A parkból szép csengő soprán énekhang zendült fel, kisérve egy másik női alt hangtól.

– Siessünk kocsis!

Alig várta, hogy a kocsizörgésben elveszszen az a csábitó dal.

Éjfél volt, mire az etelvári postaház előtt megállt a hintó. Sietteté az előfogatot: reggelre az indóháznál kell lennie. Még nagyon is korán érkezett. A reggeli vonat csak tiz órára érkezik meg. Tehát öt óráig ülhet ott egy helyben. Nagyon haragos volt. Az állomásfőnök azt kérdezte tőle, hogy honnan jön. Megmondta neki, hogy Sipotáról. «Ejnye, nem tud valami hirt a princzről? Itt azt beszélik, hogy a gezetleniek levágták mind a két fülét.» Alienor megtapintotta a magáét. Még meg volt. Azt mondta, hogy nem tud róla semmit. Azt kérdezte tőle az állomásfőnök, hogy hová akar menni? Mondta neki, hogy Budapestre. «Ah, hisz akkor iszonyú kerülőt tett ön szekérúton. Sipotához csak egy napi járat a dancsvári állomás: arra mehetett volna.»

Erre Alienornak egy rémgondolatja támadt.

Ha Dancsvár csak egy napi járás Sipotához, akkor Dumka úr meg Leon a vasuton még eléje kerülhetnek, megfoghatják, visszavihetik.

Ez a rémület felkölté benne az akaraterőt.

Azt kérdezte az állomásfőnöktől, hogy lehetne-e innen különvonatot kapni?

Ez a kérdés gyanússá tette őt a hivatalos úr szemeiben. Kinézte a szemeiből, hogy nem jó járatban van.

– Szabad a becses neve után tudakozódnom?

– Igen hát. Princz Nornenstein Alienor!

Erre aztán csinált neki a főnök furcsa bókokat, egymás után hármat is. S futott, a sarkával előre, be az irodájába s egy óra mulva fűtve volt a gép. Alienor princz könnyebbült szívvel ült fel a waggonba. Ide már nem jöhet utána a kortes!

A tíz órai vonattal csakugyan megérkezett Dumka úr, a hátán czipelve a bundáját, a mit kölcsön kért Dancsváron.

– Kit tetszik keresni? kérdezé tőle az állomásfőnök.

– Nem látta a princzet? súgá az érdemes úr.

– Dehogy nem. Most ment el két óra előtt különvonattal Pestre.

– No akkor jójczakát kivánok.

Azzal bement a váróterembe, levetette magát a bundájára s azt mondta a szolgának, hogy őtet fel ne költse estig. Nem tudta azonban a szemeit se behunyni. Fölkelt, kocsit keresett, felvetette rá a bundáját s hajtatott Etelvár felé.

TARTALOM.

I. KÖTET.

ELSŐ RÉSZ: NAPOLEON ÖCSÉM.

• A mit két leány beszél egymás közt 5
• A mit a harmadik leány beszél a kettőnek 15
• Az albumból 37
• A mit egy nő beszél egy leánynak 63
• A védszent, a ki leszáll 86

MÁSODIK RÉSZ: A REND-ÚR.

• A «Fürst» és a «Princz» 109
• A «Jerichói Kürt» gépezete 123
• Karakán barátunk tragœdiája 131
• A tragœdia vaudevilleben végződik 150
• Pompeja 153
• Hadi tervek 169
• A hadjárat előkészületei 180
• A készülő zászló 186

HARMADIK RÉSZ: ALKOTMÁNYOS HARCZ.

• A hivek tábora 207
• Az ellenfél táborában 228
• Nagy János 256
• A közönyösek tábora 269
• A nő segélye 287
• A váratlan ellenség 291