A szegény soffőr reggel hat órakor ébred, de akkor még átfordul a másik oldalára, mert mi a manót keresne reggel hatkor a szegény soffőr az uccán a masinájával, ha ez a masina autotaxi névre hallgat s évek óta Budapest közkivánságát képezi? Hat órakor kik járnak az uccán? Munkások, akik munkába mennek. És pedig vagy gyalog teszik ezt, vagy villamoson. Autón ritkán, autotaxin soha. Tejesek és zsemlések. Ezek a kosaruk és a kannájuk miatt föl sem szállhatnának az autóra. Szemetesek. Ezeknek rendelkezésükre áll egy igen kényelmes jármü, a szemeteskocsi. Azonfelül be is piszkolnák az autót a ruhájukkal. Van ugyan még néhány ujságiró, aki reggel jár haza. De van azoknak pénzük? Van?
A szegény soffőr nyolc órakor mégis fölkel, mert nem illik egy nem-latejner embernek nyolc órán tul ágyban maradni, s a soffőr, ha a modern tehnikának bármennyire uj vivmánya, mégsem latejner s nem tartozik a honorácior osztályhoz. Kötelezőnek érzi tehát a reggel nyolc órakor való fölkelést, fölkel és kitekint, semmitse hall, se lát – épugy mint Gyulay Pál ama balladájának ama közismert alakja. Kimegy az istállóba, megvakargatja a benzint, megfényesiti, hogy a napsugár is hanyattessék, ha rátéved, aztán befogja a kocsiba. Azért cselekszi ezt igy, mert azelőtt fiakkeres volt s már megszokta, hogy azzal, ami a kocsit huzza, igy bánjon el. Tehát a benzinnel is csak ugyanezt cselekszi. Befogja, mondom, és kikocog vele a standra. Ja igaz. Majd elfelejtettem. Fölteszi a simléderes sapkát, ami a soffőrt a többi emberektől oly előnyösen megkülönbözteti. Mert nehogy azt higyje valaki, hogy a soffőr az autóban rejlik, vagy a benzinben, vagy a gépüzemüségben. Nem. A soffőr a sapkában van eltemetve. Hogy milyen a soffőri sapka, azt én meg sem tudnám mondani, de egészen másmilyen, mint a többi simléderes sapka. Ezer simléder közül megismerem a soffőrt. S ha egy olyan szigeten kötnék ki, amely az automobil lehetőségétől negyvenezer mérföldnyire fekszik, s szembejönne velem egy ember, anyaszült mezitlenen, dárdával a kezében, de ezzel a bizonyos simléderes sapkával a fején, akkor tudnám, hogy ez az ember nem indiánfőnök, nem néger kacika, nem ez és nem az, hanem soffőr. Annyira a sapka teszi a soffőrt. S ha valakinek nincs ez a sapka a fején, akkor az amerikai soffőr-egyetemen tanulhatta a soffságot, én akkor sem merek mögéje ülni a kocsiba. Nem soffőr az, aminek nincs »olyan« sapkája.
Tehát a sajátságos sapkával saját fején s teste alatt a benzinüzte kocsival, a soffőr kinéz a standra. Mikor odaér, igy szól:
– Hopphó, megálljunk!
És megállitja a kocsit s a közeli kávéházból reggelit hozat magának, amit a kocsin ülve fogyaszt el. Bemehetne ugyan a kávéházba, de nem teszi, mert hátha mégis. Lehet. Nincs egészen kizárva, ámbár egészen ki van zárva. Odahozatja a reggeli lapokat is és végigböngészgeti őket. A vezércikket nem igen olvassa, mert a vezércikk régi műfaj. Bizony a vezércikk még abból a korból való, amikor a kéziratokat delizsáncon vitték a nyomdába. Hol van egy soffőr ettől az időtől? Böngészgetés közben néha igy mormol magában:
– Hm. A tarifa. Hát az nem olcsó, ebben igazuk van a szerkesztő uraknak. De várjunk. Azér’ meg kell próbálni evvel a tarifával is.
És megpróbálja. Ül-üldögél, nézegeti az uccai életet. Kocsik is jönnek. Reves konflisok. Mindegyikben ül valaki. Persze mindenkinek nem telik autóra: de majd csak akad. A horgász is sokszor órák hosszat silbakol a botja nyele mellett, amig egy halacska horogra kerül. Az élet olyan, mint a tenger és a tenger olyan, mint az élet. Nemcsak egyik hasonlit a másikhoz, hanem mindakettő nagyon hasonlit egymáshoz. Nincs ez máskép.
Az első délelőtti lap megjelentét a soffőr kitörő örömmel fogadja. Ugyanugy fogadja a másodikét is. A harmadikét szintén. Hála istennek elegen vannak, nem kell, hogy az ember elunja magát, még akkor sem, ha az ember soffőr egy gépen, amely autotaxi névre hallgat s évek óta Budapest közkivánságát képezi.
Ez már nem a gépen lesz elfogyasztva, mert ördög bujjék abba a vendégbe, ha már egész délelőtt nem jött, mért jönne pont ebéd-időben? No, nem is jön. A soffőr nyugodtan falatozik s elfoglalja őrhelyét a kocsi bakján.
O idő, futós idő, mint Csokonai Vitéz Mihály mondotta. Az idő valóban telik-mulik, s az aszfalton felpirkad az első délutáni lap. Majd a második, harmadik és igy tovább; nincsenek ők kevesen s ugy komoly tartalmukkal, valamint kedvre-deritő közleményeikkel enyhe szender méla mézét mázolják a soffőr szemének héjára. Hogy Homérosz is? Igen A soffőr szintén. Szundit egyet, mint akinek rendben a szénája. S az övé rendben van, mert neki nincs szénája. Szundit és álmot lát. Ezt látja:
… és ime a folyóvizből jőnek vala ki hét szép és kövér gépkocsik, melyek esznek vala a mocsáros helyen…
… ismét azok után más hét bérkocsik jönek vala ki a folyóvizből, rutak és ösztövérek, melyek állanak vala ama gépkocsik mellett a folyóviz partjain…
… és elnyelék a rut és ösztövér bérkocsik ama hét szép és kövér gépkocsikat… és felserkene fáráó…
Azaz: nem! Nem a fáráó, hanem a sofáráó, a soffőr, serkenne fel. Este van. Visszavonhatatlanul este lett. Megdörzsöli a szemét és nem kérdi, hogy hogy »hol vagyok?« Minek kérdezné? Tudja, hol van. A standon van, egy gépen, amely autótaxi névre hallgat s évek óta Budapest közkivánságát képezi.
– Gyi te! – mondja a soffőr és csendesen hazaporoszkál. Otthon leteszi a sapkát és kétszer pofoncserditi a feleségét. Egyszer jobbról és mégegyszer jobbról.
– A tarifa miatt! – mondja neki szeliden.
1) Azt hiszem, jól emlékszem a cégre. Velence, Szent-Márk-tér 2.
2) V. ö. Ollendorf, Grammatik der franz. Sprache I. rész.
3) Lásd: L’abbé Hochma Quelques Aperçus concernants la Toilette des Hommes.
4) Voltaire (François Marie Arouet): Erigy a gőzbe!
5) Carlyle: Heroworship, IX. fejezet: A jinglikről.
6) Pascal: Sur la pensée, qui n’existe pas.
7) V. ö. Charcot: Confusion anatomique.
8) Tissot: La Bunda des Magyars et autres tissotises.