231.
Reménység az embert gyakorta
táplálja,
Strázsa istrázsáját reménységért állja,
Erős hadat, várat ugyanazért szállja,
Hogy pályafutását ő is megpróbálja.
Strázsa istrázsáját reménységért állja,
Erős hadat, várat ugyanazért szállja,
Hogy pályafutását ő is megpróbálja.
Hol kiebb, hol belebb
halászhat a halász,
Távol puskájával kerülget a vadász.
Lépet vet és lest hány reggel a madarász,
Reménységért hányja horgait a halász.
Távol puskájával kerülget a vadász.
Lépet vet és lest hány reggel a madarász,
Reménységért hányja horgait a halász.
Tengeren a gályák ha
elszakadoznak,
Eloszlott deszkákhoz sokan ragaszkodnak,
Noha ők, szegények, szárazat sem látnak,
De jó reménységért azokhoz kapkodnak.
Eloszlott deszkákhoz sokan ragaszkodnak,
Noha ők, szegények, szárazat sem látnak,
De jó reménységért azokhoz kapkodnak.
Jó reggel vitézek ágyokból
fölkelnek,
Lovat abrakolnak, puskákat töltenek,
Fegyvert, kardot kötnek, harczra ugy készülnek,
A jó reménységért csaknem elröpülnek.
Lovat abrakolnak, puskákat töltenek,
Fegyvert, kardot kötnek, harczra ugy készülnek,
A jó reménységért csaknem elröpülnek.
Jó reggel a szántó nézi
taligáját,
Igazgatja vasát, éles csoroszlyáját,
Elébe ragasztja csikorgós tézsláját,
Ökrei nyakára felteszi a jármát.
Igazgatja vasát, éles csoroszlyáját,
Elébe ragasztja csikorgós tézsláját,
Ökrei nyakára felteszi a jármát.
Oh boldog szerencse! engem is
jól biztass,
Kenyeret holtomig, Istenem, szolgáltass,
Te szent országodra igaz utat mutass;
Ha meg kell is halnom: lelkemnek irgalmazz.
Kenyeret holtomig, Istenem, szolgáltass,
Te szent országodra igaz utat mutass;
Ha meg kell is halnom: lelkemnek irgalmazz.
232.
Nincsen szerencsésebb a
paraszt embernél,
Mert jobban foly dolga minden mesterségnél.
Nem cserél papokkal,
Sem gazdag urakkal,
Sorsa jobb ezeknél.
Mert jobban foly dolga minden mesterségnél.
Nem cserél papokkal,
Sem gazdag urakkal,
Sorsa jobb ezeknél.
A pörpatvaroktól nem félti
jószágát,
Az ellenség ellen nem őrzi országát.
Azért csendességben
Nyugszik békeségben,
Vigasztalja magát.
Az ellenség ellen nem őrzi országát.
Azért csendességben
Nyugszik békeségben,
Vigasztalja magát.
Paraszt az urakat tartja s
királyokat,
Tartja a papokat és a katonákat.
Tartja szegényeket
És jövevényeket
Tartja diákokat.
Tartja a papokat és a katonákat.
Tartja szegényeket
És jövevényeket
Tartja diákokat.
Ha paraszt nem volna, ha ő nem
szántana,
Buza nem teremne, mindenik koplalna.
Ha ő nem kapálna,
Torkunk megszáradna,
Vajmi nagy kin volna.
Buza nem teremne, mindenik koplalna.
Ha ő nem kapálna,
Torkunk megszáradna,
Vajmi nagy kin volna.
PUSZTAI, PÁSZTORI DALOK.
233.
Be van az én szűröm ujja
kötve,
De nem tudod, pajtás, mi van benne.
Az egyikben aczél, kova, tapló,
A másikban százforintos bankó.
De nem tudod, pajtás, mi van benne.
Az egyikben aczél, kova, tapló,
A másikban százforintos bankó.
Ha megunom magam a
pusztába,
Kapom magam, megyek a csárdába.
Parancsolom a korcsmárosnénak,
Hogy hozzon bort a borivójának.
Kapom magam, megyek a csárdába.
Parancsolom a korcsmárosnénak,
Hogy hozzon bort a borivójának.
Azért mondják nekem az
irigyek,
Ihatom bort, mert loptam eleget.
Kurv’ az anyja! azt felelem vissza,
Hogy van annak, a ki meg nem iszsza.
Ihatom bort, mert loptam eleget.
Kurv’ az anyja! azt felelem vissza,
Hogy van annak, a ki meg nem iszsza.
234.
Édes anyám szült engem a
világra,
Három biró, szolgabiró bajára.
Három biró, szolgabiró bajára.
Nagy a világ, végtől végig
bujdosom,
De babámat felejteni nem tudom.
De babámat felejteni nem tudom.
235.
Szegény legény vagyok
én,
Vásárokra járok én.
Csikót, tinót lopok én:
Csak ugy éldegélek én.
Vásárokra járok én.
Csikót, tinót lopok én:
Csak ugy éldegélek én.
Nincs nekem több
jószágom,
Csak egy barna galambom.
Ha ő véle lehetek,
Minden but elfelejtek.
Csak egy barna galambom.
Ha ő véle lehetek,
Minden but elfelejtek.
Nem bánt engem más
baja,
Legyen kenyere, vaja;
Van nekem egy kis tanyám,
Oda várom a rózsám.
Legyen kenyere, vaja;
Van nekem egy kis tanyám,
Oda várom a rózsám.
Nincsen nekem sok
kincsem,
Soha se volt most sincsen.
Nem irigylik éltemet,
Nem ohajtják vesztemet.
Soha se volt most sincsen.
Nem irigylik éltemet,
Nem ohajtják vesztemet.
Eltemetnek
engemet,
Elfelejtik nevemet.
Piros rózsa, viola,
Kivirítja valaha.
Elfelejtik nevemet.
Piros rózsa, viola,
Kivirítja valaha.
236.
Az alföldnek sik
mezején,
Ott terem a magyar legény,
Barna leány fonta, varrta
Gyolcs ing, gatya lobog rajta.
Ott terem a magyar legény,
Barna leány fonta, varrta
Gyolcs ing, gatya lobog rajta.
Pörge kalap nyomja
fejét,
Hetyke suba válla hegyét;
Ha felpattan a lovára.
El-kinyargal a tanyára.
Hetyke suba válla hegyét;
Ha felpattan a lovára.
El-kinyargal a tanyára.
Nem vagyok én kósza
betyár,
Ki csárdákon szerencsét vár;
Csak ugy járok a tanyára,
Házasodom nem sokára.
Ki csárdákon szerencsét vár;
Csak ugy járok a tanyára,
Házasodom nem sokára.
Kecskeméti határ
felül,
Csillag ragyog éjfél körül.
A hol az a csillag ragyog,
Én is oda való vagyok,
Csillag ragyog éjfél körül.
A hol az a csillag ragyog,
Én is oda való vagyok,
Tisza mentén, Tisza
partján,
Ott terem a magyar leány.
Darázs-karcsu a dereka,
Csókra való az ajaka.
Ott terem a magyar leány.
Darázs-karcsu a dereka,
Csókra való az ajaka.
Oda megyek, ott
maradok,
Szerelem madara vagyok.
Még ma szólok az anyámnak,
S neki váltok Csongorádnak.
Szerelem madara vagyok.
Még ma szólok az anyámnak,
S neki váltok Csongorádnak.
237.
Szegény legény vagyok
én,
Ha lopok, ugy élek én.
Ha nem lopok: cserélek,
Azért mégis megélek.
Ha lopok, ugy élek én.
Ha nem lopok: cserélek,
Azért mégis megélek.
Akár lopok, akár
nem,
Mindig tolvaj a nevem.
Inkább lopok hát, mint nem;
Legyen igaz a nevem.
Mindig tolvaj a nevem.
Inkább lopok hát, mint nem;
Legyen igaz a nevem.
Akár iszom, akár
nem;
Mindig korhely a nevem.
Inkább iszom hát, mint nem,
Legyen igaz a nevem.
Mindig korhely a nevem.
Inkább iszom hát, mint nem,
Legyen igaz a nevem.
238.
Ugy ég a tüz, ha
lobog;
Ugy élek én, ha lopok.
Ha nem lopok: cserélek,
Még sem igazán élek.
Ugy élek én, ha lopok.
Ha nem lopok: cserélek,
Még sem igazán élek.
239.
Kezemben a csákány
nyele,
Éjjel, nappal járok vele.
Keresem a térmezőket,
Megcsipem az átmenőket.
Éjjel, nappal járok vele.
Keresem a térmezőket,
Megcsipem az átmenőket.
Holló károg utam
elé,
Varju követ minden felé.
Kezemben a csákány pereg,
De arczomon köny csepereg.
Varju követ minden felé.
Kezemben a csákány pereg,
De arczomon köny csepereg.
Czifra csárda éji
tanyám
Csaplárosné édes anyám.
Mért vezettél e vágásra?
Felkötnek már az ágasra.
Csaplárosné édes anyám.
Mért vezettél e vágásra?
Felkötnek már az ágasra.
240.
Tizenhat esztendős
voltam,
Mikor lopni elindultam.
Loptam harminczhárom lovat,
Mégsem pöngetem a vasat.
Mikor lopni elindultam.
Loptam harminczhárom lovat,
Mégsem pöngetem a vasat.
Ha a főbiró
háborgat,
Lopok neki egy pár lovat.
Beállitom udvarára,
Még meg is hí vacsorára.
Lopok neki egy pár lovat.
Beállitom udvarára,
Még meg is hí vacsorára.
Tele a zsebem
bankóval,
Az istálóm lopott lóval.
Eladom a lopott lovat,
Veszek rajta igaz lovat.
Az istálóm lopott lóval.
Eladom a lopott lovat,
Veszek rajta igaz lovat.
241.
Hozz bort,
kocsmárosné,
Adós leszek érte;
Majd elmegyek Csátra,
Lovat lopok érte.
Adós leszek érte;
Majd elmegyek Csátra,
Lovat lopok érte.
Elviszem
Gyöngyösre,
Jó pénzt kapok érte.
Visszahoz az Isten:
Megfizetek érte.
Jó pénzt kapok érte.
Visszahoz az Isten:
Megfizetek érte.
242.
Állj meg, Jancsi, itt előttünk
a csárda,
Ihatnék a rudas lovam, a sárga.
Ihatnék a rudas lovam, a sárga.
Fogj ki, Jancsi, hadd érjen
itt az estve;
Jó szállást ad a kis barna menyecske.
Jó szállást ad a kis barna menyecske.
Kocsmárosné, egy itcze bort,
galambom,
De csak hamar, a jobbikbul, ha mondom.
De csak hamar, a jobbikbul, ha mondom.
Kocsmárosné, eszemadta! beh
barna,
Bora mellé egyebet is adhatna.
Bora mellé egyebet is adhatna.
243.
Nincsen széna, nincsen
abrak,
Édes lovam, agyon csaplak.
Bőrödet zsidónak adom,
Ugy nem lesz rád semmi gondom.
Édes lovam, agyon csaplak.
Bőrödet zsidónak adom,
Ugy nem lesz rád semmi gondom.
Mi hasznod van a bőr
árán,
Ha nem ülhetsz lovad hátán?
Ne üss agyon, édes gazdám,
Kitelelek árpaszalmán.
Ha nem ülhetsz lovad hátán?
Ne üss agyon, édes gazdám,
Kitelelek árpaszalmán.
Édes lovam, ne
buslakodj,
Lesz még neked jó abrakod.
Ha a rózsámhoz elviszel,
Selyem kötőjébül eszel.
Lesz még neked jó abrakod.
Ha a rózsámhoz elviszel,
Selyem kötőjébül eszel.
244.
Felszállott a
páva
Vármegye házára,
Sok szegény legénynek
Szabadulására.
Vármegye házára,
Sok szegény legénynek
Szabadulására.
Várj meg, páva, várj
meg,
Hadd izenjek tőled
Apámnak, anyámnak,
Szivbeli mátkámnak.
Hadd izenjek tőled
Apámnak, anyámnak,
Szivbeli mátkámnak.
Ha kérdik: hogy
vagyok,
Mondjad hogy rab vagyok,
A jó Isten tudja,
Mikor szabadulok.
Mondjad hogy rab vagyok,
A jó Isten tudja,
Mikor szabadulok.
Rab vagy rózsám, rab
vagy,
Én meg beteg vagyok;
Ha te kiszabadulsz,
Én meg meggyógyulok.
Én meg beteg vagyok;
Ha te kiszabadulsz,
Én meg meggyógyulok.
245.
Meghalt a juhász,
Oda a juhász;
Nem mondja már a kutyának,
Nem mondja már a kutyának:
Tatár ne, fity!
Oda a juhász;
Nem mondja már a kutyának,
Nem mondja már a kutyának:
Tatár ne, fity!
246.
Mikor még én kicsin
voltam,
Csikós, gulyásbojtár voltam,
Felfeküdtem a halomra,
Onnan néztem le bajomra.
Csikós, gulyásbojtár voltam,
Felfeküdtem a halomra,
Onnan néztem le bajomra.
Éjszakának
idejébe
Rám tör egyszer a vármegye.
Ki baltára, ki fokosra,
Ki két águ vas villára.
Rám tör egyszer a vármegye.
Ki baltára, ki fokosra,
Ki két águ vas villára.
Én se vettem azt
tréfára,
Felugrottam a sárgára.
Bevágtam a csurgó várba,
A galambom udvarába.
Felugrottam a sárgára.
Bevágtam a csurgó várba,
A galambom udvarába.
Nyisd ki, babám, az
ajtódat,
Nézd meg sárga paripámat,
Csikóskantár a fejében,
Barna legény tetejében.
Nézd meg sárga paripámat,
Csikóskantár a fejében,
Barna legény tetejében.
247. Zöld Marczi.
A madár elnyugszik zöld fának
ágain,
Vad kecske aluszik kőszikla ormain.
De én nem alhatom,
Éjjel nem nyughatom,
Kedves galambomnak paplanos ágyain.
Vad kecske aluszik kőszikla ormain.
De én nem alhatom,
Éjjel nem nyughatom,
Kedves galambomnak paplanos ágyain.
Hortyogat kedvére róka a
lyukában,
Pihen az oroszlán setét barlangjában;
Kell nekem szenvednem,
Vég nélkül epednem,
Heves vármegyének mély árestomában.
Pihen az oroszlán setét barlangjában;
Kell nekem szenvednem,
Vég nélkül epednem,
Heves vármegyének mély árestomában.
Vigan ugrál bárány halmokon,
völgyeken,
Csikó tölti kedvét a széles réteken.
Én pedig fejemet,
Elbágyult testemet
Zokogva lehajtom e büdös helyeken.
Csikó tölti kedvét a széles réteken.
Én pedig fejemet,
Elbágyult testemet
Zokogva lehajtom e büdös helyeken.
Más embernek igen sokszor
megvirrad még,
Sokakat megvidit kékellő magas ég.
Zöld Marczinak talán
Holnap már utolján
Megvirrad utolszor; ez a nagy szörnyüség!
Sokakat megvidit kékellő magas ég.
Zöld Marczinak talán
Holnap már utolján
Megvirrad utolszor; ez a nagy szörnyüség!
Feljön még az nap is arany
sugárival,
A hold is feltetszik ezüst fáklyáival.
Nap nappal, hold éjjel
Nekem már nem jő fel;
El vagyok temetve örök éjszakával.
A hold is feltetszik ezüst fáklyáival.
Nap nappal, hold éjjel
Nekem már nem jő fel;
El vagyok temetve örök éjszakával.
Isten hozzád világ, elhagylak
tégedet,
Nem kedvelem többé gyönyörüségedet.
Az akasztófában,
Társaim sorában,
Fogom felejteni csalóka képedet.
Nem kedvelem többé gyönyörüségedet.
Az akasztófában,
Társaim sorában,
Fogom felejteni csalóka képedet.
248.
Nem voltam én addig
beteg,
Mig téged nem ösmertelek,
Csak az óta lel a hideg,
Mióta téged ösmerlek.
Mig téged nem ösmertelek,
Csak az óta lel a hideg,
Mióta téged ösmerlek.
Mindig kértelek a
jóra,
Ne menj a korcsmaajtóra;
Mert behivnak a jó borra,
Vasat tesznek a lábodra.
Ne menj a korcsmaajtóra;
Mert behivnak a jó borra,
Vasat tesznek a lábodra.
Fáj a szivem; majd
meghasad,
Mikor zörgeted a vasat;
Hasad, hasad, majd meghasad,
Mikor zörgeted a vasat.
Mikor zörgeted a vasat;
Hasad, hasad, majd meghasad,
Mikor zörgeted a vasat.
249.
Nem iszom bort, csak a szőlő
levét,
De azt is ugy, ha megszürik elébb.
Szeretem én a barna menyecskét,
De azt is ugy, ha megcsókol elébb.
De azt is ugy, ha megszürik elébb.
Szeretem én a barna menyecskét,
De azt is ugy, ha megcsókol elébb.
Nem iszom bort, fogadásom
tartja;
Iszom vizet, ha a rózsám adja.
De azt is ugy, ha szájából adja,
Mint a galamb, ha párját itatja.
Iszom vizet, ha a rózsám adja.
De azt is ugy, ha szájából adja,
Mint a galamb, ha párját itatja.
Még azt mondják, hogy részeges
vagyok;
Hogy én gyakran a zsidónál járok;
Mondja nekem akárki szemembe:
Kiét ittam világ életembe.
Hogy én gyakran a zsidónál járok;
Mondja nekem akárki szemembe:
Kiét ittam világ életembe.
250.
Kocsmárosné, gyujts
világot;
Ejh van-e kökényszemü lányod?
Ejh van-e kökényszemü lányod?
Ha van kökényszemü
lányod,
Gyuladjon meg a világod.
Gyuladjon meg a világod.
Ha nincs kökényszemü
lányod,
Ejh alugyék el a világod.
Ejh alugyék el a világod.
Serem is van, borom is
van,
Ejh kökényszemü lányom is van.
Ejh kökényszemü lányom is van.
Kocsmárosné, keljen fel
kend,
A csizmáját huzza fel kend.
A csizmáját huzza fel kend.
Menjen kend le a
pinczébe,
Hozzon kend fel az itczébe.
Hozzon kend fel az itczébe.
251.
Kósza Pista csárdában
ül,
Ihatnék is, nem is;
Sem öreg, sem apró pénze,
Másé az inge is.
Ihatnék is, nem is;
Sem öreg, sem apró pénze,
Másé az inge is.
Csurgóra áll a
kalapja,
Idő ártott neki;
Elment a subája szőre,
A hőség ölte ki.
Idő ártott neki;
Elment a subája szőre,
A hőség ölte ki.
Csizma is volna
lábain,
De saját talpán jár;
Sarka hiát szár pótolja,
Az orra égnek áll.
De saját talpán jár;
Sarka hiát szár pótolja,
Az orra égnek áll.
Nem szolgál a
vármegyének,
Ur dolgára sem jár,
Azt gondolja, minden csárda
Kaput ő néki tár.
Ur dolgára sem jár,
Azt gondolja, minden csárda
Kaput ő néki tár.
Ha a kancsót rá
köszöntik,
Becsülettel veszi,
De mig fenekére nem lát,
Addig le sem teszi.
Becsülettel veszi,
De mig fenekére nem lát,
Addig le sem teszi.
Csak teste, lelke; rongy az
is,
Bokor a szállása,
Pipa, torka a fegyvere,
Szomjuság pajtása.
Bokor a szállása,
Pipa, torka a fegyvere,
Szomjuság pajtása.
251.
Micsoda lárma az
Abb’ a zöld erdőbe?
Talán a galambom
Lovát hajtják ott be.
Abb’ a zöld erdőbe?
Talán a galambom
Lovát hajtják ott be.
Hadd hajtsák, hadd
hajtsák,
Hadd fizessen érte;
Mert a piros hajnal
Tilalomban érte.
Hadd fizessen érte;
Mert a piros hajnal
Tilalomban érte.
Tilalom, tilalom
Karancskeszi malom,
Nekem is tilalom
A kedves galambom.
Nem akkor ölelem,
A mikor akarom.
Karancskeszi malom,
Nekem is tilalom
A kedves galambom.
Nem akkor ölelem,
A mikor akarom.
252.
Nem ér az a béres
Három pipa dohányt,
Ki minden hajnalban
Ihajnár!
Keresi az ökrét.
Igaz a!
Három pipa dohányt,
Ki minden hajnalban
Ihajnár!
Keresi az ökrét.
Igaz a!
Nem ér az a leány
Három piros almát,
Ki a legény mellett,
Ihajnár,
Összehuzza magát.
Igaz a!
Három piros almát,
Ki a legény mellett,
Ihajnár,
Összehuzza magát.
Igaz a!
253.
Beszegődtem Tarnóczára
juhásznak,
Jó legelője van ott a birkának.
Fizetésem husz forint, tiz karajczár,
Megél abból egy bojtár.
Jó legelője van ott a birkának.
Fizetésem husz forint, tiz karajczár,
Megél abból egy bojtár.
Husz pár birkatartást is
ajánlottak,
Foglalóban ötven karajczárt adtak;
Beittam a pipagyujtó csárdába,
Görgetegi határba.
Foglalóban ötven karajczárt adtak;
Beittam a pipagyujtó csárdába,
Görgetegi határba.
A gazdámmal leszek majd egy
kenyéren,
Jőnek értem Szent-György napkor szekéren,
Fölteszik a tulipános ládámat,
Furulyámat, dudámat.
Jőnek értem Szent-György napkor szekéren,
Fölteszik a tulipános ládámat,
Furulyámat, dudámat.
Igy masérozok el majd a
pusztára,
Goróf Széchényinek a jószágára.
Ha a nyájat átolvassa kezemre,
Kihajtom a mezőre.
Goróf Széchényinek a jószágára.
Ha a nyájat átolvassa kezemre,
Kihajtom a mezőre.
Vezér ürűim kolompot
viselnek,
Hogy én tudjam mindig, merre legelnek,
Ugy sétálok utánok, mint egy császár,
Teheti ezt egy bojtár.
Hogy én tudjam mindig, merre legelnek,
Ugy sétálok utánok, mint egy császár,
Teheti ezt egy bojtár.
Majd csak addig furulyálok,
dudálok,
Mig egy szép szeretőre nem találok;
Van a pusztán elég szőke s barna lány,
Belém szeret egy talán.
Mig egy szép szeretőre nem találok;
Van a pusztán elég szőke s barna lány,
Belém szeret egy talán.
Ha megszeret, jól teszi, majd
elveszem,
Édes kis feleségemnek nevezem.
Hetedhét országon nem lesz több ily pár,
Mint tarnóczai bojtár.
Édes kis feleségemnek nevezem.
Hetedhét országon nem lesz több ily pár,
Mint tarnóczai bojtár.
Veszek neki honi szoknyát,
kezkenőt,
Az ujjára igazi arany gyűrőt.
Akkor tudom, hogy megölel, megcsókol,
Ha pázsitra mellém s hozzám leborul.
Az ujjára igazi arany gyűrőt.
Akkor tudom, hogy megölel, megcsókol,
Ha pázsitra mellém s hozzám leborul.
254.
Czifra szüröm Veszperémben
vettem,
Érte harmincz forintot fizettem;
Hogy ha vállaimra fölteritem,
Még az angyalát is elkeritem.
Érte harmincz forintot fizettem;
Hogy ha vállaimra fölteritem,
Még az angyalát is elkeritem.
Zsiros ümög, gatya vagyon
rajtam,
Sarkamat veri tarisznyaszijam,
Félre csapom cseperke kalapom,
S széles e világra semmi gondom.
Sarkamat veri tarisznyaszijam,
Félre csapom cseperke kalapom,
S széles e világra semmi gondom.
Igy sétálok végig az
utczában,
Csuka-orru ficsóros csizmában,
Fényes baltám vállamra legyintem,
Szijostoromat neki eresztem.
Csuka-orru ficsóros csizmában,
Fényes baltám vállamra legyintem,
Szijostoromat neki eresztem.
Csak ugy harsog, akkorát
durrantok,
Reggel korán legelőre hajtok;
Két kolompos a gulyám előtt jár,
Utánok én, megint a kis bujtár.
Reggel korán legelőre hajtok;
Két kolompos a gulyám előtt jár,
Utánok én, megint a kis bujtár.
Ha már a falu végére
érek,
A korcsomába egyet betérek.
Igy kiáltok: hallja korcsomáros,
Van-e még olyan nyolcz karajczáros?
A korcsomába egyet betérek.
Igy kiáltok: hallja korcsomáros,
Van-e még olyan nyolcz karajczáros?
Töltse tele két itczés
kobakom,
Az árát, Isten ugyse! megadom.
Kérem szépen, várjon csak egy hétig,
Kifizetem utolsó fillérig.
Az árát, Isten ugyse! megadom.
Kérem szépen, várjon csak egy hétig,
Kifizetem utolsó fillérig.
Addig irja fel a ház
falára:
Hány forintnak hágtam a nyakára;
Irja fel azt, hány itcze bort vettem,
Miért egy karajczárt sem fizettem.
Hány forintnak hágtam a nyakára;
Irja fel azt, hány itcze bort vettem,
Miért egy karajczárt sem fizettem.
Gazda uram, ne féljen
kegyelmed!
Itt hagyom én boráért szűrömet;
S ha ki nem váltom a jövő hétre,
Akasztasson a czégér helyére.
Itt hagyom én boráért szűrömet;
S ha ki nem váltom a jövő hétre,
Akasztasson a czégér helyére.
255.
Hej pajtás, beh
nevetem
A világ bolondságát,
Nem adnám érette
Rózsám majorságát.
A világ bolondságát,
Nem adnám érette
Rózsám majorságát.
Egy darab
kenyeremet,
Egy darab szalonnámat
Ha megeszem, félre
Vágom a kucsmámat.
Egy darab szalonnámat
Ha megeszem, félre
Vágom a kucsmámat.
Majd délre, ha
jóllakik
A nyájam, haza megyek,
Egy két dézsa tejet
Kedvesemnek fejek.
A nyájam, haza megyek,
Egy két dézsa tejet
Kedvesemnek fejek.
Kihajtok délután,
Magamnak furulyálok.
Gyenge nyájam után
Dudolva sétálok.
Magamnak furulyálok.
Gyenge nyájam után
Dudolva sétálok.
A gondok nem
hervasztják
Mosolygó két orczámat,
Fütyörészve szivom
Kis kurta pipámat.
Mosolygó két orczámat,
Fütyörészve szivom
Kis kurta pipámat.
Nincs gondom
patikára,
Hej! inkább Zsuzsikára,
Turót, vajat nyomó
Fris gazdasszonykára.
Hej! inkább Zsuzsikára,
Turót, vajat nyomó
Fris gazdasszonykára.
Árnyékkal
kedveskedik
Minden cser, bükfa, gyertyán,
Maga a természet
Kanapét rak alám.
Minden cser, bükfa, gyertyán,
Maga a természet
Kanapét rak alám.
Tolvajok,
gyilkosok
Nem férnek itt hozzánk,
Ha csak a farkasok
Nem ütnek mi reánk.
Nem férnek itt hozzánk,
Ha csak a farkasok
Nem ütnek mi reánk.
Hej! ez a mi
templomunk,
Hej! ez a nagy természet,
Ennek pompás fala
Napkelet, enyészet.
Hej! ez a nagy természet,
Ennek pompás fala
Napkelet, enyészet.
Nincs olyan szép
éneklés
Hej heted hét országban,
Mint a rigók tesznek
Mátra oldalában.
Hej heted hét országban,
Mint a rigók tesznek
Mátra oldalában.
Nincs olyan
gyönyörüség
Hej! heted hét országon,
Mint mi nekünk cseveg
A nagy bükfaágon.
Hej! heted hét országon,
Mint mi nekünk cseveg
A nagy bükfaágon.
Egy szóval
paradicsom,
Hej! a pásztor tanyája,
Mert ehez el nem hat
A világ lármája.
Hej! a pásztor tanyája,
Mert ehez el nem hat
A világ lármája.
256.
Lóra, csikós, lóra! elszaladt
a ménes,
Csak egyedül maradt a pányván a nyerges.
Csak egyedül maradt a pányván a nyerges.
Nem tehetek róla, mert meg
vagyok fogva,
Ott az öreg bojtár, adjon számot róla.
Ott az öreg bojtár, adjon számot róla.
A tömlöcz feneke az én vetett
ágyam,
Annak két oldala az én háló társam.
Annak két oldala az én háló társam.
A tömlöcz teteje takarózó
párnám,
Kigyók, békák szeme világitó gyertyám.
Kigyók, békák szeme világitó gyertyám.
Nyujtsd be rózsám, nyujtsd be
fehér kezkenődet,
Hadd törölgessem le sürü könyeimet.
Hadd törölgessem le sürü könyeimet.
257.
Nem bánom, hogy parasztnak
születtem,
Csak azért hogy gulyássá lehettem.
Eb cserélne cserényt palotával,
Vagy életet köszvényes nagy urral.
Csak azért hogy gulyássá lehettem.
Eb cserélne cserényt palotával,
Vagy életet köszvényes nagy urral.
Kis királyság az én
állapotom,
Igazgató törvény bunkós botom.
Országom az egész baromjárás,
Nagy potentát egy révbéri[3] gulyás.
Igazgató törvény bunkós botom.
Országom az egész baromjárás,
Nagy potentát egy révbéri[3] gulyás.
Hat bojtárnak vagyok
fejedelme,
Igy tisztelnek: gazd uram, ő kelme!
Gulya keríti be cserényemet,
Hat komondor istrázsál engemet.
Igy tisztelnek: gazd uram, ő kelme!
Gulya keríti be cserényemet,
Hat komondor istrázsál engemet.
Magamban is helyén van a
lélek,
Se zsiványtul, se vadtul nem félek.
Ha szegény is, de magamé vagyok,
Szolgálatba szabadságért állok.
Se zsiványtul, se vadtul nem félek.
Ha szegény is, de magamé vagyok,
Szolgálatba szabadságért állok.
Mikor jobbágy kaszál, gyüjt,
azt mondom
Urdolgára nincsen semmi gondom.
Feles füvel vagy arató részszel
Nem gondolok; könnyebb élni készszel.
Urdolgára nincsen semmi gondom.
Feles füvel vagy arató részszel
Nem gondolok; könnyebb élni készszel.
Van ég alatt lakni
bátorságom,
Városinál nagyobb szabadságom.
Mást nem bántok, engem se bántson más;
Hajh! beh boldog egy révbéri gulyás.
Városinál nagyobb szabadságom.
Mást nem bántok, engem se bántson más;
Hajh! beh boldog egy révbéri gulyás.
Nem veszek rám posztó
köpenyeget
Az ég ellen, ha zápor fenyeget.
Kiforditom a bundámat szőrrel,
Vagy készülök a galléros szürrel.
Az ég ellen, ha zápor fenyeget.
Kiforditom a bundámat szőrrel,
Vagy készülök a galléros szürrel.
Ha látom a förgeteg
idejét,
Begyüröm a süvegem tetejét,
Csak ugy nézem az időt alóla,
Még a jég is visszapattog róla.
Begyüröm a süvegem tetejét,
Csak ugy nézem az időt alóla,
Még a jég is visszapattog róla.
Becsülöm én pásztori
gunyámat,
Nem cserélem szürömet, bundámat
Tekintetes ur décz bundájával,
Sem plebánus reverendájával.
Nem cserélem szürömet, bundámat
Tekintetes ur décz bundájával,
Sem plebánus reverendájával.
Gazdagságra nincs semmi
szükségem,
Van egészség, ahoz eleségem.
Hord a gazda jó heti kenyeret,
Főzeléket, szalonnát eleget.
Van egészség, ahoz eleségem.
Hord a gazda jó heti kenyeret,
Főzeléket, szalonnát eleget.
Nem kell, nincs is sok drága
pogyászom,
Vetett ágyra kis székről nem mászom.
Édes anyám szoktatott padkára,
Nem is vágyok soha vetett ágyra.
Vetett ágyra kis székről nem mászom.
Édes anyám szoktatott padkára,
Nem is vágyok soha vetett ágyra.
Nem irigylem a paplanos
ágyat,
Az alatt a nagyur gyakran bágyadt.
Leteritem sallangos bundámat,
Jó izüen alszom éjszakámat.
Az alatt a nagyur gyakran bágyadt.
Leteritem sallangos bundámat,
Jó izüen alszom éjszakámat.
Ha lefekszik Duncsi kutyám
mellém,
Reggelig egy lélek sem jő felém;
Duncsi kutyám vigyáz gazdájára,
Mint komorna gorófné álmára.
Reggelig egy lélek sem jő felém;
Duncsi kutyám vigyáz gazdájára,
Mint komorna gorófné álmára.
Ha tarisznyám vetem a
vállamra,
Velem jár kel az éléskamara.
Bogrács, veder, szolgafa, vaskanál,
Mindenem van; mi is kell több annál?
Velem jár kel az éléskamara.
Bogrács, veder, szolgafa, vaskanál,
Mindenem van; mi is kell több annál?
Azért élek jól mint hal a
vizben,
Vendégség van mindennap négy izben.
Mégsem szerzek gyomorgörcsöt véle,
Mert az ebéd mindig csak egyféle.
Vendégség van mindennap négy izben.
Mégsem szerzek gyomorgörcsöt véle,
Mert az ebéd mindig csak egyféle.
Hajnal előtt kitörlöm a
csipát,
Fohászkodás után gyujtok pipát.
Szemlélődöm, gulya közt sétálva,
Nincs-e hiba, nincs-e megdézmálva?
Fohászkodás után gyujtok pipát.
Szemlélődöm, gulya közt sétálva,
Nincs-e hiba, nincs-e megdézmálva?
Ha látom hogy nincsen semmi
hibám,
Alám gyüröm bőrszéknek a bundám.
Kenyeremből karéjt kanyaritok,
Rá fanyársrul szalonnát pirítok.
Alám gyüröm bőrszéknek a bundám.
Kenyeremből karéjt kanyaritok,
Rá fanyársrul szalonnát pirítok.
Délben, ha kész bográcsos
ebédem,
Körülülik velem a cselédem.
Ugy jóllakom fordított kásával,
Mint egy goróf husz harmincz táljával.
Körülülik velem a cselédem.
Ugy jóllakom fordított kásával,
Mint egy goróf husz harmincz táljával.
Megfejik a Kajlát, Csákót,
Zsombót,
Ozsonnára olt a bojtár tarhót.
Gazd uram is rá ki-kicsapogat,
Érte dohányt, kulacs bort adogat.
Ozsonnára olt a bojtár tarhót.
Gazd uram is rá ki-kicsapogat,
Érte dohányt, kulacs bort adogat.
Ebéd után ha rám jön az
álom,
Gyepen vetett ágyamat találom.
Jobban nyugszom bokrok árnyékában,
Mint beteg ur füszeres ágyában.
Gyepen vetett ágyamat találom.
Jobban nyugszom bokrok árnyékában,
Mint beteg ur füszeres ágyában.
Hevertemből ha kelek
frisülve,
Elballagok dalolva, fütyölve.
Gulyámat sétálva legeltetem,
Az itató felé terelgetem.
Elballagok dalolva, fütyölve.
Gulyámat sétálva legeltetem,
Az itató felé terelgetem.
Vizmeréssel mozgatom
testemet,
Megujitja vizmerés éltemet.
Majd tarhonyát eszem vacsorára,
Osztán gyujtok tüz mellett pipára.
Megujitja vizmerés éltemet.
Majd tarhonyát eszem vacsorára,
Osztán gyujtok tüz mellett pipára.
Ha megunom magam a
pusztába,
Kapom magam, megyek a csárdába.
Parancsolom a csaplárosnénak,
Hogy hozzon bort a borivójának.
Kapom magam, megyek a csárdába.
Parancsolom a csaplárosnénak,
Hogy hozzon bort a borivójának.
Az én lovam száz talléros
fakó,
Ha rá ülök szikrázik a patkó;
Ő is, mint én, igaz magyar fajta,
A nyulat is utólérem rajta.
Ha rá ülök szikrázik a patkó;
Ő is, mint én, igaz magyar fajta,
A nyulat is utólérem rajta.
Szeretőm a kocsmárosné
lánya,
Nem ér vele arany-ezüstbánya,
Inkább ölel mint pesti gavallért,
Hiába mutogat neki tallért.
Nem ér vele arany-ezüstbánya,
Inkább ölel mint pesti gavallért,
Hiába mutogat neki tallért.
De azért hogy ily együgyün
élek,
Szép szint, erőt pappal sem cserélek.
A mely uram nem hiszi, tisztelem!
Tessék gyepen megbirkozni velem.
Szép szint, erőt pappal sem cserélek.
A mely uram nem hiszi, tisztelem!
Tessék gyepen megbirkozni velem.
Bár szegődjék más ennél jobb
bérre,
Bábolnára vagy Mezőhegyesre:
Mi megélünk révbéri pusztában,
Erdős János ur szolgálatában.
Bábolnára vagy Mezőhegyesre:
Mi megélünk révbéri pusztában,
Erdős János ur szolgálatában.
259.
Én vagyok a petri
gulyás,
Én őrzöm a gulyát nem más.
A bojtárom vizen, sáron;
Magam a paplanos ágyon.
Én őrzöm a gulyát nem más.
A bojtárom vizen, sáron;
Magam a paplanos ágyon.
Van bojtárom kettő
három,
Gulyámot reájok zárom.
De én akármerre járok,
Hegyen, völgyön furulyálok.
Gulyámot reájok zárom.
De én akármerre járok,
Hegyen, völgyön furulyálok.
260.
Ha
gyönyörüségesen
Él valaki ily frisen,
Élek juhász a mezőben.
Legelnek nyájim erdőben,
A hegyek havasiban,
A vizek forrásiban.
Él valaki ily frisen,
Élek juhász a mezőben.
Legelnek nyájim erdőben,
A hegyek havasiban,
A vizek forrásiban.
Mikor a nap
felvirad,
Sugárival felhasad,
Juhaimat kieresztem,
Kivezetem, legeltetem.
Harmatos füvön járok,
Zöld pázsiton sétálok.
Sugárival felhasad,
Juhaimat kieresztem,
Kivezetem, legeltetem.
Harmatos füvön járok,
Zöld pázsiton sétálok.
Fülemilék
zengését,
Gerliczéknek nyögését
Hallgatom, kik vidámitják
Szivemet is megujitják.
Bolond, a ki restelli,
Hallgatni nem kedveli.
Gerliczéknek nyögését
Hallgatom, kik vidámitják
Szivemet is megujitják.
Bolond, a ki restelli,
Hallgatni nem kedveli.
Ürgelyukba
botomat,
Reá teszem bundámat;
Szűrömet alám teritem,
Testem reá helyeztetem,
Egyet kettőt aluszom,
És jó izűn megnyugszom.
Reá teszem bundámat;
Szűrömet alám teritem,
Testem reá helyeztetem,
Egyet kettőt aluszom,
És jó izűn megnyugszom.
Kuvasz őrzi
testemet,
Nem féltem én lelkemet.
Ha aluszom, reám vigyáz,
A nyáj mellett vadra csatáz,
Oh gyönyörü szép élet!
Kit az Isten igy szeret.
Nem féltem én lelkemet.
Ha aluszom, reám vigyáz,
A nyáj mellett vadra csatáz,
Oh gyönyörü szép élet!
Kit az Isten igy szeret.
Jobb, szeretőm
főzése,
Mint urak csemegéje.
Nem cserélnék meg urakkal,
Sem nagy süvegü papokkal,
Asztalát fel nem váltnám,
Azt jobbnak nem tartanám.
Mint urak csemegéje.
Nem cserélnék meg urakkal,
Sem nagy süvegü papokkal,
Asztalát fel nem váltnám,
Azt jobbnak nem tartanám.
Királyok
koronáját,
Nem kivánom pálczáját.
Jobb a juhászbotom annál,
Országok birodalmánál.
Már juhaim sétálnak,
Az akolnál ott hálnak.
Nem kivánom pálczáját.
Jobb a juhászbotom annál,
Országok birodalmánál.
Már juhaim sétálnak,
Az akolnál ott hálnak.
261.
Felkel jó hajnalban a szántó
álmából,
Felserkenti magát pacsirta szavából,
Könyörög Istennek szives indulatból,
Adja szép áldását földi munkájából.
Felserkenti magát pacsirta szavából,
Könyörög Istennek szives indulatból,
Adja szép áldását földi munkájából.
Elsőben a szántó nézi
taligáját,
Igazitja vasát, éles csoroszlyáját,
Elébe ragasztja sikoltós tézsláját,
Ökrei nyakára felteszi igáját.
Igazitja vasát, éles csoroszlyáját,
Elébe ragasztja sikoltós tézsláját,
Ökrei nyakára felteszi igáját.
Azonban jó reggel elkezdi
munkáját;
Forgatja szép renddel, rendes barázdáját;
Szólitja ökreit, szőkéjét, barnáját,
Dudolja mellette a szántó nótáját.
Forgatja szép renddel, rendes barázdáját;
Szólitja ökreit, szőkéjét, barnáját,
Dudolja mellette a szántó nótáját.
Haj villás! haj sudar, csákó,
szőke, barna!
Fordulj hamarsággal csára, barázdára.
Vondogáld az igát a gazda hasznára,
Tölthesse meg zsákját szegények javára.
Fordulj hamarsággal csára, barázdára.
Vondogáld az igát a gazda hasznára,
Tölthesse meg zsákját szegények javára.
Ha most keseregve barázdába
lépünk,
S sirva a földébe buzamagot hintünk,
De vagyon Istenben olyan reménységünk,
Hogy megtelik nekünk gabonával vermünk.
S sirva a földébe buzamagot hintünk,
De vagyon Istenben olyan reménységünk,
Hogy megtelik nekünk gabonával vermünk.
Majd elhozza Isten a kedves
aratást,
Látunk földeinken sok nagy keresztrakást.
Énekelve teszszük a kéve-behordást.
Örömmel végezzük a kedves nyomtatást.
Látunk földeinken sok nagy keresztrakást.
Énekelve teszszük a kéve-behordást.
Örömmel végezzük a kedves nyomtatást.
Titeket pediglen a zöld
legelőre,
Édes ökreim, a szép kies mezőre
Legeltetlek, ottan szép folyóvizekre
Bömbölve legeltek a ti kedvetekre.
Édes ökreim, a szép kies mezőre
Legeltetlek, ottan szép folyóvizekre
Bömbölve legeltek a ti kedvetekre.