Azok, kik az emberi társaságot kerülik: ezt vagy azért teszik, mivel neveletlenségük érzetében szegletességeiket, fogyatkozásaikat kimutatni rettegnek, vagy azért, mivel lelkük komoly hangulata szigoru tárgyak tanulmányozásába mélyed; – vagy végre azért, mivel az udvariasság korlátai, a szokások sajátságos ferdeségei s az emberek által felöltött színeskedés, korlátokat elviselni nem igen hajlandó szellemüknek terhére van. – A mai kor ferdeségei közé tartozik a többi közt a tettetés, szineskedés, például jó képet vágni akkor is a mikor kedély állapotunk ellenkezőleg van hangolva, vagy sima, mosolygó, örvendő tekintetet vetni arra, a kinek látásán vagy közelségén pedig bizony bensőleg örvendeni okunk nem igen van; hogy az ilyén ellentétességeket miért ne lehetne kiküszöbölni a civilisatio szokásai közül, részemről átlátni nem vagyok képes: – (lásd az angolok szokásait).
Az emberek nagyobb része a szokások rabja, elannyira, hogy sokan például az ujitásban csak veszélyt, az eredetiségben általuk komolyan fel nem fogható nevetségest látnak. – Ezen egyének saját énjük szük valójába annyira belemélyednek, s felfogásaiknak oly kicsiny gyürü köre van, hogy önmagukon kivül – mint a tormába esett féreg – alacsony állásukból sem kilátni, sem vágyodni nem tudnak, nem képesek.34)