The Project Gutenberg eBook of A magyar népköltés gyöngyei: A legszebb népdalok gyüjteménye

This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.

Title: A magyar népköltés gyöngyei: A legszebb népdalok gyüjteménye

Author: Elek Benedek

Release date: August 1, 2012 [eBook #40392]
Most recently updated: October 23, 2024

Language: Hungarian

Credits: Produced by Albert László, Robert Mouris and the Hungarian
Distributed Proofreading Team. (This book was produced
from scanned images of public domain material from the
Google Books project.)

*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A MAGYAR NÉPKÖLTÉS GYÖNGYEI: A LEGSZEBB NÉPDALOK GYÜJTEMÉNYE ***
Megjegyzés: Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.ro/books?id=e6oWAAAAYAAJ
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam

A
MAGYAR NÉPKÖLTÉS
 GYÖNGYEI

*

A LEGSZEBB NÉPDALOK GYÜJTEMÉNYE

 

ÖSSZEÁLLITOTTA

BENEDEK ELEK

 

 

BUDAPEST

AZ ATHENAEUM R. TÁRS. KIADÁSA

1896

Budapest, 1896. Az Athenaeum r. társ. könyvny.

Az olvasónak.

Nincs e földön nép, melynek dalköltése gazdagabb és szebb volna a magyarénál. De mindjárt hozzá kell tennem azt is, hogy aligha van művelt nemzet, mely kevésbé volna ismerős a maga népének a költésével, mint a magyar. Népköltési gyüjteményeink szép számmal vannak, de a nagyközönség azokat nem ismeri. Költőink is – tisztelet a kevés számú kivételnek – nem ismerik a magyar népköltést. Legalább műveiken nem látszik meg, hogy időnként a népköltés üdítő, erősítő forrásához fordulnának. A nagyközönséget nem tudom hibáztatni a látszólagos közönyért. Kevés embernek van pénze arra, hogy megszerezze összes népköltési gyűjteményeinket s ha megszerezné is, nehezen nyerhetne tiszta képet a népköltés igazi értékéről; egy igazán szép dalnak a hatását tiz-husz utána következő, éppenséggel nem költői becsű dal zavarná meg. És ez természetes, mert gyűjtőink a népköltés termékeinek összegyűjtésénél nem a nagy közönségre gondoltak. Jóformán mindent fölszedtek, ami a néptől való, egyik-másik e tekintetben túlságba is csapott s igy a mi népköltési gyűjteményeinknek első sorban a tudósok és költők vehetnék hasznát. Ha vennék. A nyelvtudósokra nem is lehet panasz, a költőkre annál nagyobb. Megkárositották nemcsak magukat, de a közönséget is.

Ebből a néhány előrebocsátott sorból a figyelmes olvasó nyilván látja már, hogy mely czélt akarok szolgálni e könyvemmel: könnyiteni akarok a nagyközönség dolgán, meg a poétákén is. A mennyire én meg tudtam itélni, a magyar népköltés gyöngyeit válogattam össze. Azokat, melyeknek igazi költői becsük van. Azokat, melyek egy valódi költő műveinek hatását teszik az olvasóra. A melyek nem kérnek elnézést az olvasótól: nézd el fogyatkozásaimat, hisz az együgyü nép lelkéből fakadtam.

Valamint egy költő műveinek legjavával igyekszik a nagyközönség elé lépni, azonképpen a nép is e könyvben költésének a legjavával lép elétek. Képzeljétek, hogy e könyvnek minden dala egy szivnek és egy elmének a műve. Fel is hivom a figyelmet különösen a Kesergő szerelem-re, melyet úgy igyekeztem összeállitani, hogy egy szerető sziv kesergésének tessék az egész cziklus. Egy szerető sziv kesergi el itt boldogtalan szerelmét, nagy búját, bánatát, csak az utolsó dalban csillan fel a boldogság reménye, mely valósággá válik aztán a következő cziklusban: a Boldog szerelemben…

*

Nem állitom én, hogy e kötet minden dala egytől egyig a néptől való. Vannak itt nóták, melyek ismeretlen régi költők művei, de fölvettem e könyvbe szándékosan, mert az igazi népköltés hatását tették rám s teszik, azt hiszem, az olvasóra is. Sőt van e kötetben egy pár dal, ismert költőtől is, a mit én a könyv kinyomatása után vettem észre; de ez nem annyira az én gyarlóságomat bizonyitja, mint inkább ama költőknek Istentől nyert nagy tehetségét, melylyel tévedésbe tudják ejteni azokat is, kik meglehetősen ismerik a nép eszejárását, érzelmi világát, a népdaloknak hangját és formáját. Ám ilyen költőnk kevés van. A régiek közül Petőfi, Tompa és Tóth Kálmán. Az élők közűl egy: Pósa Lajos, kinek nótáit dalos ajkára vette a nép.

*

Vajjon elértem-e abbeli czélomat, hogy a nagyközönség e könyvből megismerje az igazi magyar népköltést? Hogy a serdülő ifjuság, melyre különös tekintettel voltam, erkölcsi megmételyezés veszedelme nélkül vehesse kezébe e könyvet? Ujra meg ujra átolvastam könyvemet, s erős a hitem, hogy nyugodt lélekkel bocsáthatom utjára mind a két tekintetben. Valamint a Magyar Mese- és Mondavilág cz. könyvemben csak azoknak a meséknek és mondáknak adtam, népi karakterük megőrzésével, irodalmi formát, melyeket alkalmasaknak véltem arra, hogy nagyok és kicsinyek igaz lelki gyönyörűséggel és haszonnal olvashassák, épp úgy e könyvembe is csak azokat a dalokat vettem föl, melyek, az én itéletem szerint, valóban gyöngyök, igazi gyöngyök s melyeket nagyok és kicsinyek gyönyörűséggel és haszonnal olvashatnak.

Egy-egy dal számtalan változatban forog a nép ajkán s én e változatokból vagy a legtökéletesebbet vettem föl e könyvbe vagy a sokból egyet csináltam. Különös gondom volt arra is, hogy oly dalokból, melyek tiz-husz strófásak, de melyeket csak a dallam tart össze, az egyes strófák közt értelmi összetartozás azonban nincs, kivegyem azt a két-három strófát, melyek valóban összetartoznak. Többnyire ilyen, egymással össze nem függő, több strófás dalokból valók azok a két-négy soros dalok is, melyeket Szálló dalok czime alatt vettem föl a kötet végére. Ezek a többnyire epigrammszerű dalok mindmegannyi értékes gyöngyszemei a népköltésnek, melyeket, azt hiszem, kár lett volna azokban a hosszú, terjengős nótákban hagyni, a hol valósággal el voltak temetve.

*

És ezzel elmondtam mindent, a mit körülbelül szükségesnek véltem elmondani, a könyv magyarázatáúl. Vajha, a közönség azzal a szeretettel fogadná ezt is, mint társát, a Magyar Mese- és Mondavilág-ot. Mindkettő egy czélt szolgál s mindkettőt egy alkalom szülte, egy nagy alkalom: a magyar nemzet ezer éves ünnepe. Az utolsó két esztendőnek jó részében mind azon munkálkodtam, hogy nemzetemnek erre az ünnepre adhassam át a magyar népköltés szinét-javát, dalban és mesében.

Isten megsegitett ebbeli törekvésemben. Áldassék érette az ő szent neve.

Kis-Baczon, 1895. augusztus havában.

Benedek Elek.

TÁRGYMUTATÓ.