Hamis a szemed…
Hamis a
szemed,
Hamis a szived,
Hamis tenéked
Minden
csepp véred.
Jusson eszedbe,
Ki volt kedvedbe,
Lám, én is voltam
A te
szivedbe!
Én istenem, mi az oka…
Én istenem, mi az
oka?
Körül veres az ég
alja.
Bokros bú járja
szivemet,
Siratom az
édesemet!
Jól meggondold…
Jól meggondold, rózsám,
elejét, utóját,
Hogy kivel kötöd be
két szemed világát;
Mert nem kölcsön
kenyér, hogy visszaadhatnád,
Se nem
tarka kendő, hogy megfordithatnád!
Tudtam én azt…
Tudtam én azt, tudom
is,
Hogy a leány mind
hamis.
Még ha imádkozik
is,
Legényt kiván akkor
is.
Nincsen virágos kert…
Nincsen virágos kert,
ki oly’ rózsát nyilna,
A kit
leszakajtnak, hogy el ne hervadna!
Viz alá, viz alá…
Viz alá, viz
alá,
Viz a malom alá;
Viz hajtja a malmot,
Szerelem a csókot!
Négy ökröt adtam…
Négy ökröt adtam egy
lóért,
Negyven tallért egy
patkóért;
Csókot adtam egy szép
lányért,
Itt nem hagynám a
világért!
Fáj a szivem…
Fáj a szivem
belől-felől,
Mégsem mutatom
kivülről.
Olyan bánat a
szivemen,
Talán meghalok az
éjen.
Egyik teszen, másik
veszen,
A sok irigy majd
megeszen!
A baraczkfa pirossal virágzik…
A baraczkfa pirossal
virágzik,
A liliom kékkel
illatozik,
Az én szivem búval
harmatozik,
Mert éj-nap csak hozzád
óhajtozik.
Ki van a szekerem…
Ki van a szekerem
rudja,
Isten tudja: merre
utja?
Vagy lefelé, vagy
fölfelé,
Vagy a rózsám háza
felé.
Hej! sokféle a szerelem…
Hej! sokféle a
szerelem!
Soknak keserü
gyötrelem.
Ne szakaszsz a
leveléből,
Ne egyél a
gyümölcséből:
Édes a
levele,
Keserü a leve.
Túl a vizen…
Túl a vizen dereng az
ég,
Édes rózsám, élhetsz-e
még?
Élek rózsám, de csak
elig,
Nálad nélkül búval
telik!
Kis kertemben kinyilott az ibolya…
Kis kertemben kinyilott
az ibolya,
Szeretőmet megtudták, hogy
kicsoda.
Ugy akartam szeretni, hogy
ne tudják,
De az egek rám
világositották!
Szabad madár vagy te, rózsám…
Szabad madár vagy te,
rózsám,
Mégis ritkán jösz el
hozzám;
Ha én olyan szabad
volnék,
Éjjel-nappal nálad
lennék!
Gyere, rózsám, az erdőre…
»Gyere, rózsám, az
erdőre
Száraz ágat szedegessünk
tüzelőre.«
»Száraz ág
ellobban,
Szerelem még
jobban;
A mi
szerelmünknek
De hamar vége
van!«
Hová lábad teszed…
Hová lábad
teszed,
Bánatvirág
keljen,
Hófejér ágyadban
Kigyófi heverjen.
Kit leginkább szeretsz
Örökre
veszeszd el,
Nagy
búbánatodat
Ne értse meg
ember!
Mink vagyunk a rózsák…
Mink vagyunk a
rózsák,
Mink szeretjük
egymást,
Szép piros
hajnalban
Megcsókoljuk
egymást!
Jaj istenem, de megvertél…
Jaj istenem, de
megvertél,
Engem jobban
mindeneknél:
Szőke szeretőt
igértél,
S egy barnával
kifizettél!
Piros alma az orczája…
Piros alma az
orczája,
Kaláris gyöngy kicsi
szája,
Bogár szinü az ő
haja,
Cseppentett tej a
homloka!
Virágzik a pipacs…
Virágzik a pipacs
pirosan,
Mosolyog a rózsám
hamisan,
Odajön hozzám
titkosan,
Megcsókol engem
hangosan;
Mosolyog a rózsám
hamisan,
Megcsókol engem
titkosan…
Ritka búza…
Ritka búza,
ritka,
Kiben konkoly
nincsen,
Ritka szerető
az,
Kiben hiba
nincsen.
Mit ér a nagy
erdő
Zöld levele nélkül,
Mit ér a szerelem
Jó
reménység nélkül!
Három alma…
Három alma, meg, egy
fél:
Kérettelek, nem
jöttél.
Ha nem jöttél, ott
vesztél,
Lányok anyjává
lettél.
Ej, haj, nem
bánom,
Nekem is lesz
virágom,
Ej, haj,
Leszakasztom a nyáron!
De haragszom a szemedre…
De haragszom a
szemedre;
Minek kacsint a
szemembe;
De még jobban a
szivedre:
Minek gerjeszt
szerelemre!
Kis Komárom…
Kis Komárom, Nagy
Komárom,
Be szép kis lány ez a
három!
Be szeretném az
egyiket,
Három közül a
szebbiket…
Kis Komárom, Nagy
Komárom!
Ha meghalok…
Ha meghalok, se
bánom,
Ugy sincs engem, ki
szánjon,
Koporsómra
boruljon,
Végig-végig
sirasson!
Hej, csillagom…
Hej, csillagom,
teremtette!
Ki volt nálad a mult
estve?
Ablakodon voltam
lesbe,
Láttam, ki ült az
öledbe.
»Akárki ült az
ölembe:
Mégis te voltál
eszembe.«
Erre, erre…
Erre, erre, most ment
erre,
Még csak nem is nézett
erre;
Ha haragszik, mért jár
erre?
Mért jár az én
ellenemre?
Jöszte hozzám, szép madárka…
Jöszte hozzám, szép
madárka!
Nem zárlak én
kaliczkába;
Mikor tetszik,
elrepülhetsz,
Ha kedved lesz,
visszajöhetsz.
Szeress rózsám…
Szeress rózsám, csak
nézd meg, kit,
Mert a szerelem
megvakit;
Szeress rózsám, csak legyen
szép,
Ha szenvedsz is, hadd legyen
mért!
Idő, idő…
Idő, idő,
tavasz-idő,
Mikor nyilik erdő,
mező!
A virágok
illatoznak,
A madarak fészket
raknak,
Minden madárnak van
párja,
Csak én vagyok igaz
árva!
Minek van…
Minek van énreám másnak
gondja?
Én nem nézem, ki a más
galambja!
Mért járnak az enyém után
mások?
Másé után én sohasem
járok!
Nincs szebb virág…
Nincs szebb virág a
kerti rózsánál,
Nincs szebb leány a
kedves rózsámnál.
Fekete két szemét
ha rám veti,
Minden búmat velem
felejteti.
Jaj annak a fának…
Jaj annak a
fának,
Kit fejszével
vágnak;
Jaj annak a
lánynak,
Kit mindig
gyaláznak.
Engemet is
gyaláz
Egy semmirevaló,
Ássa ki a szemét
Két
fekete holló!
Nagy az én rózsám ereje…
Nagy az én rózsám
ereje,
Kilencz pandur sem bir
vele,
De ha az én szavam
hallja,
Sirva borul az
asztalra!
Zavaros a Duna…
Zavaros a Duna, nincs
tisztogatója,
Szomoru a szivem, nincs
vigasztalója,
Zavaros Dunának lesz
tisztogatója,
Szomorú szivemnek lesz
vigasztalója.
Én Istenem…
Én Istenem, minek is
születtem,
Nyomoruság az egész
életem.
Szeretek és boldogtalan
vagyok:
Ezzel is csak még szegényebb
vagyok.
Miért ragyog…
Miért ragyog a sok
csillag az égen?
Miért nyilik a sok
virág a réten?
Miért újul ki
tavasszal az erdő,
Hogyha nincsen
igaz szivü szerető!?
Megyek ide…
Megyek ide, megyek
tova,
Meg vagyok én
kuruzsolva.
A kit sokszor
megátkoztam,
Mind csak avval
barátkoztam.
Félek tőle, ő is
tőlem,
Nem tudom, mi lesz
belőlem!
Háromszor is…
Háromszor is
elindultam, elmentem,
De hozzátok
soha be nem mehettem:
A kapuban úgy
elfogott valami –
Azt az érzést ki se
lehet mondani!
Busultam én, busulok is…
Busultam én, busulok
is,
Reám férne, ha sirok
is,
Megöl engem a sok
sirás,
Nem is olyan vagyok mint
más!
Ó Istenem…
Ó Istenem, mi bántja
lelkemet?
Saját szivem ver
engemet.
Ne verj nagyon, kedves
szivem,
Ütésedtől fáj a
lelkem,
Kedves
szivem!
A szerelem…
A szerelem csuda
vak:
Keveset lát
ugyancsak.
Vak, ugy mondják, s ha
vak, hát
A setétben mivel
lát,
Hogy megfogja a
lánykát?…
Bujdosik…
Bujdosik az
elmém
A szerelem miatt,
Mint kis fecskemadár
Kereng az ég alatt…
Szeged felől…
Szeged felől beborult
az ég alja,
Ez a kis lány a babáját
siratja.
Ne sirj, kis lány, ne
bánkódjál babádon,
Hisz a madár sem
hál mindig egy ágon.
Mig a leány hajadon…
Mig a leány hajadon,
hajadon,
Viczkándozik szabadon,
szabadon.
De ha egyszer párja van,
párja van,
Dizzeg-duzzog magában,
magában.
Még a galambnak is…
Még a galambnak
is
Mézes buzát hintnek,
Azzal csalogatják;
De ha megfoghatják,
Tollát
simogatják
S az alatt a vizet már
neki forralják…
Lábad akármerre…
Lábad akármerre
járjon,
Szemed engemet
vigyázzon;
Szemed akárkit
szeressen,
Szived engem ne
felejtsen.
Miért az ördögért…
Miért az ördögért
tudlak ugy szeretni,
Hogy
gondolatomból ki sem tudlak vetni!
Könnyebb…
Könnyebb a
kősziklát
Lágy iszappá
tenni,
Mint két egyes
szivnek
Egymástól
elválni.
Mikor két egyes
sziv
Egymástól megválik,
Még az édes méz is
Keserüvé válik!
Mikor a menyecske…
Mikor a menyecske
czifrán felöltözik,
Elmegy a
templomba, de nem imádkozik.
Hányja-veti széjjel ragyogó
szemeit,
Hogy hol láthatná meg kedves
szeretőjit.
Egyszer ide…
Egyszer ide, másszor
tova,
Azért nincsen kedvem
soha.
Kedvem csak születik s
meghal,
A reménység mindig
megcsal!
Kis kertemben…
Kis kertemben rózsa
nyilik,
Barna rózsám hozzám
illik;
Mi haszna, ha hozzám
illik,
Ha nem lehet velem
mindig!
Nincs édesebb…
Nincs édesebb, mint a
méz, mint a méz –
Ki mit szeret, arra
néz, arra néz,
Én egy kis lányt
szeretek,
Arra nézek,
nevetek.
De ő vissza nem nevet, nem
nevet,
Attól tartok nem szeret, nem
szeret.
Szembe, rózsám, ha
szeretsz,
Ha nem szeretsz,
elmehetsz!
A huszárok…
A huszárok, a katonák
verbuválnak,
Szomorú a szive sok
leánynak!
De mégis szomorubb annak a
legénynek,
Kinek szeretője férjhez
ment szegénynek.
Ó, hogy fülemile…
Ó, hogy fülemilemadár
nem lehetek!…
Kis kertedbe, rózsám,
fészket nem verhetek!
Fáj a szivem…
Fáj a szivem, sír a
szemem,
Teéretted, drága
kincsem,
Kő volna is,
meghasadna,
Virág volna,
elhervadna!
Ne higyj a legénynek…
Ne higyj a
legénynek,
A hamis
lelkünek,
Megölel,
megcsókol,
Elfordul,
kicsúfol.
Haj, rózsa, rózsa…
Haj, rózsa, rózsa,
piros vagy.
Hajnali csillag, fényes
vagy!
Te pedig rózsám, enyim
vagy,
Te pedig, rózsám, enyim
vagy!
Esik eső, látom én azt…
Esik eső, látom én
azt,
Sár lesz abból, tudom én
azt.
Ajtóm nyilik, hallom én
azt,
Galambom jön, tudom én
azt.
Szerelem van minden füben…
Szerelem van minden
füben, minden fában,
Minden
csuszó-mászó kis állatocskában,
A
szerelem oly édes,
Mint a kenyér, ha
mézes,
Hogyha
mézes!
Azért csillag…
Azért csillag, hogy
ragyogjon,
Azért lány, hogy
megcsókolljon;
Azért jöttem a
világra,
Hogy bolonduljak
utána.
Azért erdő, hogy
zöldeljen,
Azért vihar, hogy
tördeljen;
Azért a sziv, hogy
szeressen;
Bánatában
megrepedjen.
Gyenge a lány…
Gyenge a lány, mint a
virág,
A legényen mégis
kiád.
A lány szíve csak búra
visz,
Hamis a numerusa
is.
Három éle van a sásnak…
Három éle van a
sásnak,
Szebb szeretőm van mint
másnak;
Bárcsak ilyen szép se
volna,
Hogy irigyem egy se
volna!
Gyolcs az ingem…
Gyolcs az ingem, fehér
gyolcs az ujja,
Akkor lobog, mikor a
szél fujja,
Ha nem fújja, magam
lobogtatom,
A babámat avval
csalogatom!
Megvettem a szeretőmet…
Megvettem a
szeretőmet
Nagy áron.
Általvittem vagy tizenkét
Határon.
Hol
vizeken, hol patakon,
Hol
sáron,
El sem hagyom, mig élek
e
Világon!
Csak még egyszer…
Csak még egyszer szép
hazámba mehetnék,
Kedves rózsám, az
öledbe ülhetnék!
Kedves rózsám, az
öledbe ülhetnék,
Világos kék szemedbe
kacsinthatnék!
Zöld leveles diófa…
Zöld leveles
diófa,
Rám borul az
árnyéka!
– Hej, haj! –
Ha lehull a levele,
Koporsó lesz belőle!
Bécsi kendő, lobogós…
Bécsi kendő,
lobogós,
Selyem kendő,
suhogós,
Hadd lobogjon,
suhogjon,
Szived értem
dobogjon!
Tuli piros, hupi
kék,
Rózsám, rajtad minden
szép!
Hallod-e, te barna kis lány…
»Hallod-e, te barna kis
lány?
Hát a szoknyád fodros-e
mán?«
»Mit kérdezed, német
kölyök?
Nincsen ahhoz semmi
közöd!«
Idegen földre ne siess…
Idegen földre ne
siess,
Hogyha hazádban
megélhetsz;
Idegennek s
jövevénynek
Nincsen becsüje
szegénynek.
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
| V |
Boldog szerelemben…. |
Boldog szerelemben… |
| IX |
A baraczkfa pirossal virágzik 350 |
A baraczkfa pirossal virágzik 305 |
| IX |
A fogoly katona 226 |
A fogoly katona 225 |
| IX |
Amoda egy virág 150 |
Amoda egy virág 158 |
| IX |
A székely katona 135 |
A székely katona 235 |
| XI |
Fehete szem, piros orcza 47 |
Fekete szem, piros orcza 47 |
| XII |
Jaj már minekünk 100 |
Jaj már minekünk 110 |
| XII |
Juhász legény bundája, hm! 150 |
Juhász legény bundája, hm! 158 |
| XII |
Kalapom szememre vágom 90 |
Kalapom szememre vágom 10 |
| XIV |
Mikor bujdosni 81 |
Mikor bujdosni 51 |
| XIV |
Nem forog a dorozsmai szélmalom 10 |
Nem forog a dorozsmai szélmalom 11 |
| XV |
Szabad a madárnak 10 |
Szabad a madárnak 11 |
| XV |
Szabad péntek, szabad szombat 65 |
Szabad péntek, szabad szombat 64 |
| XV |
Szivem gyönge szivére 555 |
Szivem gyönge szivére 55 |
| 37 |
Edes rózsám, ravasz voltál, |
Édes rózsám, ravasz voltál, |
| 69 |
Ragyogó csillagom, galombom! |
Ragyogó csillagom, galambom! (1 versszak 2. sor) |
| 82 |
Házasodj meg, ha meg akarasz, |
Házasodj meg, ha meg akarsz, |
| 123 |
Életüktől, vagyonuktóI megfosztani. |
Életüktől, vagyonuktól megfosztani. |
| 128 |
Könyeimnek záporából…. |
Könyeimnek záporából… |
| 130 |
Merre sirat engem az édes anyám?…. |
Merre sirat engem az édes anyám?… |
| 130 |
Már eljött…. |
Már eljött… |
| 130 |
Szemeimet…. |
Szemeimet… |
| 131 |
Nézz, rózsám, a szemembe…. |
Nézz, rózsám, a szemembe… |
| 139 |
Nagy-Abonyban…. |
Nagy-Abonyban… |
| 139 |
Nagy-abonyban csak két torony látszik, |
Nagy-Abonyban csak két torony látszik, |
| 143 |
Megkapsz ott egy kaszárnyába«. |
Megkapsz ott egy kaszárnyába.« |
| 161 |
Hej, amaz az én rózsám…. |
Hej, amaz az én rózsám… |
| 209 |
Szokjék becsültre.« |
Szokjék becsületre.« |
| 210 |
Hajrá haj! |
Hajrá, haj! (2. versszak) |
| 221 |
Angyom, ángyom, édes ángyom! |
Ángyom, ángyom, édes ángyom! |
| 225 |
»Hej páva, hej pápa! |
»Hej páva, hej páva! |
| 227 |
Császár szép leánya!» |
Császár szép leánya!« |
| 230 |
Görög Ilonáért. |
Görög Ilonáért.« |
| 234 |
»Atyám, atyám, öreg király! |
Atyám, atyám, öreg király! |
| 247 |
Kebelembe bújót stb. |
Kebelembe bújót stb.« |
| 251 |
Azért bokrosodik. |
Azért bokrosodik.« |
| 255 |
Mint gondod viselő« |
Mint gondod viselő.« |
| 256 |
Anyám, anyám, édes szülőm, |
»Anyám, anyám, édes szülőm, |
| 257 |
Akkor leszen veszedelmem« |
Akkor leszen veszedelmem.« |
| 278 |
Kinek adtál, engem? |
Kinek adtál, engem?« |
| 282 |
Nem vagyok meghalva! |
Nem vagyok meghalva!« |