42.

(Mödőn a gyermek keresi, ha valamit elvesztett, társa ezt szokta mondani:)

Mindön embör láttya,
 Csak ėgy vak nem láttya.

(Midőn pedig az még nem tudja, hogy valamit vesztett, társa igy szól:)

Kinek veszött valamije?
 Csak én rajtam keresse,
 Piszkafával kergesse!

Vagy:

Kinek veszött valamije?
 Csak én rajtam keresse.
 Apja, annya mögveri,
 Piszkafával kergeti.

43.

(Ha a gyermek böde bogarat talál, tenyerébe teszi s a következő verset dalolja neki:)

Szűzkata! szűzkata!
 Gyünnek a tatárok,
 Fejszével, baltával –
 Mingyá’ agyon vágnak,
 Meszes kútba vetnek,
 Onnén is kivösznek,
 Kerék alá tösznek!
 Össze-visszatörnek!

44.

(A gyermek meglátván a varjut, igy szól:)

Kár! kár!
 Varga Pál,
 Varjál nėköm kis csizmát,
 Maj’ mögadom az árát.
 Tudom, hun lakik apád:
 Bécsbe, Budába,
 Lyukas kemönczébe.

45.

Fát – vágok – fát,
 De mi – csoda – fát?
 Régi – rekö – tye.
 Ki én – velem – vers,
 Én is – avval – vers.
 Fogagy – gyunk hát – ėgy pin’ – borba:
 Huszon – kettő – ez!
Fát – vágjunk – fát,
 De mi – csoda – fát?
 Régi – rakot – tyát.
 Fogad – junk föl
 Egy pin’ – borba,
 Három – iczcze
 Pálin – kába,
 Hogyan – lösz
 Huszon – ėgy.

46.

Gyűj föl ördög,
 Kopogtatni,
 Szen’pál Jánost
 Szaggatgatni!
 Gyer’ mán
 Kotormán!
 Ző’d süvegű
 Boszorkány!
 Balog anyó,
 Balog apó
 Mönnyetök el alunni!

47.

Gyűj fől kópé
 Kopogatni,
 Lengyel László
 Gyú’togatni,
 Hosszú dėszkát
 Nyú’togatni!

48.

Csacsi kurta!
 Vén a gazda,
 Nincsen karajczárja,
 Csak ėgy vén kutyája,
 Az is karajczárja!

49.

Bóra, bóra, borkereke,
 Veszszön el a ken’ nyó’cz ökre,
 Hogy nė száncson esztendőre,
 Nė terömjön sok (több) kendőre
Happ, rúzsa, vijola,
 Most érik az alma,
 Terítve az ajja,
 Fölszögygyük hajnalba’!

50.

Gólya, gólya, gilicze,
 Mit viszöl a szádba’?
 – Szőröcskét, szőröcskét.
 Minek a szőröcske?
 – Szitát kötögetni.
 Minek az a szita?
 – Korpát szitálgatni.
 Minek az a korpa?
 – Disznót hízlalgatni.
 Minek az a disznó?
 – Hájacskát csinálni.
 Minek az a hájacska?
 – Kocsit kenögetni.
 Minek az a kocsi?
 – Vályugot hordani.
 Minek az a vályug?
 – Házacskát csinálni.
 Minek az a házacska?
 – Lányokat, legényöket bele csalogatni.28)

51.

Czini, czini,
 Pétör bácsi
 Ken’nek hegedűlök,
 Nem pé’ziér’,
 Nem boráér’,
 Csak a szép lányáér’!

52.

Gyűj föl meleg,
 Mönny el hideg,
 Isten kapujába,
 Kovács ablakába!

53.

Túl a tón,
 A tón túl,
 Tóth Jakab
 Pap komám
 Kapujába’
 Ėgy nagy tarka
 Farkatlan
 Kan kappan
 Azt kukoríkúlja:
 Jobb két tyúknyak ėgy lúdnyaknál.

54.

Pocza, pocza, tarka,
 Sė füle sė farka.
 Tugygya a lány marka,
 Hun a kendő sarka.

55.

Pap vagyok, pėrédikálok,
 Nincsen széköm, csak úgy állok,
 Hoz’ ki, fijam, kis székömet,
 Néköd adom kis könyvemet,
 Pogácsával gurigálok,
 Galuskával hajigálok.

56.

Ėgy, kettő, három, négy, –
 Bika Pista hová mégy?
 „Az erdőbe gúnárér’.“
 Jól mögszoritsd a nyakát,
 El nė rikkantsa magát,
 Ha elrikkantya magát:
 Teli töszöd a gatyát!

57.

Öreg apád él-ė még?
 A kutyátúl fél-ė még? –
 Ho’ nė félne ėbatta,
 Tėnnap is mögharapta!

58.

Hüle Peti mögdöglött,
 Az árokba’ röfögött,
 Két kis kutya vontatta,
 A harmadik siratta.

59.

Málé nálla,
 Vödd el tűlle,
 Ha nem agygya:
 Kapd el tűlle!

60.

Esik a hó darára,
 A szép asszony farára.
 Azér’ esik darára,
 Mer’ nem fekszik az ágyra,
 A czifra nyoszolyára.

Vagy:

Esik a hó darára,
 A szép asszony farára.
 A hun ázik, bėtakarja,
 A hun viszket, mögvakarja.

61.

Kocsió’dal, vendégó’dal –
 Járjad, bolon’, járjad!

62.

Kúdú, kúdú kaliczkámba,
 Nincsen könyér tarisznyámba’.
Pám, pám, pöcsönye,
 Dirib-darab szalonna’.
 Mári mongya: vess’ belé
 Ha nem vetöd belé:
 Száz kígyó, száz béka
 Tekerögygyön a nyakad csigájára!

(A gyermek a fönnebbi dal szavaival kér valami ennivalót társától, mit az ezeregyedikben ha megtagad.)

63.

Mária Magdolna!
 Nė mönny a malomba,
 Mer’ ott van a mó’nár,
 Fölönt a garagyba!
Öreg anyó, régi jó,
 Sűlve vó’nál mán tė jó.

64.

(Ha a gyermekek nagyon zajganak, lármáznak, valamelyik rá kezdi:)

Malom alatt jártam,
 Ny..es kutyát láttam, –
 Ögye mög, a ki leghamarébb szól!

Vagy:

Csitt, csitt pad alatt
 Bíró k...l ágy alatt, –
 Kapja föl, a ki leghamarébb szól!

(Erre mind elhallgatnak.)

65.

Mese, mese, májka,
 Fekete nadályka.
 Úri bunda, bojhos kutya,
 Bújj a hátú’jába!
Iszka dobár!
 Kinn a pohár.

66.

Kálamista (pápista) mosta
 Két hordó káposzta,
 Ördög ide hozta,
 Mög visszarántotta.

67.

(Dobpergés.)

Haza, haza, rongyos baka
 Haza, haza, rongyos baka

Vagy:

Takarogy, takarogy rosz bakkancsos!
 Takarogy, takarogy rosz bakkancsos

68.

(A takarodó.)

Kata!
 Gyere haza!
 Kata!
 Gyere haza! –
 Minek?
 Ágyat mögvetni,
 Belé fekünni.
 Kata!
 Gyere haza!

69.

(A gyermek estve, midőn már a játékba bele fáradva haza akar menni, játszó társának kettőt hármat a hátára üt, s a következő szavakat mondva haza szalad:)

Esteli málé.
 Kő’csön korpa!

vagy:

Jó éczczakát, csipős balhát,
 Csipje mög a s....d lyukát!

70.

(A kanász gyerekek az alanti verssel bíztatják a kanokat a vivásra:)

Habot rágni, dagasztani,
 Kesely lábod igazgatni,
 Súgár farkad igyengetni,
 Agyaradat csattogtatni,
 Gazdád lányát hasigatni,
 Vasfazékra aprítgatni –
 Hugrrrrrrrrri! sugárka! hasitsd ki!

71.

(A pulykát így boszantják:)

Szöbb a páva,
 Mint a pulyka.
 Mer’ a páva aranyos,
 De a pulyka tyúk sz...s –
 Lub, lub, lub, lub, lub, lub, lub!

72.

(A kakas, mikor szárnyával a földet kotorja, ezt mondja:)

Ugy-ė Kata jó vó’t?
 Ugy-ė Kata jó vó’t?

73.

(A serege (seregély), mikor a megygyet vágja, ezt mondja sebesen:)

Ki mit kaphat!
 Ki mit kaphat!…

74.

(A gyöngytyúk ezt mondja:)

Csüp, csüp, csüp,
 Csüp, csüp, csüp,
 Tukács! tukács! tukács!

75.

(A ruczák és ludak legelőre menet találtak egy kanta bort; a ruczák nem érvén föl a kanta száját, körűlötte tipegve ezt mondták sebesen:)

Csak csapra,
 Csak csapra,
 Csak csapra!

(a ludak, kiknek hosszú nyakuk lévén, ihattak a borból, ezt kiabálták:)

Igyunk!
 Igyunk!

76.

Bárány (vékony hangon): Pörje levelet! pörje levelet!
 Tokjuh (természetes hangon): Majd a nyáron!
 Vénjuh (vastag hangon): Nem éröm én azt!

77.

Szélös a Tisza,
 Magos a partya,
 Nincs olyan legény,
 Ki átugorgya.
 Palcsi átugor’ta,
 Csizmát nem sározta –
 Az ám a legény!
Lėtöszi szűrit
 A lova mellé,
 Lėhajtya fejit
 Julcsika mellé.
 Julcsa jár utána,29)
 Csókot hány utána –
 Az ám a lėány!

78.

Czinöge, czinöge, kis madár
 Mi baja a lábodnak?
 – Török gyerök elvágta,
 Magyar gyerök gyógyittya
 Síppal, dobbal,
 Náni hegedűvel!

79.

Ėgy, kettő, három, négy, –
 Némöt disznó hová mégy?
 – Komáromba buktatni,
 Ėgy pár vasat lėverni,
 Vasat adom czigánnak,
 Czigán nėköm baltát ád,
 Baltát adom tőkének,
 Tőke nėköm fát ád,
 Fát adom sütőnek,
 Sütő nėköm lepént ád,
 Lepént adom kaszásnak,
 Kaszás nėköm szénát ád,
 Szénát adom tehénnek,
 Tehén nėköm ganét ád,
 Ganét adom fő’dnek,
 Fő’d nėköm árpát ád,
 Árpát adom disznónak,
 Disznó nėköm hájat ád,
 Hájat adom gorófnak,
 Goróf nėköm botot ád,
 Ugy mögveröm Zsófikát:
 Összef...a Zsuzsikát!

80.

Róka, róka mit csinálsz?
 Róka, róka mit csinálsz?
 – Gödröt ások magamnak.
Gödröt ások magamnak,
 Gödröt ások magamnak,
 Bele ölöm magamat –
Azt a jáger möglátta,
 Azt a jáger möglátta,
 S ellűtte a fél lábát.
Fölvötte a vállára,
 Fölvötte a vállára,
 Fölvitte a piaczra.
De a szűcs mög nem vötte,
 De a szűcs mög nem vötte, –
 Fölvitte a padlásra.
Ott azt a moly mögötte,
 Ott azt a moly mögötte,
 Sömmi hasznát sė’ vötte.

81.

Amoda van ėgy kis ház,
 Abba’ lakik ėgy barát,
 Süti, főzi a hurkát,
 Kérök tűlle, de nem ád,
 Még asz’ongya: pofon vág, –
 Pofon biz a kurvanynyát!
Túrút öszik a czigány,
 Kérök tűlle, de nem ád,
 Még asz’ongya: pofon vág, –
 Pofon biz a kurvanynyát!

82.

(Selypeknek; sebesen mondandó.)

Répa, retök, magyaró,
 Ritkán rikkant korán röggel a rigó.
Pap keni kaszát, kapát
 Fazék ó’daláhon.
Az ipi pap ipa,
 Fa pipa pipakupakja.

(Hogyan van magyarúl?)

Tóna ludátusz.

Ólon talling,
 Porlé pitczét.
Hunhá latál az éczczaka?

83.

(A kis gyermek egyik karjával az élőfát átölelve a körűl keringöl s a következö verset dalolja:)

Budi budi bácsi,
 Keringőlő bácsi.
 Budi budi bácsi,
 Keringőlő bácsi!…

84.

Vó’tál-ė ker’be?
 Vó’tam.
 Láttál-ė farkast?
 Láttam.
 Féltél-ė tűlle?
 Nem.

(Két gyermek szemközt áll egymással, egyik kérdez, a másik felel; mikor a végére érnek, a kérdező kezével a másiknak szeme felé legyint, az, ha nem pillant: igazat mondott s nem félt, de ha pislant s előbb mégis nemet mondott, úgy hazudott.)

85.

Ángyom asszony
 Kását főzött
 Tejbe, vajba,
 Vasfazékba, –
 Ilyen a födője!

(Egy leány-gyermek egy álló helyben el kezd keringölni, s a dal utolsó soránál lekuczorodik, ugy, hogy rokolyája szélesen kiterűljön.)

86.

Túrút öttem, elejtöttem,
 Az sė tudom, hová töttem.
 Szél fújja pántlikámat,
 Harmat éri a szoknyámat,
 Hopp!

(A leány gyermek egy helyben forog, miközben a fennebbi verset dalolja, s a végső sornál lekuczorodik.)

87.

(Két gyermek mindkét kezökkel egybefogózva forog egy álltó helyben a következő vers dallása mellett:)

Pórom pórom pestike,
 Szögedi-vár mönyecske.
 Té s is húzzad magadat,
 Én is húzom magamat.
 Szöbb az én tányérom,
 Mint a tė tányérod,
 Mer’ mindön nap mosom.
 Fele víz, fele bor –
 Igyunk komám asszony!

88.

Elmön – tem én – a szől – lőbe – szőllőt – szödö – getni,
 Után – nam gyütt – ėgy vén – asszony – ėngöm – verö – getní,
 Bésza – ladtam – a ná – dasba – sípot – csinál – gatni,
 Az én – sípom – csak asz’ – mongya:
 Díb – dáb – daru – láb,
 Ketten – vöttünk – ėgy ku – tyát,
 Ugy el – vertük – a fa – rát,
 Nėköd – hánta – golyó – ját!

(Két gyermek szemközt áll egymással, az egyik vagy magán, vagy a másikon elkezdi a mondókát, minden ütemnél felváltva hol magára, hol a másikra mutat, kire a végszótag esik, azt a másik kineveti.)

89.

Egyetem, – begyetem, – karkan – tyú,
 Nem va – gyok én – fél nya – kú,
 Isten – ková – csa va – gyok,
 Szen’ Pál – lovát – patkó – lom,
 Fényös – szöggel – szöge – zöm,
 Vas pa’ – czával – pönge – töm.
 Pöm – pöm,
 Pétör – bácsi
 Szögygye – ken’ ki,
 Vögye – ken’ ki
 Ezök – közzűl
 Eszt!

(A gyermekek körbe állnak, egy pedig a középre; az a fönebbi dal szavaival számlálja meg a körben állókat, kire a végszó esik, félre áll, a kőzépen álló pedig újra kezdi a számlálást mindaddig, mig csak egy nem marad, s ez a választott.)

90.

Egyedelöm, – begyedelöm, – kendör táncz,
 Hajdú – sógor – kit ki – á’tsz?
 Én án – gyomat – kiá’ – tom,
 Vas pá’ – czával – konga – tom,
 Kong – kong – Pétör – bácsi,
 János – bácsi,
 Ezt a – szöget
 Szögygye – ken’ ki,
 Vögye – ken’ ki,
 Innét – ezt!

(A játék menete ugyanaz, a mi az előbbié.)

91.

Egyetem – begyetem – tengör – táncz,
 Hajdú – sógor – mit kí – vánsz?
 Nem kí – vánok – ögye – bet,
 Csak ėgy – szőrös – ege – ret.
 Haj mán,
 Fodor mán,
 Üsd ki – eztet
 Balog – Pétör
 Pál!

92.

Szíl,
 Szál,
 Szalma –
 Szál,
 Eber –
 Náczi
 Pap.
 Túzok
 Tamás
 Görcs!

(A gyermekek körbe állanak; – egy a középre állva megkezdi valamelyiken a verset, minden soránál másikra mutat; kire a végszó esik, azt nevetve, kitapsolva görcsnek nevezik.)

93.

Kis kácsa fürdik
 Fekete tóba’,
 Fijáhon készűl
 Lengyelországba.
 Hajlott ága hajlott,
 Termött ága termött.
 Haj szénára, szénára,
 Szénaszakadékra,
 Benne forog kis mönyecske,
 Öleld, a kit szerecz!
Ezt ölelöm,
 Ezt csókolom,
 E Katuska,
 E Pannuska,
 Komám asszony lánya.
 Nė híjjatok ėngöm
 Turbik Élonának,
 Csak híjjatok ėngöm
 Virág Zsugonyának.
 Haj, duj, dálom,
 Tulipántom,
 Rozmaringom,
 Gyönyörű virágom!
Addig a házadbúl ki nem mék:
 Még három szál gyėrtya el nem ég;
 Mikor a negyedik félig ég:
 Akkor tudod, rúzsám, hogy kimék.
Fölkötötted, rúzsám, kardodat,
 Visė’je hát isten gondodat!
 Vagy életöm, vagy halálom,
 De mán tűled mög köll válnom,
 Édösöm!

(A gyermekek összefogózva kört képeznek, egy a középre áll; a körben állók éneklik a dalt ezen sorig: Öleld a kit szeretsz, midőn a középen levő egyet bekap a körben állók közül s azzal tánczolva dalolja a következő sorokat. A dal végével ez utóbbit a középen hagyva, maga a körbe áll s a játékot újra kezdik.)

94.

Kis kácsa fürdik
 Fekete tóba’,
 Fijáhon készűl
 Lengyelországba.
 Hajlott ága hajlott,
 Termött ága termött;
 Levelibe’ kis mönyecske,
 Öleld, a kit szereczcz!
Ezt ölelem,
 Ezt csókolom,
 E Katuska,
 E Pannuska,
 Komám asszony lánya!
 Szödök szép rúzsát,
 Kötök koszorúcskát,
 Fejemre töszöm
 Gyöngyös koszorúcskám
 Haj, duj, dálom,
 Tulipánom,
 Gyönyörű virágom!

(A játék menete mint az előbbié,)

95.

Kis kácsa fürdik
 Fekete tóba’,
 Fijáhon készűl
 Lengyelországba.
 Hajlott ága hajlott,
 Termött ága termött,
 Levelibe’ kis mönyecske
 Öleld, a kit szereczcz!
Ezt ölelöm,
 Ezt csókolom!
Agygyon isten sok jó esőt,
 Mossa össze mind a kettőt!
Dádárom, dádárom,
 Gólya giliczécske!
 Gólya viszi a Mariskát,
 Gólya Mariskáját.
 Pé’z vó’nék csöndűlnék,
 Rúzsa vó’nék terűlnék,
 Mégis kipöndűlnék.

96.

Kis kácsa fürdik
 Fekete tóba’,
 Annyáhon készűl
 Lengyelországba.
 Ėgyik ága hajlik,
 Másik ága tellik,
 Levelibe’ kis mönyecske
 Öleld, a kit szereczcz!
Ezt ölelöm,
 Mögcsókolom
 Szomszéd lėányát,
 Hajnal Iluskát.
 Szödök szép rúzsát,
 Zímolom, zámolom,
 Zakatolom.
 Hej, baja, baja,
 Zűzött virágja.
 Mos’ van kedvemre
 Ohaj málé,
 Meleg málé,
 De jó vó’na melegibe.
Haja madár lipit lotty,
 Ki tavaly, ki!

(A játék menete mint az előbbieké.)

97.

Hajlik a megyfa,
 Nagy az árnyéka,
 Alatta űl ėgy szép barna mönyecske,
 A kit szereczcz, kapd be!
Ezt szeretöm,
 Ezt kedvellöm,
 Ez az én édös kedvesöm!
 Ha pé’z vó’nék pöndűlnék,
 Rúzsa vó’nék virúlnék,
 Olyan dicső lönnék.
 Ég a gyėrtya, ha möggyúttyák,
 El is alszik, ha eló’ttyák.
 Járjad, járjad jó katuna,
 Hagy dobogjék ez az úczcza.
Ej, haj! szögfű szál
 De szépen kinyílottál,
 Soha el nė hėrvagygyál,
 Bokrétának maragygyál!

98.

(A játszók háttal összeállanak, egy kifordul s mondja:)

Mos’ gyüttünk innen
 Lengyelországbúl,
 Lovakat hoztunk,
 Nyerögbe fogtuk,
 Síkos a talpa,
 Aranyos a sarka,
 Csillagom, Julcsa,
 Fordú’j ki az útra!

99.

Ėgy kis kertöt keríték,
 Benne rúzsát űlteték;
 Szomszéd lánya rákapék, –
 Ėczczör, kéczczör möglesém,
 Harmaczczor is möglesém, –
 A törvénybe vitetém.
 A törvény is asz’onta:
 Lánnak való a rúzsa,
 Legénnek a bokréta.
 Haj föl busa barna.
Alacson patkócska,
 Némöt szabócska,
 Hajdú Ėlonácska,
 A váradi csonka.
Ėgy katunának ėgy paripája,
 Két katunának két paripája.
 Haj a jégön, a nádason,
 Hopp itt a szárazon!
 Dijófának ága mellett,
 Ága-fának tüze mellett –
 Csóró ide lipitlotty!

100.

Új-Várba möntem,
 Ėgy csizmát vöttem,
 Pirosat vöttem,
 Mögpatkóltattam,
 Patkólásáér’
 Ėgy tallért attam
Török czicza, török macza,
 Bársony bariskája. –
 Eregygy tė kis lėány,
 Mongyad anyád asszonnak:
 Süssön súgár pöcsönyét,
 Pin’ bort mellé.
 Sípolnak, dudálnak
 Király udvarába’,
 Még sėm ott, még sėm ott,
 Kű-palotába’.
 Andorjás bokrétás,
 Felesége jó tánczos;
 Az ura selyöm-szál,
 Szó’gálója arany-szál.
 Pim, pim, bukó rucza
 Mire víraczcz hó’nap?
 Hajlott ága hajlott,
 Termött ága termött,
 Árnyékába’ kis mönyecske,
 Öleld, a kit szereczcz!
Ezt ölelöm,
 Ezt csókolom.
 Szödök szép rúzsát,
 Kötök koszorút,
 Fejembe töszöm
 Gyöngyös koszorút.
 Zímondom, zámondom,
 Szatyor a vén asszony.
 A tálat is mögégetik,
 Mégis mögroppantyák.

(A játék menete ugyanaz, a mi a fennebbieké.)

101.

(A gyermekek egymás kezét megfogva hosszu sort képeznek; egy közűlök vezérnek van kijelölve. Két más gyermek kezeiket összefogva feltartják és kaput formálnak; ekkor a vezér kezdi a mondókát:)

Vezér: Kakas isten jó napot!
Kapus: Récze, rucza fogagygya.
 Ki s ki népei vattok?
Vezér: Lengyel László jó királyunk!
Kapus: Az is nékünk ellenségünk!
Vezér: Mirűl való ellenségtök?
Kapus: Minapába’ itt járátok,
 Hídunk lábát lėtörétök,
 Mög sė csináltátok!
Vezér: Ácsok vagyunk, ácsorogunk,
 Fenyőfábúl kifaragjuk,
 Ingyön aranyozzuk.
Kapus: Hun vöttétök azt az ingyön-aranyat?
Vezér: Föl-fölmöntünk Boldog-asszony kis lányáhon,
 Kérvén-kértük, adván-atta.
Kapus: Hazuttok, mer’ loptátok!
Vezér: Sė nem kértük, sė nem loptuk:
 Maga jószántábúl atta. – –
 Mi a kapu váltsága?
Kapus: Ėgy arany alma.

(Ekkor a következő ének dalolása közben megindul az egész sereg s a kapun mind keresztűl bújnak, a hátulsót a kapusok elvámolják s a játék újból elkezdődik mindaddig, mig a vezérnek minden népe elfogatván, csak egyedül marad. Ekkor azt körűl fogják s hogy nép nélkűl maradt, kitapsolják s ezzel vége a játéknak.)

Nyissad, asszony, kapudat,
 Hagy kerű’jem váradat!
 A nyúlacska kicsinyke,
 Högyet, vőgyet befuttya,
 Agaramat fárasztya,
 Paripámat futtattya.
 Néköm is vó’t kis lányom,
 Haját fontam hat ágra,
 Hat szál aranyfonálba,
 Talpig érő fátyolba.
 A Szőlősi udvarát
 Mindön délbe’ dobojják,
 Annak agygyuk Mariskát,
 Ki fölköti bocskorát.

102.

(A körben állók közűl egy kérdi a középen állótól:)

– Hová mégy, jámbor?
 – Szőllőbe, jámbor.
 – Mit viszöl, jámbor?
 – Éneköt, jámbor.
 – Fújjad a nótáját!
 – Nehéz a nótája.
 – Lám a lányok hogy mög fujják,
 Fujdogá’ják,
 Mint mikor a tánczot járják.

(Most a körben állók dalolják:)

Haj szénára, szénára,
 Széna szakadékra,
 Benne forog kis mönyecske,
 Öleld, a kit szereczcz!

(Ekkor a középen álló beránt egyet a körben állók közűl, s azzal együtt táncz közben dalolja a következőket.)

Eszt ölelöm,
 Eszt csókolom,
 Komám asszonya lánya.
 Szödök szép rúzsát,
 Kötök kocsorúcskát,
 Fejemre töszöm
 Gyöngyös koszorúmat.
 Haj, dúj, dálom,
 Tulipántom,
 Rozmaringom,
 Gyönyörű virágom.
 Nė híjjatok ėngöm Turbik Ėlonának,
 Csak híjjatok ėngöm Virág Zsugonyának,
 Mer’ én vagyok asszonyomnak
 Lėtövője, föltövője, bíbor lepedője.
 Ėgy katunának két paripája,
 Két katunának ėgy paripája.
 Addig a házadbúl ki nem mék,
 Még három szál gyėrtya el nem ég,
 Mikor a negyedik félbe ég:
 Akkor tudod, rúzsám, hogy kimék!

(Ekkor az utóbb berántott marad a kör közepén, a másik a körbe áll; igy folytatják tovább.)