1) A kérdést a drontheimi norvég kir. tudós társaság tűzte ki ily címmel: Num liberum hominum arbitrium e sui ipsius conscientia demonstrari potest? (Az ember akaratának szabadsága kimutatható-e saját öntudatából?) Schopenhauer ezzel az értekezésével pályázott és 1839. január 26-án el is nyerte a jutalmat.

2) Ez a hely lassanként rendes fegyver lesz a deterministák kelléktárában s ekkora tisztességről a jó öreg historikus, aki 1800 év előtt élt, aligha álmodott. Először Hobbes dicsérte, utána Priestley. Majd Schelling, a szabadságról irt értekezésében, 478. I. céljához mérten, egy kissé elmásitott forditásban adta vissza, miért is Vellejus Paterculust nem idézi névszerint, hanem – épen oly furfangosan, mint előkelően – ugy emliti: „egy régi bölcs“. Végre magam sem akartam őt nélkülözni, miután tényleg tárgyammal jár, hogy rá hivatkozzam.