25.
A RAB.

‚Majd hajnal is lesz már,
 Majd is megvirrad már,
 Fordúlj felém, kedves rózsám,
 S ej haj, majd magad maradsz már.‘
„Bárcsak piros hajnal
 Soha ne hasadna,
 A mi édes szerelmünknek
 S ej haj, vége ne szakadna!“
‚Látod, rózsám, látod
 Azt a száraz nyárfát,
 Majd ha az kizöldűl, akkor
 S ej haj, akkor jövök hozzád.‘
„Hiszem a teremtőm,
 Kizöldűl az én fám,
 A te csalfa szived vissza –
 S ej haj, visszafordúl hozzám.“…
Kaszaperi pusztán
 Jön két zsandár nyilván,
 Csörög a lova zablája,
 S ej, haj, czélba a puskája.
Vásárhelyi pusztán
 Jön két lovas zsandár…
 ‚A sámsomi kis csárdában
 S ej haj, ott fogtak meg minket!
Vásárhelyi pusztán
 Voltam csikós bojtár,
 Számadómtól, betyároktól
 S ej haj, tanultam a lopást. –
Repűlj madár, repűlj
 Szentesen keresztűl,
 Szólj be az én galambomhoz,
 S ej haj, maga van egyedűl.
Ha kérdi: hogy’ vagyok,
 Mond meg, hogy rab vagyok,
 Orosházi cselédházban
 S ej haj, térdig vasba’ vagyok.
Meghalok, meghalok,
 Még beteg se vagyok,
 Orosházi kis nyomáson
 S ej haj, nyugodni akarok!…
Édes anyám volt kend,
 Mért nem tanitott kend,
 Gyenge fának ága voltam,
 S ej haj, mindenre hajlottam!‘

26.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.

Megállj, madár, megállj!
 Hadd beszéljek véled,
 Három almát küldök,
 Azt izenem tőled:
Egyiket apámnak.
 Másikat anyámnak,
 De a harmadikat
 A kedves rózsámnak.
Rab vagyok, rab vagyok,
 Térdig vasba’ vagyok,
 A jó isten tudja,
 Mikor szabadulok.
Térdig vasba’ vagyok,
 Könyékig bilincsbe’,
 Pétervári várban
 Vasra vagyok verve.

27.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.

‚Ablakom rostélyán
 Kis madár hegedűl, –
 Repűlj az én galambomhoz,
 Maga van egyedűl.
Ha kérdi: hogy’ vagyok?
 Mondjad, hogy: rab vagyok,
 Az aradi vár-tömlöczben
 Térdig vasban vagyok.‘
„Rab vagy, rózsám, rab vagy,
 Én meg beteg vagyok!“ –
 ‚Gyógyítson meg a jó isten,
 Mig kiszabadulok!‘
„Árva vagyok, árva,
 Az isten is látja;
 Verje is meg a jó isten,
 Ki az árvát bántja!“

28.
A FOGOLY.

Hadnagy uram jó napot!
 Már én megint rab vagyok;
 Ha rab vagyok, se’ bánom,
 Ugy sincs engem ki szánjon.
Kérem hadnagy uramat,
 Ne tegyen rám nagy vasat;
 Ha rám teszi a vasat:
 Gyenge szivem meghasad.

29.
BARNA JÓSKA.

A szegedi nagy stokházba
 Barna Jóska be van zárva,
 Ott fekszik az ajtajába’,
 Világos kék nyoszolyába’.
„Viszik a lovam Gyulára,
 Magamat vasban utána.
 Ne vigyenek olyan nagyon,
 Ugy se’ soká leszek vason.
Megizentem a birónak:
 Ne örűljön rabságomnak;
 Mert ha rabságomnak örűl:
 Nem sokára mellém kerűl!“

30.
A VERBUNKOS.

‚Gyere, pajtás, katonának!‘
 „Nem mék biz én, mert levágnak.“
 ‚Ha levágnak, feltámasztnak,
 Téged tesznek kapitánynak.‘
„Akkor mék én katonának,
 Mikor lányok verbuválnak;
 Akkor sem mék én bocskorba’:
 Sárga sarkantyus csizmába’!“

31.
SÁRGA CSIZMÁS MISKA.

Sárga csizmás Miska sárba jár,
 Panni patakon túl reá vár.
 Ne várd Panni Miskát, nem jöhet a sár
 Miatt, sárga csizma kár,
De ámbár a sártól jöhetne,
 A vizen át még se mehetne,
 A padot elmosta volt az árviz, –
 Panni Miska szemébe nem níz!
De ámbár a viz is elapadt,
 Visszacsúszott az elúszott pad,
 Ne várd Panni Miskát, mert a kutyák ugatják,
 Nem jön, mert megharapják.
„Sem sár, sem víz, sem ebugatás…
 Óh hatalmas egek, de mi más!
 Rágalmazó nyelvek irígysége
 Miatt lett szerelmünknek vége.
Egy csókomnak, eddig melyet rád
 Halmozva raggattam, tartsd a szád;
 Ez volt szerelmünknek a kezdete,
 Légyen ez is a végezete.
Te pedig a mit most magamnak
 Nem adsz, megadod még hamvamnak,
 Majd a midőn megcsal szép bálványod,
 Síromat rózsával behányod.
De még azt az egyet kikérem,
 Hogy a midőn végem elérem:
 Ejts egy-két könnyet koporsómra,
 S borúlj szánakozva síromra!“

32.
GYÖNGE SÁNDOR.

Oberkernben, Ajk faluban az történt:
 Pálfi Istvánt mulatságban meglőtték,
 Pálfi Istvánnak golyó van szivébe’
 Arczra borult a szoba közepébe.
Pálfi Istvánt viszik az ispotályba,
 Gyönge Sándort a vilachi stockházba,
 Vasat vertek a kezére s lábára,
 Magyar bakát a sirbakolására.
Pálfi Istvánt viszik a temetőbe,
 Gyönge Sándort az agyitor elébe.
 „Vasas lábam szomoruan pengetem,
 Jó barátom, jaj de bús az életem!“
Gyászba borult a spitáli temető,
 Pálfi Istvánt viszik bele legelsőbb.
 Az van irva az ő keresztfájára:
 Itt nyugszik egy meglőtt frájter sirjába’.
„Gyönge Sándor, annak hívnak engemet,
 Ugy is írják magyarul a nevemet.
 Ne sirjon hát édes, kedves jó anyám!
 Szép időmnek az utólja eljött mán.1)
Megiratom azt a feleségemnek:
 Gondját viselje a kis gyermekemnek,
 Mert nem tudom azt sem, hogy mely órában,
 Felakasztnak ez idegen országban.
Igy van, kinek méreg van a szivében,
 Igy fizetnek a katona életben.
 Sírhattok ti, bús anya, kis gyermekek,
 Azt kivánom, légyen isten veletek!“
Esik eső szép csendesen lefelé,
 Gyönge Sándort most kisérik befelé,
 A sapkáját levágta a szemére,
 Sok szép leány sirva mén el előtte.
Klagenfurtban árkolnak egy temetőt,
 Gyönge Sándort viszik bele legelsőbb,
 Sírhalmára űltessenek violát,
 Szeretője ott sirassa ki magát.

33.
AZ ELITÉLT KATONA.

‚Jaj de szennyes a kend inge, gatyája,
 Elszennyezte az aradi stockházba’.‘ –
 „Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
 Holnap visznek az agyitor elébe. –
Ha bevisznek az agyitor házába,
 Leborulok törvényszék asztalára,
 Rablánczomat siralmasan zörgetem –
 Jaj de bánom, hogy én katona lettem!
Még azt mondja az agyitor énnekem,
 Hogy a hóhér veszi el az életem –
 Trombitások három rúfot fujjanak,
 Jaj istenem! – holnap felakasztanak.
Édes anyám pénz van a kend zsebébe;
 Tartsa kend hát, hadd markoljak beléje,
 Csináltatok abból egy szép koporsót,
 Sárga szeggel, hat sorjával ráveretem a jaj-szót.“

34.
A SZEGEDI BIRÓ LÁNYA.

A szegedi biró lánya
 Felöltözött mint egy páva;
 Selyem kendő a nyakába’,
 Bokor ugró szoknya rajta.
„A szegedi városháza
 Megmutatja, hány az óra, –
 Három fertály tizenegyre,
 Ül a rózsám a gőzösre!“
Jaj de szépen muzsikálnak,
 A legények sorba állnak, –
 Ki húzatta vajon rája?
 A szegedi biró lánya.
‚A gőzösnek hat kereke
 Bárcsak izré porrá törne,
 Hogy engemet el ne vinne
 Arra az idegen földre…
Magas a pesti kaszárnya,
 Én ülök az ablakába’,
 Ott látom a kedves babám,
 Könnyes szemmel tekintget rám.‘

35.
SOROZÁSKOR.

Esik eső, nagy sár van az utczán,
 Barna kis lány maga mos a kútnál,
 Sirva mondja az édes anyjának:
 „Elvitték a rózsám katonának!“
‚Ne sírj, lányom, van még a városba’,
 Maradt még egy legény a számodra.‘
 „De hijába! ha én nem szeretem,
 Gyász lesz avval az én bus életem.“
„‚Füttyentett már egyet a masina,
 Visznek engem vizitáczióra,
 Mig a doktor engemet vizitál,
 Kis galambom a gangon sirdogál.‘“

36.
MÁS, UGYANAKKOR.

Verd meg isten a szegedi urakat!
 Mind elvitték a sámsomi fiakat.
 Bazsa-rózsa, viola csak nyiljatok.
 Árván maradtak Sámsomon a lányok.
‚Kocsmárosné, adjon isten jó estét!‘
 „Adjon isten magának is szerencsét.“
 ‚Kocsmárosné ne kivánjon szerencsét,
 Szivem mellett megforgatom a nagy kést.‘
„Rozi, lányom, eredj le a pinczébe,
 Hozzál fel bort a legnagyobb itczésbe!“
 ‚Kocsmárosné, nem kell nekem a bora,
 Még az éjjel piros vérem kiontja.‘
Nincs édesebb az aradi dinnyénél,
 Nincs szebb legény falunkban szeretőmnél,
 Kék a szeme, szemöldöke fekete,
 A jó isten de kedvemre nevelte.
A szegedi városháza de sárga,
 De sok legényt besoroznak hiába,
 Leűltetik kanapéra, divánra,
 Ugy nyírik el göndör haját símára.

37.
A KVÁRTÉLYOS KATONA.

‚Jó estét asszonyom,
 Főztél-e vacsorát?‘
 „Vacsorát nem főztem,
 Nem vártam katonát.
 Te szolgáló, jó leányzó,
 Fűtsd be azt a szobát;
 Kettő konyha körül légyen,
 Egy pinczébe borért menjen,
 Minden elég legyen! –
Isten hozott hozzám,
 Szép magyar gavallér!
 Illik oldaladra
 Patrontás pantallér.
 Lesz jó széna a lovadnak,
 Jó kovártély lesz magadnak –
 Köszönd asszonyodnak.“
‚Kérem asszonyomat,
 Hadd üljek ölébe,
 Hadd tegyem kezemet
 Kincses kelebébe;
 Kicsi nem árt, nem is tesz kárt,
 Le sem töri gyönge ágát,
 Aranyos bimbóját.‘
„Félek katonától,
 Hamis portékától,
 Mert ki tudja venni
 Titkát mátkájától.
 Egy éjtszaka mulatozik,
 Ölelkezik, csókolózik, –
 Odább masirozik.“
‚Ne hidd el, asszonyom,
 Nem olyan vagyok én,
 Virágos kis kertben
 Palánta vagyok én.
 Kicsi nem árt, nemis tesz kárt,
 Le sem töri gyönge ágát,
 Aranyos bimbóját!‘

38.
SÁRI MÁRI.

Sári Mári beteges,
 Nem eheti a levest;
 Vizet inna, vize nincs,
 Kútra küldne, senki sincs.
Van neki egy vén anyja,
 Azt küldte el a kútra.
 Mig a kútra oda jár,
 Barna legény vele hál.
‚De jó anyám nekem kend,
 De jó vizet hozott kend,
 Másszor is elmenjen kend,
 Tovább oda járjon kend.‘
„Hát ez a bot kié itt,
 Vajon ki hagyta ezt itt?“
 ‚Hát… egy vándorló legény,
 Szállást kért volna szegény.‘
„Hát az ágyad mi lelte,
 Hogy ugy le van heverve?“
 ‚Czicza fogott egeret,
 Játszott vele eleget.‘
„Hát a hasad mi lelte,
 Hogy ugy fel van püffedve?“
 Erre a lány nem szólott,
 Csak az ablakba borúlt.

39.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.

Léva táján oda fel
 Beteg asszony nem kél fel.
Szomjuhozik, vize nincs,
 Kútra küldne, senki sincs.
Van neki egy vén ura,
 Azt küldi ő a kutra.
Mikor ura kútra mén:
 Barna legény ágyra mén.
Mikor ura visszatér:
 Barna legény padra mén.
‚Beteg asszony, galambom!
 Ki feküdt az ágyadon?‘
„Macska fogott egeret,
 A’ hevert ott eleget.“
‚Beteg asszony, galambom!
 Ki fekszik a padodon?‘
„Isten szegénye fekszik,
 Fázik szegény, melegszik.“
Akkor ura zsebbe nyul,
 A szegénynek huszast nyujt.
A beteg azt neveti,
 Hogy a szegény elveszi.

40.
GOMBOSNÉ.

Nincs Vásárhelytt olyan asszony,
 Mint Gombosné, mint Gombosné
 Komámasszony.
Kisüti a túros lepényt,
 Híjja oda, hijja oda
 A sok legényt.
„Ha a lepényt megettétek:
 A lányomat, a lányomat
 Elvegyétek!“
A Gombosné kamrájába
 Három legény, három legény
 Be van zárva.
Az egyike azt kiáltja:
 Száraz perecz, száraz perecz
 Nem rághatja!
A másik meg azt kiáltja:
 Savanyu bor, savanyu bor –
 Nem ihatja!
A harmadik azt kiáltja:
 Kurva, kurva, kurva, kurva
 A kend lánya!

41.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.

Nincsen nálunk olyan asszony,
 Mint Gombosné, mint Gombosné
 Komámasszony.
Kisüti a túrós lepényt,
 Hívja oda, csalja oda
 A sok legényt.
‚Ha a lepényt megettétek:
 Sári, Kati, Mári lányom
 Elvegyétek!‘
„Nem kell nekem a kend lánya,
 Alul fodros, fölül rongyos
 A szoknyája!“
„Nekem sem kell a kend lánya,
 Bécsi rongygyal pirosított
 Az orczája.
Azt sem isten adta rája,
 Maga keze, kutya körme
 Kente rája!“

42.
A LEGÉNY.

Édes anyám meghalok,
 Ha meg nem házasodok.
 Radaradadom,
 Radaradadom,
 Ha meg nem házasodok.
– Édes fiam ne halj meg,
 Inkább házasodjál meg.
 Radaradalom stb.
– Édes anyám nem merek,
 Mert azt mondják, hogy gyerek.
 Radaradadom stb.
– Édes fiam nem mondják,
 Csak jól felkösd a gatyát.
 Radaradadom stb.
Vedd el a biró lányát,
 Az főz neked vacsorát.
 Radaradadom stb.
– Édes anyám nem adják,
 Gazdag legénynek tartják.
 Radaradadom stb.
– Édes fiam nem tartják,
 Szegénynek is od’adják.
 Radaradadom stb.
Az főz neked vacsorát,
 Kukoricza galuskát.
 Radaradadom stb.
. . . . . . . . .
– Beteg asszony galambom,
 Ki feküdt az ágyadon?
 Radaradadom stb.
– Cziczka fogott egeret,
 Játszott vele eleget…
 Radaradadom
 Radaradadom
 Játszott vele eleget.

43.
KARASZ JUCZI.

Ez az utcza petrezselyem,
 Karasz Juczi talpig selyem;
 Lehet annak, van is annak,
 Czeglédi vette azt annak.
Karasz Juczi fehér lába
 Kivirít a léniára,2)
 Czeglédi Jóska meglátja:
 Harmadnapos hideg rázza.
Karasz Juczi gyenge karja,
 Bő ujju vizitli rajta,
 Meg is lehet aztat nézni,
 Czeglédi vette azt néki.
Karasz Juczi hires k…
 Nem talál a gyalog-útra;
 Piros alma hull az útra,
 Ugy talál a gyalog-útra.
Éjfél után egy az óra,
 Karasz Juczi most mén haza,
 Még a kutyák sem ugatják:
 A vén banyák mégis tudják.
Ez az utcza hosszabb volna,
 A közepén egy bolt volna,
 Karasz Juczi oda menne,
 Talpig selyem ruhát venne.
„Csak gyászt adjon, görög uram,
 Ugy sem lesz már hites uram,
 Mert ha hites uram lenne:
 Piros selyem szoknyát venne.“

44.
KOCSMÁROSNÉ…

‚Kocsmárosné gyujts világot,
 Hej, van-e kökényszemü lányod?
 Hej, van-e kökényszemü lányod?‘
„Serem is van, borom is van,
 Hej, kökényszemü lányom is van,
 Hej, kökényszemü lányom is van!“
„‚Pista bácsi, Jancsi bácsi,
 Hej, csak a ládám vigye kend ki,
 Hej, csak a ládám vigye kend ki,
Jól eldugja kend a gazba,
 Hej, meg ne találja a gazda,
 Hej, meg ne találja a gazda.
Mert ha rátalál a gazda:
 Hej, lángot vet a selyem szoknya,
 Hej, lángot vet a selyem szoknya.
Selyem kötő, selyem kendő,
 Hej, lángot vet az mind a kettő,
 Hej, lángot vet az mind a kettő.‘“

45.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.

Tarján végen van egy kocsma,
 Kinek neve „arany potyka,“
 A mellett van Ország háza,
 Van is annak két szép lánya.
A kisebbik arany bárány,
 Arany gyapjat visz a hátán;
 A nagyobbik egy vén czanga,
 Ráavasodott a gyapja.
„János bácsi, Pista bácsi,
 Csak a ládám vigye kend ki!
 Jól eltegye kend a gazba,
 Rá ne akadjon a gazda.
Mert ha ráakad a gazda:
 Lángot vét a selyem ruha,
 Selyem szoknya, selyem kendő,
 Lángot vét az mind a kettő.“

46.
A BETYÁR.

„Esik eső az árpa-tallóra,
 Gyere, babám, ültess fel a lóra,
 Gyenge vagyok, nem tudok felűlni,
 Kis pej lovam nem akar megállni.
Irhás subám szegre van akasztva,
 Ugyan babám, akaszd a nyakamba,
 Ugy is, tudod, ott annak a helye,
 Még az éjjel betakarlak vele.
Kocsmárosné! jár-e erre zsandár,
 Ki engemet a pusztában hajkász?
 Ha jár erre, adjon hirt előre,
 Majd kimegyek s megszámolok véle.“
Azt a legényt két zsandár kiséri,
 A babája az ablakon nézi.
 „Ne nézd, rózsám, gyászos életemet,
 Mind teérted szenvedem ezeket!“
„‚Ugyan, rózsám, ne veresd magadat,
 Valld ki minden titkos dolgaidat!‘“
 „Ugyan, rózsám, sajnálsz-e engemet?
 Mind teérted szenvedem ezeket!“
„‚Kocsmárosné! ád-e bort hitelbe?
 Itt hagyom a csurakomat érte,
 Ha ki nem váltom a jövő hétre:
 Adja annak, ki többet ád érte.‘“

47.
BOGÁR IMRE.

Zavaros a Tisza,
 Nem akar higgadni,
 Még az éjjel Bogár Imre
 Által akar menni.
Által akar menni,
 Lovat akar lopni,
 A szegedi nagy vásárban
 El akarja adni.
Nézz ki, babám, nézz ki
 Ablakod firhangján,
 Amoda jön Bogár Imre
 Sötét pej paripán.
Arany a zablája,
 Réz a kantár-szára;
 Szabadkai hires lányok
 Bámulnak utána.
„Kocsmárosné hallja,
 Kocsmárosné hallja!
 Nyissa ki hát a kapuját,
 Hadd menjek be rajta!
Kocsmárosné, hallja!
 Van-e paprikása?“
 „‚Vagyon bizony egy bográcscsal
 Vendégim számára.‘“
„Kocsmárosné, hallja!
 Van-e vörös bora?“
 „‚Söröm is van, borom is van
 Vendégim számára.‘“
„Kocsmárosné, hallja!
 Van-e szép leánya?“
 „‚Vetett ágyam, szép leányom
 Betyárok számára!‘“
„Kocsmárosné, hallja!
 Száz itcze bort hozna,
 Megkínálom a vármegyét,
 Hogy ne legyek rabja…
Hunczut a vármegye,
 Nem iszik belőle;
 Látom, hogy már azt akarja:
 Holtig legyek rabja.
Hunczut a vármegye,
 Meglesett bennünket,
 Tiszahajlási csárdába’
 Elfogott bennünket!…“
Repűlj, madár, repűlj,
 Hej, Szabadka felől,
 Az a hires Bogár Imre
 Maga van egyedül.

48.
KIS SÁNDOR.

Volt egy úrnak hat szép fekete lova,
 Volt is annak egy szép barna kocsisa.
 Még vasárnap jó bort ivott kedvire,
 Hétfőn reggel szépen ki volt teritve.
Jaj de véres a Kis Sándor ruhája,
 Elvérezte a csorvási csárdába.
 „Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
 Majd elmegyek a nagy törvény elébe. – –
Biró uram, adjon isten jó napot!“
 „‚Isten hozott, édes fiam, mi bajod?‘“
 „Biró uram nagyon sulyos a bajom, –
 Legkedvesebb pajtásom szúrtam agyon!“
„‚Űlj le, fiam, nálunk itt a lóczára,
 Elvégezzük a bajod nyolcz órára,
 Elvégezzük a bajod nyolcz órára,
 Űlj le, fiam, nálunk itt a lóczára.‘“
Jaj de álnok a szegedi főbiró,
 Maga hallgatja a rabot, nem hajdu,
 Ránczra szedi szemöldökét s ugy nézi,
 Hogy a törvény Kis Sándort hogy’ itéli.
Három kis lány felöltözött fehérbe,
 Fehér selyem kendőt vett a kezébe,
 Szépen kérik a vármegye hajduját:
 Ne akasztassa fel azt az egy betyárt!
Kis Sándornak az udvarán van egy fa,
 Tetejében csüng három szál pántlika,
 A rózsája keservesen siratja:
 Mert Kis Sándort katonának viszik ma!

49.
SOBRI.

Hej, haj! kis menyecske!
 Kivel háltál a múlt este?
 – Hej, haj! Nyirfaival,
 Az én kedves galambommal.
Hej, haj! Sobri pajtás!
 Hogyan tetszik a mulatás?
 – Hej, haj! nem jól tetszik,
 Mert Nyirfai halva fekszik.
Hej, haj! Sobri pajtás!
 Micsoda az a sárga ház?
 – Hej, haj! Sümeg város,
 Ott lakik a komiszáros.
Hej, haj! Sobri pajtás!
 Elvitték a pej paripát.
 – Hej, haj! csak hadd vigyék,
 Van még a ménesen elég.
Hej, haj! Sobri pajtás!
 Elvitték az irhás subát.
 – Hej, haj! csak hadd vigyék,
 Van még a szücsöknél elég.
Hej, haj! Sobri pajtás!
 Elvitték a selyemruhát.
 – Hej, haj! csak hadd vigyék,
 Van még a boltokban elég.
Hej, haj! Sobri pajtás!
 Elvitték a nyalka csizmát.
 – Hej, haj! csak hadd vigyék,
 Van még a vargáknál elég.
Hej, haj! Sobri pajtás!
 Elvitték az inget, gatyát.
 – Hej, haj! csak hadd vigyék,
 Van még a tótoknál elég.
Hej, haj! Sobri pajtás!
 Hozzák már az akasztófát!
 – Hej, haj, csak hadd hozzák,
 Sobrit arra nem akasztják!

50.
NAGY PÁL JANCSI.

Nagy Pál Jancsi s kis Dudrai
 Elindultak juhot lopni,
 Agyonverték a kis bojtárt,
 Elhajtották fele nyáját.
„Az Alföldi hegyes, völgyes,
 Engem a vármegye keres,
 Ha keres is, meg nem talál
 Engem az Alföldi pusztán!“
Csengelényi puszta szélen,
 A nagy Szirtus szőlő végen
 Utánok jött Pestvármegye:
 ‚Kié, földi, ez a birge?‘
„Mihaszna mondom, hogy kié,
 A szegedi szenátoré.“
 Mihelyt ezt a szót kimondta:
 Lábára bilincset csuktak.
 „Két kezemet hátra fogta,
 Piros orczám felpofozta…“
„Kérem szépen az urakat,
 Engedjék el a bajomat.
 Hadd iratok egy levelet:
 Rózsám szabadits engemet!“
Szeged város szép helyen van.
 A fogház a közepén van,
 Alatta terem a csipke,
 Rászállott egy bús gerlicze.
 Ne búsúlj te bús gerlicze!
 Lesz még párod az erdőbe’.
‚Nem kell nekem senki párja,
 Ha az enyém el van zárva.
 Be van zárva a fogházba,
 A szegedi rongyos várba.
 Ablakodnak vas rostélya,
 Nyujtsd ki, babám, karod rajta!
 Hadd fogjam meg utoljára,
 Bú eltemet nem sokára.‘
„Soha ezt nem hittem volna:
 Gyenge testem tömlöcz rontsa,
 Göndör hajam lerohaszsza,
 Piros orczám elhervaszsza!“

51.
A CSIKÓS.

‚Hej lóra, csikós, lóra!
 Be van a ló hajtva,
 Biró udvarában,
 Ihajla!
 Szól a csöngő rajta,
 Igaz a.‘
„Hej hadd szóljék, hadd szóljék,
 Zsebembe’ a tallér;
 Én voltam tabánban,
 Ihajla!
 A hires gavallér,
 Igaz a.“
‚Hej ismerem a csöngőt,
 Volt is a kezembe’,
 A túri vásárba’,
 Ihajla!
 Fizettem meg érte,
 Igaz a.‘
„Hej elmehetsz már dáma,
 Nem járok utánad,
 Járjon biz a kutya,
 Ihajla!
 Ki a falut futja,
 Igaz a.“
‚Hej ime én azt mondám,
 Járjanak utánam.‘
 „Járjon biz a kutya,
 Ihajla!
 Ki a falut futja,
 Igaz a.“

52.
A BOJTÁROK.

Esteledik, alkonyodik,
 Gulya, ménes takarodik,
 A számadó káromkodik,
 Három bojtár jó bort iszik.
Egyik iszik a ménesbe’,
 A másik a Cserepesbe’,
 A harmadik a Bügesbe’:
 „Igyunk atta teremtette!“
‚Isten hozzád, jó bojtárom!
 Van-e a gulyám közt károm?‘
 „Nincsen károm, de nem is lesz,
 Mig a gulyám kezemen lesz.“
Ég a cserepes teteje,
 A számadó lova benne,
 Vérrel forog fel a szeme,
 Hogy ki nem jöhet belőle.

53.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.

Tiszta buza, szép csárdásné,
 De szép élet a bojtáré,
 A csárdásné a bort méri,
 Bojtár legény ölelgeti.
Kutya-kaparási csárda
 Gulyával van körül állva,
 A számadó káromkodik,
 Három bojtárja bort iszik
Egyik iszik a ménesben,
 Másik meg a Cserepesben,
 A harmadik a Morgóban,
 Gulya, ménes csavargóban.
Lyukas a cserény teteje,
 A számadó lova benne,
 Vérrel forog fel a szeme,
 Hogy nem jöhet ki belőle.