Még egyszer mondom: a kizárólagos élvezetek az élvezet halála. Az igazi élvezetek azok, a melyekben az ember osztozik a néppel; a melyekben egyedül akar részesedni, azok nem az övéi. Ha a falak, melyeket parkom körül emelek, hamar klastrommá teszik számomra a parkot, nem tettem nagy költség árán egyebet, mint hogy megfosztottam magamat a séta élvezetétől, tehát kénytelen vagyok ezt a távolban keresni. A tulajdon démona megfertőztet mindent, a mihez hozzáér. A gazdag mindenütt úr akar lenni, holott csak ott érzi jól magát, a hol nem az; kénytelen mindig menekülni önmaga elől. A magam részéről ebben a tekintetben gazdagságomban is azt tenném, a mit szegénységemben tettem. Most gazdagabb vagyok a mások vagyonából, mint a milyen a magaméból lehetnék, magamévá teszek mindent, a mire kedvem van, a szomszédságomban; nincs nálamnál elhatározottabb hódító; bitorlom még a fejedelmek jogait; megkülönböztetés nélkül magamnak tulajdonítok minden nyílt területet, a mely tetszik nekem; neveket adok nekik, az egyiket parkommá teszem, a másikat teraszszommá és a gazdájuk vagyok, ettől a pillanattól fogva büntetlenül sétálok bennük s gyakran visszatérek beléjük, hogy megőrizzem tulajdonjogomat, úgy használom a talajt, a hogy akarom azzal, hogy rajta járok és sohasem fognak meggyőzni róla, hogy a telek névleges gazdája több hasznát veszi a pénznek, melyet húz utána, mint én a területnek. Ha árkokkal, kerítésekkel akarnak boszantani, nem sokat bánom, a vállamra veszem a parkomat és leteszem másvalahol; a környéken van elég hely a számára és sokáig fosztogathatom a szomszédaimat a nélkül, hogy elveszteném menedékhelyemet.

Ime, egy kis kisérlet a jó ízlésre, a kellemes időtöltés kiválasztására; ilyen szellemben lehet élvezetet találni benne; a többi mind illuzió, nagyrész ostoba hiúság. A ki eltávolodik ezektől a szabályoktól, bármi gazdag lehet, a pénzeért csak szemetet kap és nem ismeri meg soha az élet értékét.

Kétségkívül azt fogják ellenem vetni, hogy ilyen élvezetek módjában vannak minden embernek és hogy élvezetükhöz nem kell gazdagnak lenni. Épen ez az, a mihez el akarok jutni. Az embernek van élvezete, ha akarja, hogy legyen; csak a képzelődés tesz mindent nehézzé, mert elűzi előlünk a boldogságot és százszor könnyebb boldognak lenni, mint annak látszani. Az ízléses és igazán élnivágyó ember nem tud mihez fogni a gazdagsággal; elég neki, ha szabad és önmaga ura. A ki jó egészségnek örvend és megvan mindene, a mi szükséges, elég gazdag, ha kitépi a szívéből a képzelődés javait; ez a Horatius aurea mediocritas-a. Pénzeszsákok, keressetek tehát valami más alkalmazást gazdagságotoknak, mert az élvezet szempontjából nem ér semmit. Emil mindezt nem fogja jobban tudni, mint én, de tisztább lévén a szíve, még jobban fogja érezni és minden tapasztalata a világban csak meg fogja ebben erősíteni.

Mindig így töltve időnket, mindig keressük Zsófiát és nem találjuk meg. Fontos volt, hogy ne akadjunk rá olyan hamar, tehát ott kerestük, a hol biztos voltam benne, hogy nincs jelen.124)

Végre már sürgőssé válik az ügy, ideje igazán keresni, hogy ne csináljon magának egyet, a kit Zsófiának tekint, hogy aztán későn lássa be tévedését. Isten veled tehát, Páris, híres város, a zaj, a füst, a sár városa, a hol a nők nem hisznek a becsületben, sem a férfiak az erényben. Isten veled Páris, a szerelmet, a boldogságot, az ártatlanságot keressük, soha sem lehetünk elég távol tőled.