WeRead Powered by ReaderPub
De kár megvénülni! Regény egy vén öcsém-uram élményei után cover

De kár megvénülni! Regény egy vén öcsém-uram élményei után

Chapter 66: Lábjegyzetek.
Open in WeRead

Explore more books like this:

About This Book

An aging, self-deprecating narrator delivers a comic memoir of youthful follies, shifting romantic attachments, and curious adventures, mixing military anecdotes with domestic recollections. The text proceeds episodically through monologues and digressions that satirize vanity, nostalgia, and social customs while commenting on language and manners. Humorous set-pieces and ironic observation combine to produce an affectionate yet critical portrait of a life shaped by flirtations, petty pretensions, and the uneasy acceptance of growing old.

Lábjegyzetek.

1) Kérek minden fő- és felelős és segédszerkesztőt, korrektort és revizort, inkluzive metrompázsot, ki ne korrigálják ezt a szót «sóvinistának»: mert Chauvin tulajdonnév, s azoknál meg kell tartanunk az idegen betürakást: nem irhatjuk Cassagnacot Kasszanyaknak, Lady Macbethet lédi Mekbesznek.

2) Igy hivják tréfásan a lábakat.

3) Máig is nevethetném rajta, mikor ezt a szót leirom. A magyar lapok egy akkoriban megjelent katonai brochuret, melynek az volt a czíme «Arkolay», kegyetlenül leszidtak. Egy magyar nevű ember! Ilyen schwarzgelb munka szerzője. Pedig hát ez a név Arkolay nem egy tekintetes úrnak a neve, hanem egy minden tüzérségi tudományt magában foglaló kollektiv czím.

4) Ceres és Bacchus nélkül fázik Venus.

5) (Betüszedő úrnak: Kérem a felkiáltójelet lefelé fordítani, hogy suttogó jel legyen belőle.)

6) Én mind ezt nem fantázia után diktálom; nekem (később) úgy pipaszónál, kedélyes ebéd után maga a septemvir mondta el az egész történetet minden párbeszédestől.

7) «Lepedő» = 1000 frtos bankó.

8) Van erre magyar szó kettő is, de egyik sem csikorog ilyen szépen.