37.

(Ugyanaz más változatban.)

Elindulék a hazámból
 Gyöngyös városa felé,
 Fél utamból visszatérék
 S tekinték hazám felé.
Látám a nagy hegyekről,
 Mint siratnak engemet…
 Arczczal valék leborulva
 S szép hazám felé fordulva.
Feltekinték könyes szemmel
 Én a magas egekre,
 Ott láték egy barna hollót
 Hazám felé repülve.
Állj meg holló, ha lehet,
 Vidd el ezt a levelet:
 Mondd meg az én édesemnek,
 Ne sirasson engemet.
El kell menni masérozni,
 Kész az uti czédola,
 De lábaim nagyon gyengék
 Masérodzó utakra.
Hej! én el fogok menni,
 Vissza is fogok jőni;
 Reám rakott csókjaidat,
 Vissza fogom fizetni.

38.

Édes anyám kiállott a kapuba,
 Úgy siratja, hogy a fia katona.
 Édes anyám ne sirasson engemet,
 Haza jövök valamikor, ha lehet.
Édes anyám, pénz vagyon a zsebembe’,
 Azon kérem, markoljon ki belőle.
 Csináltasson abból nekem koporsót,
 Sárig szeggel veresse rá a jaj-szót.
Édes anyám, mért szültél a világra?
 Kilencz fontos golyó van a számomra.
 Kilencz fontos golyó hogyha eltalál,
 Azt sem mondom, hogy: édes anyám valál.

39.

De meguntam Ferencz Józsit szolgálni!
 Abba’ a hunczfut kaszárnyába sétálni.
 A prófontját a mellembe’ hordani,
 Rugós lovát mindég tisztán tartani!

40.

Hallod rózsám, mint fütyöl a rigó!
 Katonának parancsol a biró.
 Ha a biró meg nem enged nekem,
 Vagy akarok vagy nem: el kell mennem.
Tova van egy sárig ódalu ház,
 Téged rózsám beboritott a gyász.
 Boritsa be mind az irigyeket,
 Hogy te rózsám szerethess engemet.

41.

Sohasem vétettem
 Világ lakossának,
 Mégis besoroltak
 Engem katonának
Tizenkét évekre
 Elvették kedvemet,
 Jaj de sajnálom én
 Az én vig kedvemet!
Jaj de kár a legényt
 Annyira sorolni,
 Annyi sok szép legényt
 Párja nékül hagyni!
Sok országnak utját
 Át kell masérozni
 S az én gyenge rózsám’
 Más karjára hagyni.
Fájlalom, sajnálom
 Az én szép hazámat,
 De annál is inkább
 Az én szép rózsámat.
Bévettek huszárnak,
 Elirtak gyalognak,
 Verje meg az Isten!
 Még lovat sem adnak.
Szeretném a lovam
 Kedvemre jártatni,
 S az én galombomtól
 Egy pár csókot kapni.

(Száraz-Ajta.)

42.

(Ugyanaz más változatban.)

Tizenkét évekre
 Be vagyok sorolva,
 Telnek bús napjaim
 Idegen országba’.
Istenem, Istenem,
 De sok ennyi idő!
 Hogy telik el búval
 Ennyi gyász-esztendő!
Nyárba nyil a szekfü
 S a szép piros rózsa,
 Haza megyek rózsám
 Nyolcz esztendő mulva.
Megátkozom akkor
 E széles világot,
 Csak érjem meg egyszer,
 Hogy megszabadulok.

(Magyar-Hermány.)

43.

Ha bémegyek a sorozó szobába,
 Ingem, gagyám levetem az asztalra.
 Ingem, gatyám, ej, haj! leteszem az asztalra,
 Könyes szemmel úgy nézek az urakra.
Ha kijövök a sorozó szobából,
 Könnyeimet letörölöm orczámról.
 Könnyeimet, ej, haj! letörölöm orczámról,
 Úgy búcsuzom el a gyönge rózsámtól.

(Nagy-Baczon.)

44.

Már eljött az a nap, hogy el kell indulni,
 Hazámtól s házamtól messzire távozni,
 Öreg szülőimtől sirva elbúcsuzni.
Harsog a trombita, indulni kell erre,
 Ökröm szarva helyett kard van a kezembe,
 Ekém szarva helyett a fegyverem töltve.
Ki tudja, hol lészen nekem meghalásom?
 Erdőn-e vagy mezőn? vagy a hideg szellőn?
 Beteg fogok lenni, ki fog megsiratni?
 Meg találok halni, ki fog eltemetni?
Tengernek nagy partja koporsóm oldala,
 Tengernek mélysége koporsóm feneke;
 Tenger sürü habja lészen szemfedelem,
 A tengeri halak lesznek sirásóim,
 Az égi madarak lesznek siratóim.

45.

Felszántom a király udvarát,
 Vetek belé rózsát, ibolyát.
 Hadd tudja meg király felsége:
 Mi terem a legény szivébe’?
Fekete föld terem jó buzát,
 Barna anya nevel jó leányt.
 Neveld anya, neveld számomra,
 Majd elveszem három év mulva!

46.

Mosd ki rózsám ingem, gatyám fejérre,
 Hónap visznek a tiszt urak elébe.
 Beállok a mérték alá rendesen,
 Összeütöm a bokámat helyesen.
Azt gondolám, hogy nem leszek katona,
 Gondot viselek az édes anyámra.
 De már látom, nem viselek szegényre…
 Reá bizom a jóságos Istenre.

47.

Édes anyám most küldött egy levelet:
 Jere haza édes fiam, ha lehet.
 El is mennék édes anyám, s nem lehet,
 Hónap reggel masérozunk, úgy lehet.
Ha kiállok a kaszárnya elébe,
 Feltekéntek a csillagos nagy égre.
 Jaj Istenem, merre van az én hazám?
 Merre felé van az én édes anyám!?

48.

Este van már, szól a dob a várba’,
 A bakának ölébe galambja.
 Nem bánja, ha elvész is szabadsága,
 Csak ölébe lehessen a galambja!

49.

Katonának visznek, Isten veled rózsám,
 Távól messze tőlem hű maradsz-e hozzám?
 Küldesz-e levelet szép piros pecséttel?
 Tele lesz-e irva piros szerelemmel?
 Eljársz-e házunkhoz vigasztalni néha,
 Szegény jó anyámat, hogy annyit ne sirna?…
 Segéjted-e varrni gyászos szemfedelem?
 Mert azt gondolhatod, a csatán elesem.
 – – – – – – – – –
 Visznek katonának, jere utoljára
 Hints még egy pár csókot halovány orczámra.

50.

Galiczia közepibe’
 Hét kaszárnya egy végibe’.
 Egybe huszár, másba zsandár,
 A többibe bakkancsos jár.
Oda vitték a rózsámat,
 Legdrágábbik vilojámat.
 Nyolcz keserves esztendeig
 Soha haza sem eresztik.

51.

Besorozott a német katonának,
 Lovat adott még, hogy gyalog ne járjak.
 Rózsafából csináltatom a nyerget,
 Kedves babám, rávágatom a neved.

52.

Ősszel hervad el a virág,
 Akkor ér a szomoruság.
 Leszünk ország katonái,
 Ferencz József hű szolgái.
Messze földön, más országon
 Ha meghalok, azt se bánom.
 Csak édes anyám sajnálom,
 Szomorusággal fonnyasztom.
Mi haszna szép ifjuságom,
 Ha most vagyon hervadásom.
 Örömemet elvesztettem,
 A lelkem’ megkésértettem.

53.

Hadd zeregjen az a kocsi, hadd menjen,
 Rajtunk az a sok nép ne keseregjen.
 Isten hozzád apám, anyám, szeretőm!
 Isten tudja, hol lesz az én temetőm.
A császártól meg vagyon az rendelve:
 Legyen készen kis pej lovam nyergelve.
 Megnyergelem hóka lábu lovamat,
 A csatába bemutatom magamat.

54.

Végig megyek a nagy utczán dalolva,
 Barna kis lány áll a korcsma-ajtóba.
 Teli kancsó a kezébe, köszönti,
 Gyenge karom a derekát öleli.
Ha kiállok a kaszárnya elébe,
 Sirva nézek a csillagos egekre,
 Jaj Istenem, merre van az én hazám!
 Merre sirat engem az édes anyám?…

55.

De szeretnék a császárral beszélni,
 De még inkább szobájába sétálni,
 Megmondanám a császárnak magának,
 Ne vigye a szeretőmet bakának.

56.

Ha még egyszer Ludvig-baka lehetnék,
 A lányok közt jobban széjjel-nézhetnék.
 Választanék olyan igaz szivü szeretőt,
 Ki elvárná ezt a három esztendőt.

57.

Boszniába megfútták a trombitát,
 A ki huszár, nyergelje meg a lovát.
 Én is megnyergelem szürke lovamat,
 Karikára verem a sarkantyumat.
Ha meghalok, tudom, hogy eltemetnek
 Boszniai temetőbe letesznek.
 Diófaszin legyen az én koporsóm,
 Barna leány legyen az én siratóm.

58.

Indulásra készen állok egész nap,
 Gyenge vállam feltöri a czakonpakk.
 Csak a szivem nem töri fel semmi sem,
 Haptákba is rád gondolok, kedvesem.
Ha elmegyek muszka ellen csatába,
 Gondolsz-e majd, rózsám, a te babádra?
 A ki ott áll véres csata mezején,
 Fényes csákó ragyog feje tetején.
Nem hiszed, hogy megyünk már a csatába,
 El kell hinned majd alkonyat tájába.
 Hejh halovány lesz akkor az én orczám,
 Mikor tőled el kell válni, szép rózsám!

59.

Ne felejts el, rózsám, ne felejts engemet,
 Ha a harcz piaczán végzem életemet.
 Hozd utánam fejér zsebkendődet,
 Úgy takard bé igaz szeretődet.

60.

Fúvom az éneket, de nem jó kedvemből,
 Fútatja a bánat szomoru szivemből.
A fekete hattyu gyászt visel magáért,
 Én is azt viselek elhagyott babámért.
Szállj le hattyu, szállj le, a fekete földre,
 Hogy irjak levelet régi helységembe.
Egyiket apámnak, egyiket anyámnak,
 Harmadikot irom elhagyott babámnak.
Irom levelemet, nem adom nevemet,
 Jól tudod édesem, hogy’ hinak engemet.
Irom levelemet gyorsan kezeimmel,
 Le is pecsételem gyászos pecsétemmel.
Irom levelemet szebeni birónak,
 Szebeni birónak, törvényszék fiának.
Jaj hogy ne sorozzon engem katonának,
 Hanem inkább hagyjon az édes anyámnak.

61.

Korond között nevekedtem,
 Ne te ne!
 Jaj de kevély huszár lettem,
 Ne te ne!
 A parajdi bányász lányok,
 Jaj de nyifra a szoknyájok,
 Ne te, ne te, ne te, ne!
Visznek engem katonának,
 Ne te ne!
 A németek kutyájának,
 Ne te, ne!
 Bornyu nyomja a vállamat,
 Más öleli a rózsámat,
 Ne te, ne te, ne te, ne!

62.

Le van az én rózsám képe
 Hiv szivembe rajzolva,
 Értted vagyok gyenge rózsám
 Katonának kiirva.
 Értted élek, halok is,
 Most is értted szenvedek,
 Értted, rózsám, a mig élek,
 Fekete gyászt viselek.

63.

Udvarhelyről három zsandár utazik,
 A császárral az utba’ találkozik.
 Ő felsége kérdi, hogy: mi az ujság?
 Nagy az adó, gyászba’ van Magyarország!

TRÉFÁS ÉS GUNYDALOK,

KRIZA JÁNOS GYÜJTÉSE.

1.

Meghalt az én apám,
 Nagy gazdagság maradt rám,
 Hat ökörnek kötele
 Három vasvilla nyele.
Ha neki szomorodom
 Öt kötelet beiszom,
 Hatodikat megfogom
 S a nyakamba akasztom.

2.

Az én anyám káposztát főz,
 A fejébe ütött a gőz,
 Hányja-veti a kalánját,
 Kinek adja kedves lányát.
Ne búsuljon szegény feje
 Lesz még valaki a veje
 Megveri az Isten vele.

3.

Hála neked nagy Ur Isten!
 Hogy a bolhán patkó nincsen
 Mert ha rajta patkó volna,
 Sok szép asszonyt agyon rugna.
Hála legyen az Istennek,
 Hogy nincs szarva az egérnek,
 Mert ha néki szarva volna
 Sok asztagot széjjel-turna.

4.

Huzzák a harangot
 Sirnak az asszonyok,
 Harmad napja vagyon,
 Elek oda vagyon.
Mondják vala nagyon,
 Gegő ütte agyon;
 Gegő mondja nagyon:
 Én nem üttem agyon.
Az Egres tetején
 Egy fa alatt vagyon,
 Ott sem Isten nyila,
 A bor ütte agyon.

5.

Oh te szegény denevér,
 Se nem madár, se’ egér
 Az unitárus legény
 Se’ pogány, se keresztény.

6.

Molnár legén voltam én,
 Annak se’ voltam jó én:
 Elévettem a kupát
 Mind elmérten a buzát,
 Ej haj dunnám alá,
 Buj, be bundám alá.
Csizmadia voltam én,
 Annak se’ voltam jó én:
 Elévettem az árat,
 Meglyuggattam a szárat.
 Ej haj dunnám alá,
 Bujj be bundám alá.
Szabó legén voltam én
 Annak se’ voltam jó én:
 Elé vettem az ollót,
 Elnyirbáltam a posztót.
 Ej haj dunnám alá,
 Bujj be bundám alá.
Korcsomáros voltam én,
 Annak se’ voltam jó én:
 Elé vettem a korsót,
 Mind megittam a jó bort.
 Ej haj dunnám alá,
 Bujj be bundám alá.
Deák legén voltam én,
 Annak se’ voltam jó én:
 Elővettem a tentát,
 Bele vertem a pennát.
 Ej haj dunnám alá,
 Bujj be bundán alá.

7.

Nem hiszek kendteknek, hugom asszony,
 Mert kendtek hamisak, való bizony,
 Kend hamis, ő hamis ő keme is,
 Ki hiszen kendteknek, hamis az is
Felforrott már kendben száz hamisság,
 Szavában, százban sincs egy igazság,
 Jézsvita14) volt apád, mert okos vagy
 Okos is, hamis is egyaránt vagy.
Kivülről nyájas vagy, belül hamis,
 Szádból a hazugság foly mint a viz,
 Jobb Mátyás nap után bizni jéghez,
 Mint, kedves hugocskám, kegyelmedhez.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.

8.15)

Az én rózsám felcsiki, felcsiki,
 A bocskorát – zibidum-zabtum,
 Zetelati-latiban, – felcsipi,
 Zetelati-latiban, – felcsipi.
Egyszer-másszor úgy köti, úgy köti,
 Hogy az utczát – zibidum-zabtum,
 Zetelati-latiban – kisöpri.
Jó gazdasszony vagyok én, vagyok én,
 Két fazékban – zibidum-zabtum,
 Zetelati-latiban, – főzök én.
Az egyikbe fuszujkát, fuszujkát,
 A másikban – zibidum-zabtum,
 Zetelati-latiban – tót répát.

9.

Addig ültem a tűzhelyen,
 Mig kiégett a pendelyem,
 Annál több pendelyem sem volt,
 Azon is volt harminczkét folt.
Motollámon három pászma,
 Azt is hat hónapig fontam,
 Még is eleget aludtam.
A bornyukot kihajtottam,
 Komám asszonyt megtaláltam.
 Én ott addig diskuráltam,
 Mig a csordát visszavártam.
A csürömben rakás buza,
 Azt is a korcsmába hordtam,
 Jó uramnak elhazudtam.

10.

Megházasodtam te Pista,
 Van feleségöm Aniska,
 De Aniska olyan tiszta,
 Kétszer seper egy hónapba’.
Megházasodtam te Gyurka,
 Van feleségem Aniska.
 Felkél jókor, nyólcz órakor,
 Feje olyan mint egy bokor.
Megházasodtam te Miska,
 Van feleségem Aniska.
 Szeme nem lát a csipától,
 Keze nem fog a mocsoktól.
Kenyeret is jót tud sütni,
 Ötször-hatszor megkeleti,
 Ötször-hatszor megkeleti.
 S még is keletlen béveti.
Puliszkát is jól tud főzni,
 Ötször-hatszor sót vet neki
 S mig a puliszkát keveri,
 Hosszu haja térdit veri.

11.

Volt nekem szeretőm,
 Juczi volt a neve.
 Elhagyott, másé lett,
 Egye meg a fene.

12.

Elmehetsz már a templomba,
 Szép hired van a faluba’.
 Béülhetsz az első székbe,
 Sárig rojtos keszkenőbe.

13.

Az én csizmám disznóbőr, disznóbőr,
 Apám hozta – zibidum-zabtum,
 Zetelati-latiba – Sükőből.
A sükei mesternek, mesternek,
 Bocskora van – zibidum-zabtum,
 Zetelati-latiba – szegénynek.
Kötögeti bocskorát, bocskorát,
 Sepergeti – zibidum-zabtum,
 Zetelati-latiba – udvarát.
A sükei határon, határon,
 Megy a pap egy – zibidum-zabtum,
 Zetelati-latiba – szamáron.
A mester is utána, utána,
 Kötőfék a – zibidum-zabtum,
 Zetelati-latiba – nyakába’.

14.

Az olyan leányért nem adnék egy hagymát,
 Ki minden hajnalban keresi a szoknyát.
 Haza leány, haza, otthon van a szoknya,
 Az ajtó sarkán egy szegre van akasztva.
Az olyan legényért nem adnék egy hagymát,
 A ki minden reggel keresi a lovát.
 Haza legény, haza, otthon van a lova,
 A biró udvarán szól a csengő rajta.

(Nagy-Galambfalva.)

15.

Főbe ütték a birót
 Egy nagy tökkel, hogy meghót.
 Hej szegény biró, de kár vót!
 Nekem kereszt apám vót!
Megdöglött a biró lova,
 Megnyuzta a biró maga.
 Jó lesz a bőre bundának,
 Annak a kevély fiának.

16.

Nincsen olyan jó gazdasszony,
 Mint Kondáné komámasszony.
 Tepsibe süti a lepényt,
 Úgy csalogassa a legényt.
Ha lepényem megettétek,
 A leányom elvegyétek.
 Nem kell nekünk a kend lánya,
 – Szállást kap a fináncz nála!

17.

Egybegyültek, egybegyültek, a miskolczi lányok,
 Ej, haj! hej, huj! a miskolczi lányok.
 Lisztet kértek, lisztet kértek, egy kis markocskával,
 Ej, haj! hej, huj! egy kis markocskával.
 Össze-gyurták, össze-gyurták turós gombiczának,
 Ej, huj! hej, huj! turós gombiczának.
 Kitálalák, kitálalák, egy nagy lapitóra,
 Ej, huj! hej, huj! egy nagy lapitóra.
 S mind megette, mind megegette, a papné kutyája,
 Ej, huj! hej, huj! a papné kutyája.
 D’ugy megütték, d’ugy megütték a laskanyujtóval,
 Ej, huj! hej, huj! a laskanyujtóval.
 Hogy megdöglött, hogy megdöglött, a papné kutyája,
 Ej, huj! hej, huj! a papné kutyája.
 S igy lett vége, s igy lett vége, a miskolczi bálnak,
 Ej, huj! hej, huj! a miskolczi bálnak.

18.

Ha megházasodál,
 Sokat ne kóborálj;
 Mert ha nem vagy otthon,
 – Legény csúsz bé az ajtón.

19.

Turót eszik a czigány, hum!
 A czigány, hum!
 Mikor megyen az utczán,
 Heje, hujja, hum!
Kérek tőle, de nem ad, hum!
 De nem ad hum!
 Még azt mondja: pofon csap,
 Heje, hujja, hum!

20.16)

Három dió, hat baraczk,
 Urfi szeret, nem paraszt.
 Ha az urfi megmaraszt,
 Kell a sulynak a paraszt!
 Mert az urfi pengőt ad,
 A paraszt csak csókot ad.

(Torja.)

21.

Két ökörvel, szekervel,
 Bé Gyergyóba edényvel,
 Apokával, anyóval,
 Bé Gyergyóba bogyóval.

(Bodos.)

22.

Nagy-baczoni hires lányok,
 Mind az urfik után járnak.
 Kifésülik a hajukat,
 Úgy keresik az urfikat.

(Nagy-Baczon.)

23.

Udvarhelyi veres torony,
 Elejtettem az ostorom.
 Adja ide hugom asszony,
 Mert ha élek megszolgálom,
 Vagy kapálok, vagy aratok,
 Vagy egy éjjel kenddel hálok.

(Karatna.)

24.

Kertem alatt szól a haris,
 Este hozzád megyek Maris.
 Ha megfogom a csecsedet,
 Ne taszitsd el a kezemet.

(Karatna.)

25.

Hej kiállott, hej kiállott!
 Kapu eleibe,
 Ez a barna kis leányka.
 Hej láncz, váncz!
Oda mene a mátkája,
 Kérdi tőle: mit varrsz kapu eleibe?
 Hej láncz, váncz!
Lengyel inget, lengyel gatyát,
 Szép szederincz, vincz!
 Telebokros, áncz, váncz!
 Hej láncz, váncz!

(Nagy-Baczon.)

26.

Szereti a czigány a veres nadrágot,
 Hej de nem szereti a szent igazságot.
 Ilyenképen éltek a zsoltáros czigányok,
 Énekeltek egy tálból, imádkoztak egy fótból.
 A vén vajda tanitotta,
 Peti fia kántor vala.
 A füstös község hallgatta,
 Hogy az irást magyarázta:
 Volt a pokol száján egy ágas-bogas fa,
 Mely czigány lélekkel sürün meg volt rakva,
 Hát, egyszer egy nagy szél csak neki zúdula,
 S a sok czigány lélek mind pokolba hulla.

27.

Téj, turó, téjfel,
 Bolond vagy te Péter,
 Mert a feleséged
 Mást szeret, nem téged.

28.

A szép asszony messze lát,
 Csillárom haj!
 Vizre küldi az urát,
 Csillárom haj!
 Mig az ura vizre jár,
 Barna galambja bejár
 Csillárom, csillárom, csillárom haj!

29.

Molnár leányt ne szeress,
 Csillárom haj!
 Mert annak a viz keres,
 Csillárom haj!
 Fejér leányt se szeress,
 Mert az árnyékot keres.
 Csillárom, csillárom, csillárom haj!
Piros leányt se szeress,
 Csillárom haj!
 Mert az részeges lehet,
 Csillárom haj!
 Barna leányt szerethetsz,
 Mert az jó dolgu lehet,
 Csillárom, csillárom, csillárom haj!

(Kis-Baczon.)

30.

Jaj Istenem, bánat-napom!
 Bánom, hogy a papnál lakom.
 Este-reggel csak a czibre,
 Igy lesz életemnek vége.

31.

Ha az alsó malom mind aranyat járna,
 Úgy se’ kéne nekem a molnár leánya.
 Lisztes a szoknyája, mocskos a bokája,
 Azért nem kell nekem a molnár leánya!

(Kis-Baczon.)

32.

Ide ki az évegcsürnél17) jó bort mérnek,
 Jőjön édes komámasszony, igyunk egyet!
 Egy-két, három kupa bor
 Leszivárog mindenkor.
 Komámasszony!
Az a ménkő vén ember nincs ide haza,
 Ott vagyon már harmadnapja fogadóba’.
 Még oda ül egy hétig,
 Meggyógyulok én addig.
 Komámasszony!
Majd haza jő hónap este nagy borosan,
 Hol a buza? azt kérdezi haragosan.
 Azt hazudom én neki,
 Hogy a patkány hordta ki.
 Komámasszony!

(Bikszád.)

33.

Elment János az erdőre,
 Elvették a fészit18) tőle.
 Csak egy csatlót vágott véle,
 S negyven rezet vettek értte!

(Karatna.)

34.

Czifra száru laboda,
 Nem termettem dologra,
 Nem termettem dologra.
 Lábam termett a tánczra,
 Szemem a kacsintásra,
 Szájam a borivásra.

(Köpecz.)

35.

Voltam én még molnár is,
 Csak azért is.
 Nem jól mértem a vámot,
 Szidták a vén anyámot,
 Csak azért is!
Voltam én még halász is,
 Csak azért is!
 Kifogtam a nagy halat,
 Kolozsvári hid alatt,
 Csak azért is!
Voltam én még legény is,
 Csak azért is!
 Félre vágtam sapkámat,
 Kinevették a lányok,
 Csak azért is!
Voltam én még kovács is,
 Csak azért is!
 Megkoppintám a szeget,
 Nagyot sikoltott egyet,
 Csak azért is!
Voltam én még timár is,
 Csak azért is!
 Ráfeküdtem a bőrre,
 Mégsem ment le a szőre,
 Csak azért is!

36.

Piros leányt ne szeress,
 Mert az részeges lehet.
 Tűz leány ő magába’,
 S a tűzet is kiállja.
Fehér leányt ne szeress,
 Mert az árnyékot keres.
 Fehér bőrét kiméli,
 S a világot úgy éli.
Szőke leányt se szeress,
 Mert az restecske lehet.
 Immel-ámmal dolgozik,
 S hamar elrongyosodik.

37.

Én vagyok az, én vagyok az, a ki nem jó,
 Boros kancsó-hajtogató.
 Éfi asszony, ki a házból!
 Most jövök a korcsomából.
Én Istenem, én Istenem, tégy jót véle,
 Vedd el a szent lelket tőle.
 Huzd el a száját is félre,
 Hogy ne igyék többet véle.

(Nagy-Baczon.)