(A játszók körbe fogódzva forognak és éneklik:)
(Kinek a nevét mondják, az kifordúl a körből, a benn maradtak a dalt ujra kezdik, ki legutólsónak marad, azt megcsipkedik.)
(Ekkor a kapun átbujnak, s a kapusok elrabolják az utólsót, mire a vezér mondja:)
(A játszó sereg nagy kört képezve dalolja a jenebbi verset, a szintén forgó kör közepén egy pár tánczol, a tánczosok egyike, az a ki előbb bement, a dal végeztével kijő s a körbe áll s egy másik megy be helyette s tánczol az ott maradttal, a kör forogva újra dalolja a verset s igy folytatják tovább.)
(Egy gyermek, a gazda, elmegy a templomba; egy más, a szolgáló, otthon marad, süti a kenyeret; a többi gyermek hosszan egymás ölébe űl, a hátúlsó a kemencze, a többi a kenyér, a legelső és legkisebb a czipó; mindegyik az ölében ülőt szorosan átkarolva ringatja a fönebbi dal dúdolása közben. – Mig a gazda, ki elmenete előtt megolvasta a kenyeret, oda jár: addig a szolgáló eldugja a czipót. Midőn haza jön a gazda, újra megolvasva a kenyeret, kérdi a szolgálótól:)
(az vagy ezt mondja:)
Vagy:
(ha az előbbi feleletet adja, nem bántja, de ha az utóbbit: akkor összefont kendővel veri mindaddig, míg elő nem keríti; ezután a kenyeret kezdik kiszedni s minthogy a gyermekek egymást erősen tartják, nehéz a munka, a gazda ismét megveri a szolgálót gondatlanságáért, hogy miért ragadtak össze a kenyerek? midőn mind kiszedik, végűl a kemenczét is kimozdítják helyéből s a játékot újra kezdik.)
(A játszó csoport körbe áll, egy gyermek a kört kezében összefont kendővel a fönnebbi sorok dallása közben kivűlről kerűlgeti, míg egyszer valamelyiknek a körben állók közűl hátához vágja a kendőt; erre az kiugrik, s ha eléri amazt, – kinek háromszor kell megkerűlni a kört, s csak ekkor állhat be az őtet kergető helyére, – jól elhányja. Aztán emez kerűlgeti a kört, s igy folytatják tovább.)
(A gyermekek összefogózva körbe állanak, a körön kivül egy gyermeket egy másik a fennebbi sorok dalolása közben összefont kendővel kerget, ha beéri, üti a hátát, így megkerűlve háromszor a kört, az elől szaladó kiránt egget a körből, maga pedig annak a helyére áll, ekkor az ujonnan kirántott kapja föl a kendőt, s veri amazt, ha utól éri; – igy tovább.)
(Egy fiu, a farkas, hosszu árokban áll, melyen a többi gyermekek, a bárányok, ugrálnak keresztűl a fennebbi sorokat dalolva. A kit a farkas ugrás közben megkap, az lesz a farkas. Olykor megesik, hogy valami vérevett gyermek lesz a farkas, ilyenkor a virgonczabbak, kettő, három, belemennek az árok végébe, s lekuczorodva a lusta farkast ilyképen gúnyolják: „Farkas házába êê…“ (êêlni a gyermek nyelven annyit tesz = csúnyitani, rusnyítani stb.) itt az e betüt mindkét helyt oly nyöszörgő hangon elnyujtva mondják.)
(A gyermekek hosszan egymás elébe állanak, egy az első elébe megy, kihez az első sort intézi, melyre az a második sorral felel. Ekkor a szitát kérő a csoport hátulja felé szalad, ha a végűl állót, mielőtt az az első elébe ért volna, elkapja: akkor ő megy az első elébe, s az, a kit elfogott, kéri a szitát ő tőle, s igy folytatják tovább.)
(A gyermekek párosával egymás elébe állanak, az első pár előtt négy-öt lépésnyire áll egy gyermek, a macska, ettől a leghátul álló pár egyike kérdi:)
(ekkor a pár vet, azaz egyik egy oldalra, másik más oldalra szalad s azon igyekeznek, hogy a macskát megkerülve összeérhessenek; ha a macska nem tudja egyiket sem elfogni, akkor a pár előlre áll, s a hátul maradt pár vet; ha pedig elfogja, avval, kit megfogott, elől áll, s a másik, kinek párját elfogta, lesz helyébe a macska. Ha a macska hat esztendős, azaz ha hat pár vetett már s nem tudott közűlök egyet sem elfogni, akkor megpörzsölik, mely abból áll, hogy az egész csoport rászalad, s megcsipkedik; ezután ismét ujra kezdik a játékot.)
(A gyermekek összefogózva nagy kört képeznek, melyben a biró egy tergenyés szamárral keringöl s az alábbi dalt dúdoja; a ki elneveti magát: attól zálogot vesz, s azt a szamárra feltéve ujra kezdi a dalt.)
(A játszó gyermekek egy társuknak bekötik a szemét s ez a szömbe, a többiek ezt a fennebbi sorok dalolása közben körül tapsolják, s ide oda futkároznak, szökdécselnek előtte; a kit közűlök a szömbe megfog, az lesz helyébe szömbévé.)
(Egy csoport gyermek elbúvik, egyik egy helyre, másik más helyre; a másik csoport, mely addig oly helyen volt, honnan nem láthatta, hogy amazok hova bujtak, – keresésökre akkor indul az alább következő versike dalolása mellett, mikor az elbujtak közűl valamelyik azt kiáltja: „szabad!“ – az elbúttakat mindaddig keresik, mig mind fel nem találják, azután ezek bujnak s amazok keresik emezeket.)
(A puha földre leűl két gyermek játszani, először is kimérnek mind egyikőjük számára egy arasznyi hosszú és felényi széles négyszögü tért. Akkor az egyik egy bicskát vesz elő, s azt minden ujjáról sorban egymás után a földre csapja le, úgy, hogy a bicska a puha földben kiálljon; a tiz ujj után a két tenyérből és a két kéz-fejről, nem különben a fogak közűl is kell így vetni. Végre két ujj közé fogva a kés hegyét, mondja: „Édös kis bicskám ájj ki néköm sinkára!“ – aztán: „Édös kis bicskám ájj ki néköm bötűre!“ – Ha mindezeket megtette s a bicska mindannyiszor kiállott: most a bekerített térben annyi keskeny húzást tesz egymásmellé, a hányszor a bicska kiállott; akkor ujra kezdi. De rendszerint a második vagy harmadik vetésnél nem igen tud tovább menni, a bicska nem áll ki, hanem eldűl, s a másik gyermeknek adja át, s az szintén elkezdi a vetést. Igy felváltva folytatják mindaddig, mig valamelyiknek a tere, melyet legelőször kimértek, egészen fel nincs hasogatva; ekkor a nyertes a másikkal összekapartatja a felhasigatott földet s az azt a markába véve, kénytelen féllábon sántikálva szem-behunyva oda vinni, a hova a nyertes akarja. Midőn elindul a földdel, amaz egy összefont kendővel megy mindenütt utána, s szüntelenűl ezt hajtja:)
(Végre valahová letéteti vele a földet, s visszakiséri csivirgős-csavargós uton oda, a hol játszottak. Ekkor ismét elő veszi, üti veri a hátát s ezt mondja:)
(s hajtja mindaddig, mig amaz a földet meg nem találja; hanem ekkor szélről köti a derest, mert a másik, ha beéri, hozzá vágja a megtalált földet. Aztán ujra kezdik a játékot.)
(A gyermek labdázás közben a fennebbi sorokat dalolja, az utolsó sornál azon társát, ki hozzá legközelebb áll, hátba üti a labdával, ez a lapta-máj.)
(S ekkor a hintázót jól fellökik.)
(A gyermekek összetett tenyérrel sorba űlnek, egy, szintén összetett tenyerét, melyben egy gyűrű van, mindegyik tenyerében végig huzza s a gyűrűt valamelyiknek kezében hagyja. Ekkor egy másik elkezdi a fennebbi verset mondani, mindenik soránál másikra mutat, kire az utólsó sor esik: az kinyitja markát, ha nincs nála a gyűrű: az előbbi a mondókát ujra kezdi; ha pedig nála van, az a ki kereste, a megtalált gyűrüt az elöbbi mód szerint eldugja, s emez, a kinél volt, kezdi keresni, míg rá nem talál. Igy folytatják tovább.)
(A leány gyermekek körbe állanak, kettő a körben állókat kivülről kerűlgeti, a második az első befont haját fogja. A körben állók dalolják a dalt, melynek végeztével az első körűl járó kiránt egyet a körből s annak helyére áll, ez pedig megfogja a másik haját, ki előbb az elsőét fogta s a játékot tovább folytatják.)
(A gyermekek körbe állanak, egy a kör közepére; mikor vége a dalnak, a középen álló megtörölközik valamelyiknek a kötőjébe, s emez áll a középre, amaz pedig ennek a helyére, s a dalt ujra kezdik.)
(Egy gyermek, a kertész, a többi gyermekeket sorba űlteti, jön egy útas, megáll a kertész előtt s igy szól:)
(Ekkor az utas megkopogtatja a sorban ülők fejeit s egyet közűlök elvisz, a többiekre azt mondja, még éretlenek; igy folytatják tovább, mig mind el nem hordja, ekkor a játékot ujra kezdik.)
(A gyermekek összefogózva körbe állnak, egy gyermek, a pásztor, a körön kivűl, egy másik, a kecske, a körön belől áll.)
(Ekkor a pásztor kergeti a kecskét, az bujkál keresztűl-kasúl a gyermekek fentartott kezei alatt, kik a kecskét szabadon, minden akadály nélkül bocsátják, de a pásztort nem igen; ha a pásztor a kecskét elfogja, akkor mindketten a körbe állnak, más kettő jön ki, egyik lesz a pásztor, másik a kecske s igy folytatják tovább.)
(A játék menete, a mi az előbbié.)
(Egy leány a gazdasszony, egy másik a libapásztor, a többiek a libák.)
(Ekkor a farkas a futók közül egyet kettőt elfog s eldugja őket, a gazdasszony megolvasván a libákat a hiányzók keresésére indul.)
(A libák gágogni kezdenek.)
(Ekkor a libák előszaladnak, a farkas fut, a gazdasszony utána s ha beéri, jól megcsipkedi; aztán a játékot újra kezdik.)
(A gyermekek sorba ülnek, egy közülök lesz sugdosó, egy angyal és egy ördög. A sugdosó az angyalt és ördögöt különböző irányban eltávolitja a többiektől, ekkor a sorban ülők mindegyikének titkon valami tárgy- vagy virágnevet ád, ekkor a játék megkezdődik. Előbb jő az angyal, megáll egy bottal a sugdosóval szemközt s igy szól:)
(Ha a titkon elnevezettek közt van, a mit kér, az feláll s elmegy az angyallal, – s ha nincs, mondja a)
(Azután jön sántikálva az ördög, megáll a sugdosó előtt s mondja:)
(Ha van elviszi, ha nincs, mondja a)
(Igy megy a játék mindaddig, míg az angyal és ördög felváltva kitalálják a neveket s a gyermekeket egyenként elhordják. Ekkor mind az angyaléit mind az ördögéit az angyal és ördög megpróbálják, ugyanis a gyermek egyik kezét megfogja az angyal, másikat pedig az ördög s azt ezen vers dalolása közben:)
(előre s hátra menesztik; a fönnebbi dalt háromszor mondják el, ez alatt mindegyre ránczigálják, s a melyik ezen megkisértés alatt magát elneveti: az az ördögé, a ki pedig ezt mosolygás nélkül kiállja, az az angyalé; igy megtudván ki melyiké, a játékot újra kezdik.)
(A játszók körbe állanak. A gazda a közepén áll, a kérő kivűlről kerülgeti a kört. Ha a kérő leányt kiván, a gazda kérdésére a fent látható módon válaszol, ha pedig fiút, akkor ezen szavakkal: „Mer’ szeretöm a ken’ fiát…“ s egyet megnevez a játszók közül. A vers végeztével a kért személy belefogózkodik a kérő ruhájába s vele együtt kerűlgeti a kört; igy folytatják tovább, míg a gazda egyedül nem marad.)
(A gyermekek összefogózva kört képeznek; egy, a király, a kör kőzepén áll, a körön kivül az útas, s ez mondja a mondókának egyszer az első felét, melynek végével a király egyet a körben állók közül a fent látható módon megnevez. Erre megint az útas mondja a mondóka második részét, mikor ezt elvégzi, ismét elől kezdi a mondóka első részét; erre a király mást nevez meg, mire az utas, ki a kört kivülről mindegyre kerülgeti, mondja a vers utolsó részét, s ennek végeztével a kiválasztottat magával viszi. Ezt folytatják mindaddig, míg az útas a körben állókat mind elkéri s a király egyedűl marad, kit ekkor kinevetnek, kitapsolnak s a játékot ujra kezdik.)
(Kis leánykák pünköst napján, fejökre pünkösti rózsából kötött koszorút téve, felöltöznek fehérbe, bejárják a falut házanként, minden ház előtt körbe állva körűl fogják egyik társukat, a pűnkösti királynét; ez egyet a körben állók közűl beránt, azzal tánczol, a többiek szintén párosával tánczolnak s dalolják a fenebbi verset. A táncz és dal végeztével a házbeliek ajándékkal bocsátják őket tova.)
(A mult században még szokásban volt H.-M.-Vásárhelyen a Gergely-járás; ugyanis az iskolás gyermekek Gergely napján katonáknak öltözve házról házra jártak s mintegy verbuválva az alábbi verssel szedték össze s vitték magokkal az arra való gyermekeket iskolába.)
(Karácsonra)
(Karácsonra.)
(Uj évre.)
(Uj évre.)
(Névnapra.)