Ellenversszak.
Nesztelenül a boszuló, és belép
Atyjának ősi gazdag hajlokába most,
Kezei közt halálra vont kardja van;
Maja gyermeke31)
Vezérli őt a czél felé,
Cselét homálylyal födve; többé nem haboz.
(Elektra gyorsan jő a palotából.)
A férfiak; ti addig csendben várjatok.
Kar. Hogyan? Mit tesznek ők most?
Elektra. Az a hamv-vedert
Diszíti fel, ezek mellette állanak.
Kar. De te mért rohanál ki?
Elektra. Őrködöm, nehogy
Aegisthos visszatérjen észrevétlenül.
Második versszak.
Mellettem, gyilkosokkal van a ház tele.
Elektra. Sikoltanak benn; nem halljátok kedvesim?
Kar. Hallám a nem hallásra valót, borzalom fogott el.
Klytaemnestra (a palotában). Ah én boldogtalan! Aegisthos merre vagy?
Elektra. Im újra egy sikoltás.
Klytaemnestra (a palotában). Oh fiam, fiam!
Irgalmazzál anyádnak.
Elektra. Nem irgalmazál
Te sem fiadnak, sem atyjának egykoron.
Kar. Oh ivadéka Pelopsnak, im a végzet
Karja lesujt ma reád, s kiirt, kiirt.
Klytaemnestra (a palotában). Oh jaj! Találtak.
Elektra. Kétszer vágj hozzá, ha tudsz.
Klytaemnestra (a palotában). Oh jaj! Másodszor.
Elektra. Bár Aegisthos volna ott.
Kar. Betelt az átok. Ki sirban feküdt, él megint.
Kikelnek föld alól, kik rég meghaltanak,
S a gyilkosok vérét kiontják.
(Orestes és Pylades jönnek a palotából.)
Második ellenversszak.
Elektra. A házba vissza, gyermekek!
Orestes. Hol látod ez
Embert?
Elektra. Amott jő kivülről felénk, öröm
Gyorsitja léptét.
Kar. Menjetek a kapu-bolt mögé sietve,
Hogy sikerüljön ez is, miként előbb.
Orestes. Bizzál, megteszszük.
Elektra. Menj hát, merre menni vágysz.
Orestes. Elmentem immár.
(El Pyladessel a palotába.)
Kar. Jó lenne, ha egynehány szende szót mondanál
E férfiu fülébe, hogy gyanutlanul
Rohanjon a boszú tőrébe.
(Aegisthos fellép.)
Vendégeink, kik, hallom, azt a hirt hozák
Orestesről, hogy elveszett a versenyen?
(Elektrához.)
Oly daczos voltál; téged illet mindenek
Fölött ez, s legjobban te adhatsz róla hirt.
Elektra. Tudom; miként ne tudnám? Hisz csak ismerem
Azok sorsát, kiket legjobban szeretek.
Aegisthos. Mondd meg tehát, hol vannak most a hírnökök?
Elektra. Benn; czélt érvén a kedves urnő oldalán.
Aegisthos. S halottnak mondák minden kétségen felül?
Elektra. Meg is mutatták, nem csak szóval hirdeték.
Aegisthos. Módomban lesz hát, megláthatni biztosan?
Elektra. Bizony módodban, s nem lesz kedves látnod azt.
Aegisthos. Szokásod ellen most nagy örömömre szólsz.
Elektra. Örvendezzél hát, ha ez örömödre van.
Aegisthos. Csendesség légyen, nyiljanak meg a kapuk,
Egész Mykene s Argos szemei előtt,
Hogy a ki még hiú reményét helyezé
E férfiúba, most halottnak látva őt,
Fogadja el zablámat, és ne várja, hogy
Sujtó karom boszúja hozza észre majd.
Elektra. Mi engem illet, igy történt. Mert az idő
Már megtanított, az erőssel tartani.
(A palota ajtaja kitárul. Benn látszik Klytaemnestra holtteste lepellel takarva. Mellette Orestes, Pylades, a nevelő, Orestes kisérete.)
De ha gonoszság igy beszélni, hallgatok.
Vonjátok el egészen róla a lepelt,
Hogy a rokonra én is öntsem könnyemet,
Orestes. Vond el te; téged illet és nem engemet,
Meglátni és elbúcsuztatni holtadat.
Aegisthos. Jól mondod, megteszem tanácsodat; te meg
Hivd addig Klytaemnestrát a házból ide.
Orestes. Ime közel van hozzád, másutt ne keresd.
Aegisthos (fölemeli a leplet). Oh jaj! mit látok?
Orestes. Mit remegsz? Nem ismered?
Aegisthos. Oh én szegény boldogtalan! Mily emberek
Tőrébe estem?
Orestes. Nem látod régóta, hogy
Élőhöz szóltál, kit halottnak gondolál?
Aegisthos. Oh jaj; megértém szavadat; mert egyedül
Orestes az, ki igy szól hozzám, senki más.
Orestes. Kitűnő jós vagy, s oly sokáig tévedél?
Aegisthos. Elvesztem én boldogtalan! Engedj csupán
Néhány szót szólnom.
Elektra. Meg ne engedd azt neki,
Az égre, testvér, hogy szót szaporitson itt.
Oly ember, a kit annyi rossznak terhe nyom.
Mit nyer, ha pillanatra késik a halál?
Öld meg halasztás nélkül, és ha megöléd,
Add át a sírásóknak, kikhez tartozik,
Távol szemünktől; egyedül csak ez lehet
Engesztelés sok régi szenvedésemért.
Orestes (Aegisthoshoz). Lépj be sietve; nem szavak körül forog
Többé a harcz; nem, életed van szóba’ most.
Aegisthos. Miért vezetsz a házba? Hogyha jó e tett,
Mi szükség van homályra, mért nem ölsz meg itt?
Orestes. Ne adj parancsot; menj oda, hol egykoron
Meggyilkolád atyámat, halj meg ott te is.
Aegisthos. A sors akarja hát, hogy a Pelopidák
Jelen s jövő gyötrelmét lássa ez a ház.
Orestes. A tiedet bizonynyal; ezt megjósolom.
Aegisthos. Jósló müvészeted atyádtól nem nyeréd.
Orestes. Régóta feleselsz már, s veszteg maradánk.
Indulj!
Aegisthos Vezess hát.
Orestes. Nem, magad haladj elül.
Aegisthos. Hogy meg ne szökjem?
Orestes. Hogy ne tenkedved szerint
Halj meg; halálod keserű legyen neked.
Bár mindenkit nyomában érne a boszú,
Ki a törvény s a jog szentségét megveti!
Halál reá! Nem volna akkor annyi gaz.
(Mind el a palotába. Az ajtó bezárul.)
Mig e végcsata drága szabadságod
Visszaszerzé valahára.
JEGYZETEK ELEKTRÁHOZ.
1. Mykénéből jól lehetett látni az 50 stadiumra fekvő Argost.
2. Inachos argosi király leányát Iót szerette Zeus, s hogy a féltékeny Hera üldözésétől megóvja, tehénné változtatta. De Hera ez alakjában egy bőgölyt küldött rá, melynek fulánkjától üldöztetve az egész földet megfutotta, míg végre Egyptomban megpihent s egy fiút szült.
3. Apollo a «farkasölő isten» melléknevét viselte, mert megszabadítá a sicyoniakat a pusztító farkasoktól. E melléknév alatt volt temploma Argos főpiaczán is, mely a Larissa lábánál terült el.
4. Hera Argos és Mykene védistennője volt.
5. Pelops családjának története szakadatlan vérontásból állt. Tantalus, megölte fiát Pelopsot, ennek fiai, Atreus és Thyestes megölték testvéröket Chrysippust; Atreus Theystes fiait; Aegisthos, Thyestes fia, Atreust, aztán Agamemnont gyilkolta meg.
6. Orestesnek a delphii oraculum adott parancsot és utasítást atyja megboszulására.
7. Hófehér fürtjeidnek ezüst ékessége nem fogja engedni, hogy ily tisztes aggastyánra gyanakodjanak. Mások az ékesség alatt azon koszorút értik, melyet a jó hirek vivői szoktak viselni.
8. Phokis, éjszakra Thessaliával, keletre Boeotiával, nyugatra Dorissal, délre a korinthi öböllel volt határos. Itt volt a Parnassus hegye, s ennek tövében a delphii jósda.
9. Phanoteus király, Strophios nagybátyja, ezzel halálos ellenségeskedésben élt; s mivel Strophios volt Orestes nevelőatyja, Phanoteus természetesen Aegisthossal tartott.
10. A pythiai harczjátékot Apollo tiszteletére Delphiben tartották, melynek ősi neve Pytho volt.
11. A halottak emlékére boráldozattal és hajfürtökkel áldoztak.
12. Loxias, Apollo neve, kétértelmű és homályos jóslatai miatt.
13. Az alvilág.
14. Hermes vezeti a holtakat az alvilágba.
15. Ara az átok istennője, az Erinysek állandó kisérője.
16. Az Erinysek bosszúistennők, a föld és a sötétség leányai.
17. Az ős attikai monda szerint Tereus, Daulia királya, kinek neje Prokne volt, szerelemre gyuladt nejének testvére, Philomele iránt, s erőszakot tevén rajta, kivágta nyelvét. Prokne ezért boszúból meggyilkolta fiát Ityst s feltálalta Tereusnak. Ez megismerve fia tagjait, boszút akart állni a testvéreken, s kivont karddal utánuk rohant; de Zeus Proknét fülemilévé változtatta, ki azóta mindig Itys nevét kiáltja; Philomelét fecskévé, Tereust pedig bankává. Azért panaszos mindig a fülemile és a fecske hangja, azért üldözi őket mindig a banka. A csalogány és a fecske, mint a tavasz első hírmondói, Zeus követeinek neveztetnek. – E mondát Sophokles dramatizálta Tereus czímű elveszett tragédiájában.
18. Niobe, Tantalos phrygiai király leánya, miután tizennégy gyermekét Apollo és Artemis megölte, fájdalmában a Sipylos ormán örökkön könnyező szirtté változott.
19. Krisa, phokisi város, közel Delphihez. Strophios valószinűleg itt lakott.
20. Folyó az alvilágban.
21. A gyermekeket rendesen az atya után nevezik; az anya után kivált a törvénytelen gyermekeket szokták nevezni; azért e kifejezésben valami megbecstelenítő van.
22. Az álmokat Helios isten elé szokták terjeszteni, hogy ez, mint az éji sötétség elüzője, ártalmatlanná tegye az éji álmot is.
23. A boszú-istennő sok karú és sok lábú, mert gyorsan jő és kikerülhetetlen.
24. Daczára a földerült jó reménységnek, a karnak eszébe jut Pelops családjának gyászos végzete, s elmondja ennek okát. Pelops ugyanis nőül kérte Hippodamiát, Oenomaos elisi király leányát. De a király csak annak akarta oda adni leánya kezét, ki őt a szekérversenyben legyőzi. Pelops tehát megvesztegette Myrtilost, a király kocsisát, hogy ne tegyen szögeket a kerekek elé. Ily módon Oenomaos szekere széthullt a versenyen, s Pelops elnyerte a királyleány kezét. De midőn Myrtilos díját követelé, a boszús Pelops a szekér aranyüléséről a tengerbe dobta őt. A haldokló Myrtilos Pelopsra s egész nemzetségére átkot mondott, mely borzasztóan teljesült.
25. Az igazság istennője.
26. Athent Pallas Athene építette.
27. Barke libyai város, később Ptolemais. Itt különben anachronismus van, mert Barke sokkal később épült.
28. Midőn Polynikes a hét fejedelemmel Theba ellen készült vonulni, ezek egyike, Amphiaraos, a jós, előre látván vesztét, vonakodott részt venni a hadjáratban. De Adrastos, argosi király testvérének Eriphylének, ki Amphiaraos neje volt, arany nyakkötőt ajándékozott, hogy férjét a hadjáratra bírja. Eriphylének sikerült is ez, és Amphiaraos lovastól és szekerestől a föld mélyébe sülyedett. A cselszövő nőt saját fia, Alkmæon, megölte. Amphiaraos pedig, mint jós, tovább uralkodott a föld alatt.
29. Czélzás Klytæmnestra szivtelenségére.
30. A bűnt üldöző ebek a furiák.
31. Hermes, a csel istene.