Téves fogalommal bir az emberek nagyobb része az egyenlőségről is, mert azt gyakran oda magyarázza, hogy mindnyájan egyformák vagyunk, – holott az egyéni és társadalmi szabadság és az egyenlőség eszméje közt melyeket a nagy közönség brevi manu azonosoknak tart, igen lényeges különbség van, mivel hogy a művelt státusok s társadalmak nagyon is egyenlőtlen egyéneket képeznek s mert a szabadság körében az egyének igen eltérő s nagy különbségü kiképezést nyernek s igy épen a szabadság légkörében a legegyenlőtlenebb emberek tünvén elő, az egyenlőségnek csak is az összes társadalom és a törvény fenhatósága irányába van értelme; jogosulatlan, sőt értelmetlenségre mutató felfogás tehát az, midőn az emberek a szabadság örve alatt az egyenlőséget, daczára a tényleges és igen feltünő egyenlőtlenségnek, minden irányban és értelemben, egymásra rá tukmálni akarják. Például égy művelt és egy műveletlen embernél azt szoktuk találni, hogy a művelt mindig kellő megbecsüléssel méltányolja a műveletlen embert is, aki azt tán nem annyira érdemli, mig a ki azt jobban megérdemelné a művelt ember amattól nem mindig tarthat arra számot.
Mig az emberiség tökélyeinek s igy képességeinek jelen stadiumában marad, addig bizony az értelem s a morál magas fejlettségi fokán álló egyének mindig s méltán nem fogják magukat az emberi méltóságból kivetkezettekkel, avvagy a tudatlan, obscurus emberekkel egyformáknak tartani. A szabadság szép és nagy neve alatt, úgy a politikai, mint a társadalmi, úgy a családi, mint az egyéni életben igen sok visszaélés történik
Ki milyen fegyverrel bir, olyannal küzd; igy analog az állat körmeivel, fogával és dühével; a majom doronggal, kővel és egy kevés esetlen fortéllyal, a műveletlen ember gorombasággal, erőszakkal és kezebelivel, a katona fegyverrel és hadtani fogásokkal; a tudomány embere tollal; az uralkodók mesterfogásokkal; (diplomatia) a népek türelemmel és kitartással; a müvelt világ összes moralis erejének nyomatékával; az emberiség saját (szellemi) vivmányaival, (hogy uj vivmányokra szert tegyen.) A müveltség és előhaladottság ezen fokozatai szerint küzdenek az egyes emberek is, – és az obscurusok azt hiszik, hogy ők egy formák azokkal, kik az emberi méltóság magaslatán állanak.
A fortélyoskodó emberek nem ritkán nagy eszű embereknek tartatnak, pedig semmi sem áll oly távol az okosságtól, mint épen az ilyen emberek észjárása, mert ők az okosságnak csak látszatját birják, s hogy sok embert rá tudnak szedni, az nem az ő okosságuk kifolyása, hanem a mások becsületességével s jóhiszemüségéveli visszaélés müve; ugyanazért a kit rászednek, megcsalnak, az, s általjában a józan többség soha sem fogja őket okos, hanem gaz-embereknek tartani.30)
Vásott ember az, a ki (bárki előtt) mintegy bravour – érzettel szokta elbeszélni, hogyan „megmondta neki“ – hogyan gorombáskodott másokkal s mit fog még ellene tenni ha az nem úgy cselekszik mint az, az elbeszélőnek tetszésére volna, s. a. t. – mert az ilyen ember azzal dicsekszik, hogy milyen méltatlan és durva tud lenni, reszkessen tehát mindenki az ő haragja előtt, mert jaj annak, kivel éreztetni fogja, Fiának szól ugyan, de azt akarja, hogy menye is értsen belőle.
Némely ember a társaságban rendesen hallgatag, azt véli, hogy „hallgatni: arany; beszélni: ezüst,“ – s csak olykor ejt egy egy közönséges birálatott, ezt is okosnak tartják az ignotusok, gondolván „si tacuisses, philosophus mansisses.“ – Ugy szintén bizonyos durvaságok, gorombaságok, némely ember által egyenes lelkűségeknek, becsületességnek, magyaros tempónak tartatnak. (Similis simili gaudet.)
A részeges, a kicsapongó, a naplopó, a tolvaj, az aljas lelkületű, a jellemtelen, s. a. t. szégyenli, hogy valaki jobb mint ő, azért azokat a kikkel szemben az ő becstelenségük felötlő, ha kezük ügyébe kerithetik, rágalmazás állal igyekeznek önmagukhoz legalább látszólag, kápráztatólag hasonlóvá tenni. – Innen van aztán, hogy az emberek mindig több hajlandósággal viseltetnek az akaraterély nélküli, ugy nevezett „jó emberek“ iránt, mint az akarterélylyel, szilárd elvekkel és az értelem meggyőződésével felpánczélozott, lelkileg önálló egyének iránt, mivel amott a befolyást és uralmat gyengeségeik és szenvedélyeik elnézése mellett is megtarthatónak vélik: mig az értelem-szülte akarat-eréllyel, szilárd önállósággal biró embernél ilyen elnézésre nem számolhatnak s befolyásukat is csak józanságuk és értelmük mérfoka szerint tarthatják meg. – Igen jellemző példa erre Mátyás király halálának ideje, midőn többen a magyar főnemes urak közül azt irták Erdélybe hogy már most nekik olyan fejedelem kell, a kinek az üstökét ők tartsák kezükben, nem pedig az, az övékét.