X
BESZÉLŐ SZÁMOK
Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett, minden szónál ékesebben a tények. Ebben a fejezetben azonban a számok fognak megszólalni, mert nekik is van mondani valójuk. A rideg, kíméletlen számok, melyeknek száraz beszéde a statisztika szócsövén át ítéletként, vádként hangzik, vagy hitet ébresztő, reményeket keltő dalaként a megtörtént haladásnak. Fölemelő vagy lesujtó, aszerint, aminő a beszámolás eredménye.
A század elején jóformán semmink sincs, csak a szegénységünk. Alig mutathatunk fel egy-egy kulturintézményt. Minden ebbeli törekvés csak jámbor szándék, mely borongó hazafiak magányos álmaiban él, – alvó eszme, melyet ábránd és képzelődés szineznek. A nyelvmívelő és tudós társaságok gondolata, egy nemzeti muzeum létesítése, a szinházak kulturhivatása itt-ott szóbeszéd s helylyel-közzel röpiratok tárgya, de mig tettekké érlelődnek, évtizedeknek kell elhullámozni az idők folyamán. Lassan és kínosan megy előre minden. A révedező nemzet lelkiismeretének kell előbb megmozdulnia, hogy nagyobb méretű mozgalom támadhasson s valami egészségesebb fordulat álljon be. A rengeteg mulasztás után tömérdek munkára lesz szükség, nagy elhatározásokra, önfeláldozásra, maga-megtagadásra, hogy az ősi virtuskodásból a valódi virtus magaslataira emelkedhessünk.
A század elején alig van még komolyan számbavehető közoktatásunk. A Budáról 1780-ban Pestre helyezett egyetlen egyetem négy fakultásának 1809-ben összesen 40 tanára volt: a theologiainak 9, a joginak 6, az orvosinak 12, a bölcsészetinek 13. Tanulóinak száma pedig 1792/3-ban 281, – 1810-ben 566. A század elejétől 1809 végéig, tehát majdnem tiz év alatt, doktoratust nyert összesen: 113 orvos, 32 jogász, 22 theologus és 111 bölcsész.
A humanistikai latin iskolák, a nemzeti iskoláknak nevezett misctum-compositumok, bölcsészeti lyceumok s jogakadémiák mellett nem volt egyetlen reál- vagy ipariskola sem. A nagy nyomorúságot minden jóravaló hazafi szégyenkezve látta s érezte. S midőn e bajon segítendők, a rendek 1836-ban törvényjavaslatot dolgoztak ki, fölajánlva a szükséges költségeket az ország nagyobb városaiban állítandó ipar- és reáliskolákra: Ferdinánd király a rendek felterjesztésére azzal válaszolt, hogy amennyiben a körülmények engedik, majd ő maga fog gondoskodni mindenről, és természetesen nem gondoskodott semmiről.
Csak olvasni kell Bezerédy István, Deák Ferencz s Beöthy Ödön beszédeit, melyek ez alkalommal a »gyűlöletes« királyi leirat felolvasása után elhangzottak: akkor előttünk áll ama szomorú idők minden kopársága, vigasztalan távlatával, vétkeivel és tehetetlenségével.
Ma, mintegy hatvan év mulva, tengernyi küzdelem árán ugyan, de hála isten, a magunk emberségéből más kép áll előttünk. A budapesti egyetemen 275 tanerő működik s a tanulók száma 4588-ra rúg; a kolozsvári egyetemen 89 tanerő mellett 833, a József-műegyetemen 67 tanár és 36 segédtanár mellett 1248 a tanulók száma. Egyébként ezen a téren tett haladásunkat, az 1898-iki hivatalos statisztikai kimutatást véve alapul, világítsa meg a következő kis táblázat, mely az állami kezelés alatt álló tanintézetek mennyiségét, tanerőit s hallgatóit összegezi:
| Tanintézet jellege | Száma | Tanszemély száma | Tanulók száma |
| Felsőbb tanintézetek | 63 | 848 | 9,349 |
| Középiskolák | 194 | 3,542 | 54,676 |
| Szakiskolak | 723 | 4,541 | 105,383 |
| Tanítóképzők | 76 | 853 | 6,345 |
| Népiskolák | 17,098 | 27,717 | 2.231,558 |
| Kisdedóvók | 2,427 | 2,516 | 202,861 |
| Emberbaráti intézetek | 120 | 523 | 6,226 |
| Börtöniskolák | 41 | 51 | 5,074 |
Vagy vessünk egy futó pillantást a jó öreg Szinnyei József által nagy lelkiismeretességgel összeállított hirlapstatisztika tanulságos számaira. A század elején 1806-ban, Kulcsár István Hazai Tudósítások czímű lapja volt az egyetlen magyar hirlap. 1830-ban 10 hirlap és folyóirat jelent meg; 1840 elején 26; 47-ben 33; 48–49-ben 86; 1850 elején 9; 1854-ben 20; 1861 elején 52.
A napjainkig terjedő fokozatos emelkedést tüntesse ki a következő táblázat, mely kizárólagosan magyar nyelven megjelenő hirlapokról és folyóiratokról szól:
hirlap és folyóirat jelent meg. A szétmenő példányok száma kerek összegben 68,343.688, – százalékban kifejezve 62:84. Csatoljuk ezekhez a külföldről hozzánk érkező hirlapok és folyóiratok fogyasztását is. Német nyelvű lap jön hozzánk 1571, cseh 234, franczia 149, angol 125. Ezeknek túlnyomó része – 1297 szaklap, 676 politikai, 275 szépirodalmi és 43 élczlap.
A mi magának a könyvirodalomnak a fejlődését illeti, az egész századról hű képet ad a Kiszlingstein Sándor által könyvészeti alapon kidolgozott bibliografiai kimutatás, melyet szerzője szives volt rendelkezésemre bocsátani. Ime, az érdekes táblázat, mely szintén kizárólag magyar nyelven megjelent műveket összegez:
Az irni és olvasni tudók száma tehát roppant arányban emelkedett. Csak a közeli évtizedeket veszem fel. 1880-ban 36 százalék, 1890-ben 44:46. Szaktudományi és irodalmi társaságoknak egész raja van a központon s vidéken egyaránt.
Mindenütt élet, pezsgés, virulás.
És mégis! – Ezzel az örvendetes eseménynyel szemben vannak a hazai statisztikának fenyegető számadatai is, melyek közül csak a különböző nyelvű hitközségek tételét említem itt fel: az istentisztelet nyelve 4028 hitközségben magyar és 6073 hitközségben (köztük 3300 oláh) idegen ajkú.
Nehéz politikai viszonyok és elégedetlenkedő nemzetiségek közt, a rokontalanság keserű érzetében s mégis gyakran magunkat tépdesve: bizony minden talpalatnyi tért ujra meg ujra el kell itt foglalni. Szakadatlan küzdelem és vivódás ennek a nemzetnek az élete. A honfoglalás kezdete óta ujra meg ujra ismétlődő honfoglalás. Harcz a jogokért, a fajért, a létért. És harcz a korlátoltság, a maradiság, virtuskodások és előítéletek ellen. A kiegyezés után, az alkotmány visszavívásával már-már valóságúl fogadtuk a reményt: ez az igéret földe! S harmincz év mulva, erősen gyarapodva az anyagiakban, megizmosodva a szellemiekben, szépen fejlődve minden téren, föl-fölvetődik a kérdés: nem áll-e ez a sokszor megpróbált nemzet nagyobb válságok előtt, mint bármikor? Ime, ezer év mulva, annyi küzdelem után még mindig bizonytalanságok közt hánykódunk.
Egy azonban bizonyosnak látszik előttem. Az, hogy a szellemi munka világában semmi sem történik haszontalanúl s mindennek, még annak is, amit rossznak tartunk, van valami jó oldala. Az igazsághoz vezető út nem egyszerű s a diadal valódi értékét mindig a harcz heves vagy nehéz volta, az érte áldozott lelkesedés vagy vesződség nagysága szabja meg. Nekünk nem vethetik szemünkre az olcsó győzelmeket. Minden kis eredmény, melyet a szellemi fejlődés terén felmutathatunk, becsületes küzdelem jól megérdemelt jutalma.
Lábjegyzetek.
1) Sebestyén Gábor is ennek a jóizű magyar nótának a dudorászása közben halt meg. Zimankós, rideg juliusi nap volt, mintha egy darab tél fordult volna vissza a nyár szakába. Az öreg úr egy darabig fázdogált, aztán befűttetett a kandallóba. Mikor a Zsuzsi lány rakta a tüzet, odaszólt neki: »Tudsz-e dalolni, lányom?« »Tudok, nemzetes uram!« »No hát fújd el nekem azt a nótát, hogy: Hortobágyi pusztán fúj a szél.« A lány vonakodott, de aztán rákezdte. Fáy tört, reszketeg hangon kisérte. Mikor a második sorhoz értek, – »Juhászlegény búsan útra kél« – az öreg úr elfuladt s meghalt. (Bessenyei Ferencz közlése.)
2) A Budapesti Szemle XXVIII. kötetében megjelent tanulmányában, mely a magyar essay-irodalomnak egyik igazi remeke.
3) Két kötetes Naplója a magyar memoire-irodalom egyik legbecsesebb terméke.
4) Nem érdektelen és Deák F. lovagiasságát szépen jellemző adat az, a mit Gorove István jegyzett fel róla Naplójában. A königgrätzi vereség után (1866 jul. 9.) Erzsébet császárné, a ki sziv szerint szerette a magyarokat s őszintén óhajtotta a kiegyezést, lejött Budapestre, minden bizonynyal azért, hogy meggyőződést szerezzen: milyen a dinasztia irányában itt a hangulat? A politika vezérférfiai közül többen, kiket elkeserített a kiegyezés huza-vonája és a Deák Ferencz egyedül törvényes álláspontjának ismételt visszautasítása, ellene voltak annak, hogy a császárné, megérkezésekor, küldöttségileg fogadtassék. Deák csak ennyit mondott: »Gyávaságnak tartanám elfordulni a császárnétól most, mikor szerencsétlenségben van, miután elébe mentünk akkor, midőn a dinasztia dolgai jól állottak.« Minden további ellenvetés elnémult s Erzsébetet, Deák Ferencz vezetése mellett, a vezérférfiak tekintélyes gárdája fogadta. L. Kónyi Manó: Deák F. beszédei. III. köt. 578. lap.
5) Az anyaggyüjtés hasznos vesződségét később az akadémia vállalta magára s a Magyar Történelmi Emlékek kiadásával, mely eddigelé jóval tuljár a száz köteten, folytonossá és rendszeressé tette.
NÉVMUTATÓ
- Abonyi Lajos 387–388.
- Arany János 231, 235, 236, 239, 301–323, 325, 341, 350, 353.
- – László 233.
- Aranyos-Rákosi Székely Sándor 80–82.
- Aristophanes 323.
- Bach 288, 292.
- Bajza Jenő 354.
- – József 58, 61, 92–104, 117, 124, 126, 204, 235, 236, 239, 333.
- Baksay Sándor 388.
- Balázs Sándor 388.
- Ballagi Mór 232.
- Baltás 210.
- Balzac 166, 177, 471.
- Bangó 210.
- Baróti Szabó D. 225.
- Bartalus István 233.
- Bartha 251, 254.
- Bártfay László 58, 61.
- – Lászlóné 59.
- Batthyány Lajos gr. 193, 195, 286.
- Belcredi 294.
- Benedek Elek 233.
- Benke Róza 251.
- Benőfi 210.
- Beőthy László 395.
- – Ödön 458.
- – Zsigmond 101.
- – Zsolt 339.
- Béranger 124, 257, 340, 342, 343.
- Bérczy Károly 382–383.
- Beregszászi Pál 53.
- Bernát Gáspár 394.
- Berzsenyi 7, 56.
- Bessenyei Ferencz 121.
- Bezerédy István 458.
- Bogisich Mihály 233.
- Boruth Elemér 354.
- Burns 342.
- Byron 340, 342, 405, 406.
- Csapó Dániel (kecskeméti) 226.
- Császár Ferencz 206.
- Csató Pál 123–127.
- Csengery Antal 447, 451–453.
- Csermelyi Sándor 334.
- Csiky Gergely 431.
- Csokonai 56, 225, 449.
- Czakó Zsigmond 272–274, 281.
- Czuczor Gergely 83–87, 226.
- Dalmady Győző 353.
- Dante 342.
- Deák Ferencz 292–300, 451, 458.
- Debreczeni Márton 90.
- Degré Alajos 379–381.
- Déryné 251.
- Dickens 340.
- Dobsa Lajos 422–424.
- Dóczi Lajos 431.
- Dózsa György 154, 155.
- Dugonics András 225.
- Dumas Sándor 257.
- Duval 124.
- Egressy Gábor 251, 282.
- Éjszaky Károly 431.
- Erdélyi János 227, 229, 321, 334.
- Erkel Ferencz 290.
- Erzsébet királyné 299.
- Eötvös József b. 148–165, 178, 226, 447.
- Fabchich József 224.
- Falk Miksa 291.
- Fáy András 51, 55, 105–115, 117, 121, 122, 123, 137.
- Fejér György 440.
- Ferdinand (V.) 194, 458.
- Fogarassi János 233.
- Fraknói Vilmos 454.
- Frankenburg A. 391.
- Gaal József 117–121.
- Garay 88–90.
- Goethe 27, 96, 342, 405, 406.
- Gombos Imre 53, 55.
- Gorove István 299.
- Greguss Ágost 320, 437–440.
- Guizot 451.
- Gvadányi József gr. 120.
- Gyergyai Albert 72.
- Győry Vilmos 391.
- Gyulai Pál 233, 319, 336–340.
- Haynau 288.
- Hazucha 210.
- Heine 342.
- Helmeczy Mihály 53.
- Henszlmann Imre 455.
- Hiador 206, 210.
- Hölty 97.
- Homér 305.
- Horácz 342.
- Horvát Endre (pázmándi) 82–84.
- Horvát István 53, 55, 58, 439.
- Horváth Mihály 444–446.
- Hubay József 56.
- Hugo Károly 278–282.
- Hugo Viktor 252, 257, 333, 342, 406.
- Ilosvay Péter 208, 314.
- Ipolyi Arnold 455.
- Jámbor Pál VIII.
- Jankovich Miklós 51.
- Jászay Pál 440–442.
- Jellasich 197.
- Jókai 291, 355–375, 380, 392.
- Jósika Miklós b. 138–146, 383.
- Káldy Gyula 233.
- Kálmány Lajos 233.
- Kántorné 254.
- Karolina Auguszta 52.
- Károlyi György gr. 59.
- Katona József 33–49, 263.
- Kazinczy Ferencz 31, 52, 53, 56, 58, 59, 61, 92, 117, 225, 307, 433, 434.
- Kemény Zsigmond b. 166–186, 430.
- Kende Béláné 295.
- Kende Lajos 295.
- Kerényi Frigyes 100, 247.
- Kisfaludy Károly 18–32, 34, 47, 54, 56, 57, 58, 60, 86, 92, 93, 105, 116, 122, 123, 137, 226, 251, 261.
- Kisfaludy Sándor 250.
- Kiszlingstein Sándor 460.
- Kölcsey Ferencz 7, 55, 59, 61, 96, 225, 295.
- Komócsy József 354.
- Kónyi Manó 299.
- Kossuth Lajos 190–202, 379.
- Kovács Pál (közmondás gyüjtő) 224.
- – – (novellairó) 121–123.
- Kövér Lajos 424.
- Kriza János 232.
- Kulcsár István 52, 53, 224, 225, 460.
- Kunoss Endre 206.
- Kuthy Lajos 131–136.
- Lamartine 257, 342, 422.
- Lauka Gusztáv 395–396.
- Leclerq 124.
- Lendvay Márton 251.
- Lévay József 342–346.
- Lisznyai Kálmán 326, 328–333.
- Longfellow 342.
- Maculay 451.
- Madách Imre 397–418.
- Margalits Ede 234.
- Márton Ferencz 387.
- Mátray Gábor 233.
- Matthisson 97.
- Megyeri 251, 254.
- Mentovich Ferencz 353.
- Merényi László 233.
- Metternich 3, 6, 193.
- Mikes 223.
- Milton 302.
- Molière 61, 255, 342, 393.
- Moor T. 342.
- Moreau H. 340, 471.
- Musset 219.
- Obernyik Károly 282.
- Pajer Antal 210.
- Pákh Albert 392.
- Pálffy Albert 377–379.
- Pap Endre 101.
- Pascal 164.
- Pauler Gyula 455.
- Péchy Simon 169, 180.
- Péterfy Jenő 185.
- Petőfi Sándor 202–220, 230, 231, 235, 236, 237, 245, 305, 311, 322, 324, 328, 330, 332–335, 340, 343, 350, 353, 370, 380, 392.
- Salamon Ferencz 449–450.
- Salis 97.
- Sárosy Gyula 101.
- Schedel Ferencz 433.
- Schedius 51.
- Schiller 342.
- Schmerling 292, 297, 298.
- Schwarzenberg 288.
- Scott Walter 143.
- Scribe 424.
- Sebestyén Gábor 53, 121.
- Shakspere 35, 36, 37, 61, 170, 190, 319, 323, 340, 341, 342, 438.
- Shelley 340.
- Sirisaka Andor 234.
- Spetykó Gáspár 333.
- Sujánszky Antal 210.
- Swift 390.
- Szabados János 354.
- Szabó Károly 453, 454.
- Szakáll Lajos 226.
- Szalay László 446–449.
- Szathmáry Elek 254, 255.
- P. Szathmáry Károly 383–384.
- Szász Béla 353.
- – Gerő 353.
- – Károly 340–342.
- Széchenyi István gr. 1–14, 29, 65, 75, 77, 106, 107, 112, 119, 184, 189–193, 196, 197, 200, 382, 433, 439.
- Székács József 226.
- Székely József 334.
- – Sándor 80–82.
- Szelestey László 332.
- Szemere Miklós 102.
- – Pál 51, 58.
- Szigeti József 420–422.
- Szigligeti Ede 255–270, 272, 419, 421, 425.
- Szilágyi István 303, 306.
- – Sándor 291, 453–455.
- Szini Károly 233.
- Szinnyei József 460.
- Szirmay Antal 225.
- Szontagh Gusztáv 61, 140.
- – Pál 402.
- Taine H. 219.
- Tasso 302.
- Teleki József gr. 51, 440, 442–444.
- Id. Teleki László gr. 51, 55.
- Gr. Teleki Lászlóné 52.
- Teleki László gr. 274–278, 281.
- Thackeray 389.
- Thaly Kálmán 232, 353, 454.
- Tisza Domokos 354.
- Toldy Ferencz 52, 55, 58, 59, 61, 116, 117, 126, 226, 433–437.
- – István 431.
- Tolnay Lajos 353, 390.
- Töltényi Szaniszló 53.
- Tompa Mihály 229, 235–249, 286, 291, 326, 350, 392.
- Tóth Endre 353.
- – Kálmán 350–353.
- Tóth László 53.
- – Lőrincz 115.
- Trefort Ágoston 447.
- Urházy 210.
- Vadnay Károly 352, 384–387.
- Vachot Sándor 100.
- Vahot Imre 327.
- Vajda János 346–350.
- – Péter 128–131, 304.
- Varga Ottó VIII.
- Vas Gereben 376–377.
- Verbőczy 11, 180.
- Vértesi Arnold 389.
- Vida József 354.
- Virág Benedek 56.
- Vitkovich Mihály 54, 57, 58.
- Voltaire 302.
- Vörösmarty Mihály 7, 27, 58, 62–79, 80–83, 88, 90, 116, 117, 126, 137, 251, 304, 308, 341, 439.