VÉGSZÓ.
Nagy idő múlt a nagy harcz óta! – Húsz év. – Egy század ötöde: egy ifjúkor.
Uj sarjadék képezi az emberiség tavaszkorát, mely minden találkozásnál tudatja velünk, a mit oly nehezen akarunk elhinni, hogy már megvénültünk.
A budai várkertben buja zöldben nő a fű, – s a zöld füvön, az arany verőfényen fehér báránykával játszik mosolygó arczú kis gyermek, – s kék és fehér mezővirágokból koszorut fon a fehér bárányka nyakába.
… Jó az Isten! – Zöld fűvet ád a harczáztatta földnek; fehér bárányt a zöld fűnek; ártatlan szelid angyalkát játszótársúl a báránynak; – feledés írját a mély sebnek; – jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek.
TARTALOM.
II. KÖTET.
- Egy nemzeti hadsereg 1
- A szalmakomisszárius 6
- Az első tandíj 27
- A betyár 35
- A Királyerdőben 50
- A haldokló ellenfél hagyatéka 58
- Napfény és holdfény 66
- Sötétség 79
- Mindenváró Ádám 88
- Sorsát senki sem kerülheti el 107
- Egy magános lovag 124
- Várharcz mennykövekkel 132
- Zenith 157
- Az eldobott lélek 168
- Ephialtes 179
- Perhelia 190
- Régi jó barátok 194
- Nadir 203
- A nem mutatott levél 218
- Egy ember a kit még eddig nem ismertünk 224
- A túlvilágról 230
- A kőszivű ember előtt 237
- A börtön távirdája 239
- Az első tőrdöfés 240
- A fejgörcsök napján 241
- A tőr hegye letörve 248
- A kőszivű ember felel 253
- A kérő 254
- Comedie of errors 262
- A szenvedések kulcsa 266
- Húsz év mulva 274
- Végszó 284
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.