kössetek,
Sirom fölé pedig rózsát ültessetek.
17.
Katonának vagyok
irva,
Ki van a két szemem sirva,
Katonaságom se’ bánom,
Csak édes anyám sajnálom.
Ki van a két szemem sirva,
Katonaságom se’ bánom,
Csak édes anyám sajnálom.
18.
Debreczentől nincsen messze a
vasút,
Azon mene, azon mene el Kossuth.
Elvitte a koro-koro-koronát,
A magyarnak minden jovát, bónumát.
Azon mene, azon mene el Kossuth.
Elvitte a koro-koro-koronát,
A magyarnak minden jovát, bónumát.
Visszatér ő még valaha,
valaha,
Haza jő még az a fényes korona.
Felderül még a magyarnak a napja,
Akkor leszen a németnek bánata.
Haza jő még az a fényes korona.
Felderül még a magyarnak a napja,
Akkor leszen a németnek bánata.
Muszka lova érdemli meg a
zabot,
Az nyerte meg Erdélyt s Magyarországot.
Hallgatással verje Isten örökké…
Hej a magyart rabbilincsbe zárta bé.
Az nyerte meg Erdélyt s Magyarországot.
Hallgatással verje Isten örökké…
Hej a magyart rabbilincsbe zárta bé.
Tizenkét év elég sajnos volt
nekünk,
Mert a zsarnok kiszivta piros vérünk.
Szaladj, hordjad nyálas szájad előlünk,
Mert mi, hidd meg, hogy sohasem szerettünk.
Mert a zsarnok kiszivta piros vérünk.
Szaladj, hordjad nyálas szájad előlünk,
Mert mi, hidd meg, hogy sohasem szerettünk.
Nagyon meggyült a némettel a
bajunk,
Azért hogy ő szereti az országunk.
Szaladj német! czo ki innen, takarodj’!
Mert ha nem mégy, levágom a nyakadot.
Azért hogy ő szereti az országunk.
Szaladj német! czo ki innen, takarodj’!
Mert ha nem mégy, levágom a nyakadot.
A te orrod hosszusága másfél
sing,
Portubákkal meg van rakva majd félig.
A te füled olyan, mint egy nagy lapát,
Ette volna meg a te édes apád.
Portubákkal meg van rakva majd félig.
A te füled olyan, mint egy nagy lapát,
Ette volna meg a te édes apád.
19.13)
Kormos vize kiöntött a
mezőre,
Isten veled édes rózsám, örökre!
Nem fogok én ajtód előtt sétálni,
Jaj de nehéz tőled, rózsám, megválni!
Isten veled édes rózsám, örökre!
Nem fogok én ajtód előtt sétálni,
Jaj de nehéz tőled, rózsám, megválni!
El kell menni masérozni
messzire,
Itt kell hagynom a rózsámat s nincs kire.
Reád bizom édes kedves barátom,
Éljed vele világodat nem bánom.
Itt kell hagynom a rózsámat s nincs kire.
Reád bizom édes kedves barátom,
Éljed vele világodat nem bánom.
Nincsen kedvem, mert
elkedvetlenedtem,
Itt kell hagynom kit igazán szerettem.
De megadja a jó Isten azt érnem:
Meglátom még kit igazán szerettem.
Itt kell hagynom kit igazán szerettem.
De megadja a jó Isten azt érnem:
Meglátom még kit igazán szerettem.
* *
Kis kertemben egy rózsafát
ültettem,
Melyet minden hajnalba’ megöntöttem.
Terem rajta piros rózsa, jószagu,
Értted vagyok, édes rózsám, szomoru.
Melyet minden hajnalba’ megöntöttem.
Terem rajta piros rózsa, jószagu,
Értted vagyok, édes rózsám, szomoru.
(Kis-Baczon)
20.
Édes anyám, haj de szépen
neveltél!
Mikor engem karjaidon rengettél.
Akkor mondtad: jó leszek katonának,
Besoroznak egy szép magyar huszárnak.
Mikor engem karjaidon rengettél.
Akkor mondtad: jó leszek katonának,
Besoroznak egy szép magyar huszárnak.
21.
Udvarom, udvarom,
Szép kerek udvarom!
Nem seper ki többet
Az én gyenge karom.
Szép kerek udvarom!
Nem seper ki többet
Az én gyenge karom.
Udvarom közepén
Vagyon egy almafa,
Ahhoz van megkötve
Egy bársony paripa.
Vagyon egy almafa,
Ahhoz van megkötve
Egy bársony paripa.
Fel is van
nyergelve,
Fel is kantározva,
Jere édes rózsám
Bujdossunk el rajta!
Fel is kantározva,
Jere édes rózsám
Bujdossunk el rajta!
Verje meg az
Isten
Azt az édes anyát,
A ki katonának
Neveli a fiát.
Azt az édes anyát,
A ki katonának
Neveli a fiát.
Husz évig neveli
Világ pompájába’,
Azután pedéglen
Temetteti gyászba
Világ pompájába’,
Azután pedéglen
Temetteti gyászba
22.
Este jött a parancsolat
számunkra:
Indulni kell székely fiak a harczra!
Sirtam mint a záporeső,
Hogy tőled búcsuzni késő,
Angyalom!
Indulni kell székely fiak a harczra!
Sirtam mint a záporeső,
Hogy tőled búcsuzni késő,
Angyalom!
Koránt reggel megütötték a
dobot,
Kiadták a kemény parancsolatot:
Indulni kell a csatára!
Csókot sem adtam szép szádra,
Angyalom!
Kiadták a kemény parancsolatot:
Indulni kell a csatára!
Csókot sem adtam szép szádra,
Angyalom!
Ha meghalok vagy a csatán
elesem,
Meghagyom, hogy a fejfámra irják fel:
Itt nyugszik egy hű szerető,
Honáért hiven küzködő
Székelyfi!
Meghagyom, hogy a fejfámra irják fel:
Itt nyugszik egy hű szerető,
Honáért hiven küzködő
Székelyfi!
Ha az Isten haza hozna még
egyszer,
Megkérdezném: mit fogadtál ezerszer?
Hogy mindaddig hivem maradsz,
Mig tart a muszkával a harcz
Erdélyben!
Megkérdezném: mit fogadtál ezerszer?
Hogy mindaddig hivem maradsz,
Mig tart a muszkával a harcz
Erdélyben!
23.
Tisza partján van egy hajó
kikötve,
Abba’ van egy Miklós-huszár megölve.
Kék átilla mellére van gombolva,
Édes anyja felette áll, siratja.
Abba’ van egy Miklós-huszár megölve.
Kék átilla mellére van gombolva,
Édes anyja felette áll, siratja.
Menj el haza édes anya, ne
sirasd,
Van még otthon három árvád, neveld azt.
Nem megyek én, nem nevelek több árvát,
Nem adok én a császárnak több huszárt.
Van még otthon három árvád, neveld azt.
Nem megyek én, nem nevelek több árvát,
Nem adok én a császárnak több huszárt.
24.
25.
Falu végén de szépen
muzsikálnak!
Hivnak engem verbunkos katonának.
Bé is állok verbunkos katonának,
Ha a rózsám felöltöztet huszárnak.
Öltöztess fel édes rózsám huszárnak,
Hogy álljak be verbunkos katonának.
Hivnak engem verbunkos katonának.
Bé is állok verbunkos katonának,
Ha a rózsám felöltöztet huszárnak.
Öltöztess fel édes rózsám huszárnak,
Hogy álljak be verbunkos katonának.
26.
Kedves rózsám virágos kis
kertje
Rozmarinttal körül van ültetve,
Rozmarintszál, bazsa rózsa-levél,
Látom én már, hogy a másé levél.
Rozmarinttal körül van ültetve,
Rozmarintszál, bazsa rózsa-levél,
Látom én már, hogy a másé levél.
Hajlandó vagy mint a réten a
nád,
Azt gondoltam nekem nevelt anyád,
De már látom, hogy nem neked nevelt,
Jobb vállamon hordozom a fegyvert.
Azt gondoltam nekem nevelt anyád,
De már látom, hogy nem neked nevelt,
Jobb vállamon hordozom a fegyvert.
Megérik a szőlő nem
sokára,
Árván marad a töve utána,
Te is árván maradsz szép angyalom,
Most már nekem el kell masiroznom.
Árván marad a töve utána,
Te is árván maradsz szép angyalom,
Most már nekem el kell masiroznom.
Magasan jár a csillag az
égen,
Ki könyörül a szegény legényen
Elpanaszlom búmat egy madárnak,
Kiénekli az egész világnak.
Ki könyörül a szegény legényen
Elpanaszlom búmat egy madárnak,
Kiénekli az egész világnak.
27.
Azért hogy én barna fattyu
vagyok,
Szőke kis lány szeretője vagyok.
Szeret is ő engemet igazán,
El is veszem majd a szüret után.
Szőke kis lány szeretője vagyok.
Szeret is ő engemet igazán,
El is veszem majd a szüret után.
Azért hogy én ki vagyok már
irva,
Ne sirj rózsám, nem leszek katona.
Lesz még talán a biró oly szives:
Megtagadja, hogy vagyok husz éves.
Ne sirj rózsám, nem leszek katona.
Lesz még talán a biró oly szives:
Megtagadja, hogy vagyok husz éves.
28.
Baczon vize folydogál
csendesen,
Az én rózsám zokog keservesen.
Zokoghatsz is, mert elszalasztottál
Egy oly hivet, kit rég ohajtottál.
Az én rózsám zokog keservesen.
Zokoghatsz is, mert elszalasztottál
Egy oly hivet, kit rég ohajtottál.
Minek varrod rózsám azt az
inget?
Mikor engem katonának visznek.
Ha megvágnak, jó lesz a sebemre,
Ha meghalok, hideg tetememre.
Mikor engem katonának visznek.
Ha megvágnak, jó lesz a sebemre,
Ha meghalok, hideg tetememre.
(Kis-Baczon.)
29.
Életemnek komolyságát
elértem,
Mit reméltem, én azt el nem érhettem.
Jobb vállamon katona-fegyver csörög,
Bús szivem a jó Istenhez könyörög.
Mit reméltem, én azt el nem érhettem.
Jobb vállamon katona-fegyver csörög,
Bús szivem a jó Istenhez könyörög.
Lerajzolom a nevemet
feketén,
E világon egy bús fiu vagyok én.
A kinek nincs országa, se’ hazája:
Elbujdoshat akármelyik pusztába.
E világon egy bús fiu vagyok én.
A kinek nincs országa, se’ hazája:
Elbujdoshat akármelyik pusztába.
Eddig valék kis hazámnak
lakója,
Most már vagyok az országnak vándora.
Ifjuságom virága itt hervad el,
Ifju éltem gyászos homály fedi el.
Most már vagyok az országnak vándora.
Ifjuságom virága itt hervad el,
Ifju éltem gyászos homály fedi el.
Bánatomtól nem tudok én
megválni,
Mert a császárt hüséggel kell szolgálni.
Nézhetek én akár alá, akár fel,
Bús életem napja többet nem jő fel.
Mert a császárt hüséggel kell szolgálni.
Nézhetek én akár alá, akár fel,
Bús életem napja többet nem jő fel.
30.
Nem hitted rózsám: katona
vagyok én,
Majd elhiszed, ha elmasérozom én.
Visznek, visznek, Lengyelország felé,
Sirva nézek kedves hazám felé.
Majd elhiszed, ha elmasérozom én.
Visznek, visznek, Lengyelország felé,
Sirva nézek kedves hazám felé.
A ki magyar fogja meg a
kezem,
Isten tudja: lát-e többé vagy sem.
Ezer ágyu van a harcz mezején,
Igy hát rózsám, katona leszek én.
Isten tudja: lát-e többé vagy sem.
Ezer ágyu van a harcz mezején,
Igy hát rózsám, katona leszek én.
Addig engem el ne
temessetek,
A rózsámnak levelet küldjetek.
Világoskék legyen az én koporsóm,
Barna kis lány mellette siratóm.
A rózsámnak levelet küldjetek.
Világoskék legyen az én koporsóm,
Barna kis lány mellette siratóm.
31.
Jő az idő, husz év közelget,
jaj!
Mi jöhet rám abba’ Istenem, jaj!
Mit már rám az Isten, nem tudhatom,
A sorozást hogyha le kell járnom.
Mi jöhet rám abba’ Istenem, jaj!
Mit már rám az Isten, nem tudhatom,
A sorozást hogyha le kell járnom.
Eltelt eddig az én vig
életem,
De már nem t’om, hogy mi lesz én velem.
Katonának visznek el engemet,
Búsuld rózsám, gyászos életemet!
De már nem t’om, hogy mi lesz én velem.
Katonának visznek el engemet,
Búsuld rózsám, gyászos életemet!
Busuld rózsám gyászos
életemet,
Mind te értted szenvedem ezeket.
Szőke kis lány, te vittél a vizre,
Te vittél a katona-életre.
Mind te értted szenvedem ezeket.
Szőke kis lány, te vittél a vizre,
Te vittél a katona-életre.
32.
Kitörött a rózsám kis
ablaka,
Az én rózsám sirva néz ki rajta.
Ne sirj rózsám, ne könyezz alatta,
Haza jövök három-négy év mulva.
Az én rózsám sirva néz ki rajta.
Ne sirj rózsám, ne könyezz alatta,
Haza jövök három-négy év mulva.
Megsikolt a gőzös
masinája,
Most indulok Károly-Fehérvárra.
Most megyek s hogy mikor jövök vissza,
Azt egyedül a jó Isten tudja.
Most indulok Károly-Fehérvárra.
Most megyek s hogy mikor jövök vissza,
Azt egyedül a jó Isten tudja.
33.
Sirhatsz édes apa s
anya,
Kinek két fia katona.
Egyik baka, másik huszár,
Pesti kaszárnyába’ sétál.
Kinek két fia katona.
Egyik baka, másik huszár,
Pesti kaszárnyába’ sétál.
Pesti kaszárnya repedj
meg,
Két szép fiam szabadulj meg
Szabadulnánk, ha lehetne,
Ha József császár engedne.
Két szép fiam szabadulj meg
Szabadulnánk, ha lehetne,
Ha József császár engedne.
Szabadságunk el van
zárva
József császár ládájába.
Nincs olyan kulcs, hogy találja,
Nyolcz esztendő majd kizárja!
József császár ládájába.
Nincs olyan kulcs, hogy találja,
Nyolcz esztendő majd kizárja!
34.
De szépen megy a hajó a
vizen!
De szépen szól a madár a réten!
Szállj le, szállj le kis madár a földre,
Vidd el az én levelemet messze.
De szépen szól a madár a réten!
Szállj le, szállj le kis madár a földre,
Vidd el az én levelemet messze.
Add oda azt a rózsám
kezébe,
Hogy jussak a távolban eszébe.
Mert én voltam igaz szeretője,
Tiszta szivem gyászol mindig értte.
Hogy jussak a távolban eszébe.
Mert én voltam igaz szeretője,
Tiszta szivem gyászol mindig értte.
Zavaros a Tisza vize
nyárba’,
Ha felárad szépen a partjára;
Ha megfujja záporeső szele…
Vajon rózsám jutok-e eszedbe?
Ha felárad szépen a partjára;
Ha megfujja záporeső szele…
Vajon rózsám jutok-e eszedbe?
Akkor jutok én neked
eszedbe,
Mikor bú száll szomorú szivedre.
Szállott már egy, rózsám az enyémre,
Szálljon másik pár a te szivedre.
Mikor bú száll szomorú szivedre.
Szállott már egy, rózsám az enyémre,
Szálljon másik pár a te szivedre.
Vásárhelyen végig sütött a
nap,
Rajta sétálok rózsám, mindennap.
Ha felnézek a magas egekre,
Sürü könnyek hullanak előmbe.
Rajta sétálok rózsám, mindennap.
Ha felnézek a magas egekre,
Sürü könnyek hullanak előmbe.
Mondd meg rózsám, szeretsz-e
engemet?
Ha nem szeretsz, ne ámitsd szivemet.
Ha nem szeretsz galambom, hagyj abba,
Nem varrottak engem a nyakadba.
Ha nem szeretsz, ne ámitsd szivemet.
Ha nem szeretsz galambom, hagyj abba,
Nem varrottak engem a nyakadba.
Várod rózsám
szabadulásomat?
Vagy tán inkább csendes halálomat?
Azért várod csendes halálomat,
Ne töltsem igy fiatalságomat.
Vagy tán inkább csendes halálomat?
Azért várod csendes halálomat,
Ne töltsem igy fiatalságomat.
Minden madár siratja a
társát,
Ugyan ki ne szánná a rózsáját!
Mikor messze tőle sirba teszik,
A szivére akkora gyász esik…
Ugyan ki ne szánná a rózsáját!
Mikor messze tőle sirba teszik,
A szivére akkora gyász esik…
35.
Le van az én rózsám
képe
A szivembe rajzolva,
Értted vagyok gyenge rózsám
Katonának kiirva.
A szivembe rajzolva,
Értted vagyok gyenge rózsám
Katonának kiirva.
36.
Szemeimet
felvetettem
A csillagos egekre,
Ott láték egy bús gerliczét
Hazám felé repülve.
A csillagos egekre,
Ott láték egy bús gerliczét
Hazám felé repülve.
Állj meg te bús
gerlicze,
Vidd el azt a levelet,
Mondd meg az én édesemnek,
Ne sirasson engemet.
Vidd el azt a levelet,
Mondd meg az én édesemnek,
Ne sirasson engemet.
Csehországnak külső
szélén
A csatába kell menni,
Bucsuztató levelemet
Most akarom megirni.
A csatába kell menni,
Bucsuztató levelemet
Most akarom megirni.
Búcsuzom a
hazámtól,
Felnevelő dajkámtól,
Jaj Istenem, gyenge rózsám,
Hogy váljunk el egymástól!…
Felnevelő dajkámtól,
Jaj Istenem, gyenge rózsám,
Hogy váljunk el egymástól!…
(Karatna.)