Mikor az ostrom előtt Dobó segitséget kért a szikszói gyüléstől, azt felelték neki, illetőleg Mekcseynek, aki Dobót képviselte:
– Ha elegen nem voltatok, minek maradtatok a tisztségben! Ha megettétek a koncát, igyátok meg a levét is!
A két kapitánynak az volt erre a felelete, hogy az ostrom után mind a kettő lemondott.
Egész Európa tapsolt és ujjongott a győzelem hallatára. A királyt mindenfelől üdvözlő levelek dicsérték. A töröktől elfoglalt zászlóknak csodájára jártak a bécsiek. (Az Ali pasa bársonylobogója bizonyára ma is ott van a Habsburgok egyéb győzelmi jelvényei között.)
A király leküldötte Egerbe Sforzia Mátyás főkapitányt, hogy Dobót és Mekcseyt maradásra birja. De ezek hajthatatlanok maradtak.
– Kötelességünket megtettük, – mondotta Dobó. – Bár mindenki úgy megtette volna! Adja át ő felségének tiszteletünk és hódolatunk kifejezését.
A király azután Bornemissza Gergelyt nevezte ki Dobó helyére Egervár főkapitányának.
Vége a regénynek.
1) Egy köböl bor 16 pint vagyis félakó.
2) Ma rác templom.
3) Szederkényi s más történetirók is Királyszéknek a mai pástot tartják, ahol a dézsmaház van. Ez a tévedés Tinódytól indult ki, mert ő irja:
Csakhogy amint a további sorokból kitünik, Tinódy nem tudta magát jól tájékozni. Azt mondja ugyanis:
A város akkor sem volt délről, hanem nyugotról. Délről Almagyar falu volt. Az összes térképek ezt mutatják. A város kerités fala hozzá volt épitve a várhoz. A pástról (akárki meggyőződhetik egy pillantással) nem lehetett a templom épitését nézni. A király a mai sánci iskola tájékán ülhetett. Eszerint ha Tinódy délre mondta a várost, ez a domb az ő déli irányának az északja: ez a domb a Királyszéke.
4) Semmi se bizonyitja azt, hogy valamely nóta abból a korból való, amelyben először lekottázták.
5) Vadaskert volt a mai Érsekkert.
6) Ma kicsike falu van a jobbágy házak helyén, s ez a falu arról nevezetes, hogy egész télen át nem látja a napot.
7) Budai Ferenc azt mondja, hogy Tinódi és más történetirók hibásan irják Jakabnak.
8) Istvánffy és az ő nyomán a történetirók hibásan irják, hogy Tarjáni Kristóf fejéről lőtték le az aranyos sisakot. Tinódi a két apródot világosan megkülönbözteti, s megirja, hogy Kristóf apród a Bolyky-bástyához futtában esett el