A Petőfi-társaság végre Petőfi-tanulmányokkal is kezd foglalkozni, de úgy látszik, nem nagy sikerrel. Legalább ezt mutatja Bársony István r. tag értekezése, melyet a társaság f. évi márczius 10-én olvasott föl Petőfi szerelme czím alatt. Az értekezés tudtunkra még nem jelent meg nyomtatásban, de minden lap közlött belőle kivonatot. Bársony egész új dolgokat akar fölfedezni, a mint a kivonat is tanusítja, a mely egész terjedelmében a következő:
«Végül Bársony István olvasta föl Petőfi szerelme czímén nagy hatást keltett munkáját, melyben azt rajzolja meg, hogy Petőfi házas élete nem volt boldog: Szendrey Julia nem szerette úgy, a mint Petőfi megérdemelte volna. Ezt bizonyítja Szendrey Juliának már a mézes hetek alatt való állandó töprengése. Bebizonyított történelmi tény – mondja Bársony – hogy Petőfi komolyan menekülni nem is akart a segesvári csatában, a mikor pedig szégyen nélkül tehette volna, hisz mindenki joggal menekült már. Az a merengés ott a fejéregyházi csatatéren, az a czéltalan bevárása a végveszélynek: nem volt-e közöny az élet iránt? Az író ezt boldogtalan házasságából eredőnek tartja.»
E szerint Petőfi házas élete nem volt boldog, boldogtalan házas élete okozta kora halálát, a segesvári csatából menekülhetett volna, de nem akart s kétségbeesésből rohant az ellenség fegyverébe. Petőfinének férje halála után történt gyors férjhez menetele árnyat vet ugyan reá, de ebből az előbbi időkre nem lehet következtetni, midőn a tények ellenkezőt bizonyítanak. Bársony, úgy látszik, nem igen olvasta Petőfi költeményeit, melyek egész haláláig dicsőítik nejét s rajzolják boldog házas életét. Épen az 1848-ik évben éri el a tetőpontot e tekintetben költészete s halála előtt egy pár hónappal így ír nejéről:
Bizonyára e vers nem egy kétségbe esett, halni akaró férj hangulata, s mást bizonyít az a körülmény is, hogy midőn Petőfi 1849 juliusában újra Erdélybe utazott, nejét is magával vitte. A mi halálát illeti, mindaz, a mit erről a leghitelesebb tanúk nyomán tudunk, épen nem igazolja, sőt megczáfolja Bársony állítását. Petőfi menekülni akart, de már késő volt s késedelme teljességgel nem volt szándékos; ha szándékos, akkor meg sem kisérli a menekülést.
Csodálkoznunk kell, hogy Bársony alaptalan állításai ellen a társaság egyetlen tagja sem szólalt föl, s maga az elnöklő Bartók Lajos is hallgatott. Talán ez utóbbi egy új Petőfi-ünnepélyen törte a fejét vagy az építendő Petőfi-ház tervéről álmodozott, s nem figyelhetett Bársony fölolvasására.
Mindenesetre Petőfi bármely irodalmi társaságtól megérdemel egy kis figyelmet, még a Petőfi-társaságtól is.