Ha jó lett volna, ha igaz lett volna, ha életében tiszta lett volna, ha a tanácsban bölcs lett volna: avagy mondhatott volna-e többet ez a poéta róla? És egy pap, az Istennek szolgája volt az, ki eljött és könyeket ejtett a sirra, melyen Walmoden asszony ült s kérte az ég kegyelmét az alatta szunyadó szegény öreg ember számára.

Ott fekszik egy ember, kinek sem méltósága, sem tanultsága, sem erénye, sem elmeéle, semmi sem volt; ki rosz példaadásával egy nagy társaságot tett még roszabbá; ki ifjuságában, férfikorában, vénségében egyaránt közönséges, minden emelkedettség nélküli, az érzékiségbe merült volt – s ime, előáll Portens uram – később lord Portens püspök ő méltósága – s azt mondja, hogy a föld nem volt elég jó, hogy őt birhassa és hogy csak az ég igazi hazája! Derék! éljen Portens uram! És ez a pap, ki második György emlékére e könyeket sirta: harmadik György palástja szegélyét vitte10). Azt már aztán nem tudom, hogy vajon a nép bámulja-e még költészetét vagy prédikáczióit?