Buda halála: Hún rege

1) Öcscsével. Megszoktuk Budát ifiabb testvérnek képzelni, de csak is megszoktuk. A krónikák egyszerüen frater-t mondanak, s az lehet bátya, öcs egyaránt. A Nibelungen Blődel-e, igaz, fiatalabb; de az nem történet. Thierry Amade (nem tudom mi forrás után) határozottan Budát nevezi frère aînének. Hogy tárgyamra nézve e fölvétel igen háládatos volt, az olvasó meg fog győződni.

2) Keveháza. A hunok fejedelmi temetője.

3) Rof. Így nevezem (Szabó Károlylyal) azon hún királyt, a ki Rova Reuva, Ruas stb. név alatt fordul elő az évkönyvekben. Valószinűleg Rof helység tartja emlékezetét.

4) Garaboncz. Ipolyi gyanitása szerint hadd legyen amaz alárendelt papi osztály, mely áldozatoknál a kézimunkát, bonczolást mit, végezte.

5) Joh, vagy jonhó. Régi szó, jelenti a nemesebb belrészeket.

6) Nézők, (oltárnézők). A babona nyelvén maig fennmaradt szó, noha ma eltérő értelemben.

7) Rovásra hazudni. Maig élő mondás, annyi mint sokat és folyvást hazudni, mintha csak irva volna. Azért mertem a hun irásmóddal (mely rovásra történt) kapcsolatba hozni, daczára mai tréfás szinezetének.

8) Gyöngyvér. Régi pogány-magyar nő-nevet alig-alig talál az ember. Én a váradi regestrum magyar jelentésü neveiben véltem ilyesek nyomára akadni, hol Gyöngy, Gyönyörü stb. fordulnak elő, mint nőnév. Igy lőn szerkesztve a Gyöngyvér, mely annyi mint gyöngy-testvér. Nem a hasonló nevü madárra gondoltam tehát.

9) Odin. A scandináv hitrege fő istene.

10) Nornák. Végzetnők, mint a párkák. Hárman vannak. Egyike a csatán elesett hősöket vezeti Odin lakába (Walkyria).

Hogy Detre itt pogányul beszél, holott a Nibelung-énekben keresztyén, azon nem fog megütközni, ki a régibb Edda énekeket ismeri. Azok még mit sem tudnak ama nagy keresztyénségről, melyben egykorú hőseiket a mai német irók, mint a civilizatio (!) képviselőit, a barbar Etelével szemközt állitani annyira szeretik. A história Theodorich-jának semmi köze e regebeli Detrével.

11) Aszaly. Maig élő szó. Jelenti a népnél a női mellénynek derékon alul függő karéjait (pellempátyait). Ballaginál Zwickel, ruhaereszték. Nálam itt csipkézett, rovátkolt szegély a köntös alján. (A Nagy szótár nem ismeri.)

12) Hún kötés. Átalában mesterséges kötést akar jelenteni, minő a hunoknál lehetett; czélozva a ma is köznyelven forgó kún kötésre.

13) Hadak utja. Tejút az égen.

14) Nagyobbik ura a nőnek férje bátyja.

15) Boza, kám. Mint a hún és kún népek itala emlegettetik a krónikák által. Kölesből erjesztett sörféle folyadék.

16) Huj! huj! Egyike a legrégibb történeti szavainknak. Mint csatakiáltást adja krónikánk a régi magyarok szájába: „diabolica huj! huj! exclamatio.“

17) Menye olykor az idősb fivérnek az öcscse’ felesége, más kifejező szó hiányában. Egyébaránt a nurust jelenti rendesen.

18) Cserge, sátorféle. Perzsa szó, valamint a sátor is. Emlékiróinknál is fordul elő, ily összetételben: csergesátor.

19) Johádzik a fentebbi joh szótul, annyi, mintha szivedzik, szivedezik volna: az az enyhül, engesztelődik. E származtatást méltóbbnak tartom, mint juhászodik (mert a juhász szelid ember!) annyival inkább, mert vidékemen a nép nem mondja: juhászodik, hanem juhádzik, vagy juházik, a mi nyilván más eredetre útal. (A szekér juha is hihetően joha volt, belrésze.)

20) Válasz. Nemcsak felelet (ez a régieknél: választ), vagy elválasztó valami, hanem választás is (L. Szabó D. „Kisded szótár.“)

21) Ketten azaz: kettőjöket. Igy használva már a XVI. századbeli „Adhortatio mulierum“ czimü gúnyversben. „Ha minket isten ketten (kettőnket) összebir.“

22) Öcsédnél. Fiatalabb nő az idősbnek öcs. Innen az öcsém asszony is.

23) Aczéltükör. Nem csak aczélból készűlt tükör, mint a Nagy szótár magyarázza, sőt ilyet a mai nép nem is ösmer, hanem az a gyújtó karika-üveg, melyen, a babona szerint, hetedik gyermek meglátja a földalatt rejlő kincset; és igy tömör testeken keresztül lát vele. Innen vétetett metaphorám. (Meglehet, az aczél jelző is épen gyújtó tulajdonságától ered.)

24) Világfája. Népmeséink is ösmernek ilyet. Ha már a végzet könyvét rováson képzeljük, ez élőfa kérge lehet a legméltóbb hely. A sibylláknál is falevélen volt írva.

25) Tud. Mystikus értelemben. Tudós asszony.

26) Igazándi. A mi komolyan, serio megy, nem játékból. Országos keletű szó, de az irodalom megvetette: ő tudja, miért.

27) Lábol. Nem csak azt teszi, midőn valaki a vizet meglábolja, azaz lábon menve átkel rajta; hanem az úszás egy nemét is, mely csupán láb segitségével történik, a kezek használata nélkül. Igy jár az adoma báró W-ről, hogy efféle úszás közben megberetválkozott. – A kép ily lábolástól van véve.

28) Hogy a táltos nem a keresztyén, nem is más ismert aera szerint számit, hanem valamely költött időszámitás (teszem Hunor és Magyar regekorától) képzelendő: tán fölösleges is megjegyezni.

29) Népmeséinkből vett vonás a földből kinövő kard.

30) „Stella cadit, tellus tremit: en ego malleus orbis!“

A krónikák.

31) Vágja kettő. Helyesen ketté. De úgy is mondják, nálunk csak úgy; s ez által a licentiát igazoltnak vélem.

32) Rend. Tájilag ma is csak sor értelmű. Itt a sátrak sorait jelenti.

33) Nyillal nem felkészülve, hanem nyilhuzás vagy sorsvetés útján.

34) Ajzotta. Nyitotta. Ajtó, ajak.

35) Megapolá: Régiesen; megcsókolá.

36) Két fele dűlünk. Két oldalra; egyik egy, másik más felé; t. i. a nevetés miatt; de a mit nem szükség hozzátenni.

37) Folyam elve. Folyamon túl. Régi. Kolozsvárnak egy része ma is Hid-elve. Igy régen Havas-elve.

38) Kezéhez békéll v. békélik. Számtalanszor előfordul régi könyvekben, s az engesztelés módját jelenti, rendesen kézcsókkal, vagy legalább kézfogással.

39) Lá’-é, vagy lá’-e. Valóban így ejtik Tisza Duna közt, a ládd-e röviditést még inkább megröviditve. S a poesis ne használhatná az ilyet alkalmilag? Másutt kapva kap az ily hangzatos rövidítéseken.

40) Góthol. Tehettem volna; gót-tal s a rím ugy is megjárná. De nagy vidék így ejti a hoz-hez ragot. Az pereljen az én perlőimmel.

41) Olyki. Némely. Ollyik.

42) Mersz, mint a félsz. E kettő él ily formában. Véleményem szerint nem az ige második személye, hanem valóságos főnév, sz képzővel.

43) Erkölcs. Eigensinn. (Itt játék is van benne a jellemhiányra).

44) Sajog. Ragyog. Régiesen. („Sajog mint arany.“)

45) Pandal. Padmaly is; de amaz határozottabban: vizpartban vájt ür.

46) Irdatlan. A népmesék e szava nem oly irdatlan szó, mint látszik. Betücserével annyi mint irg-atlan, a régi irg (jorg) tőből; tehát a. m. irgalmatlan (nagy). Azt gondolná az ember: szemét; pedig lám: kincs.

47) Vűn. Vive. Jogos régi forma.

48) Esennen. Esdőleg. Régi szép szó.