Jegyzetek.
1. Oeneus Aetolia királya volt; országához tartozott Pleuron városa, mely az Euenos folyó mellett feküdt.
2. A folyam-isteneket vagy egészen bika, vagy bikafejű ember, vagy emberfejű bika alakjában szokták jelképezni. Sophokles ezeken kívül a sárkány alakját adja Achelóosnak, mi a folyam kigyózó csavarodásait jelentheti.
3. Alkmene Elektryon, mykenei király leánya volt, s Zeustól szülte Heraklest.
4. Midőn Herakles már megszületendő volt, Zeus megesküdött, hogy a fiú, ki e törzsből éjjel születik, egész családja fölött úr legyen. A féltékeny Hera (Juno) tehát egy éjtszakával megkéslelteté Alkmene szülését, s így történt, hogy Nikippe, Sthenelosnak, Alkmene nagybátyjának neje, előbb hozta világra fiát Eurystheust, ki Zeus esküjénél fogva egész családjának s így Heraklesnek is ura lett, s a tizenkét nagy munkát végezteté vele.
5. Iphitost, Eurytos fiát, Herakles atyja elleni bosszúból orozva ölte meg.
6. Keyx, trachisi királynál.
7. Dejanirának négy fia volt Heraklestől: Hyllos, Glenos, Ktesippos és Hodites.
8. Eurytos, Oechalia királya, Herakles mestere volt a nyillövésben. Alább a tragœdia szövegében el van beszélve, miért szűnt meg e kettő közt a barátság.
9. Dejanira barátnői, kik a kart teszik, először a naphoz könyörögnek, hogy adjon valami hírt a távollevő Heraklesről; azután Dejanirát vigasztalják részint azzal, hogy férje Zeus különös oltalma alatt áll, részint meg azzal, hogy minden ember sorsa öröm és bánat közt hányódik.
10. A naphoz fordulnak, mert ez mindenkit lát.
11. Herakles Thebában született, melyet Kadmos alapított.
12. A kretai tenger nagy viharairól volt nevezetes.
13. Dodona, Epirusban, Zeus jósdája volt s a legrégibb Hellasban. Tölgyligetben állott, s az egyik tölgyfáról galambok hirdették a jóslatot, melyek alatt papnők is érthetők.
14. Az örömhírek vivői koszorús fővel szoktak megjelenni.
15. Melia Trachisnak szomszédos városa volt.
16. Oeta, magas hegy Trachis mellett, melynek orma Zeusnak volt szentelve. Rétjét sohasem kaszálták le, fáit sohasem vágták ki, azért: «szűz virányok.»
17. Dejanira felhivására a kar örömdalt énekel, tánczmozdulatokkal.
18. Pæan: ima Apollóhoz; néha Apollót is jelenti.
19. Ortygia, máskép Delos, sziget, Artemis istennő születés helye; innen ezen istennő mellékneve. Fáklyatüzűnek neveztetik, mert az éjet, mint a hold istennője, megvilágítja.
20. A Trachissal szomszédos hegyek nymphái Artemist állandón kisérték vadászataiban.
21. A borostyán Bakchos boristen szentelt növénye volt.
22. Evoe, a bakchosi ünnepeknél szokásos örömkiáltás.
23. Ió, hasonlókép örömriadal.
24. Kenæon, Euboea hegyfoka. Herakles a meghódított föld egy részét Zeusnak szenteli, s terméseit az áldozatra szánja.
25. Tiryns, a peloponnesosi Argolis városa, hol Alkmene született s Herakles gyakran tartózkodott.
26. Heraklesnek Jolé iránti szerelméből alkalmat véve, a kar a szerelem ellenállhatatlan hatalmát dicsőíti, s leírja azon iszonyú harczot, melyet Herakles Dejanira szerelmeért Achelóossal vívott.
27. Kypris, Aphrodite (Venus) mellékneve, kinek Cyprus szigete kedvencz lakhelye volt.
28. Poseidon (Neptun) a tengerek istene; tőle származtak a földrengések is.
29. Oenia, város Akarnaniában, az Acheloos folyó mellett.
30. A lernaei hydrát Herakles ölte meg, s ennek mérges vérével volt nyilhegye bekenve.
31. Hermes, az istenek követe és a követek istene.
32. A kar vidám dallal jelenti a környék összes lakóinak Herakles közel hazatértét, s óhaját fejezi ki, hogy a küldött varázs minél előbb megtegye hatását.
33. Artemis, a vadászat aranyíjas istennője.
34. Pylæ vagy Thermopylæ, mely nevét meleg forrásaitól nyerte, a hires hegyszoros Thessalia és Hellas közt. A pylæi tanács alatt az amphyktionok értetnek, kik itt tarták üléseiket s a görög államok viszályai felett itéltek.
35. Sophokles mesteri keze a tragikai katastropha lassú közeledését ily baljóslatú külső körülmények által teszi érezhetővé. Így van Antigonéban is, hol először a vihar, azután az áldozat sikertelensége, az oltárok megfertőztetése és a madarak riadó visításai jelzik a katastropha közeledését.
36. Chiront Herakles véletlenül sebesíté meg, midőn a kentaurok barlangjába menekültek. Chiron maga is kentaur volt, de a legigazabb közöttük. Megsebesülvén sem meg nem halhatott, sem meg nem gyógyulhatott, míg végre Zeus megengedte, hogy Prometheusért az alvilágba menjen.
37. Herakles eleinte azt hiszi, hogy Lichas cserélte ki a Dejanira küldte köntöst.
38. Lichast is eléri a büntetés, mert meggondolatlan fecsegésével ő volt oka Dejanira hibájának.
39. A lokrisiak egy része az eubœai tengerszoros partján lakott, szemközt a kenæoni hegyfokkal.
40. Herakles nem akar Eubœában meghalni, azon földön, melyet épen most hódított meg diadalmas fegyvere.
41. A kar ismét a szerelem hatalmát zengi, de most azon gyászos következményeiben, melyeket Herakles családjára hozott.
42. Tizen felül a második vetés: a tizenkettedik esztendő, midőn a dodonai jóslat szerint Herakles fáradalmai végüket érik. Most érti a kar, hogy ezen vég a halált jelenti; mert a kentauros vére menthetetlenül meggyilkolja Heraklest.
43. Hyllosnak ezen készülete atyja elfogadására fokozza Dejanira kétségbeesését.
44. Fájdalmas panaszban tör ki a kar a két szerencsétlen házastárs gyászos sorsa felett, s nem tudja, melyiken keseregjen inkább.
45. Heraklest eubœai idegen férfiak hozzák, de oly gyengéden és kegyelettel, mintha barátjuk volna.
46. A «gonosz» vagy az «átkozott» a kórt jelenti, mely újra gyötreni kezdi Herakles testét.
47. A gigások a föld (Gæa) fiai voltak. Midőn az Olympot ostromolták, Zeus Herakles segélyével győzte le őket.
48. Zeus, a villámsujtó, Herakles atyja.
49. A nemeai oroszlánt, a lernæi hydrát és az erymanthosi vadkant, melyek messze földön rémei voltak a lakosságnak, Herakles győzte le. A cerberust az alvilágból hozta fel és ismét visszavitte. Ennek anyja Echidna volt, felül szűz, alul sárkány. Ladont, a sárkányt, mely a föld nyugati szélén a Hesperidák aranyalmáit őrizte, Herakles szintén legyőzte.
50. A sellek Dodona környékén laktak, közülök kerültek ki a jósda papjai.
51. Tölgyágakat kiván, mert tölgyfáról jósolták meg a halált; olajágakat, mert az olajfa különösen Heraklesnek volt szentelve.
52. A végsorokra nézve eltérnek egymástól a commentatorok, vajjon Hyllosnak vagy a karnak tulajdonítandók-e? Hyllos szemrehányása Zeusra vonatkozik, bár a görög szöveg többesszámban «isteneket» említ. Ennek megfelelőleg a kar is szemrehányólag szégyent mond Zeus fejére, ki így elhagyja veszni fiát. – Hogy az utolsó sorokat csakugyan a kar mondja, onnan is valószinűnek látszik, mert Sophokles tragœdiáit mindig kardal fejezi be.