1 Szerző ezen mondását: «blanc bonnét» et bonnét blanc», amely közmondás ezt jelenti: egyik olyan, mint a másik, egyre megy; a magyar nép által használt «szűrdolmány» és «dolmányszűr» közmondás által vélem megközelítőleg visszaadni.
2 A L’Action Francaise royalista és antiszemita lap, amely a forradalom érdekében agitál.
3 Damilaville, Voltaire barátja.
4 La Tournelle (chambre de la Tournelle; chambre du Parlament de Paris) Franciaországban a királyság első idejében a Parlament kezdetben törvényszéket, később országgyűlést jelentett. A parlamenti bíróság a király nevében ítélt. 12 ilyen parlament volt. A párisi parlamenti bíróság mint legfőbb bíróság működött s minthogy a királyi rendeleteket is regisztrálta politikailag is jelentős szerepe volt.
5 Két Lauzun ismeretes, ú. m. Antoine Nampau de Caumant de Lauzun francia tábornok volt, különben Montpensier asszony szeretője és finom világfi és Armand de Biron, duc de Lauzun, szinte francia tábornok. Különben Lauzun finom világfit jelent.
6 Achem vagy Achen: királyság Sumatra szigetén.
7 La marquise de Pretintaille: Béranger egyik alakja; különben a Franciaországba 1814 után visszatért nemesség prætensióit jelenti.
8 Royer-Collard Péter francia bölcsész és szónok, szül. 1845-ben.
9 Lemaitre Gyula Francia kritikus, szül. 1853-ban.
10 Fronde az a párt, amely a királyi udvarnak, különösen ausztriai Annának és Mazarin-nak ellensége (1650 körül).
11 Le Tartufe Moliére vígjátéka és az abban szereplő főszemély neve, aki alatt de Roquette Gábor autuni püspököt értette.
12 Államosító (étatiste), aki az államnak tulajdonít valamit, pl. az oktatásügyet.
13 Nacionalista (nationaliste), aki a saját nemzetét részesíti előnyben.
14 A nacionalitás elve (principe des nationalites) azt jelenti, hogy ugyanazon nemzet különálló alkatrészei egy politikai egészet képezzenek.
15 Turgot Anne-Robert-Jaques francia államférfi, XVI. Lajos király minisztere.
16 De Maurepas Jean-Phélippeaux XVI. Lajos francia király mindenható minisztere (1781.).
1) Elkésve jegyzem meg, hogy Montesquieu ezt jól megfontolta; az angol zsüriről beszélve, ezt mondja: «A nép testéből vett személyek által gyakorolt bírói hatalom» és jegyzetben hozzáveti: «miként Athénben.»
2) Ami Martint illeti – akire nézve biztos bírói tévedés forog fenn – az ő történetéből nincs semmi, amit a zsüri ellen vagy mellett lehetne felhozni; egy utazót orgyilkos módon megöltek, a lépések nyomai – a melyekbe Martin cipői beleillettek – a bűntett helyéről Martin házához vezettek; az orgyilkos egy szemtanú szerint, ruhái után ítélve, Martinhoz hasonlított, a bűntény egy tanúja Martinnal szembesítve azt mondja: «nem ösmerem fel őt» és Martin felkiált: «hála Isten! ime egy ember, aki engem nem ismert fel». Ezen kétértelmű szavakban a bíró beismerést lát; elítéli Martint. A bűntető par amenti bíróság4 megerősíti. Martint kerékbe törik. Az igazi orgyilkos, akit más dolog miatt tartóztattak le, a Martin terhére rótt gyilkosság szerzőjéül magát jelenti ki. Itt nincs több mondani való. Voltaire biztos benne, hogy a zsüri nem ítélte volna el Martint: semmit nem tud róla, magam sem tudok többet.