1) Tudtomra eddig két ilyen Pseudo-Vámbéry szerepelt. Az egyik (Mr. Walker) Angliában, ki csekélységeimet oly hiven utánozta, hogy ép termete daczára is több ideig a ballábával sántikált. A másik (Professor William Davis[?]) egy nem közönséges bátorságu gazember, ki a mívelt Németország több városában felolvasásokat tartott, mig végtére Berlinbe került, a hol prof. Kiepert, a hires geograph és Dr. Bastian a jeles kambodsiai utazó, kikkel személyes barátságban állok, egy 1868. január 22-én az arnimi teremben tartott előadása alkalmával ráismertek és a szemtelen arczáról az álczát letépték.

2) A Szofi Iszlam-féle szerzet még csak 30 évvel ezelőtt keletkezett. Alapitója, egy Belkhbe való Tadzsik, a Nakisbendik folytonosan gyarapodó hatalma ellen akart gondoskodni gátról. E szerzet tagjai közt a közösség és a testvériség elve uralkodik. Perémmel szegélyezett nemez kalpag által szokták magokat kitüntetni, s leginkább az Oxuson innen Heratig, valamint a turkománok közt is találhatók.

3) Igen ő az! ő az igaz! Nincs isten kivüle! a legszokottabb igék, melyeket a Zikrnél használnak.

4) Kalenter nem más mint az ó persa kelanter elferditése, mi annyit tesz mint „a nagyobb“. Keleti Persiában még ma is a falu birájának czimét képezi.

5) Keskulnak neveztetik a dervisek vademecumja, vagyis a kokusdióhéj feléből készitett tojásdad alaku edény, melybe az összekoldult ételek, folyékony és száraz, meleg és hideg, savanyu és édes egyaránt összetöltetnek. Egy ilyen Tutti-frutti olla potrida-féle ebéd tudom, nem igen volna gastronomjaink inyére, de mily felségesnek tetszett az nekem egy hosszu napi zarándokolás után!

6) Hidzsu ala beiti min isztitaatun szebila.

7) Zem-zemnek neveztetik egy kút a Káaba közelében, mely nagy becsben tartatik. Vize, melynek csoda erejéről annyit regélnek, kis edényekben az iszlamvilág minden partjaira vitetik egy-egy csepje, melyet valaki haldokoltában nyel, 500 évet ró le a tisztitó tűz kínjaiból. Eredete a forrásnak az, hogy a Hágár által magára hagyott Izmael fakasztotta azt az égető homokból, picziny lábaival rugdalózva.

8) A kancsóalaku réz thea-edény (Csajddsus) az utazó tatárnak a Korán mellett nélkülözhetlen vademecumja. A legszegényebb koldus is bir egy ily edényt fogantyujánál fogva övéhez erősítve.

9) Hirkai dervisannak (dervisöltöny) nevezik ezt, s még a legvagyonosabb derviseknek is viselni kell különben jó öltönyeik felett. Jelképe ez a szegénységnek és gyakran a legkülönbözőbb darabkákból állitják össze; eleje egyenetlen és mindig czik-czakkos, s mig külseje durva szálakkal nagy öltésekben van varrva, bélése selyemből vagy egyéb értékes kelméből készül. A képmutatás netovábbja ez; azonban mundus vult decipi, ergo decipiatur, mondták már a rómaiak előtt a keleti bölcsek.

10) Ez Magyarországon ma is divatos; azon szokás, hogy a nászünnep alkalmával a lovak kantáraira tarka kendőket kötnek, valószinüleg még Ázsiából veszi eredetét.

11) Oveisz Karajne Mohamed egyik hű párthivének a neve, ki a proféta iránti vonzalmából minden fogát kiverette, mivel az utóbbi az ohudi csatában egy ellenséges fegyver által két előfogát elveszté; és mikor Mohamed meghalt, egy rendet akart alapitani, melynél ezen öncsonkitás főszabály lett volna, hanem az neki természetesen nem sikerült. Azon állitás, hogy ő Khivába jött és ott halt volna meg, ugy látszik, hogy a mesék országába tartozik.

12) Khodsa-ili (a Khodsa népe vagy a proféta utódai), kiknek meglehetős nagy száma lakja e vidéket. Épen olyan tisztán özbeg arczkifejezésök van, mint a Persiában lakó számtalan szeidnek iráni jellegök, de több előjogot élveznek, mint az utóbbiak.

13) A „Középázsiai utazásaim“-hoz mellékelt földabroszon Nöksz vétségből fel van cserélve Khodsa-ili-vel s az előbbi egy órával távolabbra is van Kungráttól, mint a hogy ott ki van jelölve.

14) Nem Taldyk, mint Butakow tengernagy a londoni földrajzi társulat előtt 1867. márcz. 10-ikén felolvasott értekezésében mondja. Abban sem egyezhetem meg vele, amit a Delta két szélső karjáról felhoz, melyek közül a keletit Janghi-nak, a nyugotit Laudan-nak nevezi. Lehet, hogy a folyamágyak gyakori változása következtében ez hajdan ugy volt; de ma már nem áll többé az az eset, mert a Laudan elnevezés alatt a legjobb és leghitelesebb forrásokból mindig ugy hallottam, hogy az Oxusnak azt az üres ágyát értik, mely Kipcsaknál kezdődve nyugoti irányban Köhne-Ürgends felé tart. A mi a Butakow Ulkun-ját illeti, melylyel ő a közép ágat jelöli meg, meg kell jegyeznünk, hogy ez a szó özbeg nyelven „Nagy“-ot jelent s mindig a főfolyam neve mellé függesztik. Ulkun, jobban mondva Ülkü, ennélfogva az én Azun-Derjámmal ugyanazonos.

15) Lásd „Vándorlásaim és élményeim Persiában“ 382. lapon.

16) Bazár közepében berendezett iskolákat Persiában is lehet találni; ezek a legjobb gyermekiskolák, de mégis megfoghatatlan előttem az, hogy a keletiek miként tudnak tűrni egy ily természetellenes dolgot és hogy ezen nevelőintézeteket miért nem helyezik inkább valamely csendes utczába.

17) A keletiek szemében csak a kutyák és európaiak tartatnak falravizelőknek. Ezen actusnál egész Keleten le szoktak kuporodni, mivel félnek, hogy álló helyzetökben ruháikat egy csepp el találja ronditani.

18) Egy Khanezad eladatását kárhoztatandó ténynek tekintik s a ki azt elköveti, rablónak vagy tolvajnak hiresztelik el.

19) A szogdi sikság, v. i. a Zerefsan völgye, Bokhara és Szamarkand közt, ugy iratik le, mint földi paradicsom s Hafiz, Bokhara és Szamarkand városokat a legnagyobb kincseknek tartja, de melyeknél mégis többet ér szeretője.

20) A szövegben mondottakat legjobban megvilágositja az aratási idő különbözése Turkesztánban. Igy például Belkhben és Andkhui környékén junius elején, Hezareszp, Khiva és Karakölben már junius végén, a pusztákon juliusban, Kungrátban és Khokand északi részén augusztusban aratnak.

21) Burnes (Travels in Bochara II. 188.) nem hiszi hogy az Oxus régebben más irányt követett, s e tekintetben a benlakók állitásaira támaszkodik. Nem bámulandó-e, hogy én tőlök épen annak ellenkezőjét hallottam? A turkománok közt az Oxus régi irányára vonatkozólag még sok mese létezik.

22) A mint nevük is mutatja, ezek régenten a nyereség felére voltak szerződtetve.

23) Mitchell „The Russians in Central Asia.“ 462. lap.

24) Örömmel veszem észre, hogy a Közép-Ázsiából hozott magból néhány faj hazánkban jól sikerült. Kétségkivül Európában ezek lesznek a legjobb dinnyék.

25) Bokhara, its Emir and its people.

26) „Relations politiques et commerciales de l’empire romain avec l’Asie orientale.“ 197. l.

27) Tarikhi Narsakhi.

28) „The Russians in Central-Asia.“ 462. l.

29) Egy másik példányon, mely Khanikoff ur birtokában van, 322. hedsra utáni év áll. („Journal Asiatique“. VI. folyam, VII. rész, 284. l.)

30) Igen jellemző azon főhivatalnokok sorjegyzéke, kik akkor a kormányzatot, vagyis a bokharai miniszteriumot alkották. Ezek a következők voltak: 1) Vezir, 2) Musztofi (pénzügyminiszter), 3) Amid-ul-Mulk (országnagy [valószinüleg csak czim]), 4) Szahibi-Sart (államügyész), 5) Szahibi muejjid (az ország megsegitője [czim?]), 6) Musrif (udvarmester), 7) Memlekei khász (titkos tanácsos), 8) Muhteszib (rendőrfőnök), 9) Arkaf (a kegyes alapitványok kezelője), 10) Kaza (igazságügyminiszter). Középázsiában ezeknek már árnyékára sem akadunk s csak Persia s Afghanisztánban van még belőlök egy-kettő.

31) A mandola és cseresznye Bokhara mostani termékei közt nem fordul elő.

32) Kuruk, török szó, mely kertet s bekeritett helyeket jelent, Középázsiában állatkertet még jelenleg is igy hivják.

33) Az iszlamot megelőző korban Bokhara csak cserekereskedést üzött. Kenenkhor volt a legelső uralkodó, ki ezüstpénzt veretett. A pénz tiszta ezüsttartalommal birt s egyik oldalán az uralkodó képét viselte. Ez igy tartott Abubekerig. A régi veretü pénz mindinkább ritkult s a kharezmi roszabb minőségüvel helyettesittetett. Harun-al-Rasid idejében az akkori helytartó Atrif hatféle érczkeverékből álló pénzt veretett, mely Atrifi vagy Azrifi nevet nyert. (Ugy látszik, hogy a Persiában használt Esrefi [arany] szó nem az arabból, hanem a föntebbi Azrifiból ered.)

34) Khatun törökül asszonyt jelent s mi ezt a valódi szó helyett használjuk, épen ugy, mint a kézirat.

35) Rigisztán az ó persában közhelyet jelent, azaz olyan helyet, mely füzénynyel (rig) be van hintve s üresen áll.

36) Azt mondják, hogy Szaid-bin-Oszmán Khatunba, ki hires szépség volt, belé szeretett s hogy Bokharában még sok évek multán is szép dalokban dicsőitették e viszonyt.

37) Klaproth „Tableaux historiques“-jaiban és Remusat Ábel „Recherches sur les langues tartares“-jaiban e törzset a hindu-góth népcsaládhoz számitják, mely állitást ma már mindenki tévedésnek fog tekinteni. Castrénnek, a finn tudósnak, kétségkivül igaza lehet, ha vizsgálódásai közben Dél-Sziberiában egy szőkeszinü török törzsben törzsrokonaira talált; de ezek nem burutok és én azt hiszem, hogy maga a tudós Schott W. is téved, mikor ő, khinai kutforrásokat követve, értekezésében „A valódi kirgizekről“ (Berlin, 1865.) e véleménynek helyet ád. Nekem ugy tetszik, hogy a burutokat a nizunokkal vétik össze, kik északabbra laknak, szőkék s valószinüleg finn törzs maradványai. (Lásd Mitchell: „The Russians in Central-Asia“ 64. l.)

38) Hogy nem egy nomád ócsárolta rajtam a kiálló pofacsontok hiányát, mint elrutitó bajt, már emlitettem. De hisz ezen nem szabad csodálkoznunk s valóban feltünő előttem, hogy Livingstone „The Zambesi and its Tributaries“ czimű művében azt állithatja, hogy oly afrikai nőket látott a makololo-törzsből, kik a tükör előtt állva, a nagy széles szájat, mely ott általános, kisebbiteni igyekeztek, azon szándékból, hogy magokat szebbekké tehessék.

39) Lewschine Elek „Description des Khirghiz-kazaks“ (Páris, 1840), 317. l.

40) Lásd előbbi munka II. fej. 300. l.

41) Az Iszlamot, Fischer szerint („Histoire de Siberie“, 86. l. és másutt) a 16. század közepe táján vitte be oda bizonyos Kucsum nevü ember. Ezt az adatot ugyan elfogadhatjuk az északon, azaz déli Szibériában lakókra nézve, de Turkesztán közelében az áttérés már sokkal korábban megtörtént.

42) Lewschine ugyanazt mondja a kirgizekről irt emlitett munkájában, a 358. lapon.

43) Dr. Bastian A. a vállcsonttali jóslatot a burätoknál is föltalálta, kik pedig a Szamanizmus hivei s az a kirgizeknél is az emlitett vallás maradványának tekintendő. Lásd: „Das Ausland“, 1866. évfolyam. 23. sz.

44) Gibbon „Roman Empire, ed. by Dr. W. Smith“ (London, 1862. 296. l.) nem ok nélkül jegyzi meg: „The Uzbegs are the most altered from their primitiv manners: 1) by the profession of the Mohametan religion and 2) by the posessions of cities and harvests of the Great Bucharia.“

45) Abulgazinak ezen állitása, hogy az özbegek a Dsudsi népből valók lettek volna, kik magokat az Iszlam felvétele után nevezték ugy, egészen tévesnek látszik.

46) Seikh Khudabad, ki egy tudós és asketa vala a Seibanik föllépése idejében, az utóbbiak egy párthivének ezt mondja: „Szana Oezbegin mu kirek?“ (Özbeget [saját bég-et] akarsz-é?), a timurida Baber helyett, ki ennélfogva nem volt határozottan Özbeg. („Tarikhi-Szeid-Rakim“ kéziratomban, melyet Bokharából hoztam.)

47) Ugyanezt bizonyitja Radloff is a tudományok császári akadémiájához Sz.-Pétervárra küldött tudósitásaiban. Lásd a nevezett társaság „Bulletin“-jét XII. köt. 918. l.

48) Ritter: „Westasien“ II. 86.

49) „Az iráni nép ethnographiai helyzete.“ (Lásd „Das Ausland.“ 1866. évfolyam, 36. sz. 853. l.

50) Lásd: Khanikoff „Memoire sur l’ethnographie de la Persa“ (Paris, 1866.) 45. l.

51) Lásd fentebbi munka 47. l.

52) Ajmak mongol szó és néptörzset jelent.

53) Khanikoff nagyon téved, ha ő a hezareh-ket hajdani, s még pedig a Birlasz törzshöz tartozott, özbegeknek tartja. Lásd: „Memoire sur la partie meridionale de l’Asie centrale“ (Paris, 1862.) 112, 138. l. Ez ellen a következő bizonyitványokat hozhatom fel: 1) Saját állitásukat, miszerént ők a Dsengiz khán hadsergének maradványai s még pedig Abul-Fazl szavai szerént Mangu-Khannak egy csapatából; 2) az a rész, melyet Gobi-Hezareh-eknek hivnak, és a mely a Herat környékén fekvő hegyekbe vonta magát s a persa elemektől megkimélve maradott, még ma is mongol dialektust beszél, miként azt Gabelentz a „Zeitschrift der deutschen morgenländischen Gesellschaft“-ban XX, 326. a leechi szógyűjteményből bebizonyitja. Sőt Baber azt állitja, hogy az ő idejében sok hezareh beszélt mongolul. 3) Az özbegeknél sehol sem található oly határozottan mongol jelleg, mint a hezareh-knél, mi annál feltünőbb volna, mivel az előbbiek tömörebb tömegekben s közelebb maradtak a régi honhoz, mig az utóbbiak mindig idegen ég alatt és idegen elemek között laktak.

54) Lásd Khanikoff, 104. l.

55) Vah-ból (a Vah folyója), miként az Oxust Bendehesben nevezik, az uj neveket is, mint pl. Vakhan, Vakhsz-dsird és Vakhsab, le lehet származtatni.

56) Kerkiben létem alatt valami tiz feizabadival (Feizabad Bedakhsán főhelye) egy és ugyanazon házban laktam. Az egy küldöttség vala, mely Bokharából tért vissza, hol az emirt nem rég elüzött fejedelmök helyére akarta emelni.

57) A rabszolgák örömestebb töltenek egy özbeg házában tiz évet, mint egy tadsiknál ötöt, mivel az utóbbiak hirhedett lelkiismeretlenséggel szokták őket használni minden kitelhető módon.

58) Ez legjobban bebizonyult a legutóbbi eseményeknél Taskendben. Egy irományból, mely Kryschanowsky tábornoktól az emlitett városban kelt (lásd „Das Ausland“ decz. 4. 1866. 1159. l.), arról értesültünk, hogy e helység tarka népessége között a szártok valának az elsők, a kik a hóditókhoz barátságosan közeledtek, sőt nekik a békekötés terhes művében jelentékeny segélyt nyujtottak – hihetőleg minden özbeg nagy bosszuságára, kik az orosz uralomért való állitólagos kérelemnél bizonyára nem voltak részesek.

59) Khanikoff ur téved, ha azt hiszi, hogy ez csakis Khivában történik, mert bizonyára nem ismeretlen előtte, hogy az orosz fegyverek által nem rég elfoglalt Taskendben a persa lakosságot „szárt“ név alatt lajstromozták be és egész Khokandban is ugy hivják őket. A fent emlitett Kryschanowsky tábornok is ugy beszél a tadsikról és szártokról, mint két külön törzsről.

60) Ezen meséket különösen Arany László barátomnak figyelmébe ajánlom, ki is már annyi érdemet szerzett a magyar népmese gyüjtésében.

61) Bisbarmak egy kirgizi nemzeti étel.

62) A beszélők, mint itt Murzakay, tréfás megjegyzéssel szokták befejezni elbeszélésüket.

63) Az egész szárazföldi sajtó közül maig csak a „Revue des deux Mondes“ hozott két czikket Középázsiáról. Az első, a nélkül hogy színt vallana, csupán a közeli összeütközés válságos viszonyait fejtegeti; a másik orosz szellemtől van áthatva, s egy követ fú az angol optimistákkal, a mit épen nem vennék rosz néven az irótól, ha nem hozott volna több idézetet föl középázsiai utazásomból, mint sajátját.

64) E nevet az oroszok hibásan mindig Iszetnek olvassák. Ised szokásba vett megröviditése az Eis Mehemmednek, és annyit jelent, hogy: „Mohamed gyönyöre.“

65) Derbarnak hivják az anglo-indiai alkirály nyilvános fogadtatásait.