1) Nem kell az olvasónak megütköznie azon, hogy az emberek egymást hol tegezik, hol kegyelmednek szólítják, mert a szóidomítás szabályai szerint a kegyelmed, nagyságod szintén második személyű megszólítás, s épen a tegezés természetéből foly, mely nyelvtani rendre akkoriban és kivált Erdélyben nagyon ügyeltek.

J. M.

2) Így hívták akkoriban a házak előtti padokat.

J. M.

3) Marcze Záre annyit jelent, mint «kedden este»; akkor van a babonahit szerint a boszorkánynak hatalma.

J. M.

4) Ördög kertje.

J. M.

5) A franczia-német divatot Bethlen Miklós hozta be legelébb.

J. M.

6) Ez volt a fejedelemség jele.

J. M.

7) Népajkról vett erdélyi csatadal.

J. M.

8) A török nyelvnek nincs gy betűje.

9) Egy rendes mondata a mahomedánnak a végveszély perczében.