Viszont nem kell félreismerni az egyének egyenlőtlenségét és különféleségét. Nem kell félreismerni, hogy a küzdelem szükséges az eszmény megteremtéséhez, az egyéniség kifaragásához.
Alapjában véve nincs ellentét az arisztokratikus individualizmus és a demokratikus individualizmus között. Dicsőíteni a nagyokat, a szabad emberi egyéniségeket annyi, mint készülni minden emberi egyéniség dicsőítésére, amennyiben azok a szabadságra és a nagyságra fogékonyak. Tarde egyik törvénye (az egyoldalúból a kölcsönösségre való átmenet törvénye) lehetne alkalmas arra, hogy megmagyarázza az arisztokratikus individualizmusnak a demokratikus individualizmusba való ezt az átmenetét. Carlyle mondta: «Látom, hogy a legáldottabb eredmény készülődik: nem a hősök kultuszának eltörlése, hanem inkább az, amit én egy egész hősi világának neveznék. Ha az, hogy «hős», az őszinte embert jelenti, miért nem lehet hős mindegyikünk?»
Demokrácziánk ellensége, valódi veszélye nem a nagy emberek individualista elmélete, hanem minden olyan elmélet, mely bármily alapelv, bármily tétel nevében alárendeli a kezdeményezést, az egyéni tevékenységet a csordaszellemnek.
El kell tünnie e csordaszellemnek. Meg kell szabadulnia a petyhüdt és gyáva társadalmiság szükségletétől, mely a modern kor csapása. Kell, hogy tudjunk, önmagunkra eszméljünk, önmagunkban és önmagunk által éljünk.
Pascal mondása szerint: «Gondoljunk boldogságunkra», földi boldogságunkra, ami nem másban, mint önmagunk függetlenségében és önuralmunkban van. Talán önzés ez. De ha önzés, ez az egyszerű és őszinte önzés többet ér, mint a társadalmi képmutatás ama bonyolult és terhes önzése, melyet némelyek a szolidaritás, a szimbiózis, stb. neve alatt dicsőítenek.
Főként pedig nem kellenek dogmák, nem az egyén védelme, társadalmi gyámság alá helyezése. Az istenek meghaltak, a vallások meghaltak. A konvenczionális erkölcsi és társadalmi dogmák pedig haldokolnak. Az emberi egyéniség nem számíthat csak magára és nem is szabad másra számítania. Ő a gondolat, ő a szabad cselekvés, a «tulsó partra mutató vágy csúcsa».166)
Nietzsche nagyszerüen kifejezte ezt az érzést azokban a sorokban, melyek Guyau «Erkölcs-vázlat»-ának nagyszerü befejező sorait juttatják eszünkbe. Ugyanaz a gőgös, stoikus, prófétai hang szólal meg mind a kettőben, a jövendőnek ugyanaz a szellője árad mindkettőnél a levegőben: «Mi, többi bölcselők és szabad szellemek, arra a hirre, hogy a régi isten meghalt, úgy éreztük, hogy új hajnal pirkad; szivünkben túlárad a hála, a csodálat, az aggodalom és a várakozás, – hogy végül, úgy látszik, újra szabad a szemhatár, – bárha nem is tiszta; hogy végre hajóink újra kibonthatják vitorláikat, elröppenhetnek a veszély elől; minden véletlenség, amely azzal történik, aki az ismereteket keresi, újra megeshetik; a tenger, végtelen tengerünk újra megnyilik előttünk és talán sohasem volt ily végtelen a tenger.» (Le gai savoir.)
«Az, aki a veszélyes ismeretek e végtelen, csaknem új terére lép, úgy fog szenvedni itélete irányától, mint a tengeri betegségtől. És valóban száz jó ok van rá, hogy mindenki távol maradjon, amikor megteheti! Másrészről, ha zátonyra jutottunk bárkánkkal, hát csak előre! Fogunkat szorítsuk össze! Nyissuk ki szemünket! És erős kézzel ragadjuk meg a kormányt! Áthaladunk az erkölcsön, összepréseljük, talán le is gázoljuk így megmaradt erkölcsi énünket, minthogy megyünk, minthogy kóválygunk ez irányban, de mi jelentőségünk van nekünk! Soha még mélységesebb világ nem tárult a rettenthetetlen utasok és kalandorok szeme elé.»167)
1) Bouglé: Les scienses sociales en Allemagne (A társadalmi tudományok Németországban). 160. oldal. (Paris, F. Alcan.)
2) Bouglé: Les Idées égalitaires (Az egyenlőségi eszmék), 18. oldal. (Paris F. Alcan.)
3) De Roberty: Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan); Revue philosophique, 1900 október.
4) Barth: Die Philosophie der Geschichte als Sociologie (A történelem filozófiája, mint szocziológia), 10. old.
5) Laura Marholm: Zur Psychologie der Frau (A nő lélektanához). Berlin, 1897.
6) L. Saroléa: Henrik Ibsen et son oeuvre (Henrik Ibsen és művei), 71. oldal.
7) Sighele: Contre le Parlamentarisme (A parlamentárizmus ellen), 1895.
8) De Roberty: Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan), a Revue Philosophique 1900. októberi számában.
9) Nietzsche: Morgenröte (Pirkadat), 105. §.
10) Carlyle: Sartor Resartus.
11) Lásd erre vonatkozóan: Lapie: Les civilisations tunisiennes (A tuniszi czivilizácziók) czímű művét, 283. oldal. (Paris F. Alcan).
12) Remy de Gourmont, miután elemezte, hogy minő társadalmi hatásokkal jár a gondolatok szétválasztásának lélektani jelensége, nagyon helyesen így folytatja: «Meg lehetne próbálkozni az emberiség történeti lélektanával, amennyiben keresnők, hogy a szétválasztásnak (disszocziácziónak) mily fokán volt a századok során bizonyos csoportja azoknak az igazságoknak, amelyeket a kiváló gondolkodók primordiális (eredendő) igazságoknak minősítenek. Ez a kutatás joggal lehetne czélja a történelemnek is. Minthogy az emberben minden visszavezetődik az értelemre, a történelemben mindennek vissza kell vezetődnie a lélektanra.» (La Culture des Idées (Az eszmék kulturája) 88. oldal).
13) Barth például, véleményünk szerint, igen helyesen kifejezi a dualista elméletek tudományos hasznavehetetlenségét, mikor ezt mondja: «Ha jobban meg is értették velünk, hogy a szellem és a tudat milyen fontos a társadalmi fejlődés szempontjából, úgyszólván egy szó felvilágosítást sem nyujtottak arról a módról, ahogyan ez a befolyás – a történeti valóságban – meghatározta a társadalmi szervezkedést.» (Barth: Philosophie der Geschichte als Sociologie; 194. oldal).
14) Barth: Philosophie der Geschichte als Sociologie.
15) H. Mazel: La Synergie Sociale (A társadalmi szinergia), 330. oldal.
16) A Nietzsche hamis arisztokratizmusával kapcsolatos eszmék.
17) Bouglé: Les sciences sociales en Allemagne (A társadalomtudományok Németországban), 151. oldal.
18) Ch. Andler: Les Origines du Socialisme d’État en Allemagne (Az állami szocziálizmus eredete Németországban). Bevezetés. (Paris F. Alcan). Vesd össze e kérdésre vonatkozóan: A. Aulard: Historie politique de la Révolution française. Avertissement (A franczia forradalom politikai története. Előszó), Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 186. §.
19) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 186. §.
20) Comte de Gobineau: Essai sur l’Inégalité des races humaines (Tanulmány az emberi fajok egyenlőtlenségéről), 7. oldal.
21) Cicero: De Officiis (A kötelességekről), I. XVII, §.
22) Bouglé: Qu’est-ce que la Sociologie? (Mi a szocziológia?) (Revue de Paris, 1897, augusztus 1.)
23) S. Balicki: L’État comme organisation coercitive de la Société (Az állam, mint a társadalom kényszerítő erejü szervezése). 28. oldal,
24) Lazarus Steinthal: Jahrschrift für Völkerpsychologie; Einleitende Gedanken, 10. oldal.
25) Balicki, idézett műve.
26) Worms: Organisme et Société (Organizmus és társadalom), 285. oldal.
27) Ebben a fejezetben, az osztályozás történetét illetően, Steinmetz magvas tanulmányából merítettünk: Classification des types sociaux (A társadalmi tipusok osztályozása). (Année sociologique, 1898–1899, Paris, F. Alcan).
28) Steinmetz: Classification des types sociaux (A társadalmi tipusok osztályozása). (Année sociologique, 1898–1899, 90. oldal.)
29) Lásd erre vonatkozóan Bouglé: Analyse de Giddings (Giddings birálata) czímű tanulmányát (Année sociologique, 1896–1897).
30) Steinmetz ezt a fázist kétségbe vonja.
31) Ezt a materialista felfogást fejtette ki Greef is, a kinek véleménye szerint a gazdasági formákra támaszkodnak a családi formák, amelyek megelőzik a művészi formákat és a tudományos intézményeket; a lajtorja tetején vannak a legbonyolultabb társadalmi formák: az erkölcsi, jogi és politikai formák.
32) Carlyle csodás költészettel jellemezte az első emberek intuicziójának ezt a naivitását: «Az ember szemtől-szemben állt elfogulatlanul a világgal; minden isteni vagy isten volt. Jean Paul még most is igy van vele, az óriás Jean Paul, akinek van hozzá való esze, hogy szabaduljon a mende-mondáktól; de akkor nem is voltak mende-mondák. A Canopus leragyogott a magasból az egész sivatagra kéklő gyémántfényével. Ez a vad kék fényesség, a mely szellemhez hasonlatos (sokkal ragyogóbb szellemhez, mint bármi, amit idelent szemlélünk), szive mélyéig hatolt a vad izmaelitának, akit keresztül vezérelt az elhagyott sivatagon. Az ő vad szivének, a melyben benne volt minden érzés, de amely nem talált szót semmiféle érzésre, úgy tünhetett fel ez a Canopus, mint egy kis szem, a mely ráveti tekintetét a nagy és mélységes örökkévalóság öléből, feltárván előtte belső ragyogását… Ez a titka rám nézve a pogányság minden formájának.» Carlyle: On heroes, hero-worship and the heroic in history (Hősök, hősök imádása és a hősiesség a történelemben).
33) Sighele: Psychologie des Sectes. (A szekták lélektana), 14. oldal.
34) Bagehot: Lois scientifiques du développement des nations (Paris, F. Alcan), 195. oldal.
35) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, IX. fejezet.
36) Comte de Gobineau: Essai sur l’inégalité des races humaines (Az emberi fajok egyenlőtlenségéről).
37) Gobineau elméletét Barth: Philosophie der Geschichte (237. o.) czímű műve nyomán foglaljuk össze.
38) Bagehot: Lois scientifiques du développement des nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 74. oldal.
39) Lásd Bouglé: Pour la Démocratie francaise (A franczia demokratizmusért) Paris, Cornély. (Az antiszemitizmus filozófiája).
40) Sighele: La Psychologie des Sectes, 155. és 156. old.
41) Izoulet: La Cité Moderne (A modern közösség), 208. oldal. (Paris, F. Alcan).
42) Lásd erre vonatkozólag: L’Esprit de Corps (A testületi szellem) czímű czikkünket (Revue philosophique, 1899. aug.).
43) Sighele: Psychologie der Secten, 221. oldal.
44) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 204. §.
45) Descartes: Discours de la Méthode (A módszer fejtegetése), 3. rész.
46) Guyau: Esquisses d’une Morale sans obligation ni sanction (A kötelezettség és szankczió nélkül való erkölcs vázlata). Paris, F. Alcan.
47) E. de Roberty: Morale et Psichologie (Erkölcs és lélektan) (Revue Phlisophique, 1900, október).
48) E. de Roberty idézett értekezése.
49) E. de Roberty: Les Fondements de l’Éthique (Az ethika alapjai) 95. oldal. (Paris, F. Alcan).
50) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 252. §.
51) Nietzsche: Zur Genealogie der Moral, 12. §.
52) O. Ammon: A társadalmi rend természetes alapjai (Les Bases naturelles de l’Ordre social), 40. oldal. Muffang fordítása (Paris, Fontemoing, 1900).
53) Nietzsche: Götzendämmerung.
54) Ch. Andler: Bevezetés Menger: «A munka teljes eredményére való jog»-ához.
55) Novicow: Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 310. oldal.
56) H. Mazel: La Synergie sociale (A társadalmi szinergia), 338. oldal.
57) H. Mazel: La Synergie sociale, 340. oldal.
58) Meg kell jegyeznünk, hogy a trappista rend talán nem jó példa a szabad szinergiára; mert ott a szabály minden és az egyén semmi.
59) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 23. §.
60) Novicow: Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 23. oldal.
61) Az a rész, amelyet föntebb Novicowtól idéztünk, egy kis magyarázatra szorul pótlólag. Novicow levelet írt nekünk, amelyben kijelenti, hogy ő nem az állami mindenhatóság híve; hogy egyszerűen annyit akart csak mondani idézett soraiban, hogy a normálissá vált kormányzói működés (úgy, mint minden normálissá vált működés) tudattalanságra hajlik.
Ez igaz, vagy legalább is teljesen érthető. – Csakhogy a mi véleményünk szerint, ez a normális állapot nem lehet egyéb, mint eszménykép. Csak tökéletesen harmonikussá vált, vagyis utopisztikus társadalomban képzelhető el. A reális társadalmakban a kormányzó mechanizmus sohasem fog működni lökdösődés, fogcsikorgatás és az egyének részéről kifejtett, többé-kevésbbé tudatos ellenállás nélkül.
Nagyon szívesen elismerjük, hogy Novicow nagyon is individualista, és hogy minden téren pártolja azt az elvet, hogy «segíts magadon». De azért, amit általában mondunk a társadalmi biologizmusról, mégis igaz marad. Ez elmélet hívei közül a legtöbben (pl. Espinas) oly antiindividualista következtetéseket vontak le az elméletből, amelyek nyilván beletartoznak ennek a tannak a logikájába. (Jegyzet a második kiadáshoz.)
62) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 259. §.
63) Munkánknak ebben a részében nagy segítségünkre van Simmel jeles tanulmánya: Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?) Année sociologique, 1897.
64) Simmel idézett munkája, 75. oldal.
65) Sighele: Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 111. oldal.
66) Nietzsche: Unzeitgemässe Betrachtungen.
67) Ch. Andler: A «Droit au Produit intégral du Travail» (A munka egész eredményéhez való jog) bevezetése.
68) G. B. Shaw: A szocziálizmus illúziói. (Humanité nouvelle, 1900. aug.).
69) Novicow: Les Gaspillages des Sociétés modernes (A modern társadalmak tékozlásai). 101. oldal. (Paris, F. Alcan).
70) Simmel: Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?)
71) Simmel: Année sociologique, 1896–97. (90. oldal.)
72) Novicow: Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 109. oldal. – Anatole France, aki szocziológusnak is oly kiváló, mint művésznek, ezt írja a kiválasztottakról: «Minden város, minden nemzet egynéhány személyben székel, akik több erővel és helyesebben gondolkoznak, mint a többiek… Az, amit valamely faj geniejének nevezünk, nem lesz tudatossá, csak elenyésző kisebbségekben: ritkák minden helyen azok a szellemek, akik elég szabadok ahhoz, hogy a közönséges félelmeket lerázva, fölfedezhessék az elfátyolozott igazságot». A. France: M. Bergeret à Paris (Bergeret úr Párisban).
73) Rousseau: Dialogues (Párbeszédek), II. párbeszéd.
74) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 199. §.
75) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 261. §.
76) S. és B. Webb: Industrial Democracy (Ipari demokráczia).
77) Sighele: Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 140. oldal.
78) Lois scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), Paris, F. Alcan.
79) Bouglé: Les Sciences sociales en Allemagne (A társadalmi tudományok Németországban), 61. oldal. (Paris, F. Alcan).
80) Néha az Isten és a társadalom közti kapcsolat fiziológiai kapcsolat. – A tótemes törzs az istentől ered. A tótemnek és imádóinak egy a húsuk és vérük. A ritus eredménye ennek a közös életnek a fentartása és biztosítása. (Lásd Hubert és Maus: Essai sur le sacrifice (Tanulmány az áldozásról), Année sociologique, 1897–98).
81) Novicow: Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 180. oldal.
82) Machiavelli: Il principe (A fejedelem), XV. fejezet.
83) A mikor e munka iveit korrigáljuk, megjelent Challemel-Lacour posthumus munkája: Études et Réflexions d’un Pessimiste (Egy pesszimista tanulmányai és gondolatai), Páris, 1901. Csodás könyve ez az értelmi felszabadulásnak, felségesen bölcs és derüs munka, fénysugár, amelyet egy teljességgel felszabadult gondolkozó vet a csorda-ostobaság mélységeibe. Olvassuk el például azt, amit Challemel-Lacour arról a taktikáról mond, amelyet a társadalom avégből használ, hogy elhallgattassa azokat, akik nem osztoznak a kötelező képmutató optimizmusban. «Ha gyönge egészségü vagy, rabja valami szomorú gyarlóságnak, ha már eléggé megcsúfolt a sors, hogy azt higyjék rólad, hogy megsavanyodtál: akkor könnyen fognak diadalmaskodni rajtad. Ezentúl axiomákhoz kell ragaszkodnod, ha azt nem akarod, hogy olyan hangsullyal, amely nem tűr választ, ezeket a rettenetes szavakat kiáltsák oda neked: «Beteg vagy!» (Challemel-Lacour idézett művének 37. oldalán.)
84) Paul Adam: La Dame de l’Avenir (A jövő hölgye), Journal, 1899, nov. 27.
85) Nietzsche: Le Voyageur et son ombre, 5. §.
86) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse. 5. §.
87) Descartes: Discours de la Méthode, II. rész.
88) A tömeghazugságokkal és a társadalmi kajdácsolásokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy pompás eszköz az ellenük való védekezésre a gondolatok szétszedésének és széttagolásának az a módja, amelyet Rémy de Gourmont leir és követ is: A gondolatok szétszedése (La Dissociation des Idées) czimű és más jeles tanulmányában. (Rémy de Gourmont: La Culture des Idées, 73. és következő oldalak.)
89) Sighele: Psychologie des Sectes, 53. oldal.
90) Tarde: Les Lois sociales (A társadalmi törvények), 42. oldal. (Paris, F. Alcan).
91) Marx: Das Elend der Philosophie.
92) Durckheim: La Prohibition de l’inceste (A vérfertőzés tilalma). Année sociologique, 1897.
93) Fraser ismertetése, Année sociologique, 1898–99, 218. oldal.
94) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 261. §.
95) Bagehot: Lois scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 115. oldal. (Paris, F. Alcan).
96) Tarde: Les Lois de l’Imitation (Az utánzás törvényei), 405. oldal (F. Alcan, Paris).
97) Tarde: Les Lois sociales (A társadalmi törvények), 90. oldal.
98) Tarde: Les Lois sociales (A társadalmi törvények), 100. oldal.
99) Lásd Tarde «L’action intermentale» (A lelki kölcsön hatás) czimű czikkét a La Grande Revue 1900 nov. 1. számában.
100) Grande Revue, 1900 nov. 1. 330. oldal.
101) Tarde: Les Lois sociales (A társadalmi törvények), 79. oldal.
102) Simmel: Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?)
103) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 23. §.
104) Vilfredo Pareto: Le Péril socialiste (A szoczialista veszedelem), 1900, 26. oldal.
105) Machiavelli: Értekezés Titus–Liviusról. I. könyv.
106) Lásd Rémy de Gourmont: La culture des Idées (Eszmék kulturája) cimű művében annak az eszmének kifejtését, hogy a tökéletes igazságszolgáltatás azonos a tétlenséggel és a halállal. «Az az élet, mely átment a tökéletes igazságszolgáltatás e holt pontján, nincs többé.»
107) Tarde: Criminalité et Santé sociale. Étude de psychologie sociale (A bűnözés és a társadalom egészsége. Társadalom-pszichologiai tanulmány). 145. oldal.
108) Hartmann: Das sittliche Bewusstsein (Lipcse, Haacke), 589. oldal.
109) Xénopol: Les Faits de répétition et les Faits de succession. Revue de Synthèse historique (Az ismétlődő és szukczessziv megnyilvánulások), 1900. október.
110) Rousseau: Dialogues (Párbeszédek), II. párbeszéd.
111) Bouglé: Les Sciences sociales en Allemagne. (A társadalomtudomány Németországban), 57. oldal.
112) Tarde különben nem teljesen óhajtott eszményként állítja fel ezt a monizmust. Elismeri veszélyeit. «Szabad szellemek számára folytatódhatik az a megbecsülhetetlen szellemi anarchia, ami fölött Auguste Comte sajnálkozott.» Tarde: Les Lois de l’Imitation (Az utánzás törvényei), 313. oldal.
113) Tarde: Les Lois de l’Imitation (Az utánzás törvényei) czimű művének végén.
114) Lásd erre vonatkozólag Guyau: Problèmes de l’Esthétique contemporaine (A mai esztétika problémái) czimű művét. (Paris, F. Alcan.)
115) Jaurès: Socialisme et Liberté (Szoczializmus és szabadság). Revue de Paris, 1898, dec. 1.
116) Bagehot: Lois scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei).
117) Bagehot: Lois scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei). 227. oldal.
118) Tarde: Études de Psychologie sociale (Tanulmányok a társadalmi lélektan köréből), 112. oldal.
119) De Roberty: Les Fondements de l’Éthique (Az etika alapjai), Paris, F. Alcan, 126. oldal.
120) Lásd Tarde: Les Lois de l’Imitation (Az utánzás törvényei), 165. oldal.
121) Dr. D. Matteuzzi: Les Facteurs de l’Evolution des Peuples (A népek evolucziójának tényezői) 18. oldal. (Paris, F. Alcan, 1900.)
122) Ziegler: La Question sociale est une question morale (A szocziális kérdés erkölcsi kérdés), I. fejezet. (Paris, F. Alcan.)
123) Bagehot: Lois scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 67. oldal.
124) Sighele: Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 99. oldal.
125) Tarde: Les Lois de l’Imitation (Az utánzás törvényei), 166. oldal.
126) Sighele: Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 87. oldal.
127) A haladás alapjában a kezdeményező elem tulsulyában áll az utánzó elem fölött. Rémy de Gourmontnak teljesen igaza van, amikor ezt mondja: «Ha lényegében bonczolgatjuk, a hanyatlás eszméje azonos az utánzás eszméjével.» (Rémy de Gourmont: Mallarmé és a hanyatlás eszméje. La Culture des Idées.) (Az eszmék kulturája). 120. oldal.
128) Coste: Les conditions sociales du Bonheur et de la Force (A boldogság és az erő társadalmi feltételei), Paris F. Alcan.
129) Lásd erre vonatkozóan A kis város szelleme (L’Esprit de Petite Ville) czímű czikkünket a La Plume 1900 nov. 1. számában.
130) H. Mazel: La Synergie sociale (A társadalmi szinergia), 145. oldal.
131) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 21. §.
132) Bourdeau: Cause et origine du Mal (A rossz oka és eredete), Revue Philosophique, 1900. augusztus.
133) Lapouge: Les Sélections sociales (A társadalmi kiválasztás), II. könyv.
134) Nietzsche: Az erkölcs genealógiája.
135) Tarde: L’Action intermentale (A lelki kölcsönhatás), Grande Revue, 1900. november.
136) Novicow: Les Gaspillages des Sociétés modernes (A modern társadalmak tékozlásai) Paris, F. Alcan, 169. oldal.
137) Tarde hivatkozott munkája.
138) Matteuzzi: Les Facteurs de l’Évolution des Peuples (A népek evolucziójának tényezői), 384. oldal.
139) Matteuzzi idézett műve, 387. oldal.
140) Matteuzzi: Les Facteurs de l’Évolution des Peuples (A népek evolúcziójának tényezői), 400 oldal.
141) Max Nordau: «Les Mensonges conventionnels de notre civilisation» (Társadalmi hazugságok), Paris, F. Alcan. 29. oldal,
142) Matteuzzi: Les Facteurs de l’Évolution des Peuples (A népek evolucziójának tényezői), 401. oldal.
143) Megjegyzendő, hogy valamely társadalom hanyatlása semmiképpen sem zárja ki azt, hogy abban a társadalomban szép és hatalmas egyéniségek ne legyenek. Az a felfogás, mely állandó parallelizmust akart felállítani a társadalmi tudat és az egyéni tudat között és a másodikat függésbe akarta hozni az elsőtől, nyujtott módot arra az elavult szónoki témára, mely azt állítja, hogy csak virágzó társadalmakban és amint mondani szokás, az emberiség nagy századaiban, tünhetnek fel a nagy gondolkozók és a nagy művészek. Ideje, hogy leszámoljunk ezzel a szent balgasággal. «Az intelligenczia, – mondja Rémy de Gourmont, – személyi, és semmiféle elfogadható összefüggést nem lehet megállapítani valamely nép hatalma és egy ember genieje között.» Sőt mi több, – hozzátehetjük, – a legrosszabb életkörülmények néha a gondolkozásra és az irásra nézve a legjobbak.
144) Lásd Demoor, Massart és Vandervelde: L’Évolution regressive en biologie et en sociologie (A biologiai és társadalmi regressziv evoluczió) czímű munkáját. (Paris, F. Alcan).
145) L’Évolution regressive, 294. oldal.
146) Tarde: Études de psychologie sociale (Tanulmányok a társadalmi lélektan köréből) 108. oldal.
147) Sozialistische Monatshefte, 1900. okt. Dr. Ernest Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten (Nietzschéről és rólunk, szoczialistákról).
148) Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten (Nietzschéről és rólunk, szoczialistákról.
149) Izoulet: La cité moderne (A modern közösség). (Paris, F. Alcan.) Bevezetés.
150) Paulhan: Physiologie de l’Esprit (A szellem fiziológiája), Páris, F. Alcan, 176. oldal.
151) Lásd Max Nordau könyvét: Les Mensonges conventionnels (Társadalmi hazugságok) Páris, F. Alcan.
152) Guy de Maupassant: Sur l’Eau (A vizen).
153) Sighele: Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 201. oldal.
154) Sighele idézett munkája, 215. oldal.
155) Ziegler: La Question sociale est une question morale (A társadalmi kérdés erkölcsi kérdés), Paris, F. Alcan, 11. oldal.
156) Revue de Paris, 1898, dec. 1.
157) Ugyanott: 508. és 509. oldal.
158) Aristoteles: Politika, II. könyv.
159) Nietzsche ez állásfoglalásáról lásd Th. Ziegler: Die geistigen und socialen Strömungen des 19-ten Jahrhunderts. (A XIX. század szellemi és szocziális áramlatai.)
160) Sighele: Psychologie der Secten. 224. oldal.
161) Sozialistische Monatshefte, 1900. okt. füzet.
162) Sozialistische Monatshefte, idézett cikk.
163) Mazel: La Sinergie Sociale, 348. oldal.
164) Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten (Socialistische Monatshefte).
165) Nietzsche: Also sprach Zarathustra, 8. §.
166) Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra, 8. §.
167) Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 23. §.