1) Azon félszeg felfogásu ember, a ki a moralitás dolgában a legkisebb és a legnagyobb mérvű jó erkölcs és nemes jellem közt nem akar különbséget látni, félig meddig hasonló azon megátalkodott s egyszersmint a butasággal határos rosz cselédhez, ki – ha azért pirongatják hogy miért rakott oly sok fát a kályhába a tüzre, – másnap szándékosan egész a nevetségig boszontó keveset rak a tüzre, csakhogy ez által utólag mintegy bebizonyitása hogy (lá-e!) tegnap neki volt igaza midőn a tulságig sokat rakott a tüzre, – és megforditva, – ha azt mondják neki „ez a leves nagyon sós“ azt fogja felelni: „pedig csak igen keveset tettem bele“; ha pedig azt mondják neki hogy sótalan, azt feleli hogy „pedig háromszor is tett bele.“ Ő maga nem anynyira hiszi, mint a mennyire önfejüségből, lelki önálloságát akarván érvényre emelni, az itt szellemi láthatárának korlátoltságával vagy is elfogultságával összeütközik, – mással elakarja hitetni, hogy ő tud is, jót is akar.
2) Némely ember a sikert ugy tekinti, mint az igazság vagy igaztalanság zsinórmértékét, a becsületességet, mint az izlés vagy illem dolgát, a világot mint ügyes cselszövők örökségét.
3) Quot capita, tot sensus.
4) A müveltség és tanultság közép fokán állók közt is találkoznak, a kik nem birnak ugyan szellemi egyéniségük korlátlan szabadságával, tehát ezen eszme valójának (substantia) fogalmával sem, – de természet adta józan eszük s ennek kifolyása vagy is jobb ösztönük, szellemi érzékiségük (Vitalsinn) fonalán kevés botlással tudnak haladni az élet utjain, – ám de ezek tapogatódzása örökké az esélyek játéka leend, mert hiányzik náluk az értelem meggyőződésének vezérfonala s középpontja.
5) Találkoznak az ugynevezett tudósok között is kik azt állitják, hogy az igazságot nem lehet felismerni, mert az az ember szemei elől el van rejtve. Azonban ezek szánandó rövidlátásuak s vagy nem képesek, vagy nem akarnak a szónak mélyen ható értelmében gondolkozni.
Idevonatkozólag jelesen fejezi ki magát Dante midőn igy szóll:
Látom jól, hogy értelmünk soha be nem telik, ha azt az igazság meg nem világositja: – t. i. az igazvaló az időleges vagy örökigazság, – abban megpihen mint vad a barlangban, mihelyt elérte azt, és valóban elérheti, mert ha nem, – minden vágy hasztalan vagy is elérhetetlen volna.
6) Az erős, a tiszta meggyőződés szülte egyéni – szellemi szabadság, lelki önállóság, – hogy mily kevés ember tulajdona, s hogy mennyire nem birtak azzal még a nagy nevü bölcsek sem: – bizonyitja – többi közt – Sokrates esete, – ki életében és tanitásaiban tagadván az istenek létezését, (már t. i. azok szellemi hatályát) kevéssel halála előtt még is Esculapnak kakast áldozott. – Ezek után és nyomán jut e még eszébe valakinek tagadni azon igazságot, hogy a tekintélyek kora lejárt??
7) Felelősségre vonni valakit, a ki kötelességét mulasztá, vagy olyasmit szándékosan avvagy vétkes gondatlonságból tett a miből kötelezettségének teljesithetlensége következett; ez természetes és jogosult; de valakit a dolognak esetleges rosz kimeneteleért, azon nyomon vádolni, hogy miért kezdett abba (mintha mondaná; mért nem voltál mindentudó, mindenható?) – ez igaztalan s méltatlan eljárás. Az embernek gyengesége az, hogy mástól mindig több tökéletességet igényel, mint a mennyivel ő maga bir.
8) Sok ember azért nem képes helyesen birálni, mivel szükkörü felfogása miatt nem tud, vagy a kényelem kedvéért nem is hajlandó a szónak valódi értelmében méltányolni, – s igy birálatait vagy csak úgy találomra (auf das gerathe Wohl) vagy rokon és ellenszenve, tehát a szivnek s nem az értelemnek törvényei szerint ejti meg. – Ilyen a magyar ember legnagyobb részt.
Az igazság és méltányosság fáján terem az erkölcsiség gyümölcse: – azért például rabszolganép jó erkölcsű nem lehet: azonban hogy az alkotmányos, szabad társadalmi élet üdvhozó legyen, ahoz nem csekély foku műveltség s tudományos képzettség kivántatik, – más különben az egész szabadság csak önámitás leend. Vajmi nagy azok száma, kik az erénynek csak látszatja után törekszenek s azzal beelégszenek. –
9) „De trágya férgül tán jobb neked tenyészni kis körödnek lágy ölében s tudás nélkül elfogyni életeddel. – Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben; nemes, de terhes önlábunkon állani.“
(Madách.)
10) Du wärest Obrigkeit von Gott?! Die Gottheit spendet segen; – Nein, nicht von Gott bist du Tyrann!
(Bürger.)
11) „Durch Leidenschaften glücklich sein wollen, heisst sich wärmen durch ein Brennglas.“
(Jean Paul.)
12) Ilyen jogosulatlan a tulzás is, mert a tulzás igaztalanság, már pedig ha (tán csak képzelt) igazainkat tulzással védjük, igaztalanok vagyunk; holott igaztalansággal védeni az igazságot, annyi mint megdönteni azt alapjában.
13) A hizelgő kegyvadászra jól illenek Jósika szavai, mert az „fejedelmi eb, ki a csontért melyet neki vetnek, megugatja az idegent.“
14) „Miért is kezdtem emberrel nagyott, ki sárból, napsugárból összegyúrva, tudásra törpe, vakságra nagy.“
(Madách.)
15) Miért egyszersmint alávaló a kevély ember? – kérdé Kantot egy kereskedő. – Azért mondá ez – mivel a kevély másoktól azt követeli, hogy midőn magukat vele összehasonlitják, önmagukat mintegy semmire sem becsüljék amahozi hitványságuk érzetében, ámde ilyesmit másokról feltenni csak az képes, a ki önmaga magát ilyen alávalóságra szükség esetén képesnek érzi; ebből kifolyólag minden kevély ember egyszersmint és pedig csalhatlanul alávaló, próba esetén tehát jellemnélküli.
(Madách).
18) Valamint a politikának egyik legfőbb s legnehezebb kötelessége az emberiséget annak tökély pontjához fokonkint, sem nem sietve, sem nem késve, elvezetni, – épen úgy önmaga iránti nemes kötelessége az embernek az idő, hely és körülmények által kijelölt határon sem túl nem hajtani, sem azon innen nem maradni.
(Madách.)
Arany.
21) „A mit mondasz, az nem te vagy; a mit cselekszel, az vagy te.“
22) A ki mások iránt illemmel és tisztelettel tud elbánni, az önmagát is tiszteletben tudja és akarja tartani. Sokrates erkölcstanát valljuk és tartsuk meg Scipio finomságát.
(Madách.)
25) Némely község s abban értelmes polgárok még most is szorosan ragaszkodnak ahoz, hogy kebelükbeli születés legyen az kit választás utján hivatalra alkalmaznak s a kit átaljában honfinak tekintsenek (hsztalan lakik ott 20 év óta, nem tekintik olyannak.) Azonban ez, ép oly conservativ elv és felfogás, mint midőn 1848 előtt némely magyar nemes azt mondta: „ez az ország és föld szőröstől bőröstől, törvényszerint és kézzel foghatólag mind a mienk, annál fogva senkivel semmit sem osztunk meg; tehát ezt a mienket csak és pedig kizárólag a mi (nemesi) családunk beliek birhatják, a többi emberek (jobbágyok) maradnak továbbra is a nemzetből (családból) kizárt extráneusok.“ Annál inkább viszásan hangzik az ilyen elv, mivel többnyire olyanoktól származik, a kik magukat liberális embereknek tartják és a mellett 1848 előtt ehez analog felfogás ellen küzdöttek. – Itt eszembe jut azon eset, midőn a kiküldött megyei főnök magyarázta egy község gyülekezetének (volt jobbágyoknak) a Bach rendszer alatt, hogy hát ezentul a közlegelőre ők is tetszésük szerinti mennyiségü lábas jószágot terelhetnek, mire ezek „igen is értjük“-kel feleltek, de a mikor aztán viszont azt is magyarázta, hogy a közlegelő adóját az urasággal közösen fogják fizetni: erre aztán azt válaszolták, hogy ezt biz ők sehogy sem birják megérteni.
Madách.
(Madách.)
(Madách.)
(Madách.)
30) A kormányok kezelői is eszélyességnek tartják ha a népek és egyesek gyengéit, szenvedélyeit kiismervén, azokat, vissza élve, czéljaik elérésére használják fel; de a természetes ész ezt is gazságnak nevezi.
31) Borivóknál ingerlékeny az idegzet, az érzemény élénk, a képzelet heves, az értelem könnyű felfogású, a szenvedélyeknek észfeletti uralgásuk gyakori. – Vizivóknál higgadtabb a vér, a kedély mélaságra hajlandó, az értelem világos, az itélés és következetesség óvakodó, méltányló.
32) Bosszúállásra rendszerint az erőtlenebb alantos lelkületű emberek vetemednek. A nagy lélek és az oroszlán sohasem bosszúálló. A gyenge gyarló emberekről mondja Madách:
33) A zsidóknak adandó teljes polgári jog képes egyedül, őket a náluk még részben netalán hiányzó morális élet és polgári kötelesség – érzetének felébresztésére; tanuskodik ezen tantétel mellett azon tapasztalás, miszerint az erkölcsök és a polgári kötelesség érzet, egy teljes polgári jogokkal nem biró államban mindig fejletlenebb, viszásabb, mint egy teljes polgári jogok gyakorlatának szabadságában élő állam társadalmában.
(Madách.)
Schiller.
36) „Remélni oly nehéz az élet alkonyán, s szeretni tilt az ész letünt remény után.“
37) Vajmi sok nemes érzést találtál volna e kebelben, hol csak mulékony kéj után kutattál.
Az ember is üdvét csak önmaga találja fel. Sokszor tán épen ott, hol másik társa poklot alkotott.“
(Madách.)