1. Mykénéből jól lehetett látni az 50 stadiumra fekvő Argost.

2. Inachos argosi király leányát Iót szerette Zeus, s hogy a féltékeny Hera üldözésétől megóvja, tehénné változtatta. De Hera ez alakjában egy bőgölyt küldött rá, melynek fulánkjától üldöztetve az egész földet megfutotta, míg végre Egyptomban megpihent s egy fiút szült.

3. Apollo a «farkasölő isten» melléknevét viselte, mert megszabadítá a sicyoniakat a pusztító farkasoktól. E melléknév alatt volt temploma Argos főpiaczán is, mely a Larissa lábánál terült el.

4. Hera Argos és Mykene védistennője volt.

5. Pelops családjának története szakadatlan vérontásból állt. Tantalus, megölte fiát Pelopsot, ennek fiai, Atreus és Thyestes megölték testvéröket Chrysippust; Atreus Theystes fiait; Aegisthos, Thyestes fia, Atreust, aztán Agamemnont gyilkolta meg.

6. Orestesnek a delphii oraculum adott parancsot és utasítást atyja megboszulására.

7. Hófehér fürtjeidnek ezüst ékessége nem fogja engedni, hogy ily tisztes aggastyánra gyanakodjanak. Mások az ékesség alatt azon koszorút értik, melyet a jó hirek vivői szoktak viselni.

8. Phokis, éjszakra Thessaliával, keletre Boeotiával, nyugatra Dorissal, délre a korinthi öböllel volt határos. Itt volt a Parnassus hegye, s ennek tövében a delphii jósda.

9. Phanoteus király, Strophios nagybátyja, ezzel halálos ellenségeskedésben élt; s mivel Strophios volt Orestes nevelőatyja, Phanoteus természetesen Aegisthossal tartott.

10. A pythiai harczjátékot Apollo tiszteletére Delphiben tartották, melynek ősi neve Pytho volt.

11. A halottak emlékére boráldozattal és hajfürtökkel áldoztak.

12. Loxias, Apollo neve, kétértelmű és homályos jóslatai miatt.

13. Az alvilág.

14. Hermes vezeti a holtakat az alvilágba.

15. Ara az átok istennője, az Erinysek állandó kisérője.

16. Az Erinysek bosszúistennők, a föld és a sötétség leányai.

17. Az ős attikai monda szerint Tereus, Daulia királya, kinek neje Prokne volt, szerelemre gyuladt nejének testvére, Philomele iránt, s erőszakot tevén rajta, kivágta nyelvét. Prokne ezért boszúból meggyilkolta fiát Ityst s feltálalta Tereusnak. Ez megismerve fia tagjait, boszút akart állni a testvéreken, s kivont karddal utánuk rohant; de Zeus Proknét fülemilévé változtatta, ki azóta mindig Itys nevét kiáltja; Philomelét fecskévé, Tereust pedig bankává. Azért panaszos mindig a fülemile és a fecske hangja, azért üldözi őket mindig a banka. A csalogány és a fecske, mint a tavasz első hírmondói, Zeus követeinek neveztetnek. – E mondát Sophokles dramatizálta Tereus czímű elveszett tragédiájában.

18. Niobe, Tantalos phrygiai király leánya, miután tizennégy gyermekét Apollo és Artemis megölte, fájdalmában a Sipylos ormán örökkön könnyező szirtté változott.

19. Krisa, phokisi város, közel Delphihez. Strophios valószinűleg itt lakott.

20. Folyó az alvilágban.

21. A gyermekeket rendesen az atya után nevezik; az anya után kivált a törvénytelen gyermekeket szokták nevezni; azért e kifejezésben valami megbecstelenítő van.

22. Az álmokat Helios isten elé szokták terjeszteni, hogy ez, mint az éji sötétség elüzője, ártalmatlanná tegye az éji álmot is.

23. A boszú-istennő sok karú és sok lábú, mert gyorsan jő és kikerülhetetlen.

24. Daczára a földerült jó reménységnek, a karnak eszébe jut Pelops családjának gyászos végzete, s elmondja ennek okát. Pelops ugyanis nőül kérte Hippodamiát, Oenomaos elisi király leányát. De a király csak annak akarta oda adni leánya kezét, ki őt a szekérversenyben legyőzi. Pelops tehát megvesztegette Myrtilost, a király kocsisát, hogy ne tegyen szögeket a kerekek elé. Ily módon Oenomaos szekere széthullt a versenyen, s Pelops elnyerte a királyleány kezét. De midőn Myrtilos díját követelé, a boszús Pelops a szekér aranyüléséről a tengerbe dobta őt. A haldokló Myrtilos Pelopsra s egész nemzetségére átkot mondott, mely borzasztóan teljesült.

25. Az igazság istennője.

26. Athent Pallas Athene építette.

27. Barke libyai város, később Ptolemais. Itt különben anachronismus van, mert Barke sokkal később épült.

28. Midőn Polynikes a hét fejedelemmel Theba ellen készült vonulni, ezek egyike, Amphiaraos, a jós, előre látván vesztét, vonakodott részt venni a hadjáratban. De Adrastos, argosi király testvérének Eriphylének, ki Amphiaraos neje volt, arany nyakkötőt ajándékozott, hogy férjét a hadjáratra bírja. Eriphylének sikerült is ez, és Amphiaraos lovastól és szekerestől a föld mélyébe sülyedett. A cselszövő nőt saját fia, Alkmæon, megölte. Amphiaraos pedig, mint jós, tovább uralkodott a föld alatt.

29. Czélzás Klytæmnestra szivtelenségére.

30. A bűnt üldöző ebek a furiák.

31. Hermes, a csel istene.