55.

Lóra csikós, lóra!
 Elszaladt a ménes.
 Csak egyedűl maradt
 A pányván a nyerges.
Nem tehetek róla,
 Mert meg vagyok fogva,
 Ott az öreg bojtár.
 Adjon számot róla.
A tömlöcz feneki
 Az én vetett ágyam.
 Annak két oldala
 Az én háló társam.
A tömlöcz teteje
 Takarózó párnám,
 Kigyók, békák szeme
 Világító gyertyám.
Nyujtsd be rózsám, nyujtsd be
 Fehér keszkenődet,
 Hadd törülgessem le
 Sűrű könyeimet!

56.

Megfogom az eke szarvát,
 De harmatos!
 Fölszántom az öreg utczát,
 Nem lesz hantos.
 Vetek bele dupla szekfüt
 Virágnak,
 Hadd szakasszon minden kis lány,
 Hej, huj, magának!

57.

Meghalt a juhász,
 Oda a juhász,
 Nem mondja már a kutyának,
 Nem mondja már a kutyának:
 Tatár ne, fity!
Meghalt a kocsis,
 Oda a kocsis,
 Nem mondja már a lovának,
 Nem mondja már a lovának:
 Sárga te, csity!

58.

Megismered a kanászt
 Ékes járásáról,
 Angyal-füzött bocskoráról,
 Tarisznyájáról.
Megismered a kanászt
 Hegyes bocskoráról,
 Disznózsirral jól kipedrett
 Pörge bajuszáról.

59.

Meg vagyok én búval rakva,
 Mint a borizü almafa,
 Kettő-három terem rajta,
 Mégis teritve az alja.
Csütörtökön virradóra
 Bementem egy kis kunyhóba,
 Még jól el sem szenderedtem,
 Kilencz zsandár áll mellettem.
Zsandár urak, mit akarnak?
 Talán bizony megvasalnak?
 – Megvasalunk, megkötözünk,
 Aradra is bekisérünk.
Az aradi nagy törvényben
 Tizenkét ur ül a székben,
 Kacsingatnak a szemembe:
 Hány pár tinó jut eszembe?
Nem jut nekem több eszembe,
 Csak hat tinó Debreczenbe;
 Mégis rám verték a vasat,
 Babám szive majd meghasadt!

60.

Micsoda lárma az
 Abb’ a zöld erdőbe?
 Talán a galambom
 Lovát hajtják ott be?
Hadd hajtsák, hadd hajtsák,
 Hadd fizessen érte,
 Mert a piros hajnal
 Tilalomban érte.
Tilalom, tilalom,
 Karancskeszi malom,
 Nekem is tilalom
 A kedves galambom!

61.

Mikor Isten a világot rendelte,
 Betyár fattyut még akkor teremtette.
 Biz’ Isten, ha betyár fattyu nem volna,
 Pénzes zsidó imádkozni se tudna.
Ha bemegyek a csárdába bort inni,
 Én utánam soha se járjon senki.
 Ha beverik ezt a betyár fejemet,
 Senki se szánjon, sirasson engemet.
Betyár fattyu, nyergeld fel a lovamat,
 Még a Tiszán átusztatom magamat.
 Hajtok rajta tiz-husz lovat, lopottat,
 Holnap éjjel mind eladom igaznak.

62.

Most jöttem a tetétleni pusztáról,
 Leesett a vas a lovam lábáról,
 Míg a kovács vasalja a lovamat,
 Nálad, rózsám, kimulatom magamat.
Verjed kovács, verjed soká a patkót,
 Ugy kapsz tőlem gavallér borravalót;
 A mennyit ütsz kis pej lovam lábára,
 Annyi csók jár addig rózsám szájára.

63.

Nem ér az a béres
 Három sárga bögrét,
 Ki minden hajnalban
 Ihajnár!
 Keresi az ökrét,
 Igaz a’!
Nem ér az a kocsis
 Három vereshagymát,
 Ki minden hajnalban
 Ihajnár!
 Keresi a lovát,
 Igaz a’!
Nem ér az a leány
 Három piros almát
 Ki a legény mellett
 Ihajnár!
 Összehuzza magát,
 Igaz a’!

64.

Nem vagyok én kapitány,
 Nem járok én paripán,
 Juhász legény vagyok én,
 Csacsin masirozok én.
Nem vagyok én kapitány,
 Nem járok én paripán,
 Kanász bojtár vagyok én,
 Gyalog masirozok én!

65.

Nem vagyok én kósza betyár,
 Ki csárdákon szerencsét vár;
 Csak ugy járok a tanyára,
 Házasodom nem sokára.
Kecskeméti határ felül,
 Csillag ragyog éjfél körül.
 A hol az a csillag ragyog,
 Én is oda való vagyok.
Oda megyek, ott maradok,
 Szerelem madara vagyok.
 Még ma szólok az anyámnak,
 S neki váltok Csongorádnak.

66.

Nem voltam én addig beteg
 Mig téged nem ösmertelek,
 Csak azóta lel a hideg
 Mióta téged ismerlek.
Mindig kértelek a jóra,
 Ne menj a korcsmaajtóra,
 Mert behivnak a jó borra,
 Vasat tesznek a lábodra.
Fáj a szivem, majd meghasad,
 Mikor zörgeted a vasat,
 Hasad, hasad, majd meghasad,
 Mikor zörgeted a vasat.

67.

Nincsen erdő, nincsen mező,
 Hol a lovam legeljen.
 Nincsen nekem szép szeretőm,
 Ki igazán szeressen.
Lesz még erdő, lesz még mező,
 Hol a lovam legeljen,
 Lesz még nekem szép szeretőm,
 Ki igazán szeressen.

68.

Nincsen széna, nincsen abrak,
 Édes lovam, agyon csaplak.
 Bőröd a zsidónak adom,
 Nem lesz reád semmi gondom.
Mi hasznod van a bőr árán,
 Ha nem ülhetsz lovad hátán?
 Ne üss agyon, édes gazdám,
 Kitelelek árpaszalmán.
Édes lovam, ne buslakodj,
 Lesz még neked jó abrakod.
 Ha a rózsámhoz elviszel,
 Selyem kötőjéből eszel.

69.

‚Nincs széna, nincs szalma
 A szénatartóba’,
 Megszidtak, megvertek
 Érted az éjtszaka‘.
«Lesz széna, lesz szalma
 A szénatartóba’,
 Megölellek, galambom,
 A pitarajtóba’! –
Van széna, van szalma
 A szénatartóba’,
 Megcsókollak, galambom,
 A pitarajtóba.»
‚Hadd hajtsák, hadd hajtsák
 Az irígyek a szót,
 Máskor is kinyitom
 Rózsámnak az ajtót.‘

70.

Oda fenn a felső réten
 Ott kaszál az én édesem,
 Ha ő kaszál, én takarok,
 Ott is neki jót akarok.
Aranytüsző a derekán,
 Nem hajlik a kasza után,
 Selyem kalap a fejibe,
 Nem süt a nap a szemibe.
Ugyan édes párnám csúcsa,
 Mit álmodtál az éjszaka?
 Nem álmodtam én egyebet,
 Csak a te barna szemedet!

71.

Orosházáról fuj a szél,
 Zörög az akáczfa-levél,
 «Bali Gyurka hova lettél,
 Hogy Makóra el nem jöttél?»
«Mentem volna, nem lehetett,
 A vármegye nem eresztett;
 Megkötözték a lábamat,
 Elzárták szabadságomat.
Még a járásom szabad volt,
 Jó barátom mindenütt volt;
 De most már, hogy rabbá estem,
 Jó barátom sehol sincsen!»

72.

Patkó Pista sétált a sik mezőben,
 Dupla pisztol a derekán gyüszüben,
 Gyüszü-szíja a derekát szorítja,
 Meg nem fogja negyven jáger katona.
Patkó Pista uri nemzetből való,
 Nem köll néki selyem paplany, takaró,
 Nem köll néki a babája dunyhája,
 Beéri a tizennyolcz szél gatyája.
Kivirágzott, kizöldelt már az a fa,
 Kire vagyon Patkó Pista akasztva,
 Fujja a szél duhaj üngét, gatyáját,
 A föld szijja vékony-karcsu derekát.

73.

Rongyos csárda két oldalán ajtó,
 Oda rugtat pej paripán Patkó,
 Csaplárosné, igy kezdi meg a szót;
 Látott-e már egy lovon hét patkót?
Ha nem látott, jőjjön ki, most láthat,
 Négyet visel e gyönyörü állat,
 Az ötödik magam vagyok nemde?
 Kettő meg a csizmámra van verve.

74.

Subri Jóska az erdőbe,
 Kalamáris a kezébe,
 Tenta, penna a markába,
 Aranyláncz van a nyakába.
Subri Jóskát agyonlűtték,
 Egy gödörbe beletötték,
 Fekete föld hullott rája,
 Szereteje burult rája.

75.

Sötét felhők vándorolnak az égen,
 És az eső a parajdi nagy réten.
 És az eső, ó de szépen csepereg,
 Kis angyalom de hiába kesereg.
Sűrü csillag ritkán ragyog a réten;
 Az én rózsám sarjút kaszál a héten;
 Olyan szépen csengeti a, pengeti a kaszáját,
 Oda várja szeretőjét, babáját.

76.

Szegény legény vagyok én,
 Ha lopok, ugy élek én,
 Ha nem lopok cserélek,
 Azért mégis megélek.
Akár lopok, akár nem,
 Mindig tolvaj a nevem.
 Inkább lopok hát, mint nem,
 Legyen igaz a nevem.
Akár iszom, akár nem,
 Mindig korhely a nevem.
 Inkább iszom hát, mint nem,
 Legyen igaz a nevem.

77.

Szegény legény vagyok én,
 Vásárokra járok én,
 Csikót, tinót lopok én,
 Csak ugy éldegélek én.
 Szegény legény vagyok én.
Nincs nekem több jószágom,
 Csak egy barna galambom,
 Ha ő vele lehetek,
 Véle enyeleghetek,
 Minden bút elfelejtek
Nem bánt engem más baja,
 Legyen kenyere, vaja;
 Van nekem egy kis tanyám,
 Oda várom a babám,
 Oda várom a rózsám.
Nincsen nekem sok kincsem,
 Sohase volt, most sincsen.
 Nem irigylik éltemet,
 Sem a szegénységemet,
 Nem óhajtják vesztemet.
Eltemetnek engemet,
 Eltemetnek engemet,
 Elfelejtik nevemet,
 Piros rózsa, viola,
 Kiviritja valaha.

78.

Széles az ökröm szarva,
 Nem fér az istállómba;
 A babámnak két karja
 Nem ölel meg hajnalba.
Hat ökröm a járomba,
 Magam az áristomba,
 Gyere babám, váltsál ki,
 Ne hagyjál elhervadni!
Kiváltalak, ki, ki, ki,
 Nem hagylak elhervadni,
 Adok olyan pár csókot:
 Megér ezer forintot!

79.

Teli a zsebem bankóval,
 Az istálóm lopott lóval.
 Három szürke, hat fekete,
 Most is keres, most is keres a vármegye.
Lyukas a tömlöcz oldala,
 Hideg szellő dúdol rajta,
 Nem bánom én, ha dúdol is,
 Megélek én, megélek én, ha lopok is.

80.

Tizenhat esztendős voltam,
 Mikor lopni elindultam.
 Loptam harminczhárom lovat,
 Még sem pöngetem a vasat.
Mikor a biró háborgat,
 Lopok neki egy pár lovat.
 Beállitom udvarára,
 Még meg is hí vacsorára.
Teli a zsebem bankóval,
 Az istállóm lopott lóval.
 Eladom a lopott lovat,
 Veszek rajta igaz lovat.
Van is nekem egy szijhátu
 Fakó lovam, kese lábu,
 Hej, huszonnégy óra alatt
 Debreczentől Pestig szalad.

81.

Ugy ég a tűz, ha lobog;
 Ugy élek én, ha lopok.
 Ha nem lopok: cserélek,
 Még sem igazán élek.
Ugy ég a tűz, ha lobog;
 Ugy élek én, ha lopok.
 Nem vagyok én szent lélek,
 Hogy én igazán éljek.

82.

Úgy nőttem fel mint az erdőn a gomba,
 Szeretőm volt tiz esztendős koromba,
 Ez a világ megmondhatja szemembe:
 Hány szeretőm volt egész életembe.
De meguntam ezt az urat szolgálni,
 Éjjel, nappal a marháját kurálni;
 Inkább ülnék barna babám ölébe,
 Kaccsintgatnék két fekete szemébe.

83.

Uj-városi juhász vagyok én,
 Ezt a kerek pusztát lakom én,
 Ennek közepében lakásom,
 Ide várom kedves galambom.
Házam előtt egy fa, nem látszik,
 Minden karácsonba’ virágzik,
 Terem rajta alma jó szagú,
 Ugyan, babám, mért vagy szomorú?

84.

Vagyok olyan legény, mint te,
 Vágok olyan rendet, mint te,
 Ha nem hiszed, gyere velem,
 Fogd meg az én kaszanyelem.
Vagyok olyan béres, mint te,
 Rakok olyan kazalt, mint te,
 Ha nem hiszed, gyere velem,
 Fogd meg az én villanyelem!

85.

Verőczei kukoricza de sárga –
 Ott lűtték mög Máté Jóskát bokába.
 Piros vére ugy fojik mind a patak,
 Bodó Böske siratná, de nem szabad.

86.

Voltál-e már Félegyházán, Berénybe?
 Voltál-e már komiszáros kezébe? –
 Nem félek én komiszáros kezétől,
 Letagadom a csillagot az égről.
Ha felülök kis pej lovam hátára,
 Benyargalok vásárhelyi pusztába,
 Megpróbálom kis pej lovam odáig,
 Ha kergetik, tud-e futni sokáig?
Magas a szegedi torony teteje,
 Mégis kihallik a harang belőle,
 Húzd el nekem azt a szomorú hangot:
 Hogy engemet az én rózsám elhagyott.

87.

Zavaros a Tisza vize, nem tiszta,
 Rávezetem kis pej, lovam, nem issza,
 Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
 Nem vagyok én a rózsámmal szabados.
Kizöldül az erdő fája, leveles,
 A kinek nincs, biztos szállást ott keres.
 A kit otthon vetett ágyra nem várnak,
 Minden bokor szállást ad a betyárnak.
Hortobágyon nekünk nő fel a csikó,
 Csaplárosné nekünk tartja, a mi jó;
 Elszeretjük a menyecskét urátul,
 Jól ismernek Tiszán innen, Tiszán túl.

IV. BOR MELLETT.

1.

Adjon isten bort, buzát, baraczkot,
 Tarka farku malaczot,
 Szekerünknek kereket,
 Poharunknak feneket,
 Hogy ihassunk eleget!

2.

Adjon isten minden jót,
 Bort, pecsenyét, olcsó sót,
 A lengyelnek sok borsót,
 Ellenségnek koporsót.
Adjon isten egészséget,
 Magyarok közt békeséget,
 Bő szüretet, eleséget,
 Szép asszonyt, jó feleséget!
Adjon isten minden jót,
 Diófából koporsót,
 Énnekem hű szeretőt,
 Vén asszonynak meszelőt.
Boszorkánynak lapátot,
 Vak koldusnak kabátot,
 Elevennek tüzes bort,
 A holtaknak csendes tort.

3.

Akó pá’ca czimerünk, keresztünk,
 Ez fölirás mellettünk, felettünk:
 Evvé’ mérte az torkát, az torkát,
 A ná’ szájju csutorát, csutorát.
Az bort hát csak ugy igyuk, ugy igyuk,
 A még ki nem csirázzuk, csirázzuk,
 A leszaladt mogvakat, mogvakat
 Fölhajtván mind azokat, azokat.
Majd ébucsuztató papot, fapapot,
 É’ pár mestert faggatót, faggatót,
 Bor prés alul kikapunk, kikapunk,
 S véle illest mondatunk, mondatunk:
Az pap az ő nániját, nániját,2)
 Verje s vig alleluját, hej huját,
 Tágtorokkal rikkancson, rikkancson,
 Teli kancsót fölhajcson, fölhajcson.
Nem vó’na hát az okos, az okos,
 Ki nem tunná mi az tus, mi az tus,
 A paszitát, meg az tort, meg az tort
 Avvá’ kezgyük: igyunk bort, igyunk bort!

4.

Az alispán, az alispán kalapomhoz rózsát tett,
 Most is ott van, most is ott van, hogy ha még el nem veszett;
 Rózsa mellett, rózsa mellett szép a piros tulipán,
 Piros borral, veres borral itatott az alispán.
Húzd ki czigány, húzd ki czigány, azt a nótát vidoran,
 Hadd tánczoljak, hadd tánczoljak egyet, a ki lelke van!
 Tisztujitás, tisztujitás lesz ma itt a vármegyén,
 Öt-hat kupa, öt-hat kupa veres bort megittam én.
Jó bort ivott, jó bort ivott ősapám is hajadán,
 Mikor királyt, mikor királyt választottak ős Budán,
 Szegény öreg, szegény öreg! ő már többet nem iszik, –
 Bort ide hát, bort ide hát, hadd iszom én reggelig!

5.

Bajusz kell a magyarnak,
 Miről sokat tartanak.
 Félre, bajusztalan száj!
 Orrom alatt ne piszkálj.
Magyarország azért jó,
 Ritkán üres a hordó.
 Ha kiürül megtöltik,
 S vele kedvöket töltik.
Jaj de messze elviszik,
 Hogy a magyar bort iszik!
 Pedig, a teringettét!
 Nem issza meg az eszét.

6.

Bárcsak ez az éjszaka,
 Három napig tartana,
 Három éjjel, három nap,
 Kimulatom magamat.
Megütötték a birót
 Egy nagy bottal, hogy meghó’t,
 Szegény biró, de kár volt,
 Az én kedves komám volt.

7.

Bíró fia vagyok,
 Senkitől se tartok.
 Paripám: a papné,
 Nyergem: a kántorné.
 Hozz bort, kocsmárosné!
A kantárom: Julis,
 A terhellőm: Maris,
 Hevederem: Sára,
 Farmatringom: Klára.
 Húzd rá utoljára!

8.

Bort ittam én, boros vagyok,
 Haza mennék, de nem tudok.
 A ki tudja, mért nem mondja?
 Merre van az ország utja.
Leányt láttam, megszerettem,
 De a nyomát elvesztettem.
 A ki látta, mért nem sugja,
 Hol lakik a szivem bubja.

9.

(Gőcseji tájszólás szerint.)

Dücsősséges Szent Ivó, Szent Ivó,
 Maga sem vó’t viz ivó, viz ivó,
 Mér’ meddig é’t tusozott, tusozott:
 Szentté azér’ vá’tozott, vá’tozott.
Vizbü’ lett az vizözön, vizözön,
 É’mu’t minden é’ földön, é’ földön
 Ha bor-özöny lett vó’na, lett vó’na:
 Nojé mast is tusozna, tusozna.
Lám mán moga az Krisztus, az Krisztus
 Jó’ tutta, hogy mi az tus, mi az tus,
 Az vizet meg másétván, másétván,
 Mondá: a viz be hitván, be hitván.
Mojzses aran vesszeje, vesszeje,
 Szőlőnek vó’t vesszeje, vesszeje,
 Mely az tengört szét veré, szét veré,
 A népet át ereszté, ereszté.
É’ kodar szőlő levél, zöld levél,
 Lész az fátyol, szemfödél, szemfödél,
 Az koporsó ná’ hordó, ná’ hordó,
 I’ jár az ki borhordó, borhordó.

10.

Dudujnám, dudujnám,
 De jól megyen a munkám.
 Ez az élet minket illet,
 Nem a régi öregeket.
 Dudujnám, dudujnám,
 De jól megyen a munkám.
Dudujnám, dudujnám,
 De jól megyen a munkám.
 Ez az élet víg ficzkóké,
 Nem a szürke barátoké.
 Dudujnám, dudujnám
 De jól megyen a munkám.
Dudujnám, dudujnám,
 De jól megyen a munkám.
 Mert a barát imádkozik,
 De a huszár jó bort iszik.
 Dudujnám, dudujnám,
 De jól megyen a munkám.

11.

Eggyik szőllőtüke fehér,
 Másik fekete –
 Dicsértessék az ur Jézus
 Drága szent neve;
 Boldogságos szüzanyánk
 Légy mindig pátronánk;
 Uram Jézus segél’ mög, –
 Ezt a kis bort igyuk mög!

12.

Egyszer egy barát azt mondta,
 Egyszer egy barát azt mondta,
 Hogy Mohamet,
 Hogy Mohamet,
 Rossz próféta.
Egykor egy bolond gondolat jött az eszébe,
 S a boritalt megtiltotta nagy hevenyébe.
 De mikor megokosodott,
 Maga is meg,
 Maga is meg,
 Maga is megittasodott!

13.

Ejh, haj, magyar ember
 Összeüti bokáját,
 Által karolja
 Kedves babáját,
S büszkén kiáltja:
 Három a táncz halálig!
 Ejh, haj, világos
 Ejh, haj, virradtig!
Ejh, haj, magyar ember
 Megüriti kupáját,
 Busan siratja
 Kedves hazáját,
 Busan kiáltja:
 Most a táncz is halálos,
 Ejh, haj, világos
 Ejh, haj, Világos!

14.

Életemnek végnapjait
 Töltöm az korcsmába,
 Onnan visznek az angyalok
 Fel a mennyországba,
 Az angyalok is azt mondják
 Odafenn a mennybe:
 Uram, ezt a jó borivót
 Vedd a kegyelmedbe!

15.

Elindúla egy kalmár
 A szürke lovával,
 Megrakta a talyigát
 Számos portékával;
 Üti, veri a lovát
 Csomós ostorával,
 Hát egyszer csak nem birja,
 Mondja nagy lármával!
 Gyihi!… gyihi!… gyihi!… hó3)

16.

Éljen, a ki most issza ki
 Borát a pohárból!
 Éljen, a ki nem vonja ki
 Magát a barátságból;
 Éljen minden jóban járó,
 Akár szegény, akár báró;
 Éjen minden vig mulatság,
 Éljen a barátság!

17.

Elmegyünk, elmegyünk,
 Mindnyájan elmegyünk.
 No de nem, nem, nem,
 No de nem, nem, nem,
 Nem megyünk mi innen el,
 Mig a házi gazda minket
 Furkósbottal ki nem ver!

18.

Ennek az embernek
 Jó kocsija van,
 Jó kocsija előtt
 Jó két lova van.
 Homok hegynek hogyha tartja:
 Csipke-bokor megállitja,
 Akkor mondja: gyi!…
 Gyihi!… hi!… hi!…4)
 Hó!

19.

Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi,
 Nem paroncsol nékem senki,
 Sem a jászság, sem a kunság,
 Sem a szegedi biróság.
Én vagyok az, én vagyok az, a ki nem jó,
 Korcsmaajtó nyitogató,
 Pintes palaczk hajtogató,
 Édes-anya szomorító.

20.

Én vagyok az, a ki nem jó,
 Kocsma-ajtó nyitogató,
 Kocsma-ajtó nyitogató,
 Édes anya szomoritó.
Iszom, iszom a csárdában,
 Míg hat lovam lesz a hámban;
 Kettőt kifogok lógóra,
 Elég lesz borravalóra.
Iszom, iszom, addig iszom,
 Míg a rózsám be nem iszom;
 Ha a rózsámat beiszom,
 Arra sem lesz semmi gondom.

21.

Ha bort iszom, jó kedvem van tőle,
 Tőle,
 Szid az asszony, – nem gondolok véle,
 Véle.
 Ha haragszik, elfordulok tőle,
 Tőle,
 Ott a hátam, beszélgessen véle,
 Véle.

22.

Hadd muljon ez a világ,
 Csak szőlő teremjen,
 A mely minden munka nélkűl
 Bőven termő legyen;
 A torkunkat édesitse,
 A gégénket nedvesitse.
 Hajdi, hajdi, hajdi, hajdi,
 Nosza, pajtás, te is hajtsd ki!

23.

Haragszik a gazda,
 Hogy mi itt mulatunk,
 Vigye el a házát,
 De mi itt maradunk!
A ház a gazdáé,
 A föld az istené,
 Vigye el a házát,
 De mi itt maradunk!

24.

Ide ki az évegcsürnél jó bort mérnek.
 Jőjön édes komámasszony, igyunk egyet!
 Egy-két, három kupa bor
 Leszivárog mindenkor.
 Komámasszony!
Az a ménkő vén ember nincs ide haza.
 Ott vagyon már harmadnapja fogadóba’.
 Még oda ül egy hétig,
 Meggyógyulok én addig.
 Komámasszony!
Majd haza jő hónap este nagy borosan,
 Hol a buza? azt kérdezi haragosan.
 Azt hazudom én neki,
 Hogy a patkány hordta ki.
 Komámasszony!

25.

Iszom, iszom, addig iszom,
 Mig a subám be nem iszom.
 Ha a subámat beiszom,
 Arra sem lesz semmi gondom.
Iszom, iszom, addig iszom,
 Mig a babám be nem iszom,
 Ha a babámat beiszom,
 Arra sem lesz semmi gondom!

26.

Kedves jó barátom,
 Vagyon kedved, látom;
 Ugorjunk a tánczba
 A komám házába
 Sarkantyus csizmába.
Fordulj egyet, pajtás,
 Ugrik utánad más;
 Peng a sarkantyúja,
 Lóg a mente ujja,
 Haja, heje, húja!
Szól bátyám dudája,
 Hip, hop a nótája,
 Ugorjunk utána,
 Kutya, a ki bánja,
 Lábát a ki szánja!
Dinom, dánom, sógor!
 Előtted a jó bor,
 Köszöntsük egymásra,
 Bátorság-adásra
 És vigasztalásra!