Bálványos-vár: Történeti regény

A KÖTÉS.

A felkelő nap első sugarai kivillantak a keleti havasok mögül, rózsaszinű fátyolt szőve a ködös erdőhátak és völgyek fölé. Az első napsugárra egyszerre szólaltak meg a bálványosváriak és a torjaiak csatakürtjei. A felvonó hid csattogva ereszkedék alá a várkapúból; de a ki előjött rajta, az nem a bajvivó dalia volt, hanem a lefátyolozott nő, ölében a kis gyermekkel, a kit palástjával betakart.

Keresztyén rend szerint még nem volt ő az urának megesküdött felesége, oltár előtt összekötve, áldással elbocsátva: azért illett, hogy fejét fátyollal borítsa és gyermekét palástja alá rejtse.

De a ki a két hárs mögül eléje jött, az sem a másik bajvivó levente volt ám, hanem egy másik asszony, a ki pedig szigorú orczával, kevély lépésekkel közeledett felé: egyik kezében zöld hársfaágat, másikban az aranycsákányt tartva, mint illik a nemzetség fejéhez és anyához, a ki ura és birája huszezreknek s azonfölül az ő leányának, s a míg egyik kezével békét ajánlani, a másikkal itéletet hozni az ő hivatala.

De a mint szembejutottak egymással, s a mint Imola a kis fia arczáról feltakarta a palástja szárnyát, a mint ez nevető orczával öreg anyja felé nyujtá két kis kláris kezét; de elfelejté Mike Sára a maga rhabonbáni hivatalát egyszerre, s eldobva zöld ágat, aranycsákányt, mindent a kezéből, úgy kapta az ölébe azt a kis porontyot, mintha neki hozták volna. Imola térdre esett az anyja lábaihoz, s aztán Mike Sára is odatérdelt le melléje s úgy siratták el együtt ketten azt az örömmagzatot. Mind a kettő elfeledte azt a sok szép okos beszédet, a mit a két ellenséges tábor előtt szükséges volna elmondani.

De hiszen többet értettek azok ebből az örömsirásból és ölelkezésből, mint minden ékesen szólásból, s nem kellett nekik ennél a példánál nagyobb buzdítás: Opour Szilamér elveté a paizsát, úgy rohant ki a várkapun, és szemközt eléje, épen úgy, vért nélkül sietett Mike Andorás, s a hol egybetalálkoztak, átölelték egymást, de nem hogy megbirkózzanak, hanem hogy megcsókolják egymás szakállát.

– Én megbocsátom neked hugom elrablását.

– És én megbocsátom neked testvérem halálát.

Azzal egymás jobbjába csaptak s megköték a békét.

Az egész nép idekinn rákiáltá, ezt látva, háromszor a Jézus nevét; Bálványosvár falai háromszor adták vissza e kiáltást: talán nem is a falak, hanem a falakon álló nép.

A keresztyén táborból előjött az esperes, a barát, még Kőrös apó is előkullogott, a mint látta, hogy itt nem lesz verekedés; aztán meg a bélpoklosok szerzete teljes számban: a Bálványos-várból pedig kivonultak a táltosok, a horkáz, a billogos, a kádár, a gyula, meg a garabonczok; s «áldás békességgel» üdvözlék a keresztyén papokat. Kájon horkáz jelenté az esperesnek, hogy a bálványosi tuhudún nép kész fölvenni a keresztséget, áttérni a Jézus hitére: az ősz rhabonbán, Kevend óhajtja, hogy ő maga mártassék bele előljáróképen a szent patakba.

– No nem bánom, mondá Szilamér, én is odahajtom a fejemet a viz alá. Elfogadom mennyei vezéremül a Jézus Krisztust, mert derék ember volt.

– Isten! Isten! édes fiam! Igazíták őt helyre az esperes is, meg Sára asszony is.

– No hát annyival derekabb ember volt, hogy úgy vitte a földi életét, hogy Istenné lett. Megismertem az útját, megszerettem: követem. Hanem azt az egyet engedjétek meg nekem, hogy az öreg Istent, a kit ti Jehovának, Zebaothnak neveztek, hadd hivjam én azt ezután is magyarok Istenének!

Az esperes jó ember volt, egybe ráállt, hanem a barát nagyon szítta a fogát: nem járja ez.

– Aztán még egyet hagyjatok meg a kedvemért. Lemondok mindenféle pogány áldozatokról; viz mellett, tűz mellett, nem tartok semmiféle bálványokat: a mik voltak, azokat mind elrejtetem a föld alá, a hol senki rájuk nem talál többet; hanem azt az újtűzgyujtó ünnepet hagyjátok meg nekünk; úgy kivánja azt a mi szivünk! Senkit sem bántunk meg vele. Inkább adjatok neki valami szent nevet, teszem fel: «Pilátus-égetés!» ’sz az is szent volt, benne van a crédóban.

Az esperes arra is kezet adott, s ekkor aztán szent volt a szövetség, s annak a megpecsételésére Szilamér lehuzta a csizmát a lábáról s azt megtöltetve borral, ráköszönté a szentháromságra, az «atya» helyett a «magyarok Istenét» tisztelve.

– De hiszen ez schisma! szörnyülködék el Rhadamantus barát.

– Persze, hogy csizma, mondá az esperes. De azért csak igyunk belőle, ha ránk köszöntik.

– Sed hoc est magnum schisma!

– Hát iszunk belőle «magnum áldomás».

S biz a Szilamér csizmája szépen körbejárt az atyafiak közt, békepohár gyanánt, s egy sem ijedt meg attól, hogy ezt a nagy poharat egy hujjában kell kiüríteni.

Szilamér aztán úgy követte mezítláb, a hogy illett, a szent atyákat a szent forráshoz, hogy a szent keresztséget elfogadja, s azután mindjárt a szent oltárnál a házasság szertartását is egész ünnepélyességgel végrehajtatta magán és Imoláján. Mely után a kis fiát is megkeresztelték, apjával egy névre Istvánnak, (a szent királynak a nevére) s egyuttal törvényes szülöttnek nyilváníták; a kis «maga jött» emberkének nagy bámulatára.

Végül aztán össze-vissza kereszteltek minden lelket; napestig eltartott az Istenes szertartás: arra megint következett, egy füst alatt a keresztelői radina, a lakodalom, meg a békekötési áldomás. De már ez eltartott egy hétig. És bizonyára mindezek Istennek tetsző dolgok valának.

BÁLVÁNYOS-VÁR.

Már ezek után, ha igazi mesemondó volnék, csak azon végezhetném a derék Opour Szilamér István, meg az ő szép Imolája történetét, hogy «éltek haltak, tojáshajba kerekedtek», de minekutána ez az egész olyan igaz történet, a minek tanulsága is van, el kell még mondanom, hogy mi történt továbbat Bálványos-várában.

A hogy a két ellenséges család kibékült egymással, úgy az ő népeik is bevették az egyezséget s éltek volna aztán szép egyetértésben, ha nyugton hagyták volna őket. Hanem hát örökösen bajoskodtak velük majd a püspökök, majd a vajdák, majd az esztergomi primás, majd a nádorispán az őrégi székely szokásaik miatt, a székely pedig az igazait nem hagyja. Egyébként is fenekestül fel volt fordulva már az egész ország. A nemesek veszekedtek a főurakkal, a főurak a főpapokkal, a népség valamennyivel s valamennyien a királylyal; a német lovagok dulakodtak a székelyekkel, mind a ketten a szászokkal, mind a hárman a magyarokkal, mind a négyen a kunokkal, s mind az öten az istentelen adószedő szaraczénokkal, ismáelitákkal: római és görög keresztyének, ariánusok és patarenusok, zsidóhitű kazarokkal egyben, czivakodtak a mennyország fölött, s a mellett elfeledkeztek földi édes hazájukról, jó Magyarországról.

Egyszer aztán az ur Isten megharagudott, fogott egy nagy szivacsot a kezébe, s letörölte valamennyi ákom-bákot a tábláról. Batukhánnak hitták ezt a nagy szivacsot. A mongol csorda végigseperte az egész országot, népet vérbe fojtva, városokat hamuvá égetve. Ekkor veszett el Kuthen vezér is.

Hanem ez az egész vérözön nem volt képes Bálványos-várát elpusztítani!

Minden erős bástya, minden sziklavár leomlott a tatárok előtt, de Bálványos-várt nem birták megvívni. A székely férfiak, a székely asszonyok, a két hős, Opour és Mike, meg a két vitéz Őrpata asszony vezetése mellett véres fejjel verték őket vissza, s tetemhalmot raktak a leölt ellenség csontjából. Nem hiába izente azt nekik magyarok Istene: «veletek harczolok!» A pogányvár, a bálványok tornya volt az utolsó bevehetetlen mentsvára az egész székelyföldi keresztyénségnek.

És még azután is sokáig az maradt.

Századok folytak le; Bálványos-vár hatalma nem csökkent. Az Opour rhabonbánok törzséből, az Apor-család nagy terebély fája sarjadt elő. Az Árpádfiág kihaltával olyan hatalmas lett Apor vajda, hogy a király, Bajor Ottó őt választotta ki, a kinek támogatásával királyi székében megöröködjék, s nem sajnált Budáról lefáradni egész Bálványos-váráig; még a szent koronát is magával vitte, s királyi kezét ajánlá fel Apor leányának. De Apor vajda, lakodalom helyett börtönre vetteté a királyi háztüznézőt, s addig ki nem bocsátá, míg alá nem irta, hogy a koronáról lemond: akkor hagyta futni, a koronát pedig ott tartotta magánál: ott állt az abban az ajtótlan, ablaktalan toronyban, nem is adta ki, csak igen szép kérésre, erős fogadásra az utána felemelt királynak.

S még azután sok századig fényeskedett Bálványos-vár ősi pompájában. Csak a Rákóczy korszakban tudták elpusztítani a labanczok. Most már csendes tartomány lett belőle.

Itt ülök a kövön, a mi onnan esett le az istenek tornyáról. Szép zöld a mohától! S nézem a falakat; hallgatom a vércsék vijjogását: iharfák zúgását…

… Héj te öreg Isten! Magyarok istene! Emlékezel-e még arra, a mit Opour Kevendtől izentél a nap mezejéről?! Vagy te is azt mondod: «régen volt az: talán nem is igaz!»

JEGYZETEK.

Érzem a szükségét, hogy e regényem bevégeztével az olvasónak valamit mondjak, arra a kérdésére, hogy «hát mi volt ez?»

Regény a magyar mythologia korszakából.

De hát van magyar mythologia?

Könnyü plastikai alakot adni a római, görög, egyptomi bálványimádás korszakából megelevenített regéknek; lehetséges az még a teuton, scandinav pogány világ ábrázolásánál is: van azoknak egész irodalma. – De a magyar mythologia után csak tapogatózni lehet: annak a véghangjait csak szájhagyomány őrzi. Két összetalálkozó rímből ki kell találni az egész verset.

És aztán maga a történetünk is az árpádkori első századokban, még inkább a vezérek korszakában, jobbadán szájhagyományok gyüjteménye: hitelességük fölött sohasem szünnek meg vitatkozni a tudósok.

Az én történetem ugyan csak regény, s tehetném azt, hogy arra a nagy szabadalomra hivatkozzam, a mi a költőknek mindent megenged.

Azonban ez úttal nem akarom magamat abba a gyanúba keverni, mintha én is neki szabadítottam volna képzeletem hyppogryphjét, hogy kalandozzon be ismeretlen álomországokat s aztán szaporítsam én is a meséket, hanem azt tettem, hogy összegyűjtöttem mindenünnen, a mi csak e korszakra visszavezető, mesét, adomát, hagyományt mások felfedeztek, s ezeknek a halmazába beleélve magamat, igyekeztem azokból egy hangulatot kitalálni, a mi egy mesés korszakot reálissá, felfoghatóvá tesz. Erre az adatgyűjteményre visszatekinteni még abból a szempontból is kötelességem, hogy azon irótársaim iránt elismerő legyek, a kiknek fáradságos buvárkodása segélyemre szolgált.

Magát a történet alapmeséjét, az Apor és Mike család között előfordult leányrablást, a rákövetkezett várostromot Bálványos ellen, az Opourok keresztyén hitre térését, találtam Orbán Balázs, «A Székelyföld» czímű nagybecsű művében a III. kötet 88. lapján. De ugyanezen történetnek valódiságát mind háromszéki, mind csiki ismerőseim is bizonyítják. Orbán hivatkozik idézeteiben Kőváry László Erdély régiségei czímű munkájára (189. l.), továbbá Okolicsányi Decreta et Vita Regum Hungariæ czímű munkájára, II. k. 160 lap. A két előbbi megegyezik abban, hogy a Mike leányt azért nem akarták a bálványosi Opourhoz adni, mert az pogány volt. Megerősítik azt a kimenetelt, hogy az összekoczczanás véres bonyolulata a nőrabló keresztyén hitre tértével lett megoldva.

A regényiró feladata volt az akkori magyar pogány és keresztyén szokásokat, fogalmakat, erkölcsöket plastice előállítani, hogy egy ilyen korszakidomító megtérés, földfeletti csodák nélkül érthetővé legyen. Hogy ez mennyire sikerült, azt az olvasó itéletére kell biznom. Én csak a kútforrásokat nevezem meg, a mik segítségemre álltak.

* * *

3. lap. Fergetyü vár. Orbán B. Székelyf. I. köt. U. o. Ikavára leirása.

4. l. Vízhajtotta szövőszék, zengő kút. Orbán B. Székelyföld I. köt., előbbi Zsombori kertben, utóbbi Maros-Vásárhelyen. – Bodor.

6. lap. Nyolczforintos tó. Mikor az a tó magától kiárad s elönti a vidéket, olyan éhinség következik az országra, hogy a búza köble felmegy 8 forintra: Orbán. B. Székelyföld.

6. lap. Magyar Csillagnevek. A miket Lugossy gyűjtött össze, teljes gazdag számban feltalálhatók Ipolyi M. myth. Adalékok rovatában 582–3. lapon.

7. lap. Perestáldó. Bilochus. Ipolyi Arnold. Magyar mythologia.

10. l. Szivárványon átmenni. Ipolyi M. myth.

8. l. A mely székely aszszony idegenhez megy nőül, azt a birtokából a szomszédai kibecsültetik. Orbán B. Székelyföld. I. k. Előszó.

14. lap. Tuhudunok. A pogány magyarok székely elnevezése. Orbán B. Sz. f. I. k. 45. l.

7. lap. Székelyek kőre vésett alaptörvényei. Szabó Károly (Új magyar múzeum 1854. 401–402. l.). Ezek voltak. 1. Egyedül Árpád fiágát illesse a főhatalom Pannoniában. 2. A mely földet valaki saját kezével szerzend, sajátja legyen, mit közerővel, osztassék fel igazságosan. 3. Az ügyek a nép egyetértésével végeztessenek. 4. A ki a fejedelemnek tett hitet megszegi, fejét és vagyonát veszítse a főrabonbán áldozata előtt, ki a rabonbánok méltósága ellen vét, tűztől-víztől eltiltassék. 5. Ha valaki a rabonbánok, vagy a horkázok közül a nemzet ellen törne, az Upolet nemzetségből választott rabonbán itélete alá essék. 6. Ki a főrabonbán áldozatára meg nem jelenik, kettévágassék. – Ezen Zandirhám és Árpád közötti szövetség pontjai kőpaizsokra metszve, tétettek le Buda várában, Erdélyben.

8. lap. Német lovagok. Ezeket II. Endre király hozta be, a szentföldi hadjáratából Syriából, s a Bárczaságon letelepíté. Azonban itt oly garázdálkodásokat követtek el, hogy IV. Béla már kénytelen volt őket az országból kikergetni, s váraikat lerombolni. – Bővebben minden magyar történetirónál.

11. lap. Pogány kunok viselete szokásai. Hormayr. Goldene chronik 3. Münchner h. bibl. ad. a. 1279. Ipolyi A. m. myth. LV. A IV. Béla idejében bejött kunok Kuthen vezér alatt, nemcsak konokul ragaszkodtak pogány vallásuk és szokásaikhoz, de általuk a pogány elem, a többi szomszéd magyar népség között is elharapózott. – (Hosszú hajat és aszszonyos szoknyafélét viseltek).

12. lap. Őrpata, (Eurpata) magyar neve az «amazon»-nak Herodot szerint.

12. lap. Rapsonné, Venetúrné. Rapsonnéról szól a monda, hogy a Dromó ördögnek azt igérte, hogy ha neki egy utat épít a várától Kolozsvárig, ád neki egy hegy aranyat, s egy völgy ezüstöt; mikor készen volt, a most is látható merész út hegyen-völgyön keresztül, akkor a tenyerébe tett egy ezüst pénzt, az ujja hegyére egy aranyat; ezzel fizette ki az ördögöt. Veneturnéról lásd. Kővári László Erdély régiségeit.

13. lap. Alurimna. Ipolyi Arnold magyar mythologiája. A magyar pogányvilág hadnemtői lehettek.

14. lap. Eskü a kutyára. Bajor püspökök levele János pápához (Ludwig script. II. 367.), a tótok panaszkodtak, hogy a magyarokkal kutya- vagy farkas-áldozat mellett kötöttek szövetséget és esküt. Ipolyi A. u. a. áldozatok rovat alatt még bővebben.

15. Áldozó kehely, szerecsendió. Orbán B. Székelyföld II. 58.

14. Orsóalakú pénz. Mintegy 8 év előtt Olasztelek mellett Tortománál pásztorfiuk két üstöt találtak a földben, tele orsóalakú arany rudacskákkal, miket az akkori Beczirker Sz. A. elvétetett tőlük, ő maga gazdag lett utána; a kolozsvári muzeum csak nagy bajjal kapott meg egyet e műkincsből. Az érmészek kezdetleges pénzeknek állítják ezeket, mik a barbár népeknél voltak forgalomban. – Orbán B. Székelyföld I. köt. 222. lap.

21. Maksai domb. Benkő József szerint a régi székely gyülések székhelye. Orbán B. szerint ezen gyülések az Isten szabad ege alatt tartattak, hol ülőpadokul szolgáló lapos nagy kövek voltak elhelyezve.

Alig félszázada, hogy e kövek meg voltak, s a Maksán tartott presbiteri ülés még ezen classicus köveken ülésezett. A nép tisztes senatorait a harczfiak kivont kardokkal vették körül.

22. lap. Varázsdob. Orbán B. III. köt. 142. lap.

22. » Arany csákányok. – Háromszék levéltárában. 1840-ben találtak Barátos közelében egész csoport arany csákányt, miket régészeink hun emlékeknek tartanak; ezek 4000 arany sulyt vetettek. Belőlük csak egy lett megtartva a bécsi Ambrasi gyüjtemény számára, a többi elkallódott a hivatalnokok kezén.

(Több helyen.) Ökörbőrre írt végrendelet. Kéri Lajos a XIII. században kelt kéziratában leirja a budavári sziklaüregekben talált, kővértek maradványait, az állatbőrökre tett irások, rajzolatok töredékeit. L. Felsőmagyarországi Minerva 1828. VI. füzet 1742. l. Orbán B. Székely f. I. köt. 62. lap.

(Több helyen). Hun irás, régi székelybetük. Még most is láthatók az ardaki templomon. Orbán B. I. k. 124. l. Felirat a hátulsó kar feletti koczkában régi székely betükkel, miket keleti módra jobbrul-balra kell olvasni. E. ka. i. a. n. s. u. M. s. u. i. gy. r. o. e. G. n. e. t. s. I. z. a. gy. Georgyius Muzsnai, csak egy az Isten. Deus. VI. köt. Orbán művében az eredeti székely irásjegyek is közölvék. Ugyanazok megtalálhatók Kállaynál.

23. lap. Székely nemzetségek. L. Ipolyi Arnold M. myth. Kovachich. Script. I. 339. l.

25. l. Újszülöttek állát vassal sütögetik. A hunoknál minden fiugyermeknek arcza vassal felmetszetett, Ammianus Marcellinus szerint, hogy a szakálnövés meggátoltassék; Callimach szerint tüzes vassal, hogy szokjék hozzá korán a fájdalmas sebekhez. Dussieux-nál ez már azt jelenti, hogy a gyermekek arczai szörnyeteggé torzíttassék. Ipolyi véleménye szerint leghelyesebben Istennek felajánlásul. – U. a. a tűz feletti felavatás szere. – A vándor-czigányoknál ez most is divik.

27. lap. Druzsilla és Burzon rabonbán. Orbán B. Székelyföld. I. 173. l.

30. lap. Tűzbe tett kéz, tisztaság próbája. Pogánykorból származó ordaliai szertartás. 1550-ben Martinuzzi kiadatta ez ordaliai itéletek egész sorozatát, mik egészen scytha szokásokról tanúskodnak. Ipolyi A. M. myth. 197. l.

32. lap. Boszorkányok szokásai. Ipolyi Arnold. M. myth. A szegedi boszorkánypör adatai nyomán.

32. lap. Vegyegni, székely tájszó, őgyelegni: péld. ködben.

33. lap. Kiguvadni. Mikor a fegyver magától kiugrik a tokjából.

33. lap. A holdról való mese. Ipolyi A. M. myth.

35. lap. Madárének utánzás a templomban. Ditrói templomban. Orbán B. Székelyföld. II. k. 117. l.

41. lap. A szent Anna taváról szóló néprege. Orbán B. Székelyföld. III. k. 75. l.

44. lap. «Jeddre ne!» Ismert székely kihivó szó.

44. « Fóta. Egy hosszú szövet, melyet válltól csipőig rézsút viseltek a székely nők öltözetük felett. Orbán Balázs, Székelyföld.

45. lap. Álmost megégették a magyarok bejövetelükkel. Almus in patria Erdeel occisus est, non enim potuit in Pannoniam introire. (Budensis 37. stb.). Lásd Ipolyi A. M. m.

46. l. Czifra asszony = tündérnő.

47. l. Bálványos vár. Orbán B., Ipolyi A. és saját jegyzeteim nyomán.

48. l. Félig hal-, félig ember-alakú bálvány. A Kalandos patak áradásaikor csodás alakú köveket sodor magával, van egy Zeykné udvara körül, mely egy syrén alakját úgy utánozza, mintha szobrász idomította volna. – Orbán B. Székelyföld, IV. k. 30. l.

48. l. Özönfa. Melyet az áradozó Feketeügy minduntalan felszinre hoz. Óriási 3–4 öl átmérőjü törzsek, ébenfeketék s a kövesülés első szakában oly kemények, hogy alig faraghatók: a nép özönfának nevezi.

49. l. Kőkutya. Ipolyi A. M. myth. 550. l.

49. l. Balita. Ezüst bálványka, mit a vőlegény menyasszonyának ád. Ipolyi A. M. myth. 502. l.

49. l. Furuzsina. Csodaerőt kölcsönző székely tündérnő. Orbán. B. Székelyföld.

51. l. Új tűz gyújtás. Tűzáldozat. Tűztisztelet. Ipolyi Arnoldnál. M. myth. 188. l. – Pozsonyi missale: «az új tűz megszentelése után az egész városban eloltatott a tűz, s helyette a megszentelt tüzet osztották ki. – Ha sokáig tűz nem gerjeszthető dörzsölés által, gyanu támad, hogy valahol még el nem oltott tűz gátolja az elem előtünését. Két szűz fiu idézi elő a tüzet; s ehhez kilenczféle fa használtatik. U. a. Tűzünnepek leirása. Szentivánéji tűz.

52. lap. Tűzosztó kanál. Orbán. B. Székelyföld.

55. lap. A Büdös kénbarlang. Saját jegyz.

61. « A Susogó. Saját jegyz.

65. « Kisebbik uram, pogány szokás. Ipolyi szerint a nők közösségét jelenti a testvérek között, mely állapot a hadkalandor népeknél, a nőknek a férfiakénál kisebb száma miatt gyakran előjön. (Bartal. Com. I. 158).

69. lap. Igrecz. Ipolyi A. M. myth. Nyelvemlékeink a bécsi codex szerint Igrecz = zene. «Igrecz készség». Fúvó szerszám. Koboz = lyra. Hegedü, fides. A «timbora = hárfa. Orbán Balázsnál jön elő.

70. l. Zerezisisten. Ipolyi felemlíti e rézbálványalakokat, de kétségbevonja, hogy hitelesek volnának.

70. lap. Deli ördög. Ráró madár. Ipolyi Arnold, Magyar mythologiája. Szerelem taplója. Csabaire, pilinkó, piritus. U. o.

71. l. Dali táncz. Zajzoni leirása után.

73. l. Papbojtár (népies). Káplán.

74. lap. Assisi Szent Ferencz imája. Th. de Celano olasz latin szövege szerint. Altissimo, omnipotente bon signore: tue son le laude, la Gloria e l’onore, et ogni benedictione. A te solo se confano; et nullo homo e degno de nominar te. Laudato sia Dio mio signore con tutte le creature, specialmente messer le fratre sole: il quale giorna et illumina nui per lui, et ello e bello et radiante con grando splendore: de te Signore porta significatione, Laudato sia mio Signore per la luna et per le stelle: in cello le hai formate clare et belle. Laudate sia mio Signore per fratre vento, et per l’aire et nuvolo et sereno et omne tempe: per le quale dai a le tue creature sustentamente. Laudate sia mio Signore per sorore aqua, la quale e multe utile et humile et pretiosa et casta. Laudato sia mio Signore per fratre poso, per lo quale tu illumini la nocte: et elle e belle et jugundo, et robustissimo et forte. Laudate sia mio Signore per nostra madre terra: la quale ne sostenta et guberna et produce fructi et coloriti fiori et herbe.

75. lap. Gönczöl szekere, Konrád császár a kocsisa. Ipolyi A. Magyar Myth.

76. lap. Biczebócza. Két oldalra sántikáló.

78. « A Torló. Ipolyi Arnold M. myth.

82. « Birgej. Saját jegyz.

90. « Hazai. Székelyek a menyasszonyt hazainak, vagy hazajinak hiják. Ipolyi A. M. myth.

93. lap. Pogány menyegzői szertartás. Cantu Cæsar; a középkor története. Galambetetés, kenyérmegtörés, fonáleresztés.

96. l. Beszélő csirke. Ipolyi A. M. myth.

97. Keszkenős kigyó. Orbán B. Sz. Föld.

101. lap. Hétféle szinű bab boszorkányok ellen hintve. Ipolyi A. M. myth.

102. lap. Vendégűző dal. Saját jegyz.

103. « Imette = ébren virrasztva.

U. o. Pogány harczosok szokása éjjel a vártán énekelni. Cantu Cæsar. Középkor tört.

105. lap. Elindula Szent Péter Rómába. Erdélyi J. magyar népdalok gyűjteménye.

107. lap. Deés Isten. Székely István krónikája szerint, a magyarok bejövetelükkor háromszor «Deus» nevét kiálták, a mit Heltai krónikája félig-meddig helyre igazít, Gelleji Katona pedig «Deés»-nek mond ki, minthogy a magyarok Deus latin nevét nem ismerhették, s bejövetelük helyén van Deés városa is.

107. lap. Furusvize, Ikafalva leirásánál, a Furus vizének mesés eredete, csodatevő hatása. Orbán B.-nál Székelyföld III. k. 93. lap.

107. lap. A megölt ellen szolgál a más világon a legyőzőjének. (Turóczy 2. 25. Bud. 56)

107. lap. Adósságát megfizető halott. Ipolyi Arnold, M. mythologia.

113. lap. Nyillövés a sírba. Ipolyi A. M. myth.

113. « Nőnek férjével együttes eltemetése. Thonusoba példája szerint, a kit pogány hitéért nejével együtt élve siroltatott el István király. – Herodot szerint a scytháknál a vezérrel együtt egyik neje is eltemettetik.

115. lap. Vérrel siratás. Jornandes (49. lap) szerint. L. Ipolyi A. M. m. 549. l. Jerneynél, Ammianus Marcellinus szerint.

115. lap. Halott-táncz. Ungarischer oder dacischer Simplicissimus.

115. lap. Pogány temetkezés. Ipolyi A. Magyar myth. Bél Mátyás Joinville stb. kútforrások után.

117. lap. Szent Anna tava. Saját jegyzeteim.

121. « Szent Gellért püspök. Szabó Károly, Emlékiratok a magyar kereszténység első századából.

122. lap. Csaba királyfi regéje. Holtak harcza. (Lugossy).

123. « Imre királyfi legendája. Szabó Károly, Emlékiratok.

125. « Világzárvirág. Saját jegyz.

U. o. Derendóczia. Nagy tor. Halotti tor. Hunn szó, Vámbéry szerint.

127. lap. Elrejtőzés. Ipolyi A. M. myth.

U. o. Az elgyöngült vezér megáldoztatja magát.

129. lap. Ürgelyukba gyónás a pogányoknál. Cantu Cæsar, Középkor Tört. Ugyanannál a pogány papok az ürgelyukon keresztül hallgatják ki a földisten izeneteit.

135. lap. A selyem Európában. Cantu C. Középkor története.

138. « Karácsonyi népszokások. Saját jegyz.

140. lap. A szamárkiáltás karácsonyi mise alatt. Cantu Cæsar, Középkor tört. IX. kötet 7. fej. – A francziáknál egész zsoltárokat énekelnek a szamárhoz, tréfás szöveggel és egész ünnepélyesen. U. o.

145. lap. Napvágás. Leisser szerint háromszor vágott a magyar fejedelem a nap felé kardjával, trónralépésekor. Bonfin szerint négyszer. Vagner adomái között feljegyzi a budai nagyvezér tréfáját, ki a fejét bekötötte, s borbélyt hivatott, panaszolva, hogy a trónra lépő magyar király az ő fejét megvágta a minap, a mint a levegőben vagdalkozott a kardjával. Lásd Ipolyi M. myth. 258. l.

149. lap. Meghatározva. Népdalban. Úgy meg vagyok határozva, Mint a csikó kantározva, Szabadságom el van zárva.

151. lap. Bélpoklosok világból kizárása. Cantu C., Középkor története.

157. lap. Burdé = Leveles szín.

158. » Orbán mester és a kerti vetemények. Orbán B., Székelyföld. IV. k. 44. l.

160. lap. Futó kuvaszpósta. Saját jegyz.

162. lap. Újszülött körüli babonák. Ipolyi Arnold, M. myth. és saját jegyz.

166. lap. Pogányok hat ördögei. Ipolyi Arnold, Magyar mythologia.

170. lap. Deli ifju legény képében. – Saját gyűjteményemből. Kézirat. Ördögidézési formula: «jelenj meg nekem Deli ifju legény képében és hozz nekem harminczhárom ezer háromszáz harminczhárom aranyat!»

170. lap. Koponyavár. Egyértelmű a pokollal. Lásd Ipolyi Arnold, M. m.

170. lap. Tündelevény = Denevér.

171. lap. Szélanya. L. Ipolyinál.

174. lap. Milling = lidércz. L. Bodor Lajos. Álmos hősköltemény.

175. lap. Hetevény csillagzat = Fiastyuk.

175. lap. Égi ütközetek. L. Szibenbürgerische Chronik. Georg Kraus. II. k. 226. l. «Kegen Sonne untergang zween brennende heere zusammen stossen und streiten.» Cserey Mihály (Hist. 225. l.) «A hegyeken nagy tüzes seregek szörnyű ropogással egymás ellen harczoltanak.» – A mit az okos szász úrnak s a kálvinista Csereynek szabad volt elhinni, talán megengedhető a pogány Opour fiúnak is?

180. lap. Az ördög ellen befalazott nő. Ipolyinál, 526. l.

193. lap. Vérszövetség. Anonymus. V. 6. More poganismo fuerit propriæ sangvinis fusio in unum vas, ratum fecerunt iuramentum. Székely krónika, 277. lap. profusis cæteri lachrymis quasi sangvineis potum præ gaudio celebrantes sumpsere. Ugyanott az áldozó kehelyről: Supremus rabonban poculi calicis supremus conservator. Herodot szerint a kehelybe kardot, nyilakat mártanak (a scythák).

TARTALOM.

• A Fergettyüvár 1
• A vándorló nemzet 6
• Esküdjél meg a kutyára 13
• A Körültáj 20
• A Bábolna istenasszony 35
• Bálványos-vár 47
• A pokol tornácza 55
• A «Susogóban» 63
• A leányrablás 69
• A «torló» 78
• Esküvő a «napnál» 87
• A «nap» és a «kereszt» harcza 96
• A gyásztor 109
• A Szent-Anna tavánál 117
• Crœsus apó 134
• A világ számüzöttei 146
• Háládatlan veréb a fecskefészekbe 157
• Az el nem oltott tüz a kandallóban 168
• Az elrejtőzött 182
• A vérszövetség 193
• A kötés 199
• Bálványos-vár 202