1.
Ne küldj, rózsám,
aratóra,
Gyenge vagyok a sarlóra,
Ha megvágom a kezemet,
Ki süt nekem lágy kenyeret?
Gyenge vagyok a sarlóra,
Ha megvágom a kezemet,
Ki süt nekem lágy kenyeret?
Ne küldj, rózsám, a
mezőre,
Elég ott az orczám bőre
S ha elvesztem szép képemet,
Csókolsz-e szivből engemet?
Elég ott az orczám bőre
S ha elvesztem szép képemet,
Csókolsz-e szivből engemet?
Ne küldj, rózsám, a
templomba,
Ha nem követsz engem nyomba,
Mert ha szemem fölemelem,
Hát ha más néz szembe velem.
Ha nem követsz engem nyomba,
Mert ha szemem fölemelem,
Hát ha más néz szembe velem.
2.
Sötét pej paripa,
Selyem nyereg rajta,
Most akartam, rózsám,
Hozzád menni rajta.
Selyem nyereg rajta,
Most akartam, rózsám,
Hozzád menni rajta.
Most akartam,
rózsám,
Veled mulatozni,
Fujják az indulót,
El kell masirozni.
Veled mulatozni,
Fujják az indulót,
El kell masirozni.
3.
A malomba jártam,
Tiszta buzát vittem,
A szerelem miatt
Meg se’ őrölhettem.
Tiszta buzát vittem,
A szerelem miatt
Meg se’ őrölhettem.
Ne haragudj’
rózsám,
Hogy szerelmes vagyok,
Az apám is az volt,
S én a fia vagyok.
Hogy szerelmes vagyok,
Az apám is az volt,
S én a fia vagyok.
4.
5.
Köszönöm, édesem,
Hogy eddig szerettél,
A többiek között
Hozzám is eljöttél.
Hogy eddig szerettél,
A többiek között
Hozzám is eljöttél.
Adjon Isten neked
Szebbet, jobbat, mint én,
Kivel a te szíved
Soha se nyugodjék.
Szebbet, jobbat, mint én,
Kivel a te szíved
Soha se nyugodjék.
Sohase nyugodjék,
Örökké bánkodjék.
Mint a tenger habja
Örökké hánykodjék.
Örökké bánkodjék.
Mint a tenger habja
Örökké hánykodjék.
6.
A fekete holló gyászt visel
magáért,
Én is gyászt viselek jegybeli mátkámért,
Jegybeli mátkámért mit nem cselekedném,
Tenger sürü habját kalánnal kimerném,
Tenger fenekében gyöngyszemeket szednék,
Jegybeli mátkámnak gyöngybokrétát kötnék.
Én is gyászt viselek jegybeli mátkámért,
Jegybeli mátkámért mit nem cselekedném,
Tenger sürü habját kalánnal kimerném,
Tenger fenekében gyöngyszemeket szednék,
Jegybeli mátkámnak gyöngybokrétát kötnék.
7.
Este vagyon, szürkül
be,
A tüzhelyet seperd be,
Mert nem tudod, ki jő be,
Egy szép legény döndül be.
A tüzhelyet seperd be,
Mert nem tudod, ki jő be,
Egy szép legény döndül be.
Az este is nálunk
volt,
Kilencz almát hozott volt,
Mind a kilencz piros volt,
Ő maga is csinos volt.
Kilencz almát hozott volt,
Mind a kilencz piros volt,
Ő maga is csinos volt.
8.
Elment a madárka,
Üres a galiczka,
Irja levelibe’.
Viszszajő tavaszra.
Üres a galiczka,
Irja levelibe’.
Viszszajő tavaszra.
Köszönöm édesem,
Hogy eddig szerettél,
S arról sem tehetek,
Ha már megvetettél.
Hogy eddig szerettél,
S arról sem tehetek,
Ha már megvetettél.
Kivel a te szived
Sohase nyugodjék,
Mint a só a vizbe’
Örökké hánykodjék.
Sohase nyugodjék,
Mint a só a vizbe’
Örökké hánykodjék.
9.
Bár csak én addig ne
sirnék,
Mig egy levelecskét irnék,
S azt az erdőn túl küldhetném,
Szép szeretőm tisztelhetném.
Mig egy levelecskét irnék,
S azt az erdőn túl küldhetném,
Szép szeretőm tisztelhetném.
Reszket pennám, nem
irhatok,
Sir a szemem, nem láthatok,
Olyan bánat a szivemen,
Hogy meghajlik az egeken.
Sir a szemem, nem láthatok,
Olyan bánat a szivemen,
Hogy meghajlik az egeken.
Ha az egek meg nem
szánnak,
Könnyhullásim meg nem állnak,
Egek, egek, szánjatok meg,
Könnyhullásim álljatok meg!
Könnyhullásim meg nem állnak,
Egek, egek, szánjatok meg,
Könnyhullásim álljatok meg!
10.
Fehér ruha a
fejemen,
Fekete gyász a szivemen,
Mert a kit én úgy szeretek,
Azzal együtt nem élhetek.
Fekete gyász a szivemen,
Mert a kit én úgy szeretek,
Azzal együtt nem élhetek.
11.
Istenem, mi lelt
engemet,
Járok s nem lelem helyemet,
Erdőt, mezőt öszszejártam,
Egy igazra sem találtam.
Járok s nem lelem helyemet,
Erdőt, mezőt öszszejártam,
Egy igazra sem találtam.
Egy hamissal
találkoztam,
Azzal összebarátkoztam,
Addig, addig barátkoztam
Mig fejemre bút hajtottam.
Azzal összebarátkoztam,
Addig, addig barátkoztam
Mig fejemre bút hajtottam.
Komor fölöttem az ég
is,
Elhagyott a reménység is,
A nap is gyászt vont magára,
Nem süt rám piros sugára.
Elhagyott a reménység is,
A nap is gyászt vont magára,
Nem süt rám piros sugára.
Bús életem, bánat
napom,
Fekete gyász alatt lakom,
Fekete gyász, fehér üröm,
Nekem a bánat nem öröm.
Fekete gyász alatt lakom,
Fekete gyász, fehér üröm,
Nekem a bánat nem öröm.
Olyan bú van a
szivemen,
Két rét hajlott az egeken,
Ha még egy rét hajlott volna,
Szivem ketté hasadt volna.
Két rét hajlott az egeken,
Ha még egy rét hajlott volna,
Szivem ketté hasadt volna.
Feljő a nap, el is
halad,
Búban talált s abban is hagy,
Bús anyámnak bús gyermeke,
Én voltam annak egyike.
Búban talált s abban is hagy,
Bús anyámnak bús gyermeke,
Én voltam annak egyike.
12.
Olyan beteg
vagyok
Hogy csak alig vagyok,
Ha téged nem látlak
Szörnyü halált halok.
Hogy csak alig vagyok,
Ha téged nem látlak
Szörnyü halált halok.
Semmi csontom nem
fáj,
Csak a szivem vérzik,
Hogy én beteg volnék
Az sem azért vérzik.
Csak a szivem vérzik,
Hogy én beteg volnék
Az sem azért vérzik.
Hanem azért
vérzik:
Elhagyott szép virág,
De nem az a virág,
Ki a kertbe’ virág,
Elhagyott szép virág,
De nem az a virág,
Ki a kertbe’ virág,
Hanem az a virág,
Ki az uton sétál,
Lobogós gyolcs ingbe’,
Övibe’ török sál.
Ki az uton sétál,
Lobogós gyolcs ingbe’,
Övibe’ török sál.
13.
Ha elmégy is, járj
békével,
Rólam se felejtkezzél el,
Akkor jussak az eszedbe,
Mikor kenyér a kezedbe.
Rólam se felejtkezzél el,
Akkor jussak az eszedbe,
Mikor kenyér a kezedbe.
El akarnak
veszejteni,
De az Isten nem engedi,
Csipkebokor a szállásom,
Nincs is sehol maradásom
De az Isten nem engedi,
Csipkebokor a szállásom,
Nincs is sehol maradásom
14.
Ki az ő édesit igazán
szereti,
Nincsen olyan este, hogy fel nem keresi.
Liliomadta!
Nincsen olyan este, hogy fel nem keresi.
Liliomadta!
Lám én az enyimet igazán
szeretem,
Nincs is olyan este, hogy fel nem keresem,
Liliomadta!
Nincs is olyan este, hogy fel nem keresem,
Liliomadta!
15.
A merre én járok
Még a fák is sirnak,
Gyenge ágaikról
A levelek hullnak.
Még a fák is sirnak,
Gyenge ágaikról
A levelek hullnak.
Hulljatok levelek
Takarjatok engem,
Mert az én kedvesem
Sirva keres engem.
Takarjatok engem,
Mert az én kedvesem
Sirva keres engem.
Kereshetsz
engemet,
Mert meg vagyok halva,
Gyenge falevéllel
Be vagyok takarva.
Mert meg vagyok halva,
Gyenge falevéllel
Be vagyok takarva.
16.
17.
Barna pej paripa,
Selyem kantár rajta,
Ott a kútnál rózsám
A lovát itatja.
Selyem kantár rajta,
Ott a kútnál rózsám
A lovát itatja.
Nem lovát itatja,
Magát fitogatja,
Két piros orczáját
Mással csókoltatja.
Magát fitogatja,
Két piros orczáját
Mással csókoltatja.
18.
Az Olt vize folydogál
csendesen,
Az én rózsám zokog keservesen.
Zokoghatsz már, mert elszalasztottál
Egy oly hivet, kit rég ohajtottál.
Az én rózsám zokog keservesen.
Zokoghatsz már, mert elszalasztottál
Egy oly hivet, kit rég ohajtottál.
Engem hinak Búslaki
Mátyásnak,
Visznek engem holnap katonának,
Fényes kardot kötnek oldalamra,
Tarka övet karcsu derekamra.
Visznek engem holnap katonának,
Fényes kardot kötnek oldalamra,
Tarka övet karcsu derekamra.
Ha meghalok, ki sirat meg
engem?
Vajon kinek marad pergát ingem?
Ha meglőnek, jó lesz a sebemre,
Ha meghalok, eltemetnek benne.
Vajon kinek marad pergát ingem?
Ha meglőnek, jó lesz a sebemre,
Ha meghalok, eltemetnek benne.
Ha meghalok, szépen
temessetek,
A rózsámnak levelet küldjetek;
Ha nem hallja gyönge szavaimat,
Ölelje bár gyászos koporsómat.
A rózsámnak levelet küldjetek;
Ha nem hallja gyönge szavaimat,
Ölelje bár gyászos koporsómat.
Tán magamnak sirt ások
előre,
S lefekszem a sírom fenekére,
Szerelmemet vetem az egekre,
S a rózsámat bizom az egekre.
S lefekszem a sírom fenekére,
Szerelmemet vetem az egekre,
S a rózsámat bizom az egekre.
19.
Mit keressz szarka a
szemétben?
Balla-léla, léla!
Szőrszálat szedünk a szemétből.
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a szőrszállal?
Balla-léla, léla!
Szitát kötünk a szőrszálból.
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a szitával?
Balla-léla, léla!
Szilvát szedünk a szitába.
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a szilvával?
Balla-léla, léla!
Disznót hizlalunk a magjával.
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a disznóval?
Balla-léla, léla!
Szekeret kenünk a hájával.
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a szekérrel?
Balla-léla, léla!
Menyasszonyt hozunk véle,
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a menyasszonynyal?
Balla-léla, léla!
Megölelem, megcsókolom!
Balla-léla, léla!
Balla-léla, léla!
Szőrszálat szedünk a szemétből.
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a szőrszállal?
Balla-léla, léla!
Szitát kötünk a szőrszálból.
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a szitával?
Balla-léla, léla!
Szilvát szedünk a szitába.
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a szilvával?
Balla-léla, léla!
Disznót hizlalunk a magjával.
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a disznóval?
Balla-léla, léla!
Szekeret kenünk a hájával.
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a szekérrel?
Balla-léla, léla!
Menyasszonyt hozunk véle,
Balla-léla, léla!
Mit csinálsz szarka a menyasszonynyal?
Balla-léla, léla!
Megölelem, megcsókolom!
Balla-léla, léla!
20.
Kapum előtt nincsen
árok,
Nem gondoltam, hogy igy járok,
Hogy még tőled elmaradok,
Búbánatban elfonyadok.
Nem gondoltam, hogy igy járok,
Hogy még tőled elmaradok,
Búbánatban elfonyadok.
Megmondták volt azt
énnekem,
Ifju vagyok, legyen eszem,
De nem tudtam meggondolni,
Hogy a világ meg tud csalni.
Ifju vagyok, legyen eszem,
De nem tudtam meggondolni,
Hogy a világ meg tud csalni.
Ifju voltam,
gondolatlan,
Tréfás, nyájas, nyughatatlan,
De az mégis hallhatatlan,
Igy szenvedni nagy ártatlan.
Tréfás, nyájas, nyughatatlan,
De az mégis hallhatatlan,
Igy szenvedni nagy ártatlan.
Igy jár a ki egy két
szónak,
Könnyen hiszen egy pár csóknak,
Én is hittem szavaidnak
S immár a könnyeim folynak
Könnyen hiszen egy pár csóknak,
Én is hittem szavaidnak
S immár a könnyeim folynak
Széles vizen keskeny
palló,
Igazán szeretni nem jó,
Mert én igazán szerettem,
Vig szivemben nagy kárt tettem.
Igazán szeretni nem jó,
Mert én igazán szerettem,
Vig szivemben nagy kárt tettem.
BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.
21.7)
Kereszturi szép
menyecske,
Jere, űlj az én ölembe.
Ha ide ülsz az ölembe,
Hozzád megyek holnap este.
Jere, űlj az én ölembe.
Ha ide ülsz az ölembe,
Hozzád megyek holnap este.
Holnap este, holnap után
este…
Nem szeretsz te engem, szép menyecske.
Ha szeretnél, szép menyecske, engem:
Ide ülnél az ölembe nékem.
Nem szeretsz te engem, szép menyecske.
Ha szeretnél, szép menyecske, engem:
Ide ülnél az ölembe nékem.
(Székely-Keresztur.)
22.
Kétszer kettő tudom, hogy
négy,
Azt is tudom, hogy te elmégy.
Háromszor négy tizenkettő,
Visszahoz még a Teremtő.
Azt is tudom, hogy te elmégy.
Háromszor négy tizenkettő,
Visszahoz még a Teremtő.
23.
Az a virág, melyet
adtál,
El se’ hervadt, már elhagytál.
Terem virág még a réten,
Kapok szeretőt a héten.
El se’ hervadt, már elhagytál.
Terem virág még a réten,
Kapok szeretőt a héten.
Kinek szereteje
barna,
Nincsen annak semmi búja.
Lám, az enyim csak egy szőke,
Mégsem kapok csókot tőle.
Nincsen annak semmi búja.
Lám, az enyim csak egy szőke,
Mégsem kapok csókot tőle.
Magasról hull alá a
hó,
Rózsafán terem a bimbó.
Fejér, vagy rózsám, mint a hó,
Holdvilágon csókolni jó.
Rózsafán terem a bimbó.
Fejér, vagy rózsám, mint a hó,
Holdvilágon csókolni jó.
24.
Galambfalvi nagy hegy
alatt
Barna legény zabot arat.
Zabot arat, nem vad lencsét…
Leányt szeret, nem menyecskét.
Barna legény zabot arat.
Zabot arat, nem vad lencsét…
Leányt szeret, nem menyecskét.
(Nagy-Galambfalva.)
25.
Haj de magas a
Reztető!
Ott eprész az én szeretőm.
Utra kelek, felkeresem:
Hol eprész az én kedvesem.
Ott eprész az én szeretőm.
Utra kelek, felkeresem:
Hol eprész az én kedvesem.
Ketten szedünk egy
kosárba,
Majd eladjuk a vásárba’.
Főkötőt veszünk belőle,
– Enyim lesz ő jövendőbe’.
Majd eladjuk a vásárba’.
Főkötőt veszünk belőle,
– Enyim lesz ő jövendőbe’.
(Szombatfalva.)
26.
Adjon Isten
j’écczakát!
Szeretőmnek jobb szokást:
Ne szeressen mindjárt mást,
Mihelyt engemet nem lát.
Szeretőmnek jobb szokást:
Ne szeressen mindjárt mást,
Mihelyt engemet nem lát.
Ne higy a mézes
beszédnek,
Az álnok szivü legénynek,
Mert megölel, megcsókol,
Tovább megyen s kicsufol.
Az álnok szivü legénynek,
Mert megölel, megcsókol,
Tovább megyen s kicsufol.
27.
Széles árok, keskeny palló,
bel’estem,
A rózsámat éjjel-nappal kerestem.
Megtaláltam eme kis korcsomában,
Bort iszik a jobb kezéből, bújában.
A rózsámat éjjel-nappal kerestem.
Megtaláltam eme kis korcsomában,
Bort iszik a jobb kezéből, bújában.
Déltől fogvást estig nyilik a
rózsa,
Bárcsak eddig se szerettelek volna.
Jobb lett volna szegény árva fejemnek,
Ha soha sem ismerlek meg tégedet.
Bárcsak eddig se szerettelek volna.
Jobb lett volna szegény árva fejemnek,
Ha soha sem ismerlek meg tégedet.
28.
Száll a felhő napnyugatról
keletre,
Gyönge rózsám, jutok-e még eszedbe?
Nem jutok én soha többet eszedbe,
Más legényt zársz immár a kebeledre.
Gyönge rózsám, jutok-e még eszedbe?
Nem jutok én soha többet eszedbe,
Más legényt zársz immár a kebeledre.
Ha én téged el tudnálak
feledni!…
Rajtad kivül mást is tudnék szeretni!…
De én téged nem tudlak elfeledni,
Rajtad kivül nem tudok mást szeretni.
Rajtad kivül mást is tudnék szeretni!…
De én téged nem tudlak elfeledni,
Rajtad kivül nem tudok mást szeretni.
29.
Árva vagyok, mint
gerlicze,
Mint a kinek nincs senkije,
Árva vagyok apa nélkül,
De még inkább anya nélkül.
Mint a kinek nincs senkije,
Árva vagyok apa nélkül,
De még inkább anya nélkül.
Apám sincsen, anyám
sincsen,
Egy igaz barátom sincsen;
Nincsen senkim, ki szeressen,
Csak a rózsám s a jó Isten.
Egy igaz barátom sincsen;
Nincsen senkim, ki szeressen,
Csak a rózsám s a jó Isten.
Jaj Istenem! a ki
árva,
Még a szél is inkább járja,
Én Istenem! árva vagyok,
Szélfuvatlan nem maradok.
Még a szél is inkább járja,
Én Istenem! árva vagyok,
Szélfuvatlan nem maradok.
Nincsen senki, ki
szeressen,
Csak a rózsám s a jó Isten,
Én is árva, te is árva
Bújunk egymás árnyékába.
Csak a rózsám s a jó Isten,
Én is árva, te is árva
Bújunk egymás árnyékába.
30.
Ugyan édes
Zsuzsikám,
Szeretsz-e még igazán?
Ha nem szeretsz igazán,
Ne járass magad után.
Szeretsz-e még igazán?
Ha nem szeretsz igazán,
Ne járass magad után.
Még akkor nekem
igértek,
Mikor bölcsőben rengettek.
Már most hozzád jussom vagyon,
Hogy az anyád nekem adjon.
Mikor bölcsőben rengettek.
Már most hozzád jussom vagyon,
Hogy az anyád nekem adjon.
(Kis-Kede.)
31.
A jegenye,
jegenye,
Jegenyefa levele.
A rózsámnak levele
Későn jött a kezembe.
Jegenyefa levele.
A rózsámnak levele
Későn jött a kezembe.
Irnom kéne a
rózsámnak,
Legkedvesebb violámnak.
Reszket kezem, hogyha irok,
Ha nem látom, azért sirok.
Legkedvesebb violámnak.
Reszket kezem, hogyha irok,
Ha nem látom, azért sirok.
32.
Hull a fáról most a
virág,
Nem érek haza napvilág
Édes rózsám, arra kérlek szépen,
Este várj meg a kapuba’ engem.
Nem érek haza napvilág
Édes rózsám, arra kérlek szépen,
Este várj meg a kapuba’ engem.
Ha zápor lesz, velem van a
szokmányom,
Hadd hulljon rám, értted rózsám, nem bánom.
De jere ki, hadd nézzek a szemedbe,
Isten tudja, úgy is mikor látsz még te.
Hadd hulljon rám, értted rózsám, nem bánom.
De jere ki, hadd nézzek a szemedbe,
Isten tudja, úgy is mikor látsz még te.
(Bethlenfalva.)
33.
A Nagymező kútja,
Arany vider rajta;
Ott is az én rózsám,
Az én édes rózsám!
A lovát itatja.
A lovát itatja,
Magát mutogatja,
Rózsaszin orczáját
Velem csókoltatja.
Arany vider rajta;
Ott is az én rózsám,
Az én édes rózsám!
A lovát itatja.
A lovát itatja,
Magát mutogatja,
Rózsaszin orczáját
Velem csókoltatja.
34.
Ha a vizre általjössz
tisztálni,
Ki fogok én a partjára állni.
S este, mikor aluszik mindenki,
Hozzád megyek, a kapuba állj ki.
Ki fogok én a partjára állni.
S este, mikor aluszik mindenki,
Hozzád megyek, a kapuba állj ki.
Mikor meghal a te édes
anyád,
Nem megyek én titokba’ te hozzád.
Lesz úgy, a mint kellett volna régen,
Te lészsz az én kicsi feleségem!
Nem megyek én titokba’ te hozzád.
Lesz úgy, a mint kellett volna régen,
Te lészsz az én kicsi feleségem!
35.
Kalangya van künn a
mezőn,
Elbújdosott a szeretőm,
Hogy ne vigyék katonának,
A németek kutyájának.
Elbújdosott a szeretőm,
Hogy ne vigyék katonának,
A németek kutyájának.
Künn az erdőn bolyong
szegény,
De jó szivvel keresném én!
Jobb szivvel, mint a zsandárok,
Nem tartana föl az árok.
De jó szivvel keresném én!
Jobb szivvel, mint a zsandárok,
Nem tartana föl az árok.
Minek is féltem
hiába?
Nem fogják meg hamarjába!
Hej, pedig fárad utána
Három káplár katonája.
Nem fogják meg hamarjába!
Hej, pedig fárad utána
Három káplár katonája.
(Bethlenfalva.)
36.
A szeretőm
elhagyott,
Barna leányra kapott.
Verje meg az Isten őt,
Hogy ne kapjon szeretőt.
Barna leányra kapott.
Verje meg az Isten őt,
Hogy ne kapjon szeretőt.
Mikor a kert mellett
megcsókolt,
Tudom, hogy már akkor hütlen volt.
Azután s az azelőtti este,
Már a barnát a kapuba’ leste.
Tudom, hogy már akkor hütlen volt.
Azután s az azelőtti este,
Már a barnát a kapuba’ leste.
Ha meghalok, tudom,
visszagondolsz rám,
Hanem akkor sok föld nyomja az orczám.
Ki-kijársz te akkor a temetőbe,
Búsan mondod: »Rózsám átka most tölt be.«
Hanem akkor sok föld nyomja az orczám.
Ki-kijársz te akkor a temetőbe,
Búsan mondod: »Rózsám átka most tölt be.«
37.
Sir az út előttem, bánkodik az
ösveny,
Még az is azt mondja: verje meg az Isten!
Verje meg az Isten a szeretőm házát,
Ott se’ mindeniket, csak az édes anyját,
Mért tiltá el tőlem az ő szép leányát!?
Ha neki lánya volt, nekem szeretőm volt,
Ha neki kedves volt, nekem kedvesebb volt!
Még az is azt mondja: verje meg az Isten!
Verje meg az Isten a szeretőm házát,
Ott se’ mindeniket, csak az édes anyját,
Mért tiltá el tőlem az ő szép leányát!?
Ha neki lánya volt, nekem szeretőm volt,
Ha neki kedves volt, nekem kedvesebb volt!
(Nagy-Galambfalva.)
38.
Eltelt tőlem minden
vigság,
Csillagom nem ragyog immár.
Felsütött a hajnal-csillag,
Nekem soha meg nem virad.
Csillagom nem ragyog immár.
Felsütött a hajnal-csillag,
Nekem soha meg nem virad.
Teremtett az Isten
búra,
Anyám szült nyomoruságra.
Jobb lett volna, kis koromba’
Ha az Isten elvett volna.
Anyám szült nyomoruságra.
Jobb lett volna, kis koromba’
Ha az Isten elvett volna.
Jobb lett volna ne
születni,
Mint hogy ennyi búval élni.
Búval élem világomat,
Bánattal töltöm napomat.
Mint hogy ennyi búval élni.
Búval élem világomat,
Bánattal töltöm napomat.
39.
Addig bánom, a mig
élek,
Hogy mért szerettelek téged.
Ha nem szerettelek volna,
Most a szivem nem gyászolna.
Hogy mért szerettelek téged.
Ha nem szerettelek volna,
Most a szivem nem gyászolna.
Zavaros a Nyikó
vize,
Bánom, hogy mért jöttem ide.
Ha ide nem jöttem volna,
Dolgom sokkal jobban folyna.
Bánom, hogy mért jöttem ide.
Ha ide nem jöttem volna,
Dolgom sokkal jobban folyna.
Tán azt tudod te
szigorú,
Értted a szivem szomorú?
Nem szomorú, még megújul,
Még végtire jóra fordul.
Értted a szivem szomorú?
Nem szomorú, még megújul,
Még végtire jóra fordul.
(Kápolnás-Oláhfalu.)
40.
Oda ki a
Csöngörbe
Rózsa terem a fübe’,
Jere kis lány, szedjük le,
Köss bokrétát belőle.
Rózsa terem a fübe’,
Jere kis lány, szedjük le,
Köss bokrétát belőle.
Tedd a szatyrod
végibe,
Vidd a város szélibe;
Add oda egy legénynek,
Fiatalnak, ne vénnek.
Vidd a város szélibe;
Add oda egy legénynek,
Fiatalnak, ne vénnek.
Ha kérdi, hogy: ki
kötte?
– Szeretője tisztelte.
Mondd meg kötök máskor is,
Megcsókolom százszor is.
– Szeretője tisztelte.
Mondd meg kötök máskor is,
Megcsókolom százszor is.
41.
Túl a vizen dereng az
ég,
Édes rózsám, élhetsz-e még?
Élek, rózsám, de csak elig,
Nálad nélkül búval telik.
Édes rózsám, élhetsz-e még?
Élek, rózsám, de csak elig,
Nálad nélkül búval telik.
(Kobátfalva.)
42.
Bikafalván alól
Bögöz,
Édes rózsám, ne dörömbözz!
Úgy szeretlek én tégedet,
Eszem a barna szentedet!
Édes rózsám, ne dörömbözz!
Úgy szeretlek én tégedet,
Eszem a barna szentedet!
Szép is vagy te, barna
bogár,
Sok legény szeme rajtad áll.
Nézik karcsu derekadat,
Csókra álló ajakadat.
Sok legény szeme rajtad áll.
Nézik karcsu derekadat,
Csókra álló ajakadat.
De te fel sem veszed
őket,
Mind lenézed szegényeket.
Úgy-e érttem égsz csak, kedves,
Ki beléd holtig szerelmes?
Mind lenézed szegényeket.
Úgy-e érttem égsz csak, kedves,
Ki beléd holtig szerelmes?
Ha nem szeretnél
engemet,
Megátkoznám életemet.
Vándor lennék mint a gólya,
Kinek nincsen pártfogója.
Megátkoznám életemet.
Vándor lennék mint a gólya,
Kinek nincsen pártfogója.
43.
Sárga sinór, fekete a
közepe…
Jaj de bús a mostani lány élete!
Mert nincs neki egy igaz szeretője,
Hej! a német mind elvitte előle!
Jaj de bús a mostani lány élete!
Mert nincs neki egy igaz szeretője,
Hej! a német mind elvitte előle!
44.
Ablak alól a rózsafa nem
látszik,
Minden éjen piros rózsát virágzik.
Terem rajta piros rózsa, jószagú,
Gyenge rózsám, mért vagy olyan szomorú?
Minden éjen piros rózsát virágzik.
Terem rajta piros rózsa, jószagú,
Gyenge rózsám, mért vagy olyan szomorú?
Megöl engem az iszonyu
búbánat,
Szeretőmet viszik el katonának.
Ne szomorkodj’, édes rózsám, érettem,
Tiéd leszek még ebben az életben.
Szeretőmet viszik el katonának.
Ne szomorkodj’, édes rózsám, érettem,
Tiéd leszek még ebben az életben.
45.
Hej, titkos a
szerelem,
Fél az árulástól…
Édes kincsem, galambom,
Hogy váljunk egymástól!
Fél az árulástól…
Édes kincsem, galambom,
Hogy váljunk egymástól!
Ha megházasodom,
Az Isten is bánja,
Ha nem házasodom,
Az is az én károm.
Az Isten is bánja,
Ha nem házasodom,
Az is az én károm.
Ha megházasodom,
Nekem az a hasznom,
Más ablaka alatt
Hej, nem olálkodom!
Nekem az a hasznom,
Más ablaka alatt
Hej, nem olálkodom!
46.
A kalapom teteje,
Tolu vagyon mellette.
Egyik ága lehajlott,
A szeretőm elhagyott.
Tolu vagyon mellette.
Egyik ága lehajlott,
A szeretőm elhagyott.
Ha ő elhagy egy
hétre,
Én elhagyom két hétre;
Ha ő elhagy két hétre,
Én elhagyom örökre!
Én elhagyom két hétre;
Ha ő elhagy két hétre,
Én elhagyom örökre!
(Nagy-Galambfalva.)
47.
Úgy elmegyek a
rózsámtól,
Mint madár a száraz ágtól.
Búcsut veszek, rózsám, tőled,
Áldjon meg az Isten téged.
Mint madár a száraz ágtól.
Búcsut veszek, rózsám, tőled,
Áldjon meg az Isten téged.
Hol eszembe jutsz te
nékem,
Kihull éretted sok könnyem.
Fáj a szivem értted mindig,
Egész a sirom széléig.
Kihull éretted sok könnyem.
Fáj a szivem értted mindig,
Egész a sirom széléig.
(Nagy-Galambfalva.)
48.
A peteki
hegytetőn,
Ott vár az én szeretőm.
Kökény szeme taplót gyújt,
Azért szeretem én úgy.
Ott vár az én szeretőm.
Kökény szeme taplót gyújt,
Azért szeretem én úgy.
49.
Esik eső,
bugyborékol,
Szól a kakas, kukorékol,
Hajjaha!
Most fujják az én marsomat,
El kell hagyni galambomat,
Hajjaha!
Szól a kakas, kukorékol,
Hajjaha!
Most fujják az én marsomat,
El kell hagyni galambomat,
Hajjaha!
(Nagy-Galambfalva.)
50.
Udvarhelyi
piaczon,
Rózsa terem bokroson.
Jere, rózsám, szedj rózsát,
Kössél nekem bokrétát;
Bokrétát, bokrétát,
Nemzeti szin bokrétát.
Rózsa terem bokroson.
Jere, rózsám, szedj rózsát,
Kössél nekem bokrétát;
Bokrétát, bokrétát,
Nemzeti szin bokrétát.
51.
Fujja a szél, kergeti a
felleget,
Te csaltál meg, nem én, rózsám, tégedet.
Gyászba borult az én szivem miattad,
Bánatomat, keservemet te adtad.
Te csaltál meg, nem én, rózsám, tégedet.
Gyászba borult az én szivem miattad,
Bánatomat, keservemet te adtad.
El van az én boldogságom
temetve,
Mióta nem nézhetek szép szemedbe.
Szép szemeddel csalogattál engemet,
Hogyha elhagysz, megrepeszted szívemet.
Mióta nem nézhetek szép szemedbe.
Szép szemeddel csalogattál engemet,
Hogyha elhagysz, megrepeszted szívemet.
52.
Elment az én rózsám
Taliánországba,
Azt üzente vissza, hogy menjek utána.
Édes kedves rózsám, elmegyek utánad,
Hogyha nem mehetnék, megölne a bánat.
Hogyha piros orczád meg nem csókolhatnám,
Hogyha nyakad körül karom nem fonhatnám;
Elszakadna az én életem fonala,
Elvinnének engem gyászos sirhalomba.
Azt üzente vissza, hogy menjek utána.
Édes kedves rózsám, elmegyek utánad,
Hogyha nem mehetnék, megölne a bánat.
Hogyha piros orczád meg nem csókolhatnám,
Hogyha nyakad körül karom nem fonhatnám;
Elszakadna az én életem fonala,
Elvinnének engem gyászos sirhalomba.
(Bikafalva.)
53.
Nincsen olyan
keserüség,
Mint a kikapó feleség.
Nincsen olyan szomoruság,
Mint az egyedül-valóság!
Mint a kikapó feleség.
Nincsen olyan szomoruság,
Mint az egyedül-valóság!
(Zetelaka.)
54.
Felsütött már a hajnali
csillag,
A rózsámhoz más legények járnak.
Ha nem voltam elég neki,
Az Úr Isten meg is veri.
A rózsámhoz más legények járnak.
Ha nem voltam elég neki,
Az Úr Isten meg is veri.
55.
Erre rózsám, erre nincsen
sár,
A kapumon semmiféle zár.
Az ajtómon fából a kilincs,
Jaj Istenem, még szeretőm sincs.
A kapumon semmiféle zár.
Az ajtómon fából a kilincs,
Jaj Istenem, még szeretőm sincs.
A kapumon fából van a
zár,
Jaj Istenem, szeretőt adál!
A záromat megcsináltatom,
Szeretőmet becsalogatom.
Jaj Istenem, szeretőt adál!
A záromat megcsináltatom,
Szeretőmet becsalogatom.
(Demeterfalva.)
56.
Virágot szed a rózsám a
réten,
Búbábanatos, nehéz szivvel nézem:
Hogy közelit más legény hozzája,
Hogy áll csókra mindakettő szája.
Búbábanatos, nehéz szivvel nézem:
Hogy közelit más legény hozzája,
Hogy áll csókra mindakettő szája.
Megöleli a rózsám
derekát,
Lesimitja szép fekete haját.
Jaj Istenem, hogy fáj ez én nékem!…
Ketté hasad a szivem még, érzem.
Lesimitja szép fekete haját.
Jaj Istenem, hogy fáj ez én nékem!…
Ketté hasad a szivem még, érzem.
(Máréfalva.)
57.
Hideg hóval, zuzmorával jő a
tél,
Édes rózsám, ne hagyj el, ha szerettél.
Hogyha pedig szerettél idáig,
Ne hagyj el most, szeress még halálig.
Édes rózsám, ne hagyj el, ha szerettél.
Hogyha pedig szerettél idáig,
Ne hagyj el most, szeress még halálig.
Elvennélek, édes rózsám,
szivesen,
Ha az anyád ide adna énnekem.
Hej, de az a hitvány vén boszorkány
Örökké a kapuba’ les reám.
Ha az anyád ide adna énnekem.
Hej, de az a hitvány vén boszorkány
Örökké a kapuba’ les reám.
58.
Ki van a szekerem
rudja,
Isten tudja: merre utja?
Vagy lefelé vagy fölfelé,
Vagy a rózsám háza felé.
Isten tudja: merre utja?
Vagy lefelé vagy fölfelé,
Vagy a rózsám háza felé.
59.
Te keritéd gyászba
szivem,
Nincsen azért semmi kedvem.
Mert elhagytál te engemet,
Bánattal hagytad szivemet.
Nincsen azért semmi kedvem.
Mert elhagytál te engemet,
Bánattal hagytad szivemet.
Ne örvendjen senki
szive,
Mig a madár nincs kezibe’.
Mert nehéz madarat fogni,
Mint a szél után futkosni.
Mig a madár nincs kezibe’.
Mert nehéz madarat fogni,
Mint a szél után futkosni.
Siratnálak, ha
megszánnál,
Megfognálak, ha megvárnál.
Haj de nem szeretsz te engem.
Szived hozzám rég idegen.
Megfognálak, ha megvárnál.
Haj de nem szeretsz te engem.
Szived hozzám rég idegen.
De nincs olyan édes
óra,
A mely ne fordulna búra.
Megkeresnél még te engem,
De már testem földben leszen.
A mely ne fordulna búra.
Megkeresnél még te engem,
De már testem földben leszen.
60.
Nagy oka van
keservemnek,
Nincs urusság8) sérelmemnek;
Bokros bánata szivemnek,
Mig vége lesz életemnek.
Nincs urusság8) sérelmemnek;
Bokros bánata szivemnek,
Mig vége lesz életemnek.
Azért senki ne
csudálja,
Ha életemet vizsgálja;
Csak az tudja, ki próbálja,
Szivem mennyi bú találja.
Ha életemet vizsgálja;
Csak az tudja, ki próbálja,
Szivem mennyi bú találja.
61.
Nem reméllek semmi
jót,
Csak úgy élek, mint a hólt,
A ki nem tud mozdulni,
A kinek nem fáj semmi.
Csak úgy élek, mint a hólt,
A ki nem tud mozdulni,
A kinek nem fáj semmi.
Holtom után
siromra,
Jegyezd fel a fejfámra:
Itt ezen a temetőn
Nyugszik az én szeretőm.
Jegyezd fel a fejfámra:
Itt ezen a temetőn
Nyugszik az én szeretőm.
62.
Kapum előtt ne
fütyöréssz,
A kertemen ne csinálj rést.
Mert én szegény leány vagyok,
Nem is hozzád való vagyok.
A kertemen ne csinálj rést.
Mert én szegény leány vagyok,
Nem is hozzád való vagyok.
Ne kacsintgass rám ok
nélkül,
Ne bolondits el ok nélkül:
Nem merek én nézni reád,
Úgy is mindég tilt az anyád.
Ne bolondits el ok nélkül:
Nem merek én nézni reád,
Úgy is mindég tilt az anyád.
(Rugonfalva.)
63.
Az erdőbe’ fiatal
fa,
Meghajlott az ága,
Az alatt van piros rózsa
S bimbós majoránna.
Az alatt van egy vetett ágy,
De nem borsó szalma,
Abba fekszik Andi Miska
Gombos dolományba’.
Előtte áll Mariskája
Lángszin szoknyájába’,
Ha nem lángszin szoknyájába’,
Kurta rokolyába’.
Mind azt mondja: »Miska uram,
Szokjék becsületre.«
»Szoktam volt én Maris asszony,
Még ennek előtte.«
Meghajlott az ága,
Az alatt van piros rózsa
S bimbós majoránna.
Az alatt van egy vetett ágy,
De nem borsó szalma,
Abba fekszik Andi Miska
Gombos dolományba’.
Előtte áll Mariskája
Lángszin szoknyájába’,
Ha nem lángszin szoknyájába’,
Kurta rokolyába’.
Mind azt mondja: »Miska uram,
Szokjék becsületre.«
»Szoktam volt én Maris asszony,
Még ennek előtte.«