Nem az ön nyakáról lesz szó, Hercegnőm, nem arról a gyöngéd-vonalu elefántcsont faragványról, melynek stilusát e pillanatban jellemezni nem tudom, mert a lexikon tőlem a harmadik szobában van, s igy bármi szivesen lennék bájosan tudákos, nem tehetem, mert az adatok nem állanak rendelkezésemre, mondom, nem az ön édes nyakáról beszélek, mely midőn Jesurum velencei csipkéiből1) illatosodik felém, szemem elborul, mint XIV. Lajosé, midőn Rohan hercegnője közeledett feléje, igy szólitva meg a Napkirályt:
– Sire! le chapeau de mon ami est plus beau que celui de mon oncle!2)
Amiről én beszélni fogok, Hercegnőm, az nem a finoman bodorodó térdszalagrend, melyről Diderot azt mondja, hogy… Olvasta ön Diderotnak azt a büvös kis munkáját, melyet a Porte Royale hüvös boltivei alatt árult Maître Izay, a puderesfejü könyvmárki? Nem olvasta? Én sem olvastam, fogalmam sincs róla, hogy mi állhat benne, valószinüleg semmi sem áll benne a térdszalagrendről s különben is nem a térdszalagrendről akartam szólni, de azért jól esik elméláznom francia memoárok el-lengett parfőmjei közt s figyelmeztetnem önt, Hercegnőm, hogy a férfi-dekoltázs, amit most a Danube partján meghonositottak, nem az a divat, amit követni kellene.3)
Látta-e már ön a férfiakat, amint kihajtott inggallérral megjelennek a korzó watteaui nyirásu akácfái alatt? Látta-e, hogy nagyobbára milyen piszkos a nyakuk nékik, vagy ha nem is piszkos, mindig ott van rajta a télen viselt gallérnak a másszinü stráfja, s elül, sous le tchoutca d’Adam, az Ádám-csutka alatt, az acélgombnak elfeketedett nyoma, melyet ama Shakspere szerint, aki az Avon partján született, Arábiának minden füszere sem moshat le. Ó, Hercegnőm, ön bizonyára tudja, mi az, bár e dologban Voltaire-rel tartok, aki sehol egyetlen szóval sem emlékezett meg a gőzfürdőről.4) Mindamellett nem szeretem, ha a nyilvános uccát gőzfürdővé alakitják át s nekem olyan férfi-szépségek szemlélete jut, melyekből nem kértem, nem kérek s talán soha kérni sem fogok. De nyilván ismerni fogja ön, Hercegnőm, Daudet Alfonzó Taraszkoni Tartarénját, ha egyébként nem, rossz magyar forditásaiból, s emlékszik azokra az oroszlánvadászokra, akik ott leirvák. Mon dieu, nekem mindig ezek az oroszlánvadászok jutnak az eszembe, mikor a kivágott nyaku férfiakat látom. Mert hősieseknek látszanak ők, de nem olyan hősöknek, akik a meleg ellen küzdenek, zsebkendővel kezükben, hanem Afrika meghóditóinak, kik dum-dumra töltött golyószórókkal mennek ki a sivatagba, hogy elefántokat teritsenek le.5)
Hercegnőm! Nem szép a férfitest, ebben megállapodhatunk s nem bolondság az, hogy az európai férfi végül olyan külső takarókat szerkesztett meg a maga számára, amely őt talpától a nyakáig beboritja. Csak a fejet hagyta szabadon a mindenkori öltözködés. De én tartozom egy vallomással Önnek, ma Princesse. Én ezt a fejet is szivesen nélkülözném és télen-nyáron szivesen járulnék hozzá egy olyan férfidivathoz, amely a férfiak fejét is abszolut eltakarná. De semmiesetre meg nem szavazom azt a törekvést, hogy a fej után a nyak, a nyak után esetleg az eszményi kebel is, ha éppen muszáj, az erős vállak is, megruhátlanithatók. Nem, nem, ez fölösleges. És ha még-olyan meleg volna is. És ha már nem lehetne kibirni az életet, akkor sem. Gondoljunk az angolokra, akik meghóditották Indiát, Istennek e legmelegebb tartományát, és pedig meghóditották totál felöltözve és begombolkozva, sőt még fejükre is vászon-sisakot és fátyol-lobogót teritve. Itt ellenben az a szokás merült fel, hogy aki csak a Stefánia-utnak meghóditására indul is, egy fiakker-kocsin, melynek taxamérőjén a számok ugrálása a legnagyobb szorongással tölti el, már leveszi fejéről a kalapot. Mért teszi ezt? Gondolatait érintteti a friss levegővel?6) Ez, bővebb megokolás nélkül, szükségtelen. Mindamellett a fejnek ez a szellőztetése még valahogy érthető. Hadd menjen be a levegő a fejbe, hadd legyen a fejben valami. De a nyakban, Hercegnőm? Ott még gondolat sincs? A nyak nem a gondolkodás székhelye, a nyak egyáltalán semminek sem székhelye, csak a már előbb emlitett Ádám-csutkáé. Igen, ha a szivre lehetne enyhe leget bocsátani, a szivre, mely forró, sőt tüzes. Ennek volna értelme. De a sziv csak ott ül a negyedik és a hetedik borda közt, elvégezvén kötelességét, melyet ama minősége hárit rája, hogy ő a vérkeringés középpontja, s tekintet nélkül a vér minőségére, muszáj neki e vért pitvaraiba bebocsátani és onnan ismét az artériákba kilökni.7) A sziv nem kiván semmit, legföljebb, ha néha szerelmet kiván, de ilyen hév nyáron még azt sem.
Mit akarnak hát Bouillon Godofréd lovagjai a mezitelen nyakkal? Jeruzsálem visszafoglalásáról már ugysem lehet szó. Jeruzsálem a törököké és tiz éven belül semmitsem lehet elvenni a törököktől, mert mostanában olyan sok mindent elvettek tőlük.
Még egyszer összefoglalom tehát, Hercegnőm, a mondottakat. A férfi türje a meleget, hiszen korunkban ugysem állitja az élet valamely más, keményebb harc elé. Ne feledjük el, hogy a magyar paraszt, aki pedig a férfiméltóságnak jogosan a mintaképe, nyáron is ugyanazt a bundát viseli, mint télen, mindössze – ha néprajzi ismereteim nem csalnak – szőrével kifelé forditva.8) Ez férfiasság. Ez erő. Ez valami. Ezt kell utána csinálni, s nem mihelyt a nap kissé melegebben, mert merőlegesebben, bocsátja ránk sugarait, még a bőrünket is ledobálni magunkról és igy – bőrtelenül – közlekedni uccáinkon és tereinken.
Zárom levelemet, Hercegnőm, mert le kell vetnem a galléromat s meg kell néznem a tükörben, hogy csinos vagyok-e igy. Megnéztem. Nagyon csinos vagyok. Délután találkozni fogunk Gerbeaud bosquet-jaiban, melyeket oly gyönyörüen tervezett a kertészet atyja Le Nôtre.
Le Vôtre: