A VÉNÜLÉS ELHÁRÍTÁSA
ÉS AZ ÉLET
MEGHOSSZABBÍTÁSA

CÉLSZERŰ ÉLETMÓDDAL
ÉS GYÓGYESZKÖZÖKKEL

IRTA

DR. LORÁND A.

KARLSBÁDI FÜRDŐORVOS

BUDAPEST

AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA

1910

4679. – Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.

ELŐSZŐ.

A vénülés elhárításáról irt munkám legközelebb hét idegen nyelven jelenik meg, de ezen kiadások egyikében sincsen annyi örömöm, mint az édes anyanyelvemen megjelenőben.

Maga az a tény, hogy az első németnyelvű kiadás rövid öt hónap alatt teljesen elfogyott, minek folytán egy ujabb 8000 példányos kiadás vált szükségessé, azt bizonyítja, hogy művemet nemcsak orvosok, hanem laikusok tekintélyes tömege is keresve keresi.

Ez a munkám voltaképen mindnyájunk számára készült, mert az észszerű életmód alapelveit fejtegetem és ismertetem benne olyformán, hogy azt minden művelt laikus könnyen megérthesse.

Az a nagy elismerés, amely művem német kiadása nyomán járt, szintén azt bizonyítja, hogy olvasóimat sikerült meggyőznöm arról, hogy éppenséggel nem vagyunk szükiben olyan eszközöknek, amelyek segélyével a vénülés kezdetét számos évvel késleltethetjük és életünket az átlagos koron túl könnyűszerrel meghosszabbíthatjuk. Milyen fájdalmas volna, ha ötven éves korunkban öregeknek éreznők magunkat, 60–70 éves korunkban pedig már itt hagynók a földi életet, holott a legcsekélyebb elővigyázattal és egy kis akarattal hosszú éveken át élvezhetjük még az élet és az ifjuság örömeit.

Tagadhatatlan, hogy sokan csak saját hibájukból és saját mulasztásaik folytán vénülnek meg idő előtt; és sokan hunynak el időnek előtte, akik még hasznos szolgálatokat tehetnének a társadalomnak s akiket csakis saját gondatlanságuk és hibájuk dönt a korai sírba.

Ha csak egyetlen egy olyan tanácsot is talál az olvasó ebben a könyvben, amelyet eddig figyelmen kívül hagyott, vagy nem ismert, – pedig bizonnyal több is van benne – és ha azzal csak egyetlen egy ember életének a meghosszabbításához is hozzájárultam, könyvem már akkor is elérte célját.

Karlsbad, 1910. március hó.

Dr. Loránd Arnold.

TARTALOM.

I. A vérmirigyek befolyása a vénülésre.

• 1. Időelőtti vénülés a vérmirigyek (pajzsmirigy, ivarmirigyek stb.) elváltozása folytán 1
• 2. A vérmirigyek befolyása testünk külső megjelenésére és az anyagcserére 6
• 3. A vérmirigyek hatása az idegrendszerre, szellemi képességeinkre és jellemünkre 11
• 4. A vérmirigyek befolyása az átöröklésre és a hosszu életre 22

II. A vénülés.

• 1. A vénülés okai 26
• 2. A vénülés megakadályozása és kezelése 35

III. A méregtelenítési folyamatok testünkben és azoknak előmozdítása egészségi rendszabályokkal.

• 1. A mérges anyagok elpusztításáról és kiválasztásáról általában 42
• 2. A pajzsmirigy működésének egészségi rendszabályokkal való fokozása 43
• 3. Óvóintézkedések a máj egészségben tartására vonatkozólag 45
• 4. A tartós székrekedés okai és kezelése 46
• 5. Óvóintézkedések a belek egészségben tartására 48
• 6. A vesebetegségek okai és elhárítása 51
• 7. Káros anyagok kiválasztása a bőrön keresztül 53

IV. A bőr és a vesék egészségtana.

• 1. Általános megjegyzések a bőr egészségben tartásáról 56
• 2. Észszerű ruházkodás 57
• 3. Fürdők 62
• 4. Izzasztó eljárások 65
• 5. Néhány megjegyzés a lábak hidegségéről és annak megakadályozásáról 68

V. Fény, levegő és mozgás.

• 1. Testgyakorlatok és sport 70
• 2. A napfény gyógyhatása 73
• 3. A szabad levegőn való tartózkodás. Lélekzési gyakorlat 76
• 4. A zárt helyiségekben való tartózkodás ártalmassága 80
• 5. Egészséges és egészségtelen fütés 81

VI. A táplálkozás egészségtana.

• 1. Általános megjegyzések az egészséges és észszerű táplálkozásról 85
• 2. Állati táplálkozás 93
• 3. Szénhidrátok és zsirok. A zöld főzelék és gyümölcs előnyei 96
• 4. A bőséges husevés káros következményei 101
• 5. A bőséges tejivás előnyei 105
• 6. A tisztán vegetariánus étrend előnyei és hátrányai 111
• 7. Az étkezés egészségtana. Étvágygerjesztők. A rágás előnyei 114
• 8. Az alkohol előnyei és hátrányai 118
• 9. A többi izgatószerekről. Kávé, tea, kakao, dohány 122

VII. Az alvás.

• 1. Az alvás lényege és méregtelenítő feladata 126
• 2. Az alvás egészségtana 128

VIII. A nemi élet.

• 1. Az ivarmirigyeknek az életerőre és a hosszu életre gyakorolt hatása 131
• 2. Az ivarmirigyek egészségtana. A nemi kicsapongások, valamint a nemi ösztön teljes elnyomásának káros következményei 136
• 3. A házasság előnyei 140

IX. A kedély egészségtana.

• 1. A vénülés, mint a lelki gyötrelmek következménye 143
• 2. Egészségi tanácsok nehéz szellemi munkával foglalkozók számára 147

X. A vénülés szakszerü kezelése.

• 1. A vénülés kezelése bizonyos gyógyszerekkel 150
• 2. A vénülés megakadályozása és kezelése szervi készitmények által 154
• 3. Az állatvér mint vastartalmu tápláló- és szervi kivonatokat tartalmazó gyógyszer 164
• 4. Néhány szó a fiatalos külsőről 166
• XI. A hosszuéletüség tizenkét parancsolata 170

A VÉNÜLÉS ELHÁRÍTÁSA
ÉS AZ ÉLET MEGHOSSZABBÍTÁSA.

I. A VÉRMIRIGYEK BEFOLYÁSA A VÉNÜLÉSRE.

1. Időelőtti vénülés a vérmirigyek (pajzsmirigy, ivarmirigyek stb.) elváltozása folytán.

A vénülés első jelensége az embernél rendszerint a 40. és 45. életév között jelentkezik. Számos egyénnél azonban már jóval hamarább, már a harmincas években is mutatkoznak a vénülés jellemző tünetei: ilyenek az elhízás, a hajzat őszülése, az arc ráncosodása. A foghús visszahúzódik, minek folytán a fogak jóval hosszabbaknak látszanak; fogkő rakódik le rájuk, mely a foghúst lefelé tolja. Gyakran gennyedést is észlelünk a fogüregben, minek következtében a fogak kihullanak. Ilyenkor az állkapocs sorvadni kezd és ezen fontos arccsont beesése folytán az arc sokkal öregebbnek látszik.

A hajzat elveszti eredeti színét, elszárad és – különösen a halánték táján – mindinkább megőszül. A haj egyéb elváltozásokat is mutat, törékeny lesz s végül kihull. Az ilyen kopasz helyek, melyeket ősz hajszálak vesznek körül, szintén hozzájárulnak az arc korosabb kinézéséhez.

Az érlökés gyakran kemény és feszült, a halánték erei kanyargósak, a bőr szárazabb lesz és különösen a térd meg a talp tájékán sokszor pikkelyes. A kéz bőre kékesvörös s érintésre hidegnek találjuk. Ilyen egyének sokat panaszkodnak fázásról, még olyankor is, amikor a hőmérsék normális. Rendszerint székrekedésre is hajlamosak, étvágyuk nem valami nagy, a vizeletben pedig sokszor fehérjenyomokat észlelünk.

Bizonyos elváltozásokat találunk az illetők lelkiállapotában is. Gyakran súlyos idegességet észlelünk, ami a neuraszténiának vagy hisztériának jele. Az emlékezőtehetség csökken s az ilyen emberek rendszerint komor gondolatokra hajlanak. Férfiaknál gyakran impotencia, nőknél pedig a menstruáció (havi baj) elváltozása szokott jelentkezni.

Jól tudjuk azonban, hogy semmi a világon nem történik ok nélkül s így a fiatalkorú egyéneknél fellépő vénülési jelenségeknek is bizonyára megvannak a maguk alapos okai. Ha ezeket kutatva, az illető egyének életlefolyását tanulmányozzuk, azt találjuk, hogy a föntebb felsorolt jelenségek leggyakrabban olyanoknál mutatkoznak, akik valamely vérmirigymegbetegedésben és pedig különösen a pajzsmirigy elcsenevészesedésében, az ú. n. myxödémában szenvednek, akár teljesen, akár részlegesen kifejlett alakjában. A pajzsmirigy egy másik betegsége, a Basedow-féle betegség, viszont a pajzsmirigy túltengéséből keletkezik. Ha ez huzamosabb ideig tart, akkor a pajzsmirigy kimerül, vagy nem működik többé s a myxödémához hasonló jelenségek mutatkoznak. Hogy ez tényleg megtörténhetik, azt Möbiuson kívül számos szerző, köztük jelen mű írója is, bebizonyította. Ők azt észlelték, hogy azok az emberek, kiknek golyvájuk volt s kiknek ezért eltávolították pajzsmirigyüket, – manapság szerencsére már csak részleges kiirtást végeznek, míg évekkel ezelőtt még teljeset – kevéssel az operáció után a vénülés jeleit mutatták. Állatoknál is mutatkoztak a pajzsmirigy kiirtása után azok a jelenségek, melyeket teljes vagy részleges myxödémánál látunk. Az első ritkább betegség, míg a részleges myxödéma, a pajzsmirigy egyes részeinek elcsenevészesedése, sokkal gyakrabban fordul elő.

De nemcsak a pajzsmirigy elváltozása, hanem más vérmirigyé is létrehozhatja a vénülés minden jelenségét. Igy különösen a hypophisis (agyalapi mirigy) az, amelynek degenerálása után az akromegalia nevű betegség lép fel, amelynél tudvalevőleg a végtagok és az arc egyes részei iszonyúan megnőnek és megvastagodnak. A leggyöngédebb kifejezésű arc egy bohóc ábrázatává fajul. Legtöbbször a beteg észre sem veszi e bajt, mely kezdetben csak kevés egyéni tünetet mutat, míg végül környezetének tünik fel vénülő arckifejezése. Igen szépen mutatják ezt azok a fényképek, melyeket dr. G. A. Gibson, az edinburghi királyi kórház főorvosa, tett közzé 1899-ben az »Edinburgh Medical Journal«-ban, amelyek egy fiatal 26 éves akromegáliás beteg kórképét tárják elénk. Alig egy évig tartó betegség után e fiatal nő 36–40 évesnek látszott. Huszonöt éves korában, tehát betegsége előtt, amint az első fénykép mutatja, még fekete haja volt, de alig egy évvel később, 26 éves korában, haja már erősen őszült.

A mellékvese elcsenevészesedése is létrehozhatja a vénülés jelenségeit, amint azt az Addison-féle betegségnél látjuk (bronzkór). Kevés esetet volt alkalmam megfigyelni, de az illetők minden ilyen esetben jóval idősebbeknek látszottak igazi koruknál. A mellékvese túltengése, amint azt később ki fogjuk mutatni, valószinűleg az arteriosklerosis állapotához vezet, amely viszont vénülést okoz.

A vénülésenek egy további fontos okát az ivarmirigyek degenerálásában kell keresnünk. Közismert dolog, hogy a heréltek hamar vénülnek. A Kelet eunuchjai, valamint a skopzák Oroszországban, kik fanatizmusból kivetkőznek férfiúi méltóságukból, pergamentszerű, ráncokkal barázdált arcukkal jóval öregebbeknek látszanak. Azok az asszonyok, kiknek petefészke betegség folytán elsatnyul, vagy akiknél operáció segítségével kiirtják, rendszerint hamarább vénülnek mint a többi nők. Megfigyelték továbbá azt is, hogy azok a fiatal asszonyok, kik több ízben voltak teherben, szintén jóval idősebbeknek látszanak. Különösen olyankor fordul ez elő, ha az illetők egyszersmind sokáig szoptattak. Ilyen esetekben a pajzsmirigy is elváltozik, mert ez, mint később látni fogjuk, szoros összefüggésben áll az ivarmirigyekkel.

Nemi kicsapongások, a petefészkekkel való visszaélés, egész fiatal leányoknál is előidézhetik a korai vénülést és a gyors elvirágzást. Az emlők hamar fejlődnek ki, lelógnak, az arcvonások duzzadtak, lomhák.

Ugyancsak kifejezett vénülési jelenség az elhizás is, miről később még részletesebben fogunk szólni.

Másrészt azonban hamar öregednek azok az emberek is, akik teljesen elnyomják nemi ösztönüket, amely jelenséggel szintén még fogunk foglalkozni.

Minkowski és Mering kísérletileg bebizonyították, hogy a cukorbetegséget a hasnyálmirigy degenerációja is előidézheti. Azok a betegek, kik hosszabb ideig szenvednek e bajban, különösen súlyos esetekben, számos jelét mutatják a közelgő aggkornak. Ez bizonyára összefügg azzal is, hogy ilyenkor nemcsak a hasnyálmirigyben, hanem a pajzsmirigyben is találunk elváltozásokat, amit jelen mű szerzője már régebben kimutatott. Blum és Zuelzer kimutatták, hogy e betegségben a többi mirigyek is fontos szerepet játszanak. Fontos tényként kell még megemlítenünk, hogy a különböző vérmirigyek, mint a láncszemek, a legszorosabb összeköttetésben állnak egymással. Szinte törvényszerüleg látjuk, hogy ha az egyik vérmirigy, például a pajzsmirigy, megbetegszik, akkor a többi mirigy is kóros elváltozást mutat. Ezért találunk mi a Basedow-féle betegségnél nemcsak a pajzsmirigyben, hanem az ivarmirigyekben is kóros tüneteket. A cukorbetegeknél a hasnyálmirigy, a pajzsmirigy és az ivarmirigyek mutatnak beteges elváltozásokat, az akromegáliánál pedig sok esetben a hypophisis, pajzsmirigy, ivarmirigyek, hasnyálmirigy és a mellékvesék is. Myxödémánál a hypophisisen kívül az ivarmirigyek is megbetegednek.

Láthatjuk mindebből azt, hogy egy vérmirigy betegsége elegendő ahhoz, hogy közöttük a legfontosabb, a pajzsmirigy, is elváltozzék. Viszont a pajzsmirigy elsőleges bántalma létrehozhatja egy másik mirigynek, esetleg valamennyinek másodlagos megbetegedését.

A máj és a vese szintén az ú. n. belső kiválasztó mirigyekhez tartoznak. Ezek a szervek szintén szoros összefüggésben állnak a pajzsmiriggyel.

Vannak esetek, amikor májbetegségeknél, különösen májzsugorodásnál, vagy pedig vesemegbetegedéseknél, p. o. idült vesegyulladásnál, a korai megvénülés tüneteit észleljük.

Mindezen eddig megbeszélt betegségeken kívül más okok is idéznek elő gyakran öregedést. Ilyenek a sok gond és bánat, erős alkoholizmus, fertőző betegségek, különösen a syphilis, azonkívül különböző idült higany-, ólom-, dohánymérgezések stb. Mindezek a tényezők különösen kártékonyan befolyásolják a vérmirigyeket. Hogy a különböző lelkiállapotok, pl. a gond és bánat, kóros elváltozásokat hozhatnak bennünk létre, azt »a lelki felindulások hatása a vénülésre« cimű fejezetben fogjuk tárgyalni. A mértéktelen alkoholizmus mindenekelőtt a pajzsmirigyre hat károsan (Hertoghe és de Quervain mutatták ki), de azonkívül a mellékvesékre, ivarmirigyekre, májra és vesékre is, mely jelenségeket szintén később fogjuk tüzetesebben megbeszélni. A fertőző betegségek közül különösen a syphilis az, amely a pajzsmirigyet, mellékveséket és a hypophisist bántja. Minthogy pedig a véredényeket is elváltoztatja, a syphilis egyik leggyakoribb oka az arteriosklerosisnek (érelmeszesedés).

Az érelmeszesedés ama betegségek közé tartozik, melyek leggyakrabban idéznek elő korai vénülést. Rendszerint a myxödémánál, valamint az akromegáliánál és cukorbetegségnél is fellép az érelmeszesedés, sőt, mint azt később látni fogjuk, egyrészt a pajzsmirigy sorvadása, másrészt a mellékvesék túltengése is fontos szerepet játszik az arteriosklerosisnál.

Beszéljünk még néhány szót arról, hogy azokat a vénülési tüneteket, melyeket már e fejezet elején megemlítettünk, a vérmirigyek, különösen pedig a pajzsmirigy elváltozása hozza létre. Gyakran látunk ősz hajzatot olyan fiatalkorúaknál, akik Basedow-kórban vagy myxödémában szenvednek. Ezeknél a betegeknél nem ritkán az arc is ráncos lesz. Sőt mindezek a jelenségek csecsemőknél is előfordulnak, ha azok velökszületett myxödémában szenvednek. Elmulhatnak azonban, ha a pajzsmirigyet kezeljük.

A foghús sorvadása, a fogkövek és gennyedés a fogüregben szintén gyakori jelenségek a myxödémánál, még akkor is, ha nem teljes alakjában lép is fel. Jellemzi továbbá a myxödémát a haj kihullása, melyhez az érelmeszesedés tünetei is járulhatnak. A betegek erős székrekedésben szenvednek állandóan fáznak és étvágyuk rendszerint csekély; vizeletükben gyakran találunk fehérjenyomokat. Hozzájárul a pajzsmirigybántalmakhoz még rendszerint a nyomott lelkihangulat, mely sokszor nem egyéb, mint neuraszténia vagy hisztéria. Emlékezőtehetségük csökken. Férfiaknál impotencia lép fel, nőknél pedig kimarad vagy rendetlenné válik a havibaj. Gyakran méhvérzések is járulnak ehhez, amit Hertoghe szerint pajzsmirigyből készült tablettákkal eredményesen lehet gyógyítani.

Végül még csak azt akarom megemlíteni, hogy az elhízás, melyet a korai vénülés első tünetének említettünk, szintén a vérmirigyek elváltozása folytán jöhet létre.

A következő fejezetben látni fogjuk, hogy ezek a csodás képződmények mennyire befolyásolják testünk külsejét és anyagcseréjét.

2. A vérmirigyek befolyása testünk külső megjelenésére és az anyagcserére.

Születésükkor mindkét nembeli csecsemők rendszerint annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy gyakran csak pontosabb vizsgálat után tudjuk őket megkülönböztetni egymástól. Ez a hasonlatosság azonban csak addig tart, míg a vérmirigyekben és pedig különösen a pajzs- és ivarmirigyekben, bizonyos változások fel nem lépnek.

A gyermek pajzsmirigye még nem igen tartalmaz ú. n. colloid anyagot, amely pedig ennek a mirigynek legfontosabb váladéka; később azonban mindinkább gyarapszik ez az anyag s a pubertas (nemi érés) korában már nagy mennyiségben van jelen. Ebben a korban az ivarmirigyek is megváltoznak: a peték a petefészkekben megérnek és fellép a menstruáció. Ez utóbbi a petefészek és pajzsmirigy befolyása alatt áll; ha ezek betegek, akkor a pubertás és a menstruáció részben vagy egészen kimaradnak.

Ivaréréskor külsőnkben is változás áll elő: leányoknál fejlődésnek indulnak az emlők, fiúknál megjelenik az arcszőrzet, hangjuk megváltozik és arcvonásaik is megférfiasodnak; ha nincsen is szakáluk, arcvonásaik különböznek a nőétől. Ha a pubertas nem lép fel a rendes korban (Közép-Európában a 14. és 16. év között), akkor az illető nemi jellege sem mutatkozik; ilyenkor az ifjú arca nőies marad, másrészt viszont petefészküktől megfosztott, vagy a változás korában lévő nőknél bajusz- vagy szakálszőrzetet látunk megjelenni; ugyanezt észleljük azoknál a nőknél is, kiknek petefészke valamely betegség vagy nemi kicsapongás következtében kórosan elváltozott. Látjuk tehát, hogy valamint a csecsemőkorban, úgy az aggkorban is eltünnek a külső nemi különbségek s az emberek kezdenek egymáshoz hasonlítani.

A külső nemi különbségek az ivarmirigyek belső kiválasztása folytán jönnek létre s enélkül nem is jelentkeznek, amit fiatalkorú herélteknél könnyen megfigyelhetünk. Ha olyan idősebb férfiakat látunk, kiknél a bajusznak és szakálnak még nyoma is hiányzik, azok rendszerint herehiányban szenvednek; hajuk is rövid és száraz. Termetük magas lehet ugyan, de többnyire csak végtagjaik hosszúak, törzsük ellenben meglehetős rövid. Kevésbbé kifejezett esetekben gyakran kipirult arc jellemzi az ilyen férfiakat s a bajusznak is látjuk csekély nyomát. Ha azonban a herék teljesen elsorvadnak, akkor arcszínük sápadt vagy sárgás, kezük pedig kékesvörös és hideg. Arcbőrük pergamentszerű és erősen ráncos. Ezekben a kifejezett esetekben a bajusz is hiányzik többnyire, termetük pedig alacsony. Párisban Launois tanár klinikáján (Hopital Lariboisière) láttam egy ilyen körülbelül 50 éves embert, akinek törpeszerű termetén kívül szellemi képessége is, mint az ilyen esetekben előfordul, a lehető legcsekélyebb volt. Nőknél, az ivarmirigyeik hiánya esetében, kimarad a hószám, medencéjük és emlőmirigyeik nem fejlődnek, keblük lapos, sőt arcuk alkotása is szabálytalan. További tünetek: a kiálló állkapocs, a hosszú és korán kihulló fogak, a foghús sorvadása, száraz és kemény hajzat; kifejezett esetekben továbbá az elhízás, kevésbbé kifejezettben viszont a feltünő soványság. Intelligenciájuk rendszerint korlátolt, a menstruáció kimarad, vagy pedig gyér és szabálytalan. A Kelet egyes vidékein női eunuchok is vannak. Ilyeneket látott Roberts Delhiből Bombayba tett utazása közben. Ezeknek nem voltak emlőik, szeméremszőrük is hiányzott. Ülőpofájuk a férfiakéhoz hasonlított, testük többi része ellenben annál kövérebb volt. Ezeket az asszonyokat természetesen már fiatal korukban fosztották meg petefészkeiktől.

Ezekkel ellentétben, a petefészkek túltengésekor a női nemi jellegek, az emlők és a medencék korai buja kifejlődését láthatjuk. Menstruációjuk már korán lép fel, arcszínük viruló, szellemi képességeik pedig gyakran túlszárnyalják korukat.

A sápkór azon betegségek közé tartozik, melyeket rendesen külső jelenségeikből is felismerhetünk. Ezt a betegséget Noorden, Dalché és mások a petefészkek degenerációjából magyarázzák. Ilyen esetekben a menstruáció, mely tudvalevőleg a petefészekből indul ki, rendszerint csak későn jelentkezik, nagyon szabálytalan és erős fájdalmak kísérik. A test fejlődésben visszamarad. Nem ritkán hájas (vérszegény) hízást látunk fellépni. Ilyenkor a nemi érzések is hiányoznak. A petefészekre gyakorolt nemi izgalmak siettethetik a női nemi jellegek megjelenését. Nemi visszaélések következtében a menstruáció már a gyermekkorban is felléphet; erről számolnak be azok a vizsgálatok, melyeket Tarnowska Paula Pétervárott 150 fiatal prostituált nőn végzett.

Hogy az ivarmirigyeknek tényleg van belső kiválasztásuk, arra nézve minden kétséget kizáró kísérlet az, ha egy fiatal kakast kiherélünk. Sem taraja, sem sarkantyúja nem nő; ha azonban a kivágott heréket bőre alá helyezzük, úgy újra megjelennek fentemlített férfias jellegek. Knauer, Halban, Ribbert és mások kísérletei alapján kétségtelen, hogy a petefészek is belső kiválasztó mirigy. Poncet kimutatta, hogy herélt házinyulak lábszárai igen hosszúra nőnek; közismert dolog továbbá, hogy az eunuchoknak is feltünő hosszú karuk és lábuk van. Ugyanezt látjuk azoknál az embereknél is, akik ivarmirigyeik fejletlensége folytán gyermekek maradtak. Ezeknél különben, mint azt Hertoghe kimutatta, a pajzsmirigy is elváltozik.

Ha ilyen egyének csontjait Röntgen-sugarak segítségével megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a csöves csontok (pl. felkar-, combcsont) porcos végei még jóval az ivarérés után sincsenek elcsontosodva. Érdekes, hogy ugyanez a jelenség lép fel kiheréléskor és myxödémánál.

Egyszerű megfigyelés is világosan mutatja a pajzsmirigynek a csontállományra és a test nagyságára gyakorolt hatását. Perrando és Garnier szerint kachexiás (tuberkulotikus, syphilitikus, alkoholos) szülők gyermekei pajzsmirigyhiányban szenvednek. Pajzsmirigykivonatok adagolása után azonban e mirigyek gyorsan nőnek; ha gyengeelméjű egyéneknek (cretin) adjuk be ezeket a készítményeket, hülyeségük mindinkább megszünik és megokosodnak.

A Basedow-féle betegségnél a pajzsmirigyek túlságos működésével egyetemben a csontok fontos alkatrésze, a szénsavas mész is erős kiválásnak indul. Ugyanezt látjuk az akromegáliánál (óriás növés) és a cukorbetegségnél is. A csontozat elpuhulását az u. n. osteomalaciát, amely betegségben a csontok nagymennyiségű szénsavas mészt választanak ki, egyes szerzők a pajzsmirigy elváltozásának tulajdonítják, mások – köztük Fehling – a petefészek túltengéséből magyarázzák. Jótékony hatással van az osteomalaciára. a kasztráció (kiherélés), sőt pajzsmirigykivonatok adagolása is.

A hypophisisnek épp oly nagy befolyása van a csontállományra, mint a pajzsmirigynek, elsősorban a végtagokra és az állkapocsra. Az óriásnövésnél fellépő elváltozások mutatják leginkább a vérmirigyeknek az arcvonásokra gyakorolt hatását. Ezek az emberek bohócokhoz hasonlóak, azonkívül ujjaik is igen vastagok.

A mellékvesék megbetegedésekor fellépő bronzkóron (Addison-féle betegség) kívül a pajzsmirigy elváltozása is megváltoztathatja a bőr színét. Myxödémánál, valamint a pajzsmirigy hiányának más eseteiben, a bőr sárgásfehér. A Basedow-féle betegség színváltozásokat, sőt gyakran kiütést is okozhat a bőrön. A női nemi szervek izgalmainál hasonló elváltozásokat szenvedhet a bőr. Az öreg embereknél, különösen nőknél, oly gyakran látható halvány, vérszegény színt joggal vezethetjük vissza a vérképződést oly hatalmasan befolyásoló szervek, mint a pajzs- és ivarmirigyek elcsenevészesedésére.

A pajzsmirigy és a petefészek elváltozásai a hajra is befolyást gyakorolnak. Myxödéma esetében a hajtüszők elsorvadnak, minek folytán a haj, sőt a szemöldök is kihull. Pajzsmirigykészítmények adása által néha a már előrehaladott kopaszság is meggyógyul. Ezt saját magamon is észleltem; ebben az esetben az újranőtt haj fekete, míg a kihullott haj már időelőtt ősz volt; megtörtént továbbá, hogy öreg, 60–70 éves embereknek, a pajzsmirigykészítmények szedése következtében, fekete hajuk nőtt olyan helyen, hol azelőtt ősz hajzat volt. Másrészt viszont myxödémás betegeknek már igen korán (30. évtől kezdve) őszül a hajuk, úgy hogy Hertoghe a teljes myxödéma legjellemzőbb tünetének a korai őszülést tartja. A hajnak heveny fertőző betegségek, vagy gond és bánat következtében történő kihullása vagy megőszülése talán szintén azokkal a jólismert elváltozásokkal áll összefüggésben, melyeket a vérmirigyek, különösen pedig a pajzsmirigy, ilyen esetekben mutatni szoktak.

Említettük már, hogy petefészküktől megfosztott, vagy petefészekbetegségben szenvedő asszonyoknak bajuszuk vagy szakáluk szokott nőni; viszont olyan férfiaknak, akik herehiányban szenvednek, a bajuszuk hiányzik és hajuk is rövid marad. Érdekes az a tény, hogy elmebetegek is korán őszülnek, ami valószinűleg onnan ered, hogy elmebetegeknél gyakran lép fel a pajzs- és ivarmirigyek elváltozása.

A bőr táplálása is nagy mértékben függ a pajzsmirigytől. Ha ez beteg, vagy eltávolítjuk, akkor az izzadtság- és faggyúmirigyek elsorvadnak. Myxödémánál a bőr száraz és nem képes izzadni, míg pajzsmirigykészítmények bő adagolásánál, vagy a Basedow-féle betegségnél erős izzadást látunk.

A pajzsmirigy, hypophisis és az ivarmirigyek a melegképződésre is befolyást gyakorolnak. Igy pl. myxödémásak vagy kasztráltak nyáron is panaszkodnak arról, hogy kezük és lábuk fázik. Egy 67 éves asszonynál, kinek 30 év előtt kiirtották a petefészkét, megfigyeltem, hogy a legmelegebb nyári napokon is jéghidegek voltak a végtagjai, és nyári automobilutazásai közben, habár nehéz bundákba volt burkolva, mégis fázott. Pajzsmirigy- vagy petefészekkivonatok adagolásával mesterségesen növelhetjük ilyen esetekben a melegképződést. A Basedow-kórnál viszont, minthogy itt a pajzsmirigyek túltengése van jelen, a betegek folytonos melegről panaszkodnak. Ugyanezt észleljük az akromegáliában szenvedő betegeknél, mivel ennél a betegségnél is rendesen túlságos nagy a pajzsmirigy kiválasztása. Cukorbetegeknek a kór első éveiben gyakran meleg, míg a későbbi években hidegérzetük van, mert a pajzsmirigy eleinte túlteng, később pedig kimerül.

A pajzsmirigy eltávolítása a bőr alatti szövetekben is jelentékeny elváltozást okoz. A kötőszövet és zsírszövet erősen gyarapodik. Hertoghe kiirtotta egy fiatal bika pajzsmirigyét s az állat néhány hónap alatt 30 kilót hízott; ugyanezt észlelte egy csikónál is.

Számos adat bizonyítja különben a pajzsmirigynek a zsírszövetre gyakorolt hatását. Pajzsmirigytabletták szedésekor a zsírszövet tudvalevőleg erősen megfogy, mivel ezek az oxidációt elősegítik.

Teljes vagy részleges pajzsmirigyhiányban szenvedő embereken nagymennyiségű zsír képződik, anélkül hogy túltáplálás esete forogna fenn, sőt az ilyen betegek étvágytalanság folytán csak keveset esznek. Én tehát ennek folytán már 1904 óta kétféle elhízást különböztetek meg: »exogén« elhízást, mely külső körülményektől – különösen a táplálkozás módjától – függ, és »endogén« elhízást, amelyet a szervezetünkben levő és az oxidációt elősegítő mirigyek, t. i. a pajzsmirigy, hypophisis és ivarmirigyek okoznak. Az »endogén« elhízás nincsen összefüggésben a túltápláltsággal, amint azt az 1904. évi francia belgyógyászati kongresszuson kimutattam, hanem ezt az elváltozást csakis a fentemlített mirigyekre ható betegségek, amilyenek a ragályos bajok, gyakori terhesség, nemi kicsapongások, az alkohol túlságos élvezete stb. okozzák. Ezekben az esetekben a – különösen asszonyoknál óriási arányokat öltő – elhízást a pajzsmirigynek, illetve a petefészeknek túlságos megerőltetése következtében beálló kimerülése okozza.

Loewy és Richter, valamint Curatulo és Tarulli minden kétséget kizárólag bebizonyították, hogy az ivarmirigyek a szövetek táplálását feltünő módon befolyásolják. Kimutatták, hogy a kasztráció az oxidációképesség csökkenését vonja maga után. Herekivonatokkal táplált herélt kutyáknál ez a képesség növekedett; még nagyobb volt az oxidációképesség, ha ugyanezeknek a hímkutyáknak petefészekkivonatokat adtunk. A legjobb eredményeket pedig a petefészekkivonatokkal táplált kasztrált nősténykutyáknál érték el; ezeknél az oxidációképesség növekedése átlag 67·7%. amazoknál pedig 44·5% volt.

Narbuth volt az, aki a hypophisisnek az anyagcserére gyakorolt hatását kutatta. Ő azt találta, hogy ezen szerv kiirtásakor az oxidáció csökken, növekszik ellenben hypophisiskivonatok adagolásával. Legtöbb esetben hízást látunk a hypophisis elváltozásainál, vagyis az akromegáliánál fellépni. Észleltek azonban olyan sok esetet is, ahol a hypophisisdaganat következtében fellépő hízást nem kísérte az óriásnövés; így egy 9 éves leány, miután hypophisise sebesülés következtében megsérült, rendkívül elhizott. (Madelung.)

Ezek az általam »endogén«-nek nevezett elhízási esetek egész más kórképet mutatnak mint a túltápláláskor fellépő hízások. Aki sokat eszik és kevés testmozgást végez, annak arca gyakran vörös, vérbőségben szenved, könnyen kihevül, hamar izzad és ritkán van székrekedése, míg az endogén esetekben rendszerint halványság, hidegérzet, székrekedés, száraz bőr és izzadás hiánya mutatkozik.

A hasnyálmirigy is erős befolyást gyakorol az anyagcserére, amennyiben teljes kiirtása nagyfokú lesoványodást és erős súlyveszteséget von maga után, amit a cukorbetegnél észlelhetünk.

Mindezek után, azt hiszem, nem tévedek, ha azt a következtetést vonom le, hogy külső megjelenésünket és szöveteink épségét vérmirigyeinknek belső kiválasztása szabályozza.

3. A vérmirigyek hatása az idegrendszerre, szellemi képességeinkre és jellemünkre.

Ha egy szellemi fejlődésében visszamaradt idióta gyermeket állati pajzsmirigykivonattal táplálunk, rövid idő mulva csodás megfigyelést tehetünk. A gyermek szemmelláthatólag gyarapodik, nemcsak testileg, de szellemileg is, és azt az örömet is megérhetjük, hogy normális szellemi képességekkel megáldott intelligens ifjúvá serdül. Maga ez az egy megfigyelés is rávezethet arra a feltevésre, hogy a pajzsmirigy bizonyára nagy befolyást gyakorol központi idegrendszerünkre és szellemi munkásságunkra.

Hogy ez tényleg így van, azt nagyban bizonyítja az a tény, hogy a pajzsmirigy bármely elváltozása egyszersmind a központi idegrendszer elváltozását is előidézi. Minthogy pedig a többi mirigy, különösen az agymirigy (hypophisis) és az ivarmirigyek betegsége hasonló jelenséget mutat, nagy a valószinűség, hogy ezek a mirigyek központi idegrendszerünk épségét s vele egyetemben szellemi képességeinket nagy mértékben befolyásolják, amit bizonyítani akarunk.

Ha egy kretinnek (hülye) agyvelejét, aki tehát pajzsmirigysorvadásban szenved, összehasonlítjuk egy normális ember agyvelejével, akkor gyakran azt látjuk, hogy a barázdák száma csekélyebb és hogy azok kevésbbé mélyek. Ennek a kórbonctani elváltozásnak megfelelnek a klinikai tünetek is. Messze vezetne, ha ezeket mind fel akarnók sorolni. Mi csak ezeknek a tényezőknek a szellemi tulajdonságokra gyakorolt káros hatását akarjuk itt felemlíteni. Pilcz szerint a myxödémások legjellemzőbb tünetei: a lassú gondolkodás, közönyösség, gyönge emlékezőtehetség és álmosság. Mindezeket a tüneteket a vénségnél is látjuk és már ezen oknál fogva is a vénséget a myxödémás állapothoz hasonlónak tartjuk.

Fontosnak tartjuk még azt a tényt is, hogy amikor a pajzsmirigyet kiirtjuk, vagy ha az degenerálódik, olyankor a szellemi képességek is súlyos kárt szenvednek, mely legmagasabb fokát az idiotizmusban vagy a kretinizmusban szokta elérni.

Egyáltalán megváltoznak mindazok a képességek, amelyeket mi jelenlegi élettani ismereteink alapján a nagy agykéregbe helyezünk, t. i. az intelligencia, akarat, emlékezőtehetség stb. Ebből tehát azt a logikus következtetést vonhatjuk le, hogy ezeket a képességeket a pajzsmirigy szabályozza. És valóban, amint a pajzsmirigy elváltozik, rögtön megváltoznak ezek a tulajdonságok is. A betegek ilyenkor csak azokra az eseményekre emlékeznek, amelyek a pajzsmirigy elváltozása előtt történtek, míg az azóta előfordult eseményeket már nem képesek a nagyagykéregbe befogadni. Ehez tehát valószinűleg a pajzsmirigy teljes épsége szükséges, ami abból is kiviláglik, hogy, ha az ilyen betegeknek pajzsmirigykészítményeket adunk, úgy sokkal jobban megtartják emlékezőtehetségükben az eseményeket és a feledésbe merültekre könnyebben visszaemlékeznek. Számos betegemen észleltem ezt; e helyütt csak felemlítem egy igen kövér, Siámban élő angol úr esetét, aki pár nappal pajzsmirigykúrája után, éjfélkor felkelt ágyából és három órával a pajzsmirigytabletták szedése után íróasztalához ült, hogy egy tudományos munka megszerkesztéséhez fogjon. Dr. Hertoghe, az ismert pajzsmirigykutató pedig elmondta nékem, hogy előadása előtt néha 3–4 pajzsmirigykivonatot szokott magához venni.

Nem ritkán észleltem olyan eseteket is, amikor csekély intelligenciájú egyének állapotában pajzsmirigykivonatok szedése javulást idézett elő. Igy nemrég egy 69 éves amerikai asszonyt kezeltem, kinek érelmeszesedése volt, azonfelül szédülésről panaszkodott, mely a járásban akadályozta. A kezelés előtt még meglehetősen korlátolt nő intelligenciája napról-napra növekedett, angol ápolónőjének nem csekély meglepetésére, aki elmesélte, hogy míg azelótt mindent tehettek vele és bármely parancsra engedelmeskedett, addig most minduntalan kifogásokat tesz és mindennek az okáról kérdezősködik.

Feltünően hat a pajzsmirigy a kedélyre. Ha betegség folytán elváltozik, úgy feltünő változásokat látunk a kedélyállapotban fellépni.

Oly egyénekről, akik myxödémában vagy a pajzsmirigynek csak részleges hiányában szenvednek, gyakran nyomott kedélyhangulatot látunk; többnyire sötét gondolatok foglalkoztatják őket, anélkül hogy erre a legkisebb okuk volna. Folytonosan aggódnak a legjelentéktelenebb dolgok esetleges következményei miatt.

Hasonló esetet észleltem egy 42 éves elberfeldi nőn, akin a pajzsmirigyhiány (hypothyroidia) más jelenségei is látszottak s akit ottani orvosa segítségével jodothyrin-tablettákkal kezeltünk, minek folytán a nő nyomott hangulata csakhamar javult. Amikor azonban a nyarat vidéken töltötte s a kúrát elhanyagolta, ismét súlyos kedélybeli elváltozások tünetei léptek fel. A melankólia egyes eseteiben szintén kedvező eredményt észleltem a pajzsmirigytabletták adagolása után.

Megfigyeléseim szerint a pajzsmirigy az álomra is nagy befolyást gyakorol. Túltengése esetében súlyos álmatlanság lép fel, mig ellenben elcsenevészesedése következtében nagy álmosság jelentkezik. Kísérleteimből kitünik, hogy a pajzsmirigyüktől megfosztott állatok szérumával előidézhetjük az álmot s ezzel az álmatlanság súlyos eseteiben értem el kedvező eredményt.

Ezzel ellentétben álmatlanság lép fel a pajzsmirigy túltengésénél, a Basedow-féle betegségnél s ugyanezt érhetjük el pajzsmirigykészítmények adagolásával is.

Hogy mily nagy az a befolyás, amelyet a pajzsmirigy kedélyünkre gyakorol, mutatja az a körülmény is, hogy akaraterőnk teljesen alá van neki vetve. Igy láthatjuk, hogy az az állat, amelynek nincs pajzsmirigye, vagy az az ember, kinek a mirigye sorvadt, minő gyönge, akaratnélküli, minden energiát nélkülöző lénnyé változik át. Az ilyen egyéneknek bármit is könnyen szuggerálhatunk; s egy erős akaratú ember könnyű szerrel bűntársává teheti, amit a philadelphiai »Medicolegal Society« ülésén a bűnről tartott előadásomban be is bizonyítottam. Kimutattam, hogy, miután a vérmirigyek a kedélyállapotot nagy mértékben befolyásolják, ennek folytán kóros állapotukban a kedélyben is elváltozások lépnek fel. Ezen az alapon két olyan főtényezőnek a megkárosodása következhetik be, amelyek sorompó módjára tartanak vissza bennünket a bűncselekményektől. E két tényező: a szabadakarat és a jó és rossz megkülönböztetése. Ha az első hiányzik, akkor nem tudunk magunkon uralkodni, a második nélkül pedig nem vagyunk képesek cselekedeteink horderejét megítélni és minden megfontolás nélkül cselekszünk.

A Basedow-kórban szenvedő betegeknél rendszerint nagyfokú izgatottságot észlelünk, ezzel ellentétben a myxödémásoknál levertség, sőt néha melankólia is mutatkozik. Számos esetben a menstruáció is kimaradt. Ilyen esetekben pajzsmirigykúrával, vagy pedig petefészektabletták adagolásával kedvező eredményhez jutottam. Elmebetegeknél is előfordulhat a pajzsmirigy megnagyobbodása. A Michigan-államban fekvő Pontiacban (Egyesült Államok) az elmebetegek menhelyén 600 beteg közül százon észleltem ezt a jelenséget.

Már az első fejezetben kimutattam, hogy a pajzsmirigy és a petefészkek szoros összefüggésben állnak egymással. Az egyik megbetegedése rendszerint maga után vonja a másiknak kóros elváltozását. Ennek folytán nemcsak a petefészkek betegségénél észlelhetjük a pajzsmirigy megnagyobbodását, hanem a menstruációkor, az ivarérés közeledtével, terhességkor és a havi folyás végleges megszünése utáni első években is (klimakterium). Ha pedig a pajzsmirigy beteg, úgy a beteg lelkiállapotában is változások várhatók amelyek asszonyoknál és leányoknál a fent jelzett esetekben tényleg fel is szoktak lépni. Néha ez valóságos lelkizavarrá fajul. Igy vannak például esetek, mikor a leányokat az ivarérés idejében nagy vándorlóhajlam fogja el.

Bűncselekményeket is szoktak ilyen esetekben elkövetni olyan asszonyok, akiknek példás előélete kiáltó ellentétben áll ezzel. Előfordulnak néha kleptomániás esetek, de nem ritkán nagyobb bűncselekmények is. Igy Franciaországban nemrég egy vasúti pályafelvigyázó 18 éves neje áldott állapotban egy csekély pénzösszeg miatt borzalmas rablógyilkosságot követett el. Dr. Verwaek, a brüsszeli St. Gilles fegyház orvosa, közölte velem egy munkásnő esetét, kinek a törvénnyel soha semmi dolga nem akadt, de két ízben, amikor teherben volt, lopott valami csekélységet, ami miatt súlyosan megbüntették. Kivánatos volna, ha a törvényszék ezeket a tényezőket humánus módon figyelembe venné és ha nő áll a törvény előtt, különösen pedig olyan esetekben, amikor a bűntény és annak oka között semmiféle okozati összefüggés nem található, a törvényszék kutatná, vajjon a nő a bűntett elkövetésekor nem volt-e a fent jelzett állapotok egyikében?

Férfiaknál is okozhat az ivarmirigyek betegsége ilyen lelki elváltozásokat, kedélyállapotuk pedig mindenképpen megváltozik ilyenkor. Igy például felnőtt kasztrált egyének, akiknek mindkét heréjét eltávolították, melankólikusak lesznek; ezt a híres Dupuytren észlelte először. Szerencsére most már kasztráció esetében a heréknek egy részét meg szokták hagyni.

Hogy mily nagy a férfi ivarmirigyeinek az idegrendszerre gyakorolt hatása, azt az is mutatja, hogy idült kankó esetében neuraszténia fejlődhetik, néha igen súlyos mértékben.

Neuraszténia és hisztéria igen gyakran keletkeznek az ivarmirigyek elváltozása után és éppen ezért talán jogos volt e könyv szerzőjének az 1905. évi lüttichi neurológiai kongresszuson az az állítása, hogy a neuraszténiának és hisztériának csakúgy megvannak a maguk kórbonctani elváltozásai, mint a többi betegségeknek s ezt leggyakrabban egyes vérmirigyek, különösen a pajzs-, ivarmirigyek és a hypophisis elváltozásai okozzák.

Cukorbetegeknél, akiknél a pajzsmirigy szintén elváltozást mutat, nagyon gyakran lép fel a neuraszténia. Sokszor azoknál a férjhez nem ment nőknél is észleljük, akik teljes nemi tartózkodásban élnek. Ezeknél a nőknél feltünő gyakran ideges emésztési zavar, különösen pedig a gyomoridegek túlérzékenysége állapítható meg. Evés után nyomásról és fájdalomérzésről panaszkodnak gyomrukban. Közelfekvő az a gondolat, hogy bizonyára vannak ingerek, melyek az ivarmirigyekből elindulva, a gyomornak két főidegét: a sympathicust és a vagust izgatják és így idegágainak túlérzékenységét hozzák létre. Ezek azután a legkisebb ingerre is reagálnak, ennek folytán a gyomormirigyek izgalomba jönnek és sok gyomorsavat választanak ki. Igy magyarázom meg magamnak a gyomor túlságos savtartalmát olyan egyéneknél, akik teljes nemi tartózkodásban élnek, mely jelenség észleleteim szerint férfiaknál is elő szokott fordulni. (Lásd az ivarmirigyek egészségtanát tárgyaló fejezetünket is.)

Már száz év előtt kimutatta Gall, hogy kasztráció után, embernél és állatnál egyaránt messzemenő elváltozások lépnek fel a központi idegrendszerben. Állításait újabb időben Rieger megcáfolja és pedig, ahogy azt Möbius Gall védelmére felhozza, egy pár házinyúl lefejezése alapján.

Jóval később Vimont foglalkozott ezzel a kérdéssel, aki teljes kasztráció után szintén észlelte a kisagy jelentékeny csökkenését, azután Leuret és Hoffman voltak azok, akik lovak, disznók és kosok kasztrációja után a kisagy csökkenését figyelték meg.

Közismert dolog, hogy a herélt állatok jóval gyöngébbek. Nem hiszem, hogy akadna valaki, még ha a Nyugat prairiejein is nevelkedett volna, aki szivesen lovagolna csődörön. Ha azonban fiatal korában kiherélik, akkor megjuhászodik és engedelmes lesz. A paraszt is bizonyára szivesebben fog ekéje elé ökröt vagy tehenet, mint egy zabolátlan bikát. Mialatt a pajkos fiúk télen az udvarban hancúroznak, a leányok csöndesen ülnek anyjuknál a meleg szobában. Különösen az ivarérés idején mutatkozik ez a nagyfokú különbség. Ha hím állat húsát esszük, pl. bikáét vagy vaddisznóét, úgy rögtön kiállhatatlan ízt érzünk. Amikor a németek 1870-ben Párist ostromolták, a kiéheztetett franciák a kecskebakok husát erős savakkal igyekeztek szagától megfosztani, ez azonban nem sikerült. Az ivarmirigyek tehát minden bizonnyal kiválasztanak bizonyos anyagot, amely mint ezeknek a mirigyeknek belső váladéka azután a szövetekbe szívódik.

Ami pedig azt az embert, aki ivarmirigyeinek teljes birtokában van, a többitől megkülönbözteti, az a bátorság. Eunuchoknál, valamint a herélt állatoknál hiányzik ez a tulajdonság, ezek gyávák és rabszolga módjára hunyászkodnak meg. Ha a vénülés idejében ezek a mirigyek sorvadnak, – szerencsére ez nem minden férfival történik meg – akkor a bátorság is csökken. Ugyancsak hiányzik e tulajdonság azoknál is, akik nemi kicsapongások következtében elzüllenek.

Nagy szellemi képességekhez feltétlenül egészséges ivarmirigyek szükségesek. Nem igen akadt még olyan herélt ember, aki nagyfokú intelligenciája vagy pedig találmányai révén kitünt volna. Nagy tudósokat vagy írókat sem találunk közöttük.

Ezzel ellentétben láthatjuk, hogy a nagy szellemi titánok, mint Napoleon, Goethe, Victor Hugo, Ibsen és mások, igen élénk nemi érzettel voltak megáldva. Azt a tényt, hogy ezek a szellemi nagyságok még idősebb korukban is figyelemreméltó dolgokat alkottak, talán abból magyarázhatjuk, hogy öregebb emberek ivarmirigyei, vagyis e mirigyek belső váladékának szabad kiömlései, nem ritkán teljesen egészségesek. Egyébként a szerelem is lelki tulajdonság, melyet csak akkor képzelhetünk el normálisnak, ha egyszersmind az ivarmirigyek is épek. Nem egy leányzó mondana le szíve választottjáról, ha valamiképp megtudná, hogy az valamely szerencsétlenség vagy betegség folytán elvesztette férfiasságát. Még tiszta plátói szerelmet se tudnék ilyen körülmények közt elgondolni. A férfias jelleg az, amit a nő a férfinál szeret! De elképzelhető-e ez anélkül, hogy a férfinak ne volnának ép ivarmirigyei?

Erő, bátorság, nagylelkűség, jószívűség és önzetlenség azok a tulajdonságok, melyek feltétlenül a férfiúi ivarmirigyek épségétől függnek s ezt, úgy hiszem, a női emancipáció harcosnői is be fogják látni. Mindig győzni fog az a hadsereg, – kedvező viszonyok között – melyben a katonák nemi szervei sem kicsapongások, sem pedig betegség által nincsenek megtámadva! E mirigyeknek egészsége, betegségüknek mindenképpen való megakadályozása legyen minden katonai parancsnoknak első feladata! A régi germánoknak az elsatnyult rómaiak felett aratott győzelme elég példa erre.

Igen értékes tulajdonságok még, s ezeket csaknem kizárólag férfinál találhatjuk, a kezdeményezés, az alkotás és a találékonyság. Minthogy ezek a nőnél többé-kevésbbé fejletlenek, érthető, hogy a szépművészetek terén oly kevés művésznőt találunk. Ha még oly szépen is fest egy nő, a műértő a kép megtekintésekor mindjárt ki fogja találni, hogy női alkotás. Hiányzik belőle többnyire az erő és az a kifejezés, amely, mondjuk, egy Velasquez tulajdonsága. Ha azonban kivételesen fel is leljük ezeket a tulajdonságokat a nőnél, akkor azok rendszerint férfias tulajdonságokkal vannak megáldva. Igy pl. Bonheur férfiruhákat hordott, egy belga festőnő pedig, akit személyesen ismerek és aki nagy művésznő, oly szenvedélyes dohányzó, akár egy férfi.

Virágok vagy pedig tájképek festéséhez a nők is kiválóan értenek, a kópiákban pedig mindenesetre felülmulják a férfit. Egyáltalán az utánzás tehetsége a nőknél igen ki van fejlődve, mint szinésznők pedig elsőrangút produkálnak. Rachel, Sarah Bernhardt, Duse vagy a hollandi Bouwmeesterné művészetét férfi csak ritkán érte el. A költészet terén is kiváló nőkre akadunk.

Kiváló erénye a nőknek a szorgalom is. Amikor diákkoromban egy bécsi nagy kereskedelmi iskolában tanítottam, amelyet sok száz tanuló és tanulónő látogatott, megfigyeltem, hogy a leányok valósággal versenyeztek egymással szorgalom dolgában, teljes ellentétben a fiúkkal.

Erényesség, szelídség, könyörületesség, szánalom, bizalom és hit az ideális női tulajdonságok közé tartoznak. Ezekhez azonban rendszerint a még életképes és egészséges petefészek is megkivántatik. A havi baj végleges elmulása után ezek a szép tulajdonságok gyakran csökkennek, néha teljesen megszünnek. A hit ilyenkor némely nőnél babonává, bigottsággá vagy általános bizalmatlansággá szokott fajulni. Szerencse, hogy a nők és férfiak különböző tulajdonságokkal vannak felruházva. A házasságnak tehát más, később tárgyalandó előnyén kívül az az előnye is megvan, hogy a különböző férfiúi és női tulajdonságok egy harmónikus egésszé olvadhatnak össze. Más a férfi és más a nő bonctanilag és élettanilag is, eltekintve a nemi különbségektől. Éppen ezért kérdés, vajjon helyes-e az, hogy a nők minden ügyüket férfibiróságok elé kénytelenek vinni, noha azok nem igen tudják az ő gyakran rejtélyes gondolatmenetüket követni. Mely férfi tekinthet bíró gyanánt a nő lelkébe!

Lehetséges, hogy a női emancipáció terjedése folytán némelyik női tulajdonság előnyös változáson fog átmenni, reméljük azonban, hogy mások viszont nem fognak kárt szenvedni.

A herélteknek nincsenek jó tulajdonságaik. Azok a tudósítások, melyeket 1902 nyarán, mint a sah karlsbadi orvosa, három perzsa császári orvostól azonkívül egy sereg udvari méltóságtól, tehát olyanoktól, akik már sok száz eunuchot láttak, kaptam, a rossz tulajdonságok egész sorozatát tárják elénk. Veszekedők, hamisak, ravaszak, babonásak, főleg pedig gyávák és kegyetlenek, igen hiúk és gyerekesek. Senkit sem szeretnek, talán csak némely állatot, mint a macskát, de azt is kinozzák.

Ha férfinál idősebb korban degenerálódnak az ivarmirigyek, akkor jellemének tulajdonságai is megváltoznak. Gyakran félénkséget, önzést, kapzsiságot figyelünk meg. Előrehaladott korban könnyebben válnak orgazdákká és uzsorásokká. Szerencsére nem mindig lép fel ilyen degeneráció, mert idősebb férfiaknál a herék néha még jó állapotban vannak.

Már előbb is említettem, hogy a kasztráltak egyik tulajdonsága a kegyetlenség. Ha tehát olyan egyének, akik dementia praecoxban (korai butulás) szenvednek, kegyetlenkednek, vagy p. o. gyilkolnak, ezt is okozati összefüggésbe lehetne hozni az ivarmirigyek elváltozásával. Már több izben észleltem ilyen esetekben úgy férfiaknál, mint nőknél, dacára hogy a huszas években voltak, a másodlagos nemi jellegek hiányát. A férfiaknak nem volt bajuszuk, a herék némelykor még nem szállottak le, vagy sorvadtak voltak, (két ilyen esetet észleltem nemrég Dercum tanár filadelfiai elmeosztályán) nőknél fejletlenek az emlők, a menstruáció pedig hiányzott, vagy szabálytalanul jelentkezett. Viszont férfiak által felindulásban elkövetett gyilkosságok vagy kegyetlenkedések nem ritkán az ivarmirigyek túlságos működéséből magyarázhatók.

A vérmirigyek, nevezetesen az ivarmirigyek elváltozása és a bűntett elkövetése között tehát ezek szerint van összefüggés, már csak azért is, mert az ilyen egyének intelligenciája is elüt a többi emberétől.

Nemcsak kasztráltaknál, hanem hereelégtelenségben szenvedőknél is észlelhetjük ezt az elváltozást.

Gyermekek ivarérés előtt nincsenek még intelligencziájuk teljes birtokában, s ezért cselekményeikért nem vonhatók törvény előtt felelősségre. Olyan esetekben, amikor a herék még a 18–20-ik évben sem szállottak le, szintén észlelhetjük az intelligencia csökkenését. Igy nemrég egy 18 éves fiatal emberhez hivtak, aki szellemi fejlődésében erősen visszamaradott volt. Semmit sem tud megérteni, mindent elfelejt, anélkül hogy tulajdonképen hülye volna. Az ifjú magastermetű, végtagjai aránytalanul hosszuak, arca és keze kékesvörös színű, érintésre hideg. Bajusznak, dacára annak, hogy 18 éves, még nyoma sem látszik. Haja rövid és száraz, heréi még nem szállottak le, hangja pedig olyan mint a gyermeké. Vannak viszont egyének, akik hereinsufficienciájuk dacára tudományos munkákon dolgoznak. Ezeknél azonban hiányzik az alkotó erő, nagy szorgalommal és türelemmel fognak egy téma kidolgozásához; de gondolataik szegények és minden eredetiséget nélkülöznek. Genie ezekből az emberekből sohasem válik.

Ezért tehát a törvény előtti felelősséget nem egy önkényesen megállapított életkortól, hanem a már valóban beállott pubertás (nemi érés) korától, amikor az ivarmirigyek már érettek, kellene függővé tenni. Ha a külső nemi jellegek hiányoznak, meg kellene vizsgálni az illető nemi szerveit és ha ezek fejletlenek, akkor a büntetés kizárását vonnák maguk után. A vén emberek felelősségrevonását is csökkenteni lehetne, némely esetben pedig teljesen ki kellene zárni.

Hogy az ivarmirigyek nagy mértékben befolyásolják az intelligenciát, az abból a tényből is kiviláglik, hogy a nemileg korán érett gyermek szellemileg is korán fejlődik. Ismeretes előttem egy fiú esete, aki már 6 éves korában nemileg közösülni próbálkozott egy 5 éves leánnyal és aki már 4½ éves korában a világ összes fővárosait kívülről tudta. Az ilyen korán érett gyermekeknél rendszerint az önfertőzés szokását is megleljük. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a természet maga keres segítséget azon benyomások ellen, melyek az ivarmirigyeket érik, s amelyek akkor még nem elégíthetők ki. Ezért tehát az ilyen koraérett gyermekek nevelésére különös gondot kell fordítanunk. Lehet belőlük nagy ember, de nem ritkán a legnagyobb gonosztevők kerülnek ki közülök. Fontos mindenekelőtt, hogy az ilyen leányokat korán adjuk férjhez. Minthogy gyakran már 12 éves korukban is nemileg érettek, nem szükséges husz éves korukig várni; ezt a kort tartom t. i. egyébként a legalkalmasabbnak a leányok házasságára, s erről később még bővebben lesz szó.

Az agymirigynek (hypophisis) és a mellékveséknek a központi idegrendszert gyakorolt hatását már kevésbbé ismerjük, minthogy e jelenségekkel máig még nem igen foglalkoztak. Állatoknál rendszerint a hypophisis kiirtása után csakhamar beáll halál. Az akromegaliához hasonló állapotot mesterségesen előidézni szintén igen ritkán sikerül. Rénon ugyan észlelte hypophisis-tabletták adagolásakor. Hohenegg viszont a hypophisis kiirtásával meggyógyította az akromegaliát. Hogy ennek a mirigynek van befolyása a központi idegrendszerre, azt abból is következtethetjük, hogy megbetegedésekor a kedélyállapotban is változások lépnek fel.

Igy két milliomoson, aki akromegaliában szenvedett, nagyfokú kapzsiságot vettem észre. Ha ez nem is tartozik épen a milliomosoknál a feltünő jelenségek közé, – valójában talán gyakrabban látjuk náluk, mint másoknál – mégis meg kell jegyeznem, hogy betegsége előtt e két ember igen költekező volt. Nagyfokú bizalmatlanságuk minden iránt, szintén csak betegségük után lépett fel. Egy másik betegnél pedig – ezt az esetet Dercum tanárnak köszönhetem – nagyfokú vonakodás lépett fel minden ujítás iránt. Egy sok ezer embert foglalkoztató philadelphiai gyárnak egyik főnöke sok bosszuságot és tetemes anyagi kárt okozott vállalatának azzal, hogy fentemlített betegsége felléptekor új gépek gyümölcsöztető beszerzésétől határozottan elzárkózott; egyébként is elégedetlenséget keltett bizalmatlankodó felléptével. E betegségnek más eseteiben viszont, melyet újabb vizsgálatok szerint a hypophisis túltengése okoz, az intelligencia nem szenved kárt, sőt néha szokatlanul magas szinvonalon áll. Egy bécsi barátom tizenhat év óta szenved jellemző akromegaliában, melyhez súlyos cukorbetegség is járul. Habár jellemének többi vonása a fenti értelemben megváltozott, intelligenciája, gondolkozási képessége és megfontoltsága oly kitünő, hogy komolyabb ügyekben én és mások is tőle kérünk tanácsot. Dacára a nehéz szenvedéseknek, melyeket betegsége okoz, – már csaknem teljesen megvakult – bölcsesége és nehéz helyzetébe való beletörődése bámulatos. Más szerzők is, mint Gibson, felemlítik ezen betegek intelligenciáját.

A központi idegrendszer számos elváltozását észlelte több szerző, így Tizzoni is, a mellékvesék kiirtásakor. Én magam is az Addison-kórban szenvedő néhány betegnél, melyet tudvalevőleg e mirigyek elváltozása okoz, nagyfokú bágyadtságot, általános lelki depressziót és csökkent intelligenciát figyeltem meg. Jellemző egyébként e betegre a folytonos fáradtság érzése is.

4. A vérmirigyek befolyása az átöröklésre és a hosszu életre.

Némely ember, ámbár mérsékelt életet folytat, keveset eszik és az alkoholtól távol tartja magát, mégis korán vénül. Mások viszont magas kort érnek el, dacára hogy egész életükben mohó evők és ivók voltak. Ismerek egy csaknem nyolcvan éves angol kollegát, aki egy utazásunk alkalmával, miután nagy étvággyal hat fogást evett, hozzá egy egész palack bordeaux-t ivott, azután rágyújtott egy nagy szivarra és a fáradtságnak minden különösebb jele nélkül folytatta a harminchét órás szakadatlan utazást. Az ilyen esetek azonban kivételek és onnan erednek, hogy az illetőknek megvan az a szerencséjük, hogy apáik örökségéből költekezhetnek. Nemcsak vagyon, de egészség is örökölhető a szülőktől. Maga a jellem és a külső fellépés, különösen a test nagysága is örökölhető. Termetünk és egészségünk a vérmirigyek belső kiválasztásával függnek össze, amit már kimutattunk; minthogy pedig ezek a tulajdonságok örökölhetők, feltehető, hogy a vérmirigyeknek ezen alkotóképessége is örökletes. Az 1904. évi német belgyógyászati kongresszuson kimutattam, hogy mily gyakran fordul elő a vérmirigyek betegségeinek öröklése. Ezt látjuk pl. a Basedow-féle betegségnél; ebben az esetben a betegségben szenvedők gyermekei, különösen az ivarérés után, nem ritkán kis golyvát kapnak. Gyakran kidülledt szemük (exophtalmus) van és oly idegesek, hogy nagyobb izgalom után felléphet náluk a Basedow-féle kór. Möbius közli, hogy Oesterreicher egyetlen családban 9 Basedow-kóros beteget észlelt. Más szerzők is hangsúlyozzák egyébként e betegségnek gyakori átöröklését.

A hypophisis betegségei is örökölhetők néha. Bonardi, Schwoner és mások említenek oly eseteket, amikor az akromegália mint öröklött betegség lépett fel. Ilyen a cukorbetegség is, amit tudvalevőleg szintén a vérmirigyek elváltozása okoz. Myxödémás betegek gyermekei rendesen veleszületett myxödémában szenvednek, kretineknek pedig kretin gyermekeik születnek. Lanz ismerteti egy asszony érdekes esetét, akinek 40 éves koráig két egészséges gyermeke volt, azután golyvát kapott és később egy szintén golyvás gyermeknek adott életet.

Oly szülők gyermekei, akik a pajzsmirigy elváltozásában vagy idült kahexiás betegségekben (sorvadás, malaria, syphilis stb.) szenvednek, lassan nőnek, szellemileg, testileg visszamaradnak és könnyen szereznek ragályos betegségeket, különösen tuberkulózist. Ez onnan ered, mert az ilyen gyermekeknél a pajzsmirigynek veleszületett sorvadása van jelen, amit Perrandó és Garnier mutattak ki. Ilyen kedvezőtlen alkotású pajzsmirigy öröklése magyarázza azt is, hogy miért vénülnek meg felnőtt korukban idő előtt az ilyen gyermekek és a ragályos betegségeknek könnyű megszerzése folytán miért halnak el oly korán. Hogy a pajzsmirigy tulajdonságai örökölhetők, azt kísérletek is bizonyítják. Lanz Amsterdamban kiirtotta több kecske pajzsmirigyét és azt találta, hogy a gödölyék ezután lassan fejlődtek.

Nem ritkán ugyanazon családban találkozhatunk a vérmirigyek különböző megbetegedéseivel; pl. előfordulhat, hogy ugyanazon család különböző tagja cukorbeteg, óriásnövésű vagy Basedow-kóros. Leggyakrabban a cukorbetegséget és a Basedow-kórt láthatjuk egymás mellett. Két ugyanazon magyar városban élő cukorbeteg apának leányainál kis golyvákat vettem észre, továbbá a Basedow-betegségre oly jellemző vékony, hegyes ujjakat, aminők Perugino Madonnájánál láthatók; csak még a szívműködés rendetlensége hiányzott, de azt hiszem, valamely hirtelen lelki izgalom ezt a még szunnyadó bajt is előidézhette volna. Igen értékes Pelnek egy családon tett megfigyelése, ahol az apa syphilitikus, a leány myxödémás, a fiú pedig óriásnövésű volt. Feltünő bizonyíték ez ahhoz a már régebbi munkáimban tett kijelentésemhez, hogy a vérmirigyek, – jelen esetben a pajzsmirigy – és a hypophisis között szoros összefüggés áll fenn.

A vérmirigyeknek nemcsak a rossz, hanem a jó tulajdonságait is örökölhetjük. E jó tulajdonságok öröklésén nyugszik számos családnak folytatódó hosszú élete. A hosszúéletűség nagy mértékben függ attól, hogy vajjon a mirigyek egészségesen működnek-e; a többi az egészséges életmód dolga. Természetesen az egészséges életmód jótékonyan befolyásolja e mirigyek működési képességét; az azonban nem vitatható el, hogy ez utóbbiak veleszületett egészsége kedvező körülmények között egészségtelen életmód mellett is hosszú életet biztosíthat.

Ha pedig a hosszú élethez e mirigyek egészsége szükséges és ha ez az egészség öröklékeny, – ehhez pedig a fentiek szerint kétség nem fér nem fér – akkor szükségképpen következik, hogy a hosszú életet is örökölhetjük. Számos egyénnél, akik 100 éven felül is eléltek, láthatjuk, hogy vagy őseik, vagy utódaik, vagy akár rokonuk is magas kort ért el. Ime néhány példa:

Amikor egy Jenkins nevű embert 160 éves korában törvény elé idéztek, hogy egy 120 év előtti eseményről kihallgassák, két »gyermeke« kísérte, kik közül az egyik 104, a másik 100 éves volt. 1724-ben Temesvár közelében meghalt egy Petraz Czarten nevű ember 185 éves korában és egy 95 éves fia gyászolta. Egy későbbi fejezetben bővebben fogunk még megemlékezni a híres Thomas Parr-ról, aki majdnem 153 éves korában hunyt el; egy női ivadéka 103 éves lett. Surrington József nevű földmíves, aki 1797-ben halt meg Bergen közelében és 160 éves volt, fiatal özvegyet és egy 9 éves, de egy 103 éves fiút is hagyott hátra. Az 1692-ben egy finn faluban elhalálozott Millamow Mária csaknem 115 éves volt; fivére 108 évig élt és összes többi rokonai, illetve utódai magas kort értek el. Thouret János katona számos csatában szerzett sebei dacára 104 évig élt; anyja 118, egy nagybátyja 130 éves lett.1) Ismerek egy családot, ahol a nagyapa 96 éves volt, hét fia életéveinek összege 600 év és egy még élő leánya szintén igen öreg már. Az én szűkebb családomban is otthonos a hosszúéletűség. Anyám apja 105 éves korában halt meg; három gyermeke jelenleg 96, 86 és 83 éves és még mind igen erőteljesek. Apám atyja megérte 82. életévét; ő maga 84 éves; egy fivére 96 éves, egy nővére pedig 82 éves korában halt meg.