160.

Adjon Isten bort, buzát, egészséget,
 Országunkban békeséget!
 Tele legyen mind az itcze,
 Mind a pincze, mind a bolt;
 Hogy ne legyen köntösünkön
 Semmi ringy rongy, semmi folt.
Adja Isten, hogy magyar hazánknak,
 Szolgálhasson mind a német, mind a tót,
 Mint azelőtt régen volt. –
 Ez a szölőtőkének a leve,
 Bor ennek a neve,
 Édes volt a leve,
 Zöld volt a levele,
 Kit kapafokkal koczogtattak,
 Görbe késsel sanyargattak,
 Tölgyfába szoritottak,
 Mogyorófával körülkanyaritottak.
Ez az elmebóditó, ruharongyositó,
 Ma vigasztaló, holnap szomoritó.
 Igyunk az elment gólyákért,
 Az itthon maradott verebekért,
 És az egész tanácsnak egészségiért.

161.

Megvirrad még valaha,
 Nem lesz mindig éjszaka,
 Eszemadta!
 Nem lesz mindig éjszaka.
 Megvirrad még valaha,
 Eszemadta!
 Eszemadta, teremtette, barna fattya,
 De sok csókot raktam rája, de hiába.
Aszuszőlős átalag
 Beh régen nem láttalak,
 Kedves alak!
 De ha még reád ülök
 Valamig le nem dülök,
 Itt nem hagylak.
 Összeszedem gondjaimat egy csomóba,
 És bedugom ebbe a boros hordóba.
Iszom én is veletek,
 Ha veletek lehetek,
 Egy pohár bort.
 Ha veletek lehetek,
 Iszom én is veletek
 Egy pohár bort.
 Ha veletek nem lehetek, jaj beh bánom,
 Mert unalmas a magános dinom dánom.

162.

A, a, a,
 Éljen a nagy csutora,
 Szomjas torok tutora.
 Ki ne fogyjon a bora.
 A, a, a,
 Éljen a nagy csutora.
E, e, e,
 Adjuk egymás kezibe,
 Hadd folyjon ki izibe,
 A mi szorult közibe.
 E, e, e,
 Adjuk egymás kezibe.
I, i, i,
 Meg kell szépen ölelni,
 A szájhoz fölemelni,
 És belőle jót inni.
 I, i, i,
 Meg kell szépen ölelni.
Ó, ó, ó,
 Igyék kend csak, ugyan jó;
 Szépen adja, nem mohó.
 Ó, ó, ó,
 Igyék kend csak, ugyan jó.
Ú, ú, ú,
 Megvidul a szomoru,
 Hogy ha ebből jót iszik.
 Próbálják, kik nem hiszik,
 Ú, ú, ú,
 Megvidul a szomoru.
Ő, ő, ő,
 Hatalmas egy orvos ő.
 Epedség- s fáradságban,
 Szegénység- s adósságban,
 Ő, ő, ő,
 Hatalmas egy orvos ő.
Ű, ű, ű,
 Légy már hosszu életű,
 Drága kedves csutora!
 Sokféle baj doktora.
 Ű, ű, ű,
 Légy már hosszu életű.

163.

Vasárnap bort iszom,
 Hétfőn nem dolgozom.
 Jó, kedden lefeküdni,
 Szeredán felkelni;
Csötörtök’ gyógyulni,
 Pénteken számolni,
 Hej! szombaton kérdezni,
 Mit fogunk dolgozni?!

164.

Adjon Isten minden jót,
 Bort, pecsenyét, olcsó sót.
 A lengyelnek sok borsót,
 Ellenségnek koporsót.
Adjon Isten egyességet,
 Magyarok közt békeséget.
 Bort, pecsenyét, egészséget,
 Szép és jó feleséget.

165.

Igyunk barátim, csendesen,
 Vágtat az idő sebesen;
 A pohár hadd kerülgessen.
Sült lud járjon az utczában,
 Ugorkát tartván szájában,
 Ezt kiáltsa, gi, gá, gá, gá.
Az ökör sülve sétáljon,
 Két csipején kulacs álljon,
 Térdig a borban mászkáljon.
Jaj beh okosan találta,
 A ki a borfát plántálta,
 Mádot is közé fundálta.
Könnyitni kell az ászkokon,
 Meglehet, hogy még azokon
 Sirba hurczolhat a rokon.

166.

Éljen, a ki most issza ki borát poharából,
 Éljen, a ki nem vonja ki magát a tréfából.
 Éljen minden jóban járó,
 Akár szegény, akár báró.
 Éljen minden vig mulatság,
 Éljen a barátság!
El kell mennünk, nincs mit tennünk,
 Nincs már itt mit innunk, ennünk.
 El kell mennünk, nincs mit tennünk,
 Más utat kell innen vennünk.
 Mit is érünk a szép szóval,
 Ha nem kinálsz borral, jóval.
 Mit is ér egy két itcze bor,
 Isten hozzád, jámbor!

167.

Bor, bor, bor,
 Nincsen olyan bor,
 Mint a mádi bor,
 Melytől az urfi szerelmes,
 A kisasszony engedelmes.
 Nincsen olyan bor,
 Mint a mádi bor.
Viz, viz, viz,
 Nincsen olyan viz,
 Mint a tiszaviz.
 Harcsa, potyka lakik benne,
 Szép menyecske fördik benne.
 Nincsen olyan viz,
 Mint a tiszaviz.

168.

Hajtogassuk a kancsókat,
 Feltaláljuk benne jónkat,
 Rajta hát! vitéz barátim,
 Lám a bor jó kedvet ad!
Ez heviti fel vérünket,
 Élesíti fegyverünket,
 Bátorít fel a csatára,
 Bátorít fel a csatára!

169.

Nosza örüljünk,
 Ünnepet üljünk,
 Ártatlan örömünkért
 Meg ne szégyenüljünk.
Kedves gazdánknak,
 És gazdasszonyunknak,
 Minden jóra vezető
 Eleven példánknak,
Sok esztendőket,
 Boldog időket,
 Egek harmatozzatok,
 Nem bajra vivőket.
Hogy vigadhasson,
 Minket igazgasson;
 Nagyobb jutalmakra is
 Idővel kaphasson.
Pinczegádorba,
 Üljünk le sorba;
 S gazdánk egészségeért,
 Kapjunk a jó borba.

170.

Ez a pohár bujdosik.
 Éljen a barátság!
 Kézrül, kézre adatik.
 Éljen a barátság!
 Éljen, éljen, éljen a[1]
 Éljen a barátság!
Töltsd meg pajtás, poharam.
 Éljen a barátság!
 Tele töltsed poharam.
 Éljen a barátság!
 Éljen, éljen, éljen a
 Éljen a barátság!
Mind megittam a borom.
 Éljen a barátság!
 Mind egy cseppig megittam.
 Éljen a barátság!
 Éljen, éljen, éljen a
 Éljen a barátság!

171.

Adj kezembe egy pohár bort,
 Hadd igyuk el a régi tort.
 Ez a pohár ha kiürül,
 Minden gondom bele merül.

172.

Czifra pohár, veres bor,
 Mindjárt rám kerül a sor.
 Mindig iszom olyankor,
 Mikor rám kerül a sor.

173.

Isten hozzád, édes eszem,
 Már ma hasznodat nem veszem.
 Kiöntlek ürge módjára,
 Bornemiszák boszujára.

174.

Encze, Bencze, kis medencze,
 Kis medencze a Velencze;
 Ne busuljunk semmi Vincze,
 Tele van az itcze, pincze.
Nem szeretem én az orsót,
 Kaszát, kapát, sem koporsót.
 Jobb szeretem pintes korsót,
 Forgathatom, mint az orsót.
Ha bu éri az apádat,
 Apád után az anyádat,
 Üssed össze a bokádat,
 Csak igy éljed világodat.

175.

Kedves, jó barátom,
 Vagyon kedved, látom;
 Ugorjunk a tánczba,
 A komám házába,
 Sarkantyus csizmába.
Fordulj egyet, pajtás,
 Ugrik utánad, más;
 Peng a sarkantyuja,
 Lóg a mente ujja;
 Haja, heje, huja!
Szól bátyám dudája,
 Hip, hop a nótája;
 Ugorjunk utána,
 Kutya, a ki bánja,
 Lábát a ki szánja!
Dinom, dánom, sógor!
 Előtted a jó bor;
 Köszöntsük egymásra,
 Bátorságadásra,
 És vigasztalásra.

176.

Muljon el a világ,
 Maradjon a szölő.
 Mely kapálás nélkül
 Legyen bőven termő.
 A mi szánkat édesitse,
 Gégéinket nedvesitse.

177.

Haragszik a gazda,
 Hogy mi itt mulatunk;
 Vigye el a házát,
 De mi itt maradunk.

178.

Széles az asztal,
 Keskeny az abrosz,
 Vékony a vacsora.
 Hunczut a gazda,
 Nem néz a napra,
 Csak a szép asszonyra.

179.

Elindula szent Péter Rómába,
 Botját veté vállára haragjába;
 Botja végin csutora,
 Csutorában jó bora.
 S iszik, mikor akarja:
 Fülepet is kinálja.

180.

Ropog a hó a láb alatt,
 Az én rózsám tánczba szalad.
 Hipp, hopp, heje haj!
 Nincsen eddig semmi baj.
Vigan zeneg a muzsika,
 Rózsám pereg, mint karika.
 Hipp, hopp, heje haj!
 Nincsen eddig semmi baj.
Tárva, nyitva a kebelem,
 Kincsem, aprózza meg velem.
 Hipp, hopp, heje haj!
 Nincsen eddig semmi baj.
Iszom a bort, rugom a port,
 Szeretem a hugom asszonyt.
 Hipp, hopp, heje haj!
 Nincsen eddig semmi baj.
Ez az élet a gyöngy óra;
 A ki bánja, tegyen róla.
 Hipp, hopp, heje haj!
 Nincsen eddig semmi baj.

181.

Még azt mondják a kapások,
 Nem lesz bor,
 Hát mit iszik a kisbiró
 Ilyenkor?…
Alig, alig, alig várja
 Az estét,
 Hármasával, négyesével,
 Üritgeti az itczét.
Mit ér nekünk annyit tudni
 Mint a pap,
 Csak azt tudjuk, merre fordul
 Ki a csap.
A pap is ha bele un a
 Könyvekbe,
 Ezt kiáltja: hozzatok bort
 A két itczés üvegbe.
Vessük el hát a földhányó
 Kapánkat,
 Üritsük ki borral tele
 Kupánkat.
Igyuk le a következő
 Szüretet,
 Mert ki tudja, derül-e ránk
 Derül-e ránk kikelet.

182.

Vigan barátim, csak igyatok!
 Tele a korsó, vigadjatok.
 Kedvünkre éljünk,
 Mástul ne féljünk.
 Bátran igyunk,
 És mulassunk.
Szabadok vagyunk, nincsen urunk,
 Addig az élet, mig van borunk.
 Ne szomorkodjunk,
 Ne fohászkodjunk.
 Bátran igyunk,
 És mulassunk.
Kurvanyja, ki bort nem iszik,
 Mit bánjuk: holnap ölni viszik.
 Nappal, éjfélkor
 Nincs jobb mint a bor;
 Mint a veres bor.
 Nosza igyunk,
 És mulassunk.
Töltsd tehát pajtás, azt a korsót,
 Forgasd kezedben mint az orsót;
 Ezen a gégén
 Ne legyen vége
 A borivásnak;
 Tölts, tölts, tölts, tölts!

183.

Elkopok én, attól kell félnem,
 Minden nap,
 Minden nap
 Jó borral kell élnem.
 Annyira, mennyire,
 Annyira, mennyire
 Jó kedvvel kell lennem.

184.

Rezes pinte, csutora,
 Nem visz az minket jóra.
 Az én sapkám csorgóra,
 Mindig innám, ha volna.
Egy itcze bor nem páros,
 Hozzon kettőt, csapláros.
 Az én sapkám csorgóra,
 Mindig innám ha volna.
Egy itcze bor, meg kettő,
 Nem vág az minket földhő.
 Az én sapkám csorgóra,
 Mindig innám, ha volna!

185.

Berki, Berki, szegény Berki,
 Mért halt meg a szegény Berki?
 Azért halt meg szegény Berki,
 Mert nem adtak jó bort neki.
Adtak volna jó bort neki,
 Most is élne szegény Berki.
 De nem adtak jó bort neki,
 Azért halt meg szegény Berki.
Hát ne mondja nekem senki,
 Hogy meghalt a szegény Berki,
 Azt se mondja nekem senki,
 Mért halt meg a szegény Berki.
Azért halt meg szegény Berki,
 Mert nem adtak jó bort neki,
 Adtak volna jó bort neki,
 Most is élne szegény Berki.

186.

Egyszer egy barát azt mondta,
 Egyszer egy barát azt mondta,
 Hogy Mahomet,
 Hogy Mahomet
 Rosz proféta.
 Egykor egy bolond gondolat jött az eszébe
 S a boritalt megtiltotta nagy hevenyébe.
 De mikor megokosodott,
 Maga is meg
 Maga is meg
 Maga is megittasodott.

187.

Nem kell nekem sem cziprusi,
 Sem a veres burgundi.
 A rajnai, malagai,
 Hiszem Istenemet,
 Nem hevit engemet.
Van somlaink, badacsonyink,
 Hires magyar boraink;
 Észgyulasztók, gondszalasztók,
 Annyi mint a tenger,
 Ihatik az ember.
A soproni, ruszti, tokaji,
 Az istenek itali.
 Ha pediglen ilyenekben
 Halandó részesül,
 Ugy tartson! idvezül.
Félre gondok, kurvanyátok!
 Nem is nézek reátok,
 Igyál pajtás, jól hozzá láss.
 Ugy jó, ha a halál
 Bennünk vigan talál.
Jó éjszakát, édes eszem,
 Nincs ma reád szükségem.
 E poharat kiüritem,
 Ujra tele töltöm,
 Te reád köszöntöm.
Igyál pajtás, jól hozzá láss,
 Ha ez elfogy, majd lesz más.
 Nem róják ezt sem rovásra,
 Sem a gerendára,
 Csak a jég hátára.

188.

A viz máskép jó lenne,
 De béka lakik benne;
 Még csömörbe ejtene,
 Vagy kólikát szerezne.
A viz malmokat hajtson,
 Hajót s hidakat tartson,
 Szennyes ruhát tisztitson,
 Tüzet és meszet oltson.
Marháknak kell önteni,
 Válujokba tölteni,
 Vagy pohárt öbliteni,
 Nem emberre költeni.
Halljad ama nagy szent Pált,
 Borban mit föl nem talált?
 Timotheusnak használt,
 Egészségére szolgált.
Bár okos, tudós ne légy,
 Mint a néma, szót ne tégy,
 Csak egy két pint bort bevégy:
 Eszeden kivül is mégy.

189.

Az igaz Messiás már eljött,
 Sokféle csudákat köztünk tött.
 A vizet is borrá tette,
 A násznépet vendéglette, –
 Kánai menyekzőben.
Itt nagy lakadalmat kezdének,
 Jézust is elhitták vendégnek.
 Őt követék tanitványi,
 Mint a tyúkot ő fiai, –
 Kánai menyekzőben.
Első tál étket hogy feladták,
 Jézust avval igen kinálták.
 Tetszék mindenben az étek,
 Csak a borban vala vétek, –
 Kánai menyekzőben.
Jézus anyja őket hogy látta,
 Fogyatkozásokat megszánta.
 Fiam! ugymond, boruk nincsen,
 Azért semmi kedvök sincsen, –
 Kánai menyekzőben.
Jézus vigasságot hogy tenne,
 Szent anyja kérése meglenne,
 Parancsolá: merítsetek,
 Kútból hat vedret töltsetek, –
 Kánai menyekzőben.
Igy a szolgák frisen sietnek,
 Kútból hat vedreket töltenek;
 Jézus borrá változtatja,
 Első csudáját mutatja, –
 Kánai menyekzőben.
A bort adják násznagy kezébe,
 Hogy adja a vendég elébe,
 Násznagy a bort megkóstolja
 S a völegényt megszólitja, –
 Kánai menyekzőben.
Minden ember, ugymond, elsőben,
 Jó bort ad a vendég elébe,
 De te eddig a jót tartád,
 És az alávalót adád, –
 Kánai menyekzőben.
Mindnyájan az uj bort kóstolják,
 Nosza, nosza, vigan! kiáltják.
 Éjh de jó bor ez az uj bor,
 Sokkal jobb bor mint az ó bor, –
 Kánai menyekzőben.
Ekkor már mindnyájan vigadtak,
 Vigan egyet kettőt ugrottak;
 Úgy megforgatták Magdolnát,
 Mind elrugdalta patkóját, –
 Kánai menyekzőben.
Pál is már Jakabbal vigan van,
 Köszöni Andrásra nagy gyorsan,
 Meg sem törli a bajúszát,
 Üresíti a kondérját, –
 Kánai menyekzőben.
János a poharat vigyázza,
 Ritkán kerűl, nehezen várja,
 Tamás elől elragadja,
 Szomjas torkába kihajtja, –
 Kánai menyekzőben.
Simon Thadéusnak azt mondja:
 Töltsd kulacsba, jó lesz holnapra;
 Mert ez a bor hamar elfogy,
 Bár csak olykor volna egy korty, –
 Kánai menyekzőben.
Péter is Jakabbal vigan van,
 Köszöni Mátyásra nagy gyakran,
 Eszik, iszik vigan lakik,
 Kondér bortól üresedik, –
 Kánai menyekzőben.
Mária, imádj Istent értünk,
 Sokszor adjon jó bort minékünk.
 Éjh de jó bor, ilyet igyunk,
 Istent áldjuk, megint igyunk, –
 Kánai menyekzőben.

190. Táncz közben.[2]

Rontom, bontom,
 Testem, csontom!
 Kitöröm a nyakamat,
 Mégse hagyom magamat.
Kicsin nekem ez a ház,
 Majd kirugom a padlást.
Ez az élet
 A gyöngyélet!
Ez az élet vig fiaké,
 Nem a szürke barátoké.
Ez a világ a miénk,
 A másik is a lesz még.
Ez a világ ugy sem sok,
 Használják az okosok.

Ez a nóta, ez a táncz,
 Ezen mozog minden ráncz.
Oh beh édes, oh beh jó,
 Oh beh kedvemre való!
Három a táncz mind halálig,
 Ki világos kiviradtig.
Rozmarinszál, liliom,
 Ilyen kéne miliom.
Ha elszakad ez a hur,
 Megfizeti ez az ur.
Huzzad, czigány, disznót adok,
 Ha megeszed, másat adok.
Piros alma, gömbölyű,
 Hónom alá, gyönyörű!
Adj csak egy kis tágasságot,
 Hadd csináljak mulatságot.
Adjatok egy szalmaszálat,
 Hadd fuvom fel ezt a házat.

NEDÉLYES, GUNY- ÉS KOMOLY DALOK.


191.

Jaj beh szegény legény vagyok,
 Egy pénznek ura nem vagyok.
 Hej! kölcsön kérnék, de nem kapok,
 Mert nagy interest nem adhatok.
Jaj beh szegény legény vagyok,
 Csókot pénzért sem kaphatok;
 Hej! de ha egyszer elindulok,
 Még fejem alá is rakhatok.
Szegény legény vagyok nagyon,
 Magam heverek az ágyon;
 Mi haszna, hogy nincs feleségem,
 Ha üres mindig az erszényem.
Utszu tehát mit nem teszek,
 Feleséget mindjárt veszek.
 Nem bánom legyen, ha szegény is,
 Faháztul való vagyok én is.
Szánjon meg hát, hugom asszony,
 Legyen feleségem asszony.
 Épitsünk csak a szereteten,
 Boldogok leszünk mind a ketten.

192.

Mikor én nőtelen voltam, oda!
 A sarkantyum azt peregte, oda!
 Sörre, borra, pálinkára, oda!
 Leányoknak pántlikára, oda!
De mikor megházasodtam, oda!
 Az én patkóm azt kopogta, oda!
 Sóra, borsra, egy font husra, oda!
 Feleségemnek papucsra, oda!
Hát most, hogy megöregedtem, oda!
 A bocskorom azt csoszogja, oda!
 Csisz el, csosz el a templomba!
 Onnét meg a koporsóba, oda!

193.

A nagy ember bámultatik,
 A jó ember csalattatik,
 A rosz ember használtatik,
 Nem mindig hiresen.
Czigánytul ló cseréltetik,
 Jó énekes heréltetik,
 A katona verettetik,
 Nem mindig rendesen.
A nagy barom esettetik,
 Ló mellette keféltetik,
 Pénz bárkitűl szerettetik,
 Nem mindig eszesen.
A jó föld boronáltatik,
 A kis gyerek elaltatik,
 Az ember borotváltatik,
 Nem mindig helyesen.

194.

Nincsen nekem semmi bajom,
 Csak hogy szegény vagyok.
 Életemben korhely voltam
 Mégis rongyos vagyok.
Vermem ugyan elég van,
 De kenyerem nincsen,
 Ha pénzemet megszámlálom,
 Egy fillérem sincsen.
Meg is házasodtam már én,
 Feleségem sincsen.
 A gyermek is megszűletett,
 Igaz apja nincsen.
Kereszteltetni kellene,
 Jaj de itt pap nincsen.
 Komát is kéne hivatni,
 Jó emberem nincsen.
Bort is kellene felhoznom,
 De pinczémben nincsen.
 Vagy a kocsmából hozatnom,
 De hitelem nincsen.
Kölcsön kellene hát kérnem,
 Emberségem nincsen.
 Jaj Istenem, mit csináljak!
 Mikor semmim sincsen.

195.

Volt egy szegény ember,
 Nem vala egyebe,
 Csak egy kék tehene,
 Egy szép felesége.
Lám, a szomszédasszony
 Nem olyan szép mint én:
 Mégis van ruhája,
 Szép piros csizmája.
Az asszony az urát,
 Arra ösztönözi:
 Adja el a kéket,
 Ruházza fel őtet.
Elhajtják a kéket
 Gyorsan a vásárra,
 Vásárolnak posztót,
 Száz forint az ára.
Sem flanér, sem posztó,
 Sem sinór reája.
 Édes kék tehenem!
 Hová lett az ára?

196.

Viczeispán, perczeptor, főnotárius,
 Főbiró, viczebiró, komiszárius, –
 Hát az a sok mennykő esküdt,
 Hát az a sok mennykő esküdt,
 Arkhivárius!
Egzaktor, inspektor és a tiszttartó,
 Számtartó, kasznárok és az ispánok, –
 Hát az a sok kujon hajdu,
 Hát az a sok kujon hajdu,
 Falusi birák!
Káptalan, esperes és plebánusok,
 Káplánok, mesterek és harangozók, –
 Hát az a sok kámzsás barát,
 Hát az a sok kámzsás barát,
 És mendikánsok!
Dékánok, tógások, predikátorok,
 Doktorok, orvosok, mind huzóvonók.
 Hát az a sok fránya borbély,
 Hát az a sok fránya borbély,
 Patikárusok!
Kocsmáros és kelner, ugy mészárosok,
 Molnárok, birkások és árendások, –
 Hát az a sok csalárd legény,
 Hát az a sok csalárd legény
 És a kalmárok!
Szénával, abrakkal, a sok robottal,
 Ha nem szolgálsz, hátad verik botokkal;
 Hát az a sok fene forspont,
 Hát az a sok fene forspont,
 És a porczió!

197.

Rába mellett mi történt?
 Lány kérette a legényt;
 De a legény szabódik:
 Nem mehet a tavaszig.
A vánkosa szövetlen,
 A párnája töltetlen,
 Fonalát most fontolja,
 S még a réczén a tolla.

198.

Majd eljön már a durva tél,
 Jaj Istenem, há leszek.
 Minden ember karéjt metszhet,
 De én azt sem metszhetek.
 Mert a katlant lestem,
 Semmit sem kerestem,
 Az atyai névről jól elfelejtkeztem.
Gyermekeim a kuczkóban
 Keservesen kér enni,
 Nincs kalapja, nincs sisakja,
 Mert nem volt min venni.
 Macskám is elszökött
 Enni fölöstököt,
 Mert én nálam nem kap torkos csötörtököt.
Feleségem olyan czifra,
 Nem mer az utczán járni,
 Nincs köténye, nincs szoknyája,
 Mert nem lehetett venni.
 Rongy a rekli rajta,
 Czipellő, harisnya;
 Nincs rajta semmi ép, csak az isteni kép.

199.

Messze jártam házasodni,
 Bár ne jártam volna!
 Édes kedves feleségem,
 Bár ott vesztél volna!
Bár az ördög oly jó volna,
 Taligára tenne,
 Mennél jobban sikoltanál,
 Annál jobban vinne.