105) Giovan Simonéhoz intézett levél. Henry Thode 1509 tavaszára teszi (Milanesi kiadásában 1508 julius).

Megjegyzendő, hogy Giovan Simone akkor már harminc éves volt és Michelangelo csak négy évvel idősebb.

106) Levél Buonarrotóhoz, 1509 október 17.

107) Levél Buonarrotóhoz, 1513 julius 30.

108) Levelek, 1512 augusztus.

109) A művel a Les Maitres de l’Art-gyűjtemény Michelangelónak szentelt kötetében foglalkoztam. Itt nem térek ki reá.

110) Költemények, I.

111) Vasari.

112) Költemények, IX. – Ez a költemény, Francesco Berni burleszk stilusában, Giovanni da Pistojához van intézve. Keletkezését Frey 1510 juliusára teszi.

113) Thode Henry helyesen világította meg Michelangelo jellemének ezt az oldalát Michelangelo und das Ende der Renaissance cimű művének I. kötetében (Berlin, 1902).

114)

(Költemények, CIX, 12).

(U. o., CIX, 93).

115) Michelangelo költeményeinek első teljes kiadását dédunokaöccse tette közzé a XVII. század elején, Rime di Michelangelo Buonarroti, raccolte da M. A. suo nipote cimen, Firenze, 1623. Tele van hibákkal. Majdnem pontos Cesare Guasti kiadása, mely 1863-ban jelent meg Firenzében. De az egyetlen valóban tudományos értékű és teljes kiadás Carl Frey bámulatraméltó műve: Die Dichtungen des Michelagniolo Buonarroti, herausgegeben und mit kritischem Apparate versehen von Dr. Carl Frey, Berlin 1897. A jelen életrajzban erre hivatkozom.

116) Ugyanazon a papírlapon lovakat és harcoló embereket ábrázoló rajzok láthatók.

117) Költemények, II.

118) U. o., V.

119) U. o., VI.

120) U. o., VII.

121) A kifejezés Freytől való, aki a költeményt – nézetem szerint kellő ok nélkül – az 1531–32. évekre teszi. Én sokkal fiatalabbnak tartom.

122) Költemények, XXXVI.

123) U. o., XIII.

124) U. o., XXII.

125) Költemények, CIX., 35.

126) II. Julius pápa 1513 február 21.-én halt meg, három és fél hónappal a Sistina freskóinak felavatása után.

127) Szerződés 1513 március 6.-ról. – Az új terv, amely tekintélyesebb volt, mint az eredeti, 32 nagy szobrot foglalt magában.

128) Úgy látszik, hogy Michelangelo ez alatt az idő alatt csak egyetlen rendelést fogadott el, a Santa Maria sopra Minerva-templom Krisztus-át.

129) A Mózes egyike lett volna annak a hat óriási alaknak, amelyek II. Julius síremlékének felső emeletére voltak szánva. Michelangelo 1545-ig dolgozott rajta.

130) A Rabszolgák-at, amelyeken Michelangelo 1513-ban dolgozott, 1546-ban Roberto Strozzinak, a firenzei republikánusnak adta, aki akkor Franciaországban volt számkivetésben és azokat I. Ferencnek ajándékozta.

131) Gyengédsége nyilvánításaiban nem fukarkodott vele szemben, de félt Michelangelótól, nem érezte jól magát vele:

„Ha a pápa kegyelmedről beszél“ – írja Sebastiano del Piombo Michelangelónak – „úgy beszél, mintha csak valamelyik testvéréről lenne szó, – majd hogy nem könnyezik. Azt mondta nekem, hogy együtt nevelkedtek és hangoztatja, hogy ismeri és szereti kegyelmedet; de mindenki fél kegyelmedtől, – még a pápák is.“ (1520 október 27).

X. Leo udvarában gúnyolódtak Michelangelo fölött. Meggondolatlan nyilatkozataival csúfolódásra adott alkalmat. Egy szerencsétlen levél, amelyet Bibbiena biboroshoz, Ráfael pártfogójához intézett, megörvendeztette ellenségeit. „Egyébről sem beszélnek a palotában, mint a kegyelmed leveléről“ – írja Sebastiano del Piombo Michelangelónak – „mindenkit megnevettet.“ (1520 július 3).

132) Bramante 1514-ben halt meg, mire Ráfael lett a Szent Péter-templom építésének vezetője.

133) „… Vállalkozom arra, hogy elkészítem a San Lorenzo-templom homlokzatát, úgy, hogy az mind az építészet, mind a szobrászat tekintetében egész Itália tükre legyen, de szükséges, hogy a pápa és a biboros (Giulio de’ Medici, a későbbi VII. Kelemen pápa), mielőbb elhatározzák magukat, vajjon akarják-e, hogy megcsináljam, vagy sem. És ha akarják, hogy megcsináljam, valami megállapodásra kell jutni… Domenico úr, kérem, válaszoljon határozottan a pápa és biboros szándéka felől. Nagy örömet fog ezzel okozni nekem.“ (Levél Domenico Buoninsegnihez, 1517 július). – A szerződést 1518 január 19.-én kötötték meg X. Leóval. Michelangelo vállalkozott, hogy nyolc év alatt felépíti a homlokzatot.

134) Giulio de’ Medici biboros levele Michelangelóhoz 1518 február 2.-án: „… Némi gyanu támadt bennünk, nem akarja-e kegyelmed saját érdekében a carrarai márványokat túlságos előnyben részesíteni és a pietrasantai márványokat rossz hírbe hozni… Miért is azt mondjuk kegyelmednek, hogy Őszentsége minden tekintet mellőzésével minden áron azt akarja, hogy minden végzendő munkához, mind a Szent Péter-templomhoz, mind a firenzei székesegyházhoz és a San Lorenzo-templomhoz csakis pietrasantai márványt vegyenek, ne mást… Ha máskép történnék, ez ellenkeznék Őszentsége és a mi kívánságunkkal és okot adna arra, hogy nagyon megharagudjunk kegyelmedre… Tegyen tehát le konokságáról.“

135) „Egész Génuáig kellett elmennem, hogy bárkákat szerezzek… A carraraiak megvesztegették a bárkák gazdáit… Pisába kell mennem…“ (Michelangelo levele Urbanóhoz, 1518 április 2.-án.) – „A bárkák, amelyeket Pisában béreltem, sohasem érkeztek meg, azt hiszem, becsaptak: mindennel úgy vagyok. Ezerszer átkozott a nap és óra, midőn Carrarából eltávoztam! Ez az én romlásom oka…“ (Levél, 1518 április 18.)

136) Levél 1518 április 18.-ról. – Nehány hónappal később: „A bányászható hely igen meredek és az emberek járatlanok ebben a munkában, miért is nagy türelemre van szükség nehány hónapig, míg a hegyeket megszelidítjük és az embereket kitanítjuk…“ (Levél 1518 szeptember, Berto da Filicajához.)

137) A Santa Maria sopra Minerva Krisztus-a és II. Julius síremléke.

138) 1518 december 21.-én az ageni biboroshoz intézett levél. – Úgy látszik, ebből az időből való a firenzei Giardino Boboli grottáiban levő négy befejezetlen, alig kinagyolt szobor (Négy Rabszolga II. Julius síremléke számára.)

139) Levelek, 1520 (Milanesi kiad., 415 l.)

140) A Krisztus befejezésének gondját Michelangelo ügyetlen tanítványára, Pietro Urbanóra bízta, aki „elnyomorította“. (Sebastiano del Piombo levele Michelangelóhoz 1521 szeptember 6.-án.) Frizzi római szobrász aztán jól-rosszúl helyrehozta.

Mindezek a keserűségek azonban nem akadályozták meg Michelangelót abban, hogy még újabb feladatokat ne igyekezzék azokra halmozni, amelyek máris fojtogatták. 1519 október 20.-án aláírta a firenzei akademikusoknak X. Leóhoz intézett kérvényét, hogy Ravennából vigyék haza Firenzébe Dante hamvait és ajánlkozott, „hogy az isteni költőhöz méltó síremléket fog neki állítani.“

141) 1520 április 6.-án.

142) A Győztes.

143) 1526-ban Michelangelo köteles volt minden héten írni neki.

144) „Imád mindent, amit kegyelmed csinál“ – írja Sebastiano del Piombo Michelangelónak – „annyira szereti, hogy jobban nem lehet. Oly tisztelettel és szeretettel beszél kegyelmedről, hogy egy atya sem mondaná fiáról mindazt, amit ő mond kegyelmedről…“ (1531 április 29.) – „Ha eljönne Rómába, az lenne, ami akar, herceg vagy király… Része lenne ebből a pápaságból, amelynek kegyelmed az ura és amelyből tetszése szerint részesülhetne.“ (1531 december 5.) Számolni kell azonban e nyilatkozatokban Sebastiano del Piombo velenceies nagyzolásával.

145) Michelangelo levele unokaöccséhez Lionardóhoz (1548).

146) A munkák már 1521 márciusában megkezdődtek, de a tényleges munka csak akkor indult meg, midőn Giulio de’ Medici biboros 1523 november 19.-én VII. Kelemen néven a pápai trónra került.

Az eredeti terv négy síremléket foglalt magában: Lorenzo il Magnificóét, öccséét Giulianóét, fia, Giuliano nemoursi herceg és unokája, Lorenzo urbinói herceg emlékeit. 1524-ben VII. Kelemen elhatározta, hogy felállíttatja azonkívül – még pedig a fő helyen – X. Leo és a maga kőkoporsóit. – Lásd Marcel Reymond: L’architecture des tombeaux des Médicis (Gazette des Beaux-Arts, 1907.)

Ugyanakkor Michelangelo megbizást nyert a San Lorenzo-könyvtár épitésére.

147) Szent Ferenc rendjéről volt szó. (Levél, amelyet Fattucci VII. Kelemen nevében 1524 január 2.-án intézett Michelangelóhoz).

148) 1524 március.

149) Michelangelo levele Giovanni Spinához, a pápa ügynökéhez, 1525 április 19.

150) Michelangelo levele Fattuccihoz (1526 november 1).

151) Fattucci levele Michelangelóhoz (1524 március 22).

152) Lionardo sellajo levele Michelangelóhoz (1524 március 24).

153) Michelangelo levele Giovanni Spinához (1524., Milanesi kiad., 425. l.)

154) Michelangelo levele Giovanni Spinához (1525 augusztus 29).

155) Michelangelo levele Fattuccihoz (1525 október 24).

156) Pier Paolo Marzi levele Michelangelóhoz, VII. Kelemen pápa megbízásából (1525 december 23).

157) Levelek 1525 októberétől decemberig (Milanesi kiad. 448–449. l.) – E különös ügy ismertetését és Michelangelo tervét lásd a Maitres de l’art sorozatban megjelent életrajzban.

158) Michelangelo levele Fattuccihoz (1526 junius 17).

159) Henry Thode az 1521. év tájára teszi ezt a levelet. Milanesi kiadásában (helytelenül) az 1516. évre van téve.

160) Levelek (1525 június).

161) Michelangelo levele Fattuccihoz (1526 június 17).

162) Ugyanaz a levél, 1526 júniusáról, arról értesít, hogy az egyik vezér szobra el van kezdve, úgyszintén a sarkophagok négy allegorikus alakja és a Madonna is.

163) Költemények XLIX.

164) Levél 1512 szeptemberéből, arra nézve, amit Prato városának a császáriak, a Mediciek szövetségesei által történt kifosztásáról mondott.

165) Michelangelo levele Buonarrotóhoz (1512 szeptember).

166) „Nem vagyok olyan bolond, amilyennek gondoltok…“ (Michelangelo levele Buonarrotóhoz, 1515 szeptember).

167) Michelangelo levele Buonarrotóhoz (1512 szeptember és október).

168) 1545-ben.

169) Donato Giannorti számára készítette Michelangelo Brutus mellszobrát. Nehány évvel a Párbeszéd előtt, 1536-ban gyilkolta meg Alessandro de’ Medicit Lorenzino, akit második Brutusként ünnepeltek.

170) De’ giorni che Dante consumo nel cercare l’Inferno e’l Purgatorio. – A barátok afölött a kérdés fölött vitatkoznak, hogy hány napot töltött Dante a pokolban: péntek estétől szombat estéig volt-e ott, vagy csütörtök estétől vasárnap reggelig? Michelangelóhoz fordultak, aki bárkinél jobban ismerte Dante művét.

171) Michelangelo (vagy Giannotti, aki az ő nevében beszél) mégis megkülönbözteti a zsarnoktól az örökös királyokat vagy alkotmányos fejedelmeket: „Nem beszélek itt azokról az uralkodókról, akiknek hatalma évszázados tekintélyen vagy a nép akaratán alapúl és akik városukat a néppel való teljes megegyezéssel kormányozzák…“

172) 1527 május 6.-án.

173) Ippolito és Alessandro de’ Medici kiűzése (1527 május 17).

174) 1528 július 2.

175) Busini, – Michelangelo közlései nyomán.

176) Condivi. – „És bizony“ – folytatja Condivi – „jobb lett volna a jó tanácsra hallgatnia, mert midőn a Mediciek visszatértek, lefejezték.“

177) Michelangelo levele Battista della Pallához (1529 szeptember 25).

178) Segni.

179) Michelangelo levele Battista della Pallához (1529 szeptember 25).

180) 1529 október 22.-én.

181) Ismételten irt neki és könyörgött, hogy térjen vissza.

182) Négy nappal előbb a Signoria végzéssel szüntette meg díjazását.

183) Michelangelónak Sebastiano del Piombóhoz intézett levele szerint 1500 arany birságot is kellett volna fizetnie.

184) „Midőn Kelemen pápa és a spanyolok ostrom alá fogták Firenzét,“ – beszéli Michelangelo Francisco d’Ollandának – „az ellenségeket sokáig feltartóztatták azok a gépek, amelyeket a tornyokra állíttattam. Egyik éjjel gyapjúzsákokkal boríttattam a falak külsejét, más éjjel árkokat ásattam és azokat puskaporral töltöttem meg, hogy elijesszem a castiliaikat; széttépett tagjaikat a levegőbe röpítettem… Ime, mire jó a festészet! Hadi gépekre és szerszámokra is jó, arra is, hogy megfelelő alakot adjunk a bombavetőknek és puskáknak, továbbá, hogy hidakat verjünk és létrákat készítsünk, de főleg az erődök, bástyák, árkok, aknák és ellenaknák terveire és arányaira szolgál…“

(Francisco d’Ollanda, Római beszélgetések a festészetről, harmadik rész, 1549).

185) Sebastiano del Piombo levele Michelangelóhoz (1531 április 29.)

186) Condivi. – 1530 december 11.-től a pápa visszaállította Michelangelo járadékát.

187) 1530 őszén. – A szobor a firenzei Museo Nazionale-ban van.

188) 1544-ben.

189) Ugyanezekben az években, amelyek egész életében a legkomorabbak voltak, Michelangelo, a természetéből fakadó és őt fojtogató keresztény pesszimizmus ellen vad visszahatás következtében merészen pogány műveket alkotott. Ilyen a Léda és a hattyú (1529 – 30), melyet Michelangelo a ferrarai herceg számára festett, majd tanítványának, Antonio Mininek adott, aki Franciaországba vitte. Itt állítólag 1643 körül Sublet de Noyers érzékisége miatt megsemmisítette. Kevéssel utóbb Michelangelo Bartolommeo Bettini számára festette a Vénus és Ámor kartónját, amely után Pontormo a firenzei Uffizi-képtárban levő festményét készítette. Valószínüleg ugyanebből a korszakból való néhány nagyszerű és szigorú szemérmetlenségű rajza. Egyiköket Charles Blanc írja le: „egy nő vergődése, akin erőszakot követnek el és aki nagy erővel védekezik a még erősebb férfi ellen, de önkénytelenül is boldogságot és büszkeséget fejez ki.“

190) Az Éj-t valószínüleg az 1530. év őszén faragta Michelangelo és a következő év tavaszán fejezte be, az Aurorá-t 1531 szeptemberében, az Alkony-t és Nap-ot kevéssel utóbb. – Lásd Ernst Steinmann: Das Geheimnis der Medicigräber Michelangelos, Leipzig, 1907.

191) Költemények, CIX, 16, 17. – Frey az 1545. évre teszi őket.

192) Michelangelo Firenzét és a száműzött firenzeieket szólaltatja meg.

193) Költemények, CIX, 48.

194) Sebastiano del Piombo levele Michelangelóhoz 1531 február 24.-én, az első, melyet a Sacco di Roma után neki írt:

„Isten a megmondhatója, mily boldog vagyok, hogy annyi nyomorúság, baj és veszély után a Mindenható könyörületessége és szánalma életben és jó egészségben őrzött meg bennünket; ha meggondoljuk, valóságos csoda ez… Komám, most, miután tűzön-vizen keresztülmentünk és elképzelhetetlen dolgokat tapasztaltunk, köszönjünk meg Istennek mindent és azt a rövid életet, ami még reánk vár, töltsük lehetőleg nyugalomban. Nagyon kevéssé számíthatunk csak a Sorsra, oly gonosz és fájdalmas az.“

Leveleiket felbontották. Sebastiano azt ajánlja a gyanús Michelangelónak, hogy ferdítse el írását.

195) Költemények, XXXVIII.

196) „… Non voria che ve fachinasti tanto…“ (Pier Paolo Marzi levele Michelangelóhoz 1531 junius 20.-án). – V. ö. Sebastiano del Piombo levelét Michelangelóhoz (1531 junius 16).

197) Giovanni Battista di Paolo Mini levele Valorihoz (1531 szeptember 29).

198) „… Ne aliquo modo laborare debeas, nisi in sepoltura et opera nostra, quam tibi commisimus…“

199) Benvenuto della Volpaja levele Michelangelóhoz (1531 november 26).

200) „Ha nem védené a pápa pajzsa“, – írja neki Sebastiano del Piombo – „nekiugranának, mint a kígyók“ (Sallariano come serpenti). 1532 szeptember 15.

201) Most már csak arról volt szó, hogy a San Pietro in Vincoli templomban felállítandó síremlékre hat elkezdett, de még be nem fejezett szobrot szállítson. (Kétségkívül Mózes, a Győzelem, a Rabszolgák szobrai és a Giardino Boboliban levő alakok).

202) Sebastiano del Piombo levele Michelangelóhoz (1532 április 6.).

203) VII. Kelemennek több ízben kellett Michelangelo védelmére kelnie unokaöccsével, Alessandro herceggel szemben. Sebastiano del Piombo elmondott Michelangelónak egy ilyen jelenetet, „midőn a pápa oly hevességgel, dühvel és nehezteléssel beszélt, oly rettenetes kifejezésekkel, hogy nem szabad azokat leírni.“ (1533 szeptember 16).

204) Condivi.

205) Michelangelo részben elkészített hét szobrot (Lorenzo urbinói és Giuliano nemoursi herceg síremlékeit és a Madonnát). Még nem kezdte el a négy folyó szobrait, amelyeket tervezett és másoknak engedte át a Lorenzo il Magnifico és Giuliano, Lorenzo testvérének síremlékeire szánt szobrokat.

206) 1563 március 17.-én Vasari azt kérdi Michelangelótól, „hogyan gondolja ő a falfestményeket.“

207) Már azt sem tudták, hova helyezzék a már elkészült szobrokat, sem azt, hogy milyen szobrokat akart készíteni az üresen maradt fülkékbe. Vasari és Ammanati, akiket I. Cosimo herceg a Michelangelo által megkezdett munka befejezésével megbízott, hiába fordultak hozzá: ő már semmire sem emlékezett. „Emlékező tehetségem és eszem elment és máshol vár meg engem“ – írja 1557 augusztusában.

208) Michelangelo 1546 március 20.-án kapta meg a római polgárjogot.

209) Buonarroto pestisben halt meg 1528-ban.

210) 1534 júniusában.

211) Költemények, LVIII.

212) Költemények, XLIX.

213) Költemények, LIX.

214) Michelangelo dédöccse a Rime 1623. évi első kiadásában nem merte a Tommaso dei Cavallerihez intézett költeményeket híven kiadni, hanem olyan formában, mintha nőhöz intézte volna őket. Scheffler és Symonds legújabb munkái előtt Cavalierit költött névnek tartották, amely mögött Vittoria Colonna rejlett.

215) Michelangelónak egy ismeretlenhez intézett levele (1542 október). Levelek, Milanesi kiad. CDXXXV.

216) Donato Giannotti: Dialogi, 1545.

217) Költemények, CXXXXI.

218) Aretino támadásai különösen Gherardo Perini ellen irányultak. Frey néhány igen gyengéd levelét tette közzé, 1522-ből: „… che avendo di voi lettera, mi paia chon esso voi essere, che altro desiderio non o,“ („… ha levelet kapok kegyelmedtől, úgy vagyok, mintha együtt volnék kegyelmeddel és nincs is egyéb vágyam.“) Aláírása: „vostro come figlio“ („mintha fia volnék“). – Úgy látszik, hozzá intézte Michelangelo egy szép költeményét, amely a távollét és feledés fájdalmát fejezi ki:

219) Henry Thode, aki Michelangelo und das Ende der Renaissance című művében nem áll mindenütt ellen annak a törekvésnek, hogy hősét – olykor akár a valóság rovására is – a legszebb színben ne tüntesse fel, a Gherardo Perini iránt való barátság után helyezi a Febo di Poggio iránt való barátságot, hogy fokozatosan emelkedjék fel a Tommaso dei Cavalieri iránt való barátságig, mert nem engedheti meg, hogy Michelangelo a legtökéletesebb szerelem magaslatáról szállott volna alá Febo di Poggióhoz. Tény azonban, hogy Michelangelo már több mint egy év óta érintkezett Cavalierivel, midőn beleszeretett Febóba és neki alázatos leveleket (Thode szerint 1533 decemberben, Frey szerint 1534 szeptemberben) és zagyva és hóbortos költeményeket írt, amelyekben a Febo és Poggio nevekkel játszik (Frey, CIII, CIV). Ezekre a levelekre és költeményekre a kis huncut azzal felelt, hogy pénzt kért tőle. (Lásd Frey, Dichtungen, 526. l.) – Ami Cecchino dei Braccit illeti, aki barátjának, Luigi del Ricciónak, volt barátja, Michelangelo csak több mint tíz évvel Cavalieri után ismerkedett meg vele. Cecchino firenzei száműzöttnek volt a fia és fiatalon halt meg Rómában 1544-ben. Michelangelo negyvennyolc síríratban örökítette meg emlékét, amelyek úgyszólván bálványozó idealizmussal vannak telítve és amelyek némelyike fenségesen szép. Talán a legkomorabbak Michelangelo összes költeményei közül. Néhány közülök: