38.

Mikor az Isten a czigányt teremtette,
 Egy hosszu deszkára de ki teritette,
 Azután a tüzes nappal megsüttette,
 S azóta maradott a czigány fekete.

39.

Mostan hevertemben egy dolgot mondanék,
 Ha a fejér sereg meg nem haragudnék.
 Rólok egy éneket majdan énekelnék.
Közpéldába’ szokta fejérnép mondani:
 Hétfőn és szeredán, két nap nem jó fonni;
 Sőt azon napokon nem jó matollálni,
 Mert az olyan fonal nem fog jól megkelni.
Szombaton el szokták a guzsajat dugni,
 Hétfőn, kedden, szerdán ráérnek keresni.
 Pénteken nem igen jó kenderre nézni,
 Fonó keze-lába meg fog guzsorodni.
Csütörtökre ilyen magyarázat vagyon,
 Hogy a ki fon este, ördög örül azon.
 Ott sok üres orsót hány bé az ablakon,
 Nagy zörgetést támaszt éjjel a padláson.
Igy hát jó fejér nép, jól vagyon dolgotok,
 Minden héten hat nap ünnepet tartotok.
 S a kender munkának ellene mondotok,
 Dicséreteteket földre tapodjátok.
Örzse szaparicska, Kata hamaricska,
 Zsuzsika puhácska, Éva boriczácska.
 Panna patvaricska, Ilkó palinkácska,
 De bezzeg közöttök ritka jó fonálka.
Kilencz kötés kender, veti a vállára,
 Zsuska sietséggel viszi a vásárra.
 Nincsen pendelykéje s eladja magára,
 Gyócsot vészen s toldja ingének aljára.
Te álmos Rebeka, mit szunnyodsz mint patkány?
 Jobb volna farodat riszálnád a rokkán,
 De anyád sem kapott mint te a fonócskán,
 Alvásába hót meg a száraz padocskán.

40.

Az én kedves ángyom asszony
 Három héten négy orsót fon.
 Kiruházta jól az urát,
 Csinált belőle maszkurát.
 Adott reá csepü inget,
 Maga visel czicz fersinget.

41.

Kinek nincsen pántlikája,
 Menjen frissen Szent-Királyra.
 Ott vagyon egy hires dáma,
 Vagyon neki pántlikája.
 Selyem papucs a lábába,’
 Három pár még a ládába’.

42.

Szentgerlicze: szekercze,
 Harasztkerék a nyele.
 Azon alól Madaras,
 Ott a leány hat garas.
 Azon alól nem adják,
 Inkább magnak meghagyják.

VEGYES DALOK.

KRIZA JÁNOS GYÜJTÉSE.

1.

Este felé jár az idő,
 Szállást kérnék, de nincs kitől,
 Apám, anyám mind elhaltak,
 Testvéreim megtagadtak.
Még azt mondják: nem ismernek,
 Azt se’ tudják, hogy ki légyek,
 Nem is vagyok atyjok fia,
 Nem is láttak engem soha.
Erdők, mezők, vad ligetek,
 Hadd bujdossam tibennetek,
 Hadd bujdossam a vadakkal,
 Sirjak a kis madarakkal.

2.

Érik a szöjlő
 Hajlik az ága,
 Fodor a levele.
A kovács-legény
 Menne vándorolni,
 De nincsen kenyere.
Süss leányom rétest
 Tarisznyáld fel néki,
 Hadd legyen az utra.
Sütök anyámajszon,
 Jól meg töpörtyüzöm,
 Haza jő tavaszra.
Szép madár a fecske
 Az is tavaszszal jő,
 Itthon várja fészke.
A kovács-legény is
 Tavaszon hogy jöjön
 Várja szeretője.
Haza jött a fecske
 Mégért már a szöjlő
 De nincs kovács legény
Addig vándorola
 Verte a sok vasat,
 Hogy meghala szegény.

3.19)

Első házam vala
 Rengő bölcsöm fája,
 A második lészen
 Koporsóm deszkája.
Mi haszna a házat
 Hogy én épitettem,
 Más költözik belé
 Ma holnap helyettem.

4.

Egy vén ember bánatjában,
 Csak kesereg ő magában,
 Ifjuságát ohajtozza,
 Öregségét siratozza:
»Mire juték vénségemre,
 Sok búval teljes életre,
 Nem remélett öregségre,
 Jaj mit érek még végtére.
Gyászba borult a vén fejem,
 Búra fordult mind örömem
 Nagy jajszóra minden kedvem,
 Kiért gyakran könnyez szemem.
Mert megutált egész világ,
 Hogy kóróvá vált a virág,
 Elfonyadott a szép zöld ág
 Madár sem száll reá immár.
Jaj egyedül elhagyottan
 Barátimból mind kifogytam,
 Erőmben megfogyatkoztam,
 Szép elmémtől elmaradtam.
Jaj én nékem már szegénynek
 Nagy bánatban élő vénnek
 Nincs hallása a fülemnek,
 Nincs látása a szememnek.
De a világ hadd utáljon,
 Csak az Isten el ne hagyjon,
 Oly kegyelmet nekem adjon,
 Kiben lelken vigadhasson.«

5.

Ifju legény vagyok el-elszomorodom,
 Magános sorsomról sokat gondolkozom,
 Dolgomat miképen forditsam, nem tudom,
 Ideje volna már társamra akadnom.
Páros gerliczeként fészekbe repülnem,
 De sehogy se’ tudom, kit kéne elvennem,
 Négy ut van előttem, melyiken kell mennem,
 Bár bizonyos volna s ne kéne tévednem.
Egyik ut a rutság, a mely utálatos,
 Másik ut a szépség, a mely kivánatos,
 Harmadik gazdagság, a mely volna hasznos,
 A ki reá talál szerencse kell ahhoz
A negyedik pedig lészen a szegénység,
 A mely emberek közt utolsó nagy inség,
 A ki reá akad, éri keserüség,
 Falusi, városi közt nincs nagy különbség.
Hogyha rutat veszek, jaj hogy szerethessem,
 Igaz jó kedvemből meg se’ ölelhessem?
 Szomoruvá teszem egész életemet,
 Vele eltemetem minden jó kedvemet.
Hogyha szépet veszek megy a fejem gőzi
 És aztat strázsálni mindenkor ki győzi,
 Hamar elhódítják, ha ember nem őrzi,
 A búbánat árja a fejemet éri.
Ha gazdagot veszek, lesz sulyos keresztem,
 Azt is panaszolja, a mit iszom, eszem
 És szememre hányja, hogy csak készre jöttél,
 Enyém ám a jószág, kit te nem kerestél.
Most is szegény vagyok, hátha szegényt veszek,
 Egy koldusból kettő, még szegényebb leszek.
 S majd esztendő mulva két koldus sem elég,
 S a jó Isten tudja, öt-hat is lehet még.
Ha udvarit veszek, nem szokott munkához,
 Nem sokat kell bizni gazdasszonyságához,
 A serényen nem lát a maga dolgához,
 A sült galamb pedig nem repül szájához.
Igy lesz házasságom gondból rakott fészkem,
 Jobb tehát én nékem ifju legénységem.
 Ezernyolczszáz után negyvenegyedikbe’
 Irom ezt a verset nőtelenségembe’.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.

6.

Zabot vittem a malomba,
 Azt hittem, hogy törökbuza,
 Törökbúza, édes málé,
 Engem szeret a molnárné.
Fujja a szél a levelet,
 A molnárné engem szeret,
 Engem szeret nem az urát,
 Én csókolom meg a száját.

7.

Esztendőbe egyszer esik karácson,
 Férjhez megyen a nagyságos kisasszony.
 Cse’bogár, cse’bogár,
 Kutya nem agár!
Esztendőbe egyszer esik hushagyó,
 Akkor sütik minden háznál a pánkót.
 Cse’bogár, cse’bogár,
 Kutya nem agár!
Esztendőbe egyszer esik nagy péntek,
 A kisasszonyt megcsókolni nem vétek.
 Cse’bogár, cse’bogár,
 Kutya nem agár!
Jó volna, ha kétszer kéne szürni bort,
 S ne hoznának soha executiót.
 Cse’bogár, cse’bogár,
 Kutya nem agár!

8.

Kis koromban árvaságra jutottam,
 Nagy koromban szolgálatba állottam.
 Megtanultam, hogy kell türni, szenvedni,
 E világon búval, bajjal megélni.
Szolgállottam, szolgállottam négy tulkot,
 Ki mind a négy gazdám keze alatt volt.
 Megtanitom a négy tinót ekébe,
 Szántogatok a más szántóföldjébe.

9.

Édes anyám nyujtsd ki a jobb karodat,
 Fogadd bé bús vándorló leányodat.
 Árva voltam életemnek napjáig,
 Jaj Istenem, életemnek add végit!

10.

Adjon Isten minden jót,
 Mind ezelőtt régen volt.
 Süvegelje meg a magyart,
 Mind a lengyel, mind a német,
 Mind az oláh, mind a tót.
Adjon Isten minden jót,
 Diófából koporsót.
 Bort, buzát az élőknek,
 Mogyorófát a németnek!

11.

Ki-ki járja tánczát,
 Ne sajnálja talpát,
 Bolhabőr bocskorát;
 Mert egy ilyen jó muzsikás
 Megér egy polturát.
No hát a lányokat
 Szedjük mind egyaránt!
 A vén brugós is vegye a brugóját,
 Hogy el ne felejtsük a székelek tánczát!

12.

Jaj de megöregedtem!
 Örömmel bút cseréltem.
 Félre tőlem búbánat,
 Nem érek én több nyárat.
 Ha érek is csak hármat,
 Nem rakok én kővárat!

13.

Nincs okosabb, mint a ló,
 Nem kell neki vigánó.
 Fejkötője a kantár,
 Úgy illik rá a huszár.

14.

Szépen kérem tensúr,
 Ne kötődjék velem.
 Isten ugyse pofon ütöm,
 Kitelik az tőlem.
 Ne, ne, ne! hová nyúl?
 Ép’ a kötőm alá!
 Ugyan bizony mit gondolna,
 Ha valaki látná?…
 Nyitva vagyon ajtó, ablak,
 Benézhet akárki,
 Nézze meg, a kályha megett
 Alszik Pista bácsi.

15.

Mind azt mondják a nagy gazdalegények:
 Mire isznak szegény szolgalegények?
 Arra isznak szegény szolgalegények:
 Istenben van nekik minden remények.

16.

Árva vagyok, árva,
 Én vagyok az árva,
 Áldja meg az Isten,
 Ki az árvát szánja.
 Búval és bánattal
 Élem világomot,
 Búval teritették
 Az én asztalomot.
 Majd felhozza Isten
 A szép fényes napot,
 Felderiti Isten
 A sok szép csillagot,
 Hadd rakhasson minden
 Szegény jó asztagot.

17.

Sirhat az az édes anya,
 Kinek két fia katona’.
 Két leánya Barassóba,
 A tömlöczbe’, az alsóba’.

TÁNCZ SZÓK.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.

1.20)

Gyapot rost,
 Megyünk most!
Happ szüz, korombüz!
 Ég a szemed mint a tüz.
Látom lábod fejérségit,
 Eszem a szemed szépségit.
Aló vigan legények,
 Itt vagyok én, segéjtek.
Huzzad czigány, hegedüs,
 Fekete vagy mint az üst,
 Kürtön jártál mint a füst.
Huzzad czigány reggelig,
 Le a falu végeig.
A sarkantyum taréja
 Puliczkából van rakva.
 Ha az oláh meglátja,
 Túróval fut utána.
Három krajczár a napszámja,
 Mégis fodros a szoknyája.
Uczczu, bolond, ha nincs eszed!
 A mi volt is, mind elveszett.
10.Megölelem, meg biz’ én,
 Meg én Isten ucscsegén!
Ó de ügyes, ó de jó!
 Ó de kedvemre való!
Száraz kóré nem nedves,
 A vén asszony nem kedves.
Aj Istenem, azt a vént
 Hogy ölelem meg szegényt!
Olyan ránczos a bőre,
 Félrehuz a vér tőle.
Vén asszonynak nem kár volna,
 Ha pokolban lánczon volna, hopp!
Apró murok, petrezselem,
 A vén asszony veszedelem.
 Alig várom az ördögöt,
 Hogy elvigye a vén dögöt.
Kicsi csupor hamar forr,
 A vén asszony puskapor.
Úgy szeretem az öreget,
 Mint a bival a töreket.
A vén leány dereka,
 Hajlik mint a gyertyánfa.
20.Ez a kicsi, ez is másé,
 Mégis tánczoltatom, ládd-é!
Kicsi nekem ez a csűr,
 Kirepülök mint a fürj.
Huzd ki czigány a nótát,
 Ha megetted a rókát.
Tizenhárom réczetojás,
 Enyim vagy te kis rokojás.
Kerek almafa-lapi,
 Szeret engem valaki.
Vékony czérna, köménymag,
 Jaj de kevély legény (leány) vagy!
Piros orcza, fekete szem,
 Ez engem a földbe teszen.
Beteg az én rózsám, szegény,
 Én vagyok a doktor legény.
Mindentől meg vagyok fosztva,
 A jó mind másnak van osztva.
Adjon Isten mindennek jót,
 Mert az enyim búbánat volt.
30.Jobb a bor a pálinkánál,
 Egy menyecske száz leánynál.
A menyecske jámbor fecske,
 Nem rug, nem döf, mint a kecske.
Azért, hogy én rongyos vagyok,
 Szép lány szeretője vagyok.
Szürőszita, tejes lábas,
 Álljon félre, a ki házas.
Verd meg Isten a szakácsnét,
 Ne csináljon mindig czibrét.
Éfi leány, bokréta,
 Házasember, favilla.
Jó az öreg a háznál,
 Ha baj nincs is, bajt csinál.
Volt szeretőm minden nevü,
 De még nem volt Juczi nevü.
A kisasszony, ihaja!
 Azt sem tudja: mi baja.
40.Úgy szeretem az uramat,
 Majd elokádom magamat.
Vékony czérna, kenderszál,
 Jaj de kicsin maradtál!
Járjad, járjad, hajnalig,
 Mig a szoknyád langallik.
Tébe-vajba feresztgetik,
 Hasábfával veregetik.
A vén ember lefelé,
 Többet hátra, mint elé.
Ha rávetem a szememet,
 Majd kihányom a bélemet.
Ihaja! csuhaja!
 Libeg-lobog a haja.
Aló legény, ne hagyd magad,
 A mig langot vet a talpad.
Úgy meg vagyok keseredve,
 Mint a nyirgúzs tekeredve.
Huppá, huppá, féltekenyő!
 Férjhez ment a szemétmerő.
50.A ki nem tud tánczolni,
 Menjen haza aludni.
A ki úgy él, mint én élek,
 Jaj de keseredett lélek!
Ülj le mellém egy kicsiddég,
 Szüved bár addig nyugodjék!
Télbe’-nyárba’ mezitláb,
 Úgy kimélik a czizmát.
Kerüld meg a kemenczét,
 Öleld meg a menyecskét.
Túl a vizen zabkéve,
 Neked leány mi kéne?
Huppá, huppá, eléfelé!
 Huzódj leány legény mellé!
Kicsi járom, nagy bordicza,
 Rugjunk egyet kis Boricza.
Hallod-e te Kukuk Tamás,
 Szebb ez a lány, mint az a más.
Dombódalon bogáncskóró,
 Kendből sem lesz királybiró.
60.Istirinfi, topánka,
 Holnap megyünk a bálba.
Túl a vizen zabasztag,
 Neked leány, mit adtak?21)
Ha eltelik három ősz,
 Kicsi leány hozzám nőssz.
Rajta legény, jól teszed,
 Ha a leányt elveszed,
 Úgyis azon az eszed.
Leányszőlő, bakator,
 A rektornak vad vaczkor.
Napról napra csak fogyok,
 Hol hevülök, hol fagyok,
 Érted én beteg vagyok.
Elvesztettem a gyürümet,
 Elvitték a szeretőmet,
 Ki elvitte, éljen vele,
 Csak előttem ne ölelje.
A házasság kaloda,
 Ne dugd a lábad’ oda.
Huzzad czigány azt a hosszut,
 Jó legénynek nincsen rossz út.
Lefittyent a csizmám szára,
 Korcsomán a lovam ára.
70.Édes rózsám egyet szeress,
 Egynél többet ne is keress,
 Ha sokfelé jár az eszed,
 Bizony nem sok hasznát veszed.
Ez a kis lány biztatott,
 Megkérettem, elfutott.
Lobog a tüz fölfelé,
 Ezt a leányt mi lelé,
 Hogy másba szeret belé,
 Szalad tőlem más felé.
Egyszer vagyon pünkösd napja,
 Csurogjon a hordó csapja.
Ha máshoz is igérkeztél,
 Hozzám bizony ne jöjj közél.
Úgy szeretlek, majd megeszlek,
 Megbecsüllek, ha elveszlek.
Kolozsvári káposzta,
 Szőke leány zsirozta.
A nagy főben kicsi ész,
 Ha megkottyan, oda vész.
Törő, tiló, szakadék,
 Veled össze akadék.
Jaj Istenem, jaj annak,
 Kinek leányt nem adnak.
80.Hej, nekem bizony adnak,
 Öttel-hattal kinálnak.
Úgy szeretem a szépet,
 Mint a gyermek a képet.
Aló Fitód, fel Zsögöd,
 Leányt viszek, nem dögöt!
Hat ökre volt az apámnak,
 De most egy sincs a fiának,
 Köszönje a korcsomának,
 Bolond, tágas nagy torkának.
A szépnek is időre,
 Csak ránczos lesz a bőre.
Kormos Pista ügyes legény,
 Egy kötelet megér szegény.
Milyen hamar megszerettél,
 Olyan hamar elfeledtél.
Benned a bor igen sok,
 Félek hogy még kicsorog.
Bort ittam én, részeg vagyok,
 Az öledbe majd lerogyok.
Kapum előtt ne rikoltozz,
 A fülembe ne sikoltozz.
90.A kutya is hájat venne,
 Ha rá való pénze lenne.
Nem iszom én, hamis a bor,
 Letántorit a lábamról.
Feleségem de szeretném
 Ha mással elcserélhetném,
 Ki elvinné felfogadnám,
 Pótlás nélkül oda adnám.
Ez a leány sokat ér,
 Se’ fekete, se’ fejér,
 Se’ kövér, se’ ösztövér.
Özvegy asszonyt szeretek,
 Leányhoz nem mehetek,
 Van is ennek sok pénze,
 Három üres erszénye.
Ha ezt el nem vehetem,
 Nem ihatom, ehetem,
 Magamat eltemetem.
Még egy kicsit hörpölök,
 Inkább holnap böjtölök.
A macskának nincs nadrágja,
 Mert a posztó igen drága.
Nincsen lovam, gyalog járok,
 Átugranám, nagy az árok.
Szegény szolga mit is tehet,
 A tánczba is ritkán mehet,
 Mégis megél, a hogy lehet.
100.Ez a fiu olyan jó,
 Mint a lyukas mogyoró,
 Nem tudja a miatyánkot,
 Szereti a leánykákot.
Egy pohárral bánatomba’,
 Betettem az áristomba.
Házasodj’ meg, ne panaszkodj’,
 Most ideje, most kapaszkodj’.
Kidőlt a fa gyökerestől,
 Tüzre tesszük mindenestől.
Kétszer jártam kondiba’,22)
 S hire van a faluba’.
Pille Gyuri jó katona,
 Azt se’ tudja, hol a lova.
Azért vagyok lengeteg,
 Megsántitott a hideg,
 Három hétig mind rázott,
 Még a lelkem is fázott.
Jaj de drága most a ló,
 Drágább a hegedű-szó.
Béka terem a tóba’,
 Nem a boros hordóba’.
Ne ülj rózsám az ölembe,
 Nem férek el a bőrömbe’,
 Örömömbe’!
110.Légy társam te kicsi Máris,
 Társat keres a madár is.
Tizet tojott a tarka,
 Mind elvitte a szarka.
Úgy meg vagyok keseredve,
 Mint a Biró Pali ökre.
Keresztturi szitakéreg,
 Ne futkározz’, mint a féreg.
Fáin legény az a Peti,
 Ha bokáját összeveri.
 Vagyon sarkantyus csizmája,
 S a patkóját egy szeg tartja.
Szöktesd, forditsd, hamarjába,
 Repüljön a rokolyája.
Szót a táncznak legények,
 A mig meg nem vénültek.
 A vig idő elhalad,
 S ülhettek a gócz alatt.
Mintsebb veled tánczolnék,
 Inkább tőkét bütülnék.
Vess figurát olyan czifrát,
 Hogy a patkód vessen szikrát!
Messze vagyunk egymástól,
 Mint Verebes Tusnádtól.
120.Azért rongyos a gagyám,
 Háromszéki a rózsám.
Hopp a Jézus csidmája,
 Bokáig ér a szára.
Leszakadt a pincze-lakat,
 Jaj de vén szeretőm akadt!
Ögyél fiam korélábét,
 Hogy a lábad hányjon prádét.
Uram, Jézus, Kirisztus,
 Adj egy kupa spiritust.
Czifra csepesz, részeg asszony,
 Hogy az ördög elszalaszszon.
Iczczu neki Bereczky!
 A szemedet mereszd ki.
Fejér füzfa, rakottya,
 Megszületett a fattya.
 Majd nyakába akaszsza,
 S a mezőre hordozza.
Hugomasszony kend csak úgy,
 Én a kakas, kend a tyúk.
Szeress engem, szeress mást,
 Holnap után keress mást.
130.Tiz az óra a toronyba;
 Tizenkettő a gyomromba’.
Hatos borda, hetes nyüst,
 Édes uram lassan üss.
 Bezzeg ugyan jó vagy verni,
 S egy főkötőt nem tudsz venni.
Ne kuczorogj a füttőn,
 Inkább bújj ki a kürtőn.
Kolozsvári Kalára,
 Ne nézz olyan halálra.
 Nézz a csizmám szárára:
 Lehajlott az orrára.
Icczu lábam ne hibázz!
 Ha nem deszkás is a ház.

GYERMEK ÉS JÁTÉKDALOK.

BENEDEK ELEK ÉS SEBESI JÓB GYÜJTÉSE.

1.

(Kettő a gyermekek közűl megbúvik egy kerités mögé; ezek a »farkasok;« a többiek egy pázsitos helyre telepednek meg; ezek a »ludak.« A »ludakat« egy szolgáló és anyja őrzik, következő párbeszédet folytatva:)

Szolgáló: Anyám, anyám, hozz ennem.
 Anya: Gyere haza, ha kell.
 Sz: Nem merek.
 A: Kitől?
 Sz: Királyné háza megett két farkas.
 A: Mit csinál?
 Sz: Himet varr.
 A: Mibe mozsdik?
 Sz: Réz medenczébe.
 A: Mihez kendik?
 Sz: Kutya lombos farkához.

(Erre a farkasok eléugranak, a ludak gágogva szétfutnak ha valakit elfog a »farkas,« az váltja fel.)

2.

(Körbe állnak s ugy dalolják a következő dalt:)

Haj, gerenda, gerenda,
 Tartományi gerenda!
 Ipszilom, ipszilom,
 Ipszilomi rózsa.
 Ha én rózsa volnék,
 Mégis kifordulnék.
 Kék selyem mustya,
 Zöld galaria,
 Dinom-dánom szép Rózsika,
 Fordulj angyalmódra!

(Erre az, kit a megszólitás illet, hátat fordit a körnek, s igy tovább, míg mindenik ki nem fordul. Most a biró, kit még a játék kezdetén megválasztanak, kiáll a körből s rendre kérdi a többitől:)

„Ki lopta el a fészét?“

Mindenik a szomszédjára hányja a vizes lepedőt, s miután egyik sem vall magára, a biró felkiált:

„Majd megválik, ki lopta el a fészét!“

A lehető legsebesebben kezdnek forogni; a ki legelőször esik el, arra rákiáltják:

„Tolvaj! tolvaj! te loptad el a fészét!“

3.

(Két csoportra oszlanak a gyermekek. Az egyik csoport letelepedik a földre, – sorba ülve; – egy közülök, a »vezér« állva marad a sor szélén. A vezér mellett ül a »kisasszony«. A másik csoport megbúvik egy kerités mögé, ott egyiknek a lábára ruhát kötnek, s ugy indulnak a földre telepedett csoporthoz, élükön szintén egy vezérrel.)

Vezér: Kakas, Isten jó napot!
 Másik v.: Récze rucza fogadja!
 Vezér: Jutkáné, Butkáné,
 Te kegyelmed leányodért
 Jöttünk legszebbikért,
 Legjobbikért,
 Rózsaszin orczájuért.
 Másik v.: Mert a mi leányunk
 Igen hegyes, igen begyes,
 Kőkapu nékül,
 Arany perecz nékül
 Ki sem adhassuk.

(A vezér most a kisasszonyhoz fordul e szavakkal:)

„Kérd ki kisasszony!“

(Ez aztán oda megy a másik csoporthoz, s ha elsőre nem találja el, hogy kinél a ruha, a játék ismétlődik.)