54.
BALLA JANKÓ.

Nem messze van ide Czibakháza,
 Közepében van egy rongyos csárda,
 Ott iszik az én rózsám bújába’…
Amoda jön két zsandár fegyverbe’ –
 Kiszalad a csárdásné ijedve.
 „Adjon isten jó estét, csárdásné!
 Hát ez a két pej paripa ki-é?“
‚Ott benn iszik ennek a gazdája,
 Most érkezett, nem tudom kicsoda.‘
 „Küldje ki hát ennek a gazdáját,
 Nem bántjuk mi, csak adja meg magát.“
„‚De én bizony meg nem adom magam,
 Ha ugy tetszik, vigyék el a lovam,
 Kis pej lovam annyira nem bánom,
 Csak a nyeregszerszámot sajnálom.
Pár itcze bort parancsolatomra,
 Zsebemben elkészitve az ára,
 Ha megiszom, megadom az árát, –
 Szeretem a kocsmárosné lányát.‘“ –
Balla Jankó nem legénykedik már,
 Mert Szolnokban kurta vason van már,
 Csütörtökön majd tiz óra tájba’
 Akasztják fel az akasztófára.
De még mikor Dávidéknál ivott,
 Tónai Ferkével pajtáskodott:
 Mutatott még annyi bátorságot,
 Kiment s a zsandárral szembe szállott.
„‚Isten hozzád Mező-Túr városa!
 Nem lépek bé többé határodba,
 Nem taposom a zöldelő mezőt, –
 Áldjon meg az isten hű szeretőm!‘“

55.
FÁBIÁN PISTA.

Engem hivnak Fábián Pistának,
 Ki is állok huszonnégy zsandárnak,
 Jő a zsandár, de nem félek tőle,
 Majd kimegyek, megszámolok véle.
Fekete föld termi a jó buzát,
 Sürű erdő neveli a betyárt,
 Szép csárdásné, viselje kend gondját,
 Majd megkapja kend még a jutalmát.
Szeged felől fujdogál a szellő,
 Jön a zsandár mint szél minden felől,
 De én szegény csak magam egyedűl
 Sürgök forgok a fegyverem körűl.
Isten hozzád Szalonta városa!
 Már én többé nem leszek lakosa,
 Teremhet már zöld füvet lapossa,
 Kis pej lovam többé nem tapossa.

56.
BANDIKA.

Szilvás falu gyászban van,
 Juhász legény halva van;
 Még szombaton délután
 Vigan ment a juh után.
Utána megy az anyja:
 „Gyere haza Bandika!“
 „‚Nem megyek én ma haza,
 Vérben fürdök én még ma.
A kocsmába kell menni,
 Veszekedés fog lenni.‘“ –
 Három juhász inditja,
 A negyedik csitítja…
„‚Sirass, anyám, sirass már,
 Sírom szélén vagyok már!‘“

57.
A SZÖKEVÉNY.

Nem loptam én életembe’,
 Csak egy csikót Debreczenbe’,
 Mégis rám verték a vasat,
 Az aradi serház alatt.
Az a serház lángot vessen,
 Rólam a vas-zár leessen. –
 Leesett rólam a vas-zár:
 Zsandár legyen, a ki bezár!

58.
BALLA JÁNOS.

Jaj de szennyes Balla János gatyája,
 Elvérezte a mágocsi pusztába’.
 ‚Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
 Holnap megyek Beke Kálmán elébe.‘ – –
‚Adjon isten, Beke Kálmán, jó napot!‘
 „Adjon isten, Balla János, mi bajod?“
 ‚Bajom nekem a mennyire nagy nincsen:
 Az utazó czimborámat megöltem.
Kérem szépen Beke Kálmán uramat,
 Csak sokára ne hagyja a bajomat!‘
 „Űlj le, fiam, erre a zöld lóczára,
 Majd elvégzem a bajod nyolcz órára.“
‚Szépen kérem Beke Kálmán uramat,
 Csak törvényre ne adja a bajomat!‘
 „Édes öcsém, Balla János, nem lehet,
 Kis-Szegvárra küldöttem a levelet.“
„‚Ha bemegyek Beke Kálmánt megkérni:
 Balla Jánost ki lehet-e váltani?‘“
 „Eszemadta barna kis lány nem lehet, –
 Kis-Szegvárról akasztófát itélnek!“
Balla Jánost három zsandár vallatja,
 Csak azt vallja: merre van a babája?
 Arra lakik a rozmaring utczába’,
 Piros rózsa nyilik az ablakába’.
Megszólalt már a mágocsi nagy harang,
 Huzza aztat három fehér vadgalamb,
 Huzza azt a jaj szomoru verseket:
 Balla János én szenvedem ezeket!
Jaj de magas az új torony teteje, –
 Balla Jánost viszik a vesztő helyre.
 ‚Leásták már nékem azt a bitófát,
 Kire Balla Jánost majd felakasztják!‘

59.
BAJUSZ PANNI.

Bajusz Panni nem eladó,
 Nem a szüzek közé való,
 Fejét veszi a szüzeknek,
 Mint a kasza, mint a kasza a füveknek.
Bajusznénak fehér háza,
 Vándorlani van a lánya,
 Vándorlani van a lánya
 A szegedi, a szegedi kaszárnyába!
Bajusz Panni mért vagy kurva?
 Hiszen nem vagy rászorulva. –
 Hogy ne volnék rászorulva,
 Harminczhárom forint volt a selyem szoknya.
Az anyám is addig tartott:
 Mig a pénzem el nem fogyott;
 Mikor a pénzem elfogyott,
 Édes anyám mindjárt útnak igazitott.

DALOK.

SZERELMI DALOK.

1.

Elment a galambom, itt hagyott engemet,
 El is vitte nekem minden örömemet,
 Jőj vissza, galambom, hozd vissza kedvemet, –
 Az úr isten tudja, mikor látlak többet.
Elment a madárka, üres a kaliczka,
 Bizony azt fogadta: haza jön tavaszra,
 Ha tavaszra nem jön: árpa pirulásra,
 Hej! ha akkor se jön: bizony sohase jön!

2.

Gyenge a nád, lehajlik a földre,
 Siró szavam hallik messze földre,
 Még akkor is sírok keservesen:
 Mikor ágyamban fekszem csendesen.
Őszszel szokott a fecske elmenni,
 De tavaszszal vissza szokott jőni;
 Most kezdtem én egy barnát szeretni,
 Jaj de sokat kell érte szenvedni.
Szeged alatt kaszálják a zabot,
 Kedves rózsám rakja az asztagot;
 Ha megrakja, leköti kötéllel,
 Engem pedig holtig szerelmével.

3.

Megizentem én az édes anyámnak:
 Fogadjon el még engemet fiának;
 Hogy ha el nem fogad engem fiának:
 Bujdosója leszek a nagy világnak.
Megátkozott engem az édes anyám,
 Hogy ne legyen se országom, se hazám,
 Tüskebokor legyen az én lakásom,
 Ott se legyen sokáig maradásom.
Megvert engem a jó isten teveled,
 Hogy én téged olyan forrón szeretlek,
 Bár tudnálak, bár tudnálak feledni,
 Rajtad kivűl mást is tudnék szeretni!…

4.

Szentes felől száll egy páva magába’,
 Nem száll az a páva erre hiába.
A pávának három tolla aranyos,
 Nem vagyok én a babámmal szabados.
Lesz még idő, lesz még idő, de nem most,
 Leszek én még a babámmal szabados.
Ez az utcza a malomig de széles,
 Ebben lakik az én babám, de kényes.
Piros, selyem, fodros kötő előtte,
 Esztendeje, hogy nem néztem szemébe.
Szeretetét félbe akarja hagyni,
 Jaj de álnok, hogy nem sajnál megcsalni!

5.

Faluvégen egy fehér ház,
 Ha ránézek, a hideg ráz,
 Ráz, de nem a fehér házért,
 Benne lakó kis leányért.
– Kertem alatt szól a páva,
 Én vagyok az igaz árva,
 Nincsen nekem édes apám,
 A ki gondot viseljen rám.
Kertem alatt szánt egy eke,
 Barna legény megy mellette,
 Ugy megtetszett a termete:
 A halál választ el tőle.

6.

Túlsó soron esik az eső,
 Ne menj arra, kis lány, eleső’,
 Elsározod a fehér szoknyád,
 Tudom, megver az édes anyád.
Túlsó soron van a mi házunk,
 Nem eladó még a mi lányunk,
 Esztendőre lesz az eladó,
 Akkor lesz az legénynek való.

7.

A szegedi piaczon
 Rózsát árul egy asszony;
 Nem kell nekem, nem kell nekem a rózsája,
 Csak az a szép kökényszemü barna lánya.

8.

Nincs szebb virág, mint a fehér liliom,
 Nincs szebb leány, mint az én kis galambom.
 Nem is adnám egész világ kincséért,
 A tengernek valamennyi gyöngyéért.

9.

A szép asszony drága,
 Száz forint az ára,
 Ijujuh s ejujuh!
 Száz forint az ára.
De a legény olcsó,
 Három marék ocsú,
 Ijujuh s ejujuh!
 Három marék ocsú.
A’ se’ búza ocsú,
 Hanem csak zab ocsú,
 Ijujuh s ejujuh!
 Hanem csak zab ocsú.
Kár a szép asszonynak
 Búba’ megvénűlni,
 Ijujuh s ejujuh!
 Búba’ megvénűlni.

10.

Kukoricza szára
 Ne menj az utczára,
 Mert a leány drága,
 Száz forint az ára.
De a legény olcsó,
 Három marék ocsú,
 Szapulóval mérik,
 Lapáttal tetézik.

11.

Debreczenben nyílik egy szép rózsafa,
 Illatozó piros rózsa van rajta,
 Mit ér nekem a kert piros rózsája,
 Ha semmikép nem juthatok hozzája.
Vásárhelyi posta legény sipja szól,
 Levelet hoz az én kedves rózsámtól;
 Mit ér nekem az aranyos levele,
 Ha maga is az angyal nem jön vele!

12.

Mért nincs minden lánynak
 Ut az udvarába?
 Aranyos diófa
 Pitarajtajába’?
 Kerek levele,
 Édes gyökere,
 Mért nincs minden lánynak
 Igaz sze- rete- rete- retete?
Azért nincsen a leánynak
 Igaz szeretete,
 A legénynek, a legénynek
 Hamis a két szeme,
 Hamis a szeme,
 Álnok a szive, –
 Azért nincsen a leánynak
 Igaz sze- rete-, rete-, retete!

13.

Rőffel mérik a gyócsot,
 Adjál, babám, egy csókot,
 Tudod, rózsám, nem esik hiába,
 Elveszlek nem sokára!

14.

Adol-e, rózsám, adol-e?
 Adol-e csókot, adol-e?
 Hogyha nem adsz, rózsám, adok én,
 Nem is olyan fösvény vagyok én.
Elmehetsz, rózsám, dolgodra.
 Mert nem szorultam csókodra,
 Hogyha csókra szorultam volna:
 Volna, ki engem megcsókolna!

15.

Érik, érik Csanádon a vörös szilva,
 Haza hozlak, kedves rózsám, két hét mulva.
 Érik a cseresznye,
 Igazabb a szőke;
 Érik a vadalma,
 Hamisabb a barna.

16.

Elszakadt a gyékénykötél,
 Nem megyek férjhez az idén.
 Összekötöm a kötelet,
 Férjhez megyek, ha csak lehet.

17.

Bárcsak én még egyszer
 Babámé lehetnék!
 Hej fehér papirosra
 Feketével irnék.
Irnék oly levelet, –
 De nehéz a penna,
 Hej feketének látszik,
 Ámbár hattyu tolla.
Vidd el, madár, vidd el
 Irott levelemet,
 Hej hadd olvassa babám
 Hív szeretetemet
Nem bánom, nem bánom,
 Legyen földindulás,
 Hej hadd jusson eszedbe
 Sok sűrű fogadás.
Ha eszedbe nem jut:
 Irj fel a szivedbe,
 Hej ha fel nem irsz, babám,
 Verjen meg az isten!
Hogy felejtselek el,
 Hogy eszembe ne juss?
 Hej szivem fájdalmáért
 Verjen meg a Jézus!

18.

Szomoru az idő,
 Megakar változni,
 Hej két kegyes egymástól
 Most akar elválni.
Mikor a két kegyes
 Egymástól elválik,
 Hej még a fényes nap is
 Homályosnak látszik.
Angyal-e vagy madár,
 Ki száraz ágra szállt?
 Hej csattogtatja szárnyát,
 Veri szivem kinját.
Zavaros a Maros,
 Nem akar higgadni;
 Hej haragos a babám,
 Nem akar békélni.
Meghiggad a Maros,
 Nem lesz mindig zajos;
 Hej megbékél a babám,
 Nem lesz az haragos.

19.

Amott jön egy legény,
 De szomoru szegény,
 Látom a szájáról,
 Szállást kérne szegény.
Adok neki szállást,
 Magam mellett hálást,
 Magam mellett hálást,
 Készitek áldomást.
Isten hozott régen
 Ohajtott barátom!
 Örülök, hogy kedves
 Személyed láthatom.
Ugy tetszik, mióta
 Szavadat hallhatom:
 Szivem fájdalmai
 Elmúlnak, már látom.

20.

Csendes patak folydogál,
 Szemem könnye csordogál,
 Szivem gyászba öltözik,
 Koporsóba költözik,
 Piros színem változik.
Éjfélben mikor alszom,
 Azt tudom, veled játszom,
 Gyöngy melled takargatom,
 Piros orczád csókolom –
 Még sincsen nyugodalmam.
Oh halálos szerelem
 Végy el előre engem!
 Vedd el szivem fájdalmát,
 Tekintsd éltem rabságát,
 Bus szivem árvaságát!
Busulásimban sirok,
 Sirva verseket írok;
 Nem kell étel sem ital,
 Szivem eltelt bánattal,
 Érted, rozsám, majd meghal.
Berekesztem versemet,
 Köszöntöm személyedet,
 Ezer egészségeket
 Kivánok e ház népnek –
 De különösen néked!

21.

Sárga csikó, csengős csacsi,
 Behajtott már Rébék Józsi,
 Aranyos az ostornyele,
 Dudás Zsuzsi durrant vele.
Jaj de világ asszonya lesz,
 A kit Rébék Józsi elvesz,
 A két szemét reá veti,
 Buját, baját elfelejti.

22.

Nem vagyok én, rózsám, beteg,
 Csak a ló rázott meg,
 Ama barna kis leánynak
 A szeme ártott meg.
Hej babám oda vagy,
 Galambodnak rabja vagy;
 Ezer a baj meg kettő,
 Elmult szabad esztendő.

23.

Náni, Náni, szivem Náni!
 De szeretnék veled járni,
 Veled járni, veled hálni,
 Mind virradtig mulatozni.
Nem adnálak e világért,
 A budai rosz vásárért;
 A vásárral mit csinálnék?
 De teveled elélhetnék.

24.

Az én rózsám jó kedvéből, haj, haj, haj,
 Almát adott a zsebéből, haj, haj, haj,
 A kendőjét is id’adta, haj, haj, haj,
 Hogy mossam ki vasárnapra, haj, haj, haj.
Édes rózsám válj ördöggé, haj, haj, haj,
 Vígy el engem egy kevéssé, haj, haj, haj,
 Csak a pitarajtó mögé, haj, haj, haj,
 Váljunk ketten egy ördöggé, haj, haj, haj.

25.

Kerek az én kalapom,
 Kerekebbre szabatom,
 Kicsiny az én galambom,
 Lehajlok, megcsókolom.
Voltál-e már Aradon,
 Az aradi vásáron?
 Hallottál-e gyöngyebb szót:
 Nyisd ki, babám, az ajtót!?
Jaj, de soká nyitod ki,
 Mintha nem tudnád, hogy ki;
 Ajtód előtt fagyok meg,
 A lelkedre halok meg.
Kedves rózsám vess ágyat,
 Bágyadt testem elfáradt,
 Teríts alám lepedőt,
 Vánkost is tégy vagy kettőt.
Teszek biz én hármat is,
 Kárton párnát hatot is,
 Selyem paplanommal is,
 Betakarlak százszor is.
Sásba verem az ökröm,
 Ha jól lakik, bekötöm;
 Magam alszom csendesen,
 Ölelem a kedvesem.
Piros almát ehetném,
 Veled enyeleghetném.
 Enyelegj hát, nem bánom,
 Magam is azt akarom.
Hej, Marikám, Marikám,
 Légy te is jó énhozzám;
 Ha megcsókolnál egyszer:
 Visszaadnám ezerszer.

26.

Ez a kis lány, ez a barna,
 Megcsókolna, ha akarna;
 De nem volt igaz szeretőm,
 Verje meg az én teremtőm!
Ez a kis lány, ez a szőke,
 Megölelne, hogyha merne;
 Ez lenne igaz szeretőm,
 Áldja meg az én teremtőm!

27.

Fehér kis ház, kerek ablak rajta,
 Te kis leány ne kacsintgass rajta,
 Te kis leány ne kacsintgass rajta,
 Mert én téged el nem veszlek soha!
Esik, esik, zápor eső esik,
 A szép leányt mégis felkeresik,
 Forró csókot nyomnak ajakára,
 Illik a csók a magyar leányra.

28.

Megkereslek szállásodon,
 Veled hálok te ágyadon,
 Fehér karom reád rakom,
 Piros orczád megcsókolom.
Nem danólok én oly nagyon,
 Mert kihallik az ablakon,
 Arra jár az én angyalom,
 Szememre veti az nagyon.

29.

Majd elmegyünk messzire,
 A Tisza tulsó szélire,
 Majd ott lesz, ott lesz, a mi lesz:
 Szép kis lány ágya vetve lesz.
Dunnám, párnám de puha,
 Hej kimaradtam alóla;
 Ereszsz be, rózsám, a falig,
 Nálad maradok hajnalig.
Dunnám, párnám lehajlik,
 Ereszsz be, rózsám, a falig,
 Ereszsz be, rózsám, a falig,
 Nálad mulatok holnap is.

30.

Dunnám, párnám de tarka,
 Hej kimaradtam alóla,
 Megérem én még valaha:
 Rózsámmal fekszem alatta.
Párnám csúcsa behajlik,
 Eredj be, rózsám, a falig,
 Eredj be, rózsám, a falig,
 Veled mulatok hajnalig.
Beljebb, beljebb a falig,
 Öleljük egymást hajnalig,
 Öleljük egymást hajnalig,
 Mig öreg anyánk aluszik.

31.

Őrmény szalad a parlagon,
 A betyár meg a jó lovon;
 Üti betyár őrmény hátát,
 Neki adja hátas lovát,
Száz tallért adtam a lómért,
 Százat a nyeregszerszámért,
 Száz aranyat a rózsámért,
 Kit nem adnék e világért!

32.

Mikor piros hajnal hasad,
 Kis pej lovam nyereg alatt;
 Lovam lába indulásra,
 Rózsám szája bucsuzásra.
Által mentem a kőhidon,
 Utánam jött barna hugom,
 Nem a hugom, a galambom,
 Piros orczáját csókolom.
Hat ökröt adtam egy lóért,
 Hatvan tallért egy nyeregért,
 Száz aranyat egy szép lányért,
 Kit nem adnék egy világért!

33.

Leszakadt a czifra szűröm kötője,
 Barna kis lány most ugrott ki belőle;
 Csak arra az egyre kérlek: el ne hagyj!
 Mert ha elhagysz, mint a rózsa elhervadsz.
Ezt a kis lányt nem adnám az anyjáért,
 Az apjának minden gazdagságáért,
 Félvilágnak ezüst- és aranyáért,
 A világnak minden gazdagságáért!

34.

Ha énnekem gyolcsom, kontyom volna,
 Még jó reggel felöltöztem volna,
 A piaczra kisétáltam volna,
 Magam ottan mutogattam volna!…

35.

Ha szűröm lesz, bocskorom,
 Bizony megházasodom;
 Ha szép feleségem lesz,
 Bizony belé takarom.
 Uczczu belé, meg-meg belé,
 Bizony belé takarom!

36.

Megakarnék házasodni, románé,
 De nem tudok kit elvenni, románé,
 A szegedi híres lányok – románé,
 Nem akarnak hozzám jönni, románé.
Egyik utczán lemenjék kend, románé,
 A másikon feljőjék kend, románé,
 Mihozzánk is bejőjék kend, románé,
 Ugy tudják meg, hogy szeret kend, románé.

37.

Általmentem a Tiszán,
 Két kerekü talyigán,
 Visszajöttem azután
 Daruszőrü paripán.
Van paripám jó hámos,
 Bagaria szerszámos;
 Ha én azt megfuttatom:
 Galambomat meglátom,

38.

Csipkés a szőlő levele,
 Vártalak, rózsám, az este,
 Váratlanul jöttél hozzám,
 Áldjon meg az isten, rózsám!
Az én rózsám szemöldöke
 Többet ér mint a hat ökre;
 A hat ökre szántó-vető,
 De a rózsám hü szerető.
Az én rózsám, szeme, szája
 Többet ér mint a pajtája;
 A pajtája fekete gyász,
 De a rózsám aranykalász.

39.

Az éjjel álmomban
 Olyan álmot láttam:
 A kőrösi pusztán
 Nyolcz ökrön szántottam.
Haj elébb, haj elébb
 Asszonyom nyolcz ökre,
 Huzzad a boronát,
 Hadd teremjen buza
Ritka buza, ritka,
 Kiben konkoly nincsen;
 Ritka a szerelem,
 Kiben hiba nincsen.
Az ökör a dolgát
 Csak másnak miveli;
 Asszonyom a lányát
 Csak nekem neveli.
Az ökör a földet
 Nem magának szántja,
 Az asszony a lányát
 Nem magának tartja.
Szépen felneveli,
 Szárnyára ereszti,
 Keservesen nézi,
 Hogy más ölelgeti.

40.

Házam előtt van egy nagy fa,
 Piros kendő lobog rajta, iczczacza!
 Barna babám rákötötte,
 Egy pár csókot kapott érte, iczczacza!
Piros kendő ugy ellobog,
 Az én szivem ugy eldobog, iczczacza!
 Istenem! csak este lenne,
 Barna babám erre jönne, iczczacza!
Aztán neki megmondanám:
 Itt az idő barna babám, iczczacza!
 Elmehetünk esküvőre,
 Eskü után mennyegzőre, iczczacza!

41.

Szekfü, zsálya, petrezselyem,
 Vajon ki kertjében terem?
 Nem terem a senkiében,
 Csak az én kedvesemében.
Alig várom azt a napot,
 Szombat után vasárnapot,
 Párjával kapom a csókot,
 Kendővel az ajándékot.
Alig várom azt az órát,
 Hogy megegyem a vacsorát,
 Körűl gombolom a subám,
 Ide várom az én rózsám.

42.

Kertem alatt legel egy kecske,
 Őrzi azt egy barna menyecske,
 Gyere, pajtás, fejjük, fejjük meg azt a kecskét,
 Öleljük meg azt a barna menyecskét,
Hol lakol te rózsám? nem tudom. –
 Gyere velem, majd megmutatom.
 Világos kék ajtóm, ajtóm fele, ablakom.
 Jaj de régen nem láttalak galambom!
Micsoda csárda ez? de csínos,
 Van-e benne szép lány takaros?
 Ha nincs benne szép lány fé’től talpig takaros:
 Bomoljon meg ez a hitvány kocsmáros!

43.

Nem szeretnék, nem szeretnék parton járni,
 Parton járni, parton járni, pappal hálni,
 Mert a papnak, mert a papnak nincs subája.
 Hideg a re-, hideg a reverendája.
Jobb szeretnék, jobb szeretnék úton járni,
 Úton járni, úton járni, úrral hálni,
 Mert az úrnak, mert az úrnak szép szobája,
 Van is annak, van is annak puha ágya.
Jobb szeretnék, jobb szeretnék fűben járni,
 Fűben járni, csikós számadóval hálni,
 Mert annak van, mert annak van jó subája,
 Ha megfázom be is takar hajnalára.

44.

Nagy hófúvás van,
 Nagy hófúvás van,
 Nagy hófúvás van az árokba’,
 Szerelmes vagyok a lányokba.
Sárga rézből van,
 Sárga rézből van,
 Sárga rézből van a fokosom,
 Érted halok kedves galambom3).
Rámás csizmám van,
 Rámás csizmám van,
 Rámás csizma van a lábamon,
 Érted taposom el galambom.
Daru tollból van,
 Daru tollból van,
 Daru tollból van a bokrétám,
 Csókolom a szádat Mariskám.
Tarka dunnám van,
 Tarka dunnám van,
 Tarka dunna van az ágyamon,
 Betakarlak kedves galambom.

45.

Én vagyok egy bús gerlicze,
 Ki a párját elvesztette,
 Egy vad galamb elkergette,
 Szerelmünket irigylette.

46.

Zöld vetés közt keskeny az út,
 Én csak akkor kapok, ha jut,
 Akkor kapok csókot lánytól:
 Ha más elveri magától.

47.

Nem azért jöttem én ide,
 Hogy a subám itt igyam be;
 Hanem azért jöttem ide:
 Vagy-e, rózsám, egészségbe’?
Egészségben, jóban vagyok,
 Nálad nélkül sokat vagyok,
 Sokat vagyok nálad nélkűl,
 Busulok is nálad nélkül.

48.

Uj subámnak de kerek az alja,
 A rózsámat könnyen betakarja.
 Áldja meg az isten őtet,
 Az én kedves szeretőmet!

49.

Árva csalány az árokban,
 Hegedűlnek a csárdában;
 Jaj de szépen hege- rege- hegedűlnek,
 Az én kedves szeretőmnek.
Irhás subámnak az alja
 Czifrával van körűl rakva,
 Valamennyi czifra van ra- van ra- rajta:
 Annyi szép lány hever rajta.

50.

Két malomra tartok számot,
 De csak egytől szedek vámot;
 Kopik a kő, ujra megvágattatom,
 Félre ütöm csárdásos kalapom.
Kocsmárosné! van-e szállás?
 Szekeremnek száraz állás?
 Akármerre forduljon a kereke,
 A rudjának legyen csak jó helye.
Két kerekü kordén járok,
 Ha felfordul, majd megállok.
 Akárhogy is forduljon a kereke,
 Gazdájának legyen csak jó helye.