Nagyobb ünnepélyeik megülése valamelyik társuk házánál tartatik meg; az a ház a zsinagóga.

Egy közülök a felszentelt rabbi. De az gyakran változik, hogy a keresztyének meg ne tudhassák, melyik az?

A legutolsó főrabbijok volt Csukor Mihály. A rabbi fizetése a baromfiak megöléseért járó schachter-díj. Annak a szakállát soha levágni nem szabad.

Törvénykönyvük a zsidó pentateuch.

Várják az igaz Messiás eljövetelét, az itélet napját, mikor minden hitetlen elpusztul a föld szinéről, egyedül a zsidók vonulnak be a Messiás élén az igért Kanahanba.

E törvénykönyvüket, mint az izraeliták a frigyláda thoráját, őrzik, s annak hollétét el nem árulják.

Hitök több babonával és balhiedelemmel van keverve a legvakbuzgóbb thalmudistáénál is. Még a zsidó szertartásokat is túlhajtják. A gyülölet, melylyel más felekezetek iránt viseltetnek, az elfojtott boszú, megannyi ok testi-lelki elsatnyulásra, társadalmi megsemmisülésre.

A tíz éves gyermek már be van tanítva felekezetének egész történetébe.

Könyveiket keresztyén kezébe nem adják, de tartalmát elmondják minden kérdezősködőnek.

Házassági szertartásaik ugyanazok, a mik a zsidókéi. Az új asszony haját lenyirják. A keresztyén pap előtt kötött házasságot nem tartják érvényesnek. Izraelitákkal összeházasodnak s ezt nem jelentik be. Ha keresztyén akar közéjük házasodni, annak előbb át kell térni, s nehéz próbaévet kiállani. Elsőben esküt tenni le, hogy a megtudott titkokat el nem árulja, megtagadni apját, anyját és a Krisztust.

Bőjtjük erősebb még a zsidókénál is. A szerdát megbőjtölik a rossz lelkek hatalmának megtörése végett. Pénteken nem fésülködnek. A szemetet napkelet felé nem szórják, mert arra van Jeruzsálem.

Legnagyobb védelmük az átkozódás. Csak hitük háborgatóit szokták megátkozni s az ilyen átkok teljesüléséről csodálatos legendáik vannak.

(Győry Lajos. Vasárnapi Ujság 1874. 43., 44., 45., 46. számaiban.)

Ugyanott a 47. számban Ferencz József (jelenleg az egyistenvallók főfelügyelője) észrevételei a fentebbiekre, ki azt az állítást czáfolva, mintha a magyar zsidóskodás az egyistenvallás kifolyása volna, idézi a magyar zsidóknak azt a zsoltárát, mely a pápistákat, kálvinistákat, lutheránusokat mind tévelygőknek hirdetve, majd az egyistenvallókra tér s így nyilatkozik róluk:

A «magyar zsidókkal» csaknem azonos felekezet a német «hetedik nap szentjei»-nek sectája. Ezek azonban európai hazájukban nem állták ki az üldöztetést s kivándoroltak Amerikába s ott az «Ephrata» telepét alapították meg, Lancaster város közelében. Építkezésük most is olyan, mint a sváboké. Tökéletes kommunisták. És vegetarianusok. Minden edényük fából van. Fegyvert viselniök, vért ontaniok nem szabad. Hanem azért mégis, mikor a szabadságharcz kitört Észak-Amerikában, a hetedik nap szentjei is meghozták a maguk áldozatát a közös haza és közös szabadság oltárára. Beálltak betegápolóknak. S a kórházi ragályban százötvennek az élete esett közülök áldozatul.

(Das Buch der Welt. 1862. évfolyam.)

(309. lap).

A nap egyenlő felosztása télen nyáron, az Ében Häezer parancsai az idegen nők iránt; a brachot imái; – a «minhaolan veadhaolam» köszöntése, az ételek megválogatása iránt felvilágosítást ad a Schulchan Aruch. (Németül megjelent Hamburgban 1837.)

(312. lap.)

Servet megégettetését, Blandrata halálát, Dávid üldöztetését megtaláljuk az Unitárius Kis Tükörben, írta Ferencz József. Ugyanaz általában igen világos képet nyujt az unitarismus multjáról és állásáról a magyar hazában, kiknek hitrokonaik nagyobbrészt angolok (Nagy-Brittaniában és Amerikában). A lengyel hitrokonok elenyésztek.

(I. köt. 312. lap.)

«Alm».

Ez a neve a Schulchan Aruch szerint az olyan hatalmasnak, a ki az Isten népe fölött kegyetlenkedik.

(I. köt. 314. lap.)

Az «Arur» és a «Schofer» átkozódás módjai. (Schulchan Aruch.)

(I. köt. 316. lap.)

Pécsi Simon és az ő Esztere.

Költői mondakörbe átvágó történeti hagyomány. Pécsi S. volt az a hirhedett erdélyi kanczellár, ki a zsidó vallást az erdélyi magyarság közé behozta s bámulatos sikerrel elterjesztette, míg aztán erőhatalommal meg nem akadályozták benne. Eszter a nagyváradi főrabbi szép leánya, kibe Pécsi beleszeretett, s hogy elvehesse, zsidóvá lett. A népmonda egész prófétai alakot csinált a szép zsidónőből, kinek csaknem sikerült egy új zsidóországot megalapítani Európa közepén.

(Több történelmi emlék után s. j.)

(I. köt. 317. lap.)

Tizenkét bágyoni lovas legény.

(Lásd Orbán Balázs. Székelyföld. V. k.)

(I. köt. 318. lap.)

«Elihu Burrit».

Az 50-es években nagy hírre jutott amerikai békeapostol. (Saját j.)

(321. lap.)

Tordai hasadék.

(Saját uti jegyzeteim és Orbán B. monographiája nyomán.) A tordai hasadékot némelyek vegytani alkotásnak vélik. Én Hunfalvy Jánost fogadtam el tekintélynek (a saját szemléletem megerősítésére), ki azt vulkáni alkotásnak nevezi. Magyarország és Erdély. II. szakasz.

(347. lap.)

A kialkudás Mogával. «1848-ban Moga József vezetése alatt levő 10,000 főt számláló oláh tábor vette körül a helységet… Küldöttség ment a vezérhez… a feltételeket: – tizenhat darab vágó marha, stb. – teljesítették: – további kártétel nélkül eltávozott».

(Orbán Balázs. Székelyföld. V. k. 228. l.)

(II. köt. 7. lap.)

Allium obliquum Linnei.

(Haynald érsek fedezte fel a tordai hasadékban tett füvészi tanulmányozása alkalmából.)

(II. köt. 9. lap.)

Bafomet bálvány.

Az a mesés bálványkép, mely a templariusok kiírtásában szerepelt. Rájuk fogták a kormányok, a kik kincseiket el akarták venni, hogy ezt a faragott képet imádták a Krisztus helyett.

(II. köt. 17. lap.)

Kétszeri hajnal Toroczkón.

(Orbán Balázs. Székelyföld. V.)

«E napon kétszer volt alkalmunk az alvó természetnek felébredését látni, a Keresztes mezőn már végig lebegtek a nap elősugarai: s Toroczkón másodszor látták a nap sugarait a Székelykő tető-ormán kigyulladni».

(U. o.)

Ava Saxa, vagy Afva Saxa, meredek bércz, Finnország uleaborgi kerületében, Tornea várossal szemben a tengerparton, a melynek ormáról junius közepén kétszer látni a napot lemenni és felkelni naponként.

(II. köt. 47. lap.)

E közlemények adatai az 1850-ben megjelent, de rögtön elkobzott «Das Schwarze Buch»-nak nálam meglevő példányából vannak merítve. E mű szerzője, mint tudva van, az akkori alsó-fehérmegyei főispán, s jelenlegi országos képviselő, báró Kemény István, ki az adatokat a leghitelesebb szemtanúk nyomán állította össze.

(II. köt. 47. lap.)

«Czigánylegény nőül vette a vérengzésből megmentett grófleányt».

(B. Kemény Gábor. N. E. V.)

(II. köt. 49. lap.)

A «Das Schwarze Buch» szerzője azt így adja elő:

Ez iszonyúságok hirére, s hogy az enyedi menekültek közül több százan az erdőkön rejtőznek, az éhhalállal és megfagyással küzdve az én vezérletem alatt kirendeltek Tordáról tizenhárom lovast, két honvéd szakaszt, s nehány aranyosszéki nemzetőrt, kikhez még négy úrlovas csatlakozott, Paget János (angol születésű), báró Wesselényi Ferencz, Szilvási Miklós és gróf Toldy Lajos.

Felvincztől Enyedig már minden lépten-nyomon találkoztunk menekülők hulláival az utczán, a miket a hollók, farkasok és kóbor-ebek marczangoltak.

Előcsapatunk, mely tíz lovasból és husz honvédból állt, hirtelen egy jól fegyverzett oláh seregre bukkant, mely épen Thoroczkó elpusztítására indult. Pereczi százados Szilvásival és a tíz lovassal minden tétovázás nélkül közéjük rohant s szerteszét verte őket.

Ezzel beszállásoltuk magunkat Enyedbe, én az embereimet az erdőkre küldém a menekülőket összeszedni.

Ez éjszakán hétszázat mentettek meg.

Leírhatatlan jelenetei a kitörő örömnek és kétségbeesésnek. Itt egy elveszettnek hitt szorítá kebléhez gyermekeit, amott egy megmentett leánykát adtak vissza szerető anyjának; míg a kik nem találták az övéiket a megmentettek között, csak sirtak, de nem mertek utánok tudakozódni, attól félve, hogy halálhiröket kapják válaszul.

A megmentetteket, kik maguk nem mehettek, hetven szekérre ültetve, korán reggel megindultunk Vincz felé. Itt a lesben álló oláhok megrohanták előcsapatunkat. Benn Vinczben hadrendben felállított sereget találtunk, míg több oldalról vágtató lovasok közelítettek felénk.

Itt a Fekete Könyv szerzője szemtanui élethűséggel írja le a kis védő csapat bámulatos hősi küzdelmét, melyben kitüntették magukat Pereczi százados és Paget a lovasok élén; a honvédség buzdításában pedig Dobozi és Bánó Miklós (később országgyűlési képviselő s a mostani képviselőház alelnökének testvére) és Anasztázi (olasz) őrmester. Az egész menekvő csapat szekérsorával sikerült a fegyveres ellentáboron keresztültörniök.

Itt esett el egy lovas őrmester, ki nagyon messze bevágott az ellencsapat közé, lövéstől találva.

(II. köt. 69. lap.)

«Choiseul Praslin herczeg».

Egyik megelőzött évben (1846-ban) hirhedetté lett alak. Szép fiatal nejét megölte gyermekei nevelőnője iránti bünös szenvedélyből. (Egykoru hírlapok.)

(II. köt. 73. lap.)

Féltél napja. Thoroczkón ősünnep.

(Orbán Balázs. Székelyföld. V. köt.)

(74. lap.)

Saját pénzükért isznak a lakodalomban.

(U. o. V. kötet.)

(77. lap.)

Lányi czigány alakja.

(Saját uti jegyzéseimből.)

(II. köt. 82. lap.)

A magunk fajából való renegátok. (U. o. 228. lap.) Mindig voltak árulók, a kik jóltevőik iránt voltak épen a legkegyetlenebbek. Ez az emberi szellem éjoldala.

(86. lap.)

A Birgej.

(Orbán Balázs. Székelyföld. V. kőtet.)

(II. köt. 92. lap.)

A «Kő» szorosában végbement harczok. Le vannak írva Orbán Balázs «Székelyföld» művében.

(II. köt. 94. lap.)

«Cress lovasok». Eredetileg dragonyosok voltak. A magyar kormány által mellvérttel láttattak el. Fekete egyenruhájuk volt, sisakjuk taraján fekete tollazat. Legutoljára Szegeden találkoztam csapatjukkal 1849. év julius végén. (S. j.)

(94. lap.)

Cress lovasok hőstette az enyedi hidon.

(Báró Kemény István elbeszélése nyomán.)

(II. köt. 96. lap.)

Hatvani egy támadás visszaverésére egy félszázad «halálfőst» küldvén ki, azt az oláhok körülvették és elfogták.

(U. o. 242. lap.)

(II. köt. 96. lap.)

Midőn körülfogva mindenfelől, a küzdés lehetetlen volt, a «halálfejesek», felszólításra, egyik a másikat szúrták le; nekik nem volt szabad fogságra esniök.

(U. o. 245. lap.)

(II. köt. 106. lap.)

Székelyvár leirása. (U. o. 220.) Még áll belőle egy toronyfal; valaha erdő is volt körülötte, de azt kiirtották.

(II. köt. 107. lap.)

Abrudbánya a pusztulás után.

(Saját uti jegyzeteimből.)

(II. köt. 108. lap.)

Római emlékek Abrudbánya körül. (S. j.)

(II. köt. 108. lap.)

«Az ágyúk a gőz- és vízgépek csőiből voltak csinálva, a miket a bányákból elhoztak».

(Nagy-Enyed veszedelme. B. Kemény Gábor 242. l.)

(II. köt. 109. lap.)

Fabu Popi. (U. o.)

(II. köt. 110–112. lap.)

Szájhagyomány az oláhokról.

(Saját uti jegyzeteim.)

(II. köt. 116. lap.)

Gyertyámos fölégetése.

(Orbán B. «Székelyföld».)

(II. köt. 124. lap.)

A toroczkó-szentgyörgyi békekövetek lekonczolása.

(Orbán Balázs. Székelyföld. V. kötet.)

(II. köt. 130. lap.)

Szent-György felgyújtása. (U. o.)

(II. köt. 131. lap.)

Ágyúzás a Székelykőről.

«Az oláhok a város körül a gyümölcsösök és kalangyák közé megbujva várták az éjt, hogy annak leple alatt végrehajtsák népgyilkoló szándékukat, melyet Szent-Györgyön oly rémes előzmények között kezdettek meg. Toroczkó helyzete a legválságosabb volt, mert a város minden oldalra szolgáló utczái minden irányban nyitva és a sokoldalú megtámadásnak kitéve, mely ellen nemzetőreink sokfelé felosztott csapatja alig védhette volna: azért azon cselt használták, hogy vagy 40-en egybeszedve a nemzetőrség és az iskola dobjait, a Székelykő felől nyitva levő oldalon észrevétlenül kilopództak s a Székelykő oldalára felmászva, ott egyszerre elkezdtek iszonyatosan dobolni, lövöldözni s roppant kiabálás közt a városba bevonulni.

Az oláhok félénkebb része már a hegyek visszhangja által sokszorozott lövöldözés és dobszóra megfutott, kik hátramaradtak, a 3000 aranyosszéki nemzetőr megérkeztének hirére eszeveszetten futottak szét, s Toroczkó meg volt mentve; többé háborgatni nem is merték.

(Orbán Balázs. Székelyföld. V. köt. 208. l.)

A sziklába fúrt ágyúkat magam is láttam s azt a székely menyecskét is, a ki megtette fogadásból, hogy mikor egy ilyen ágyút el akartak sütni a népünnep alkalmával, egy laskanyújtó deszkát tett az ágyúlyukra s arra ráült, s úgy lövette fel magát a levegőbe. Semmi baja se történt.

(II. köt. 139. lap.)

Szentgyörgyi puszta-templom.

(Saját uti jegyzeteim szerint.)

(II. köt. 150. lap.)

Toroczkói vastermelés.

(Orbán Balázs. Székelyföld. V. köt. 212. l.)

(II. köt. 155. lap.)

A toroczkói bányászok kényszerített beosztása a hadseregbe. (U. o.)

(II. köt. 165. lap.)

A vasipar hanyatlása: a vámleszállítás miatt.

(Saját jegyzéseim az 50-es évekből.)

(II. köt. 167. lap.)

«Külföldön – a Vojvodinában». A Bácska és a Bánát azon időkben külön koronaországgá volt alakítva «Szerb vajdaság» czím alatt. (S. j.)

(II. köt. 168. lap.)

Hogy az unitáriusok nem keresztyének és így polgárjogokkal nem birnak. Ezt azokban az időkben még nevezetes magyar jogtudósok is így állították. Kútforrást nem akarunk nevezni. «1848-ban a pozsonyi országgyűlésen az unitárius vallás törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatott». De az örömérzést csakhamar elfojtotta a nemzet leveretése. A szomorú emlékű 50-es évek kormánya különösen a protestáns egyházak és iskolák ellen indított hadjáratot. Az unitárius egyház önkormányzási joga nyilván megtagadtatott. 1851-ben elhalván a püspöke, ennek a székét ujra betölteni meg nem engedtetett».

(Unitárius kis tükör 26–27. lap. Irta Ferencz József.)

(II. köt. 172. lap.)

A nyereség legnagyobb részét bűntársai tulajdonították el. (Der neue Pitaval XXXV. kötet 8. l.) A távolabb eső bűnrészesek menekültek.

(U. o. 10. l.)

(II. köt. 172. lap.)

«E bűnper ellenesei nemcsak a magas üzleti és pénzügyi világból, hanem egy bizonyos politikai és vallásos pártárnyalat tagjaiból is állottak… Összeköttetésbe hozatott ez bizonyos nemszabadelvű, magasrangú urak állítólagos cselszövényeivel».

(Der neue Pitaval XXXV. köt. 95. l.)

(173. lap.)

A hadsereg későn kapta meg a vágómarha-szállítmányt, akkor már nem volt rá szükség, ujra el kellett adni, ezen vesztett a kincstár 1 millió 330 ezer forintot. Hogy a további szállítás alól megváltsa magát, kárpótlást fizetett a szállítóknak 650 ezer forintot.

(U. o. 12. lap.)

(II. köt. 173. lap.)

A nem létező ökrök bőrére való szerződés.

(U. o. 16. laptól 50 lapig.)

(II. köt. 173. lap.)

«Olaszaiddal?»

Az illető szállítmányosok olaszok voltak.

(Der neue Pitaval.)

(II. köt. 174. lap.)

A gabonaszállítmány. «Egy harmada jó volt a gabonának, két harmada rossz; a gabonába kevert föld, szemét s egyéb használhatlan czikkekért 327 ezer forintot fizetett a kincstár».

(U. o. 70. lap.)

(II. köt. 175. lap.)

A csinvatügy, a devisekkel és államkötvényekkel való üzlet. (U. o. 74. és a következő lapokon.) A 84. és 85. lapok kiderítik, hogy az illetők a kincstár számára külföldön eladott államkötvényeket 4¾–5 százalékkal számították be az akkori tőzsdei árfolyamon alul.

(II. köt. 175. lap.)

A két fonalszál.

(U. o. 56–57. és a következő lapok.)

(II. köt. 178. lap.)

A versenytársak kijátszása a mellékszobában leskelődők értesítése által. (U. o. 13. lap.) A szerződést visszakeletezték.

(U. o. 14. lap.)

(II. köt. 179. lap.)

A solferinoi csatatér leírása.

(«Der Krieg in Italien, 1859. Nach den Feldacten, und anderen authentischen Quellen bearbeitet durch das K. K. Generalstabs-Bureau für Kriegsgeschichte». II. köt. 240. lap.)

(II. köt. 180. lap.)

Eltévedt dandár.

A Leiningen lovasdandár elébb Madeletól Ceresara felé, onnan megint tovább egész Goitoig visszafelé halad – «a viszonyok egészen hamis felfogása miatt, igazolhatlan módon elhagyta a csatatért».

(U. o. 180. lap.)

«A Zedtwitz hadosztály egészen eltünt előlem: reggel óta Goito felé tartván, minden jelentéstétel nélkül». Wimpffen tábornagy jelentése.

(U. o. 298. lap.)

(II. köt. 181. lap.)

Vontcsövü ágyúk.

«A franczia granátok oly messzire hordtak, hogy a Monte Scaláról a cziprusok halma mellől a 3000 lépésnyi távolban fekvő solferinoi váracsot is elérték».

(U. o. 285. lap.)

«A Zichy lovasdandár 9. számú lovassági ütege rohamban közeledett egész 800 lépésnyire az ellenséghez; de alig csatolták le az ágyúkat, abban a pillanatban három ágyúja le volt szerelve a franczia lövegek által s a negyediknek minden lova megölve… Délre mind a két ütege a lovas dandárnak harczképtelenné lett».

(U. o. 287. lap.)

A vontcsövű ágyú, a mit III. Napoleon legelőször mutatott be az 1859-diki olaszországi hadjáratban, egészen új szerkezetű hadi gép volt akkor. Először lett vele megpróbálva a hatás, melyet szétrobbanó golyókat egyenesen lövő ágyúk szórnak az ellenség közé. Odáig csak vető mozsarak és congrév röppentyűk alkalmaztattak haubiczok és gránátok szórására, miknek a légben kellett elpattanniok, hogy darabjaikat, vagy shrappnel-golyóikat felülről szórják az ellenségre. Az ágyúcsőből kilőtt golyó pedig ott durran el, a hol a földre leesik. S tartalmát mind előre szórja. Ez tette egyenlőtlenné a harczot az 59-diki hadjáratban. Egy bécsi polgár 1000 forint jutalmat tüzött ki annak a hadcsapatnak, a melyik a legelső vontcsövű ágyút elfoglalja; s mikor egyet elvettek Magentánál, azt fellobogózva, koszorúkkal elhalmozva vitték Bécs városa utczáin végig, mint valami világhírű csodát. Tizenegy évvel későbben aztán Sedánnál az öntött aczélágyúk a franczia vontcsövűek ellenében ugyanazt a lezúzó hatást gyakorolták.

(Egykorú hirlapok után.)

(II. köt. 181. lap.)

Husz ezerével!

Egyik hivatalos kimutatás szerint az ütközetben csupán az osztrák részéről 22 ezer ember veszett el: nem mind halott, de harczképtelenné lett sebesült.

(Der neue Pitaval. U. o.)

(II. köt. 183. lap.)

«Nem láttak egy falat hust».

Nem, mert a szállítók úgy elkéstek vele, hogy a hadsereg számára felhajtott gulyák a solferinoi ütközet után érkeztek meg az olasz harcz színhelyére. Azokat Oláhországban vásárolták össze. S minthogy a hadjárat alatt minden katonának egy font hus volt utalványozva (ha lett volna miből), az ütközet után pedig a húsilletmény le lett szállítva ⅓ rész fontra, s a katona azt is tetszése szerint ott vásárolhatta, a hol tetszett, tehát magán-mészárosoktól; a szállított gulyák pedig egyúttal a keleti marhavészt is magukkal hozták: azért kellett iszonyú kárpótlást fizetni a szállítóknak. Az állam fizette a kárpótlást; nem a szállítók.

(Der neue Pitaval. U. o.)

(II. köt. 184. lap.)

A küzdelem.

A csapatok vetélkedtek a hősiességben, s a tusa oly elkeseredéssel folyt, hogy a cziprusok halma és Monte Cernal körül a katonák, mikor ellőtték a töltényeiket, kövekkel hajigáltak az ellenségre.

(U. o. 260. lap.)

(II. köt. 186. lap.)

Egyetlen lövés nélkül.

«Az ostromlók egész halálmegvetéssel zárt hadsorokban rohantak fel a meredélyen, megostromolták azt, kiverték az ellenséget a Madonna della Scoperta épületeiből, a nélkül, hogy egyetlen lövést tettek volna».

(U. o. 299. lap.)

(II. köt. 188. lap.)

A vihar a csatatéren.

U. o. 340. lap és másutt a harczolókat szétválasztó vihar. (348. lapon) «A vihar oly záportömeget ontott alá, s oly porfellegeket kavart fel, hogy a csapatok nem láthatták egymást». A szemközt vágó porfelleg miatt lehetetlen volt a mi csapatainknak a lövés. Ellenben az olaszokra meg az a kedvezőtlen ellenhatása volt a zivatarnak, hogy nem vették észre, mikor egy egész dandár az osztrák seregből az általuk megszállt város alatt elvonult. Egy franczia afrikai lovas vadász-zászlóalj két magyar huszárcsapat közé rohanva, a zivatar zürzavarában, összekaszaboltatott.

(II. köt. 188. lap.)

«Két hadsereg folytatja a harczot a sötétben». Benedek altábornagy és az olasz hadsereg közt folyt ez a harcz az éj sötétében, s a felhőszakadás közepett. Az égő város: Mentone.

(Hivatalos összeállítás.)

(II. köt. 189. lap.)

A hivatalos jelentés az ezen ütközetben «eltüntek» számát hatezerre teszi. Miután azt is kideríti, hogy a francziák a Minción átvonuló osztrák sereget nem üldözhették a vihar miatt: az eltévedésnek ez a legvalószinűbb magyarázata; a mit különben az eseményekben résztvett magyar legionariusok is megerősítenek.

(II. köt. 192. lap.)

«A villafrancai békekötés».

III. Napoleon szándéka az volt, hogy mikor a franczia seregek Velenczébe bevonulnak, ugyanakkor a magyar legionariusok a dalmát parton át franczia segédcsapatokkal Magyarországra betörjenek. Gondja volt rá, hogy a gyalogság magyar egyenruhát kapjon. A szándék komoly volt. Poroszország tiltakozása hiusítá azt meg. A mint egy reggelen egy szekéren porosz egyenruhás főtisztek jelentek meg a főhadiszálláson: másnap el volt határozva a háború befejezése.

(Jelenvolt barátaim jegyzetei után.)

(II. köt. 194. lap.)

«Végzetes nyilatkozat».

Gerheuser alezredes s veronai élelmezési főbiztos nyilatkozata.

(Der Neue Pitaval XXXV. köt. 45. l.)

(II. köt. 194–195. lap.)

Az alelnök, ki az ügyet vezette, a tárgyalás negyedik napján megbetegedett. (U. o. 98. lap.) Valamennyi biró és a közvádló egészsége láthatólag meg volt támadva. (U. o.) Rövid időköz alatt két biró meghalt; talán a tárgyalások következtében.

(U. o. 100. lap.)

(II. köt. 195. lap.)

A főállamügyészt névtelen fenyegető levelekkel s infámis sértegetésekkel akarták visszariasztani.

(U. o. 96. lap.)

(II. köt. 195. lap.)

Az arany tű és arany zsinór.

(U. o. 8. lap.)

(II. köt. 195. lap.)

Az elvérzett kormányférfi.

(U. o. 91. lap.)

(II. köt. 195. lap.)

A bankigazgató, mielőtt itéletét kiállhatta volna, hagymázban meghalt.

(U. o. 100. lap.)

(II. köt. 195. lap.)

«Sokszor megtörténik».

Az ilyen esetekről a jelenvolt kortársak tanuskodnak. Még pedig horvát zászlóaljak voltak, melyek azt mondták, hogy «ma nem».

(II. köt. 207. lap.)

«Kegydíj a belebbezettnek».

Az ötvenes évek kormányzati rendszeréhez tartozott a belebbezés; politikai capacitásokat, a kiknek befolyásától félni lehetett, a fővárosból hazaküldözték falura, szülötteföldükre. Még fontosabb egyéniségeket pedig megtelepítettek egy-egy nyugodalmas morva vagy cseh provincialis kis városba, s annyit adtak nekik, hogy éhen ne haljanak; így tettek egy kitünő regényirónkkal, ki mint hirlapiró is híres nevezetesség volt. Azt elküldték egy olyan kis cseh városkába, a hol saját szavaiként, már délben félegykor minden ember «wints wol gespajzt czu haben»-nel köszönti egymást az utczán.

*

Fel kell még jegyeznem, hogy ezt a regényemet egyidejüleg közölte egy bécsi lap is németül. Mikor aztán vége felé a hadjárat alatti visszaélések themájára került a sor, egyszerre csak abbahagyta a szerkesztő a közlést, azzal az indokolással, hogy ezek a dolgok a cislajtáni közönséget nem érdeklik. És így csakugyan szaván lett fogva a regénykötet alczime: «Egy történet, melynek soha sincsen vége.»

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.