ELŐSZÓ.
Semmi sem teszi bátrabbá az embert, mint a siker, de különösen a váratlan és nem remélt siker. Midőn „Közép-ázsiai utazásom“-at legelőször angol nyelven közzé tevém, korántsem hittem volna, hogy az két év lefolyta alatt magyar, német, franczia, orosz és svéd nyelvekre leforditva a mívelt Európában és Amerikában oly nagy elterjedésnek fog örvendezni – nem sejtettem volna, hogy utazási kalandom oly közkedveltségü és közérdekü tárgygyá váljék, miszerént még iparlovagok is az arról szóló felolvasásokat jövedelmező üzletnek tekintsék1).
Nem akarom tehát eltitkolni, hogy ezen váratlan eredmény meglepett és őszintén mondva jól esett lelkemnek, de másrészről meg kell vallanom, hogy azt nem gyenge erőm sem pedig tapasztalatlan tollamnak, hanem inkább azon ismerethiánynak tulajdonitottam, melyről Turkesztán föld- és népleirási tekintetben hires volt; és ha hozzá teszem, hogy az európai és amerikai sajtóban megjelent birálatok csaknem nagyobb része avval vádolt, hogy a részleteket mellőzve, képek helyett csak egyes vonásokat adtam, szóval, hogy kaland- és tapasztalat-dús utamról sokkal többet mondhattam volna, mint a mennyit mondék, könnyen fogom igazolhatni e jelen lapok közzétételét, melyek első könyvemhez kiegészitésül szolgálnak.
Kétséget nem szenved, hogy sokkal jobb lett volna ezen utólagos jegyzeteket az első munka keretébe foglalni, de hogy ez nem történt, annak nem annyira a szememre vetett szófukarság mint inkább azon elhatározatlanság volt az oka, melyből hosszu vándorlásom után Európába, illetőleg Londonba érkeztemkor nem tudtam oly hamar kivetkőzni. Az első három hónapban, melyet ott tölték és mialatt közép-ázsiai uti-emlékeimet leirám, mindig oly állapotban voltam, mintha másnap reggel holmimat ujra összepakolni és a karavánnal utamat folytatni lettem volna kénytelen. A milyen nehéz a csendes élet után a kóbor élethez szokni, épen ugy áll ez megforditott helyzetben is. Ha tehát az elhatározatlanság szülte sietség egy részről káros befolyással volt, más részről az utleirási irodalomban való ismeretlenségem sem kevéssé ártott. Most azt mint érdeknélkülit, majd ezt mint illetlent kihagyván, midőn a kész könyvet magam először elolvasám, kénytelen voltam saját magam is különösen a tüzetesebb ethnographiai kérdéseket illetőleg nem egy hiányt elismerni.
Egyébiránt szóval gazdálkodni soha sem bűn. Közép-Ázsia, melyet a politikai események nemsokára a fontos napi kérdések rovatába vonnak, még mindig elég érdekes az olvasó előtt, ha ujat hall felőle. E lapok pedig sok oly pontot tartalmaznak, melyek az eddigi irodalomban érintetlenek voltak s a mi a késedelmezést illeti, arra az olasz példabeszéddel felelek: „Meglio tardi, che mai.“
Pest, február havában 1868.
Vámbéry Ármin.